Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Hát ezt kissé elszabtam, dehogyis akartam ennyit idehozni. De talán megbocsájtjátok nekem. hiszen az egész írás nagyon jó, és talán megbocsájtja az ÉS is.
Ez a részlet is tanulságos, elgondolkoztató:
Simon Andrea
„Befogja a száját, és mindent elvisel”
Interjú Budavári Ágotával, a Sportkórház sportpszicológusával
INTERJÚ - LXII. évfolyam, 25. szám, 2018. június 22.
Nagyítás
Kicsinyítés
Nyomtatható
Cikk küldése
Ajánlom
A Sportkórház pszichológusaként Budavári Ágota a 70-es évek eleje óta gyakorlatilag a teljes magyar sportot átvizsgálva megállapította, hogy a hatalommal való visszaéléseket a sikeréhség fűti, hogy újra kéne fogalmazni az élet-halál ura edzők szerepét, és újra kéne építeni a versenyzőkkel való kapcsolatukat. Ehhez viszont képzettebb, empatikusabb és nem exbajnokokból lett mesterekre lenne szükség.
– Mit gondol a metoo jelenségről?
– Azt, hogy Magyarországon ez nagyon kicsi hangerővel zajlik. Nálunk minden késlekedve derül ki, az emberek, de főleg a nők, egyszerűen nem mernek nyíltan beszélni erről. Kontrapunktként pár héttel ezelőttről a cannes-i filmfesztivál megnyitóját mondanám, ahol az egyik beszéd azzal kezdődött, hogy „Mesdames, Mesdames, Mesdames et Messieurs…”, és azzal folytatódott, hogy itt nem lesz játéktere Harvey Weinsteinnek. Vagyis ők folyamatosan emlékeznek arra, hogy igen, a nőket védeni kell, és kiállni a jogaikért. Magyarország pedig mintha megfeledkezett volna azokról a kirívó visszaélésekről, amiket a mi – amúgy nagyszerű életművel rendelkező – kiválóságaink elkövettek, akár a színházban, akár a sportban. Az áldozataik pedig nagyon kicsi figyelmet kaptak szerintem.
– A Marton-ügy nekem „Kiss László déjŕ vu” volt a reakciókkal, a mentegetőkkel, az áldozathibáztatókkal, és hogy végül újabb ügyek arccal, névvel nem nagyon kerültek elő. Így aztán éppen úgy nem alakult ki belőle semmilyen társadalmi diskurzus, mint két évvel ezelőtt, „Laci bácsi ifjúkori botlásait” illetően. Vajon miért nem szólaltak meg mások is Sárosdi Lillához hasonlóan?
– Mert hihetetlenül hierarchizáltan, tekintélytiszteletben lettünk nevelve, én is, de talán még a mai gyerekek is. A magyar társadalom tekintélytisztelő, teljesítménycentrikus, a siker bűvöletében él. Mi ezeket az embereket az intellektuális és egyéb sikereikre hivatkozva mentjük fel, mintha az legitimálná, amit hatalmukkal visszaélő, visszaeső bűnözőként elkövettek. A magyarok – egyébként több generációra visszamenően – nagyon furcsán gondolkodnak: aki sikeres, pláne nemzetközileg is, vagy aki elég pénzt tud felmutatni, azzal sokkal elnézőbbek. Még a barátnőm is úgy vélekedett, hogy Martonnak bizonyos dolgok elnézhetők, amik másnak nem, ha egyszer olyan kiváló rendező. De mindezeken kívül, szerintem a társadalom azért is volt megértőbb Kiss és Marton László esetében is, mert mindketten nagyon intelligens módon, viszonylag jó pillanatban kértek bocsánatot. Tán emlékszik, Kiss László még virágot is vitt egykori áldozatának.
– Szerintem inkább rém kellemetlen volt, ahogy 55 évvel később, feleségével az oldalán még puszilkodni is akart Takáts Zsuzsannával.
– Sok mindenkit lenyűgözött azzal, hogy beismerte, milyen vétséget követett el. Megkövette, és akkor – gondolják sokan – ez így rendben is van. Nyilvánvalóan nincs rendben, de lélektanilag ezek a hírek nagyon jól hatottak: bocsánatot kértek, nem gondolták, hogy ekkora fájdalmat okoztak. Egy jól szövegezett kommünikével lezárták az ügyet, és utána senki nem mondhatott már semmit.
– Évtizedek óta dolgozik sportolókkal, foglalkozott úszókkal is. Mit szólt, amikor Kerényi Miklós Gábor egy interjúban Széchy Tamás módszereit hozta mentőpéldaként? Hogy a testi fenyítés is kellett a fantasztikus úszósikerekhez.
– Hogy ez nagyon gyenge mentegetődzés. Egyrészt szerepet is téveszt a rendező, ha magát Széchy Tamáshoz hasonlítja, másrészt az senkit nem ment föl, hogy X vagy Z is ugyanazt csinálta. Ez egy gyerek érvelése. Attól nem leszek kevésbé bűnös, hogy a Pistike is bedobta kővel az ablakot.
– A sportban miért hallgat mindenki?
– A sport a rendőrséghez, honvédséghez hasonló zárt rendszer, ahol az edző sokszor egyszemélyi vezető, aki gyakorlatilag bármit megtehet a gyerekekkel, senki nem ellenőrzi a működését. Sem hivatalból, sem sehogy. Én sokszor azért ültem edzéseken, mert a sportolók azt mondták, hogy olyankor visszafogja magát az edző… Ráadásul nálunk a sportban – ahol a hierarchia és a tekintélytisztelet sokkal erősebb – elképzelhetetlen, hogy a sportoló tiltakozzon, ha az edzője például lehülyézi. Vakon engedelmeskedik neki holnap is és holnapután is, akkor is, ha súlyosan megalázza. A sportolók a legkiszolgáltatottabbak. Nem szerződhetnek másik klubba, mint a színészek másik színházba, a többi klub hosszú ideig be sem fogadta a klubjából kizárt vagy az edzőjét elutasító sportolót. Mekkora volt a felzúdulás, amikor pár éve az egyik jeles úszónk elhagyta az ugyancsak jeles edzőjét?! Azóta – érdekes módon – többen követték, de ezt csak az a sportoló engedheti meg magának, aki már bizonyította a tehetségét, vagyis aki saját jogon állhat ki a saját érdekeiért. A legtöbben azonban rettegnek, hogy kikerülnek a keretből, nem viszik el őket edzőtáborba, és ezzel behozhatatlan hátrányba kerülnek. És az, hogy benne lesznek-e a csapatban, nevezik-e őket az olimpiára – amitől az egész karrierjük függ –, gyakorlatilag leblokkol minden, a sportolótól érkező jelzést.
Ugyanannak részlete:
– Mert hihetetlenül hierarchizáltan, tekintélytiszteletben lettünk nevelve, én is, de talán még a mai gyerekek is. A magyar társadalom tekintélytisztelő, teljesítménycentrikus, a siker bűvöletében él. Mi ezeket az embereket az intellektuális és egyéb sikereikre hivatkozva mentjük fel, mintha az legitimálná, amit hatalmukkal visszaélő, visszaeső bűnözőként elkövettek. A magyarok – egyébként több generációra visszamenően – nagyon furcsán gondolkodnak: aki sikeres, pláne nemzetközileg is, vagy aki elég pénzt tud felmutatni, azzal sokkal elnézőbbek. Még a barátnőm is úgy vélekedett, hogy Martonnak bizonyos dolgok elnézhetők, amik másnak nem, ha egyszer olyan kiváló rendező. De mindezeken kívül, szerintem a társadalom azért is volt megértőbb Kiss és Marton László esetében is, mert mindketten nagyon intelligens módon, viszonylag jó pillanatban kértek bocsánatot. Tán emlékszik, Kiss László még virágot is vitt egykori áldozatának.
– Már a Rákosi-érában is politikai szerepet szántak a sportnak: minél eredményesebb a sport, annál elismerhetőbb maga az állam is. A Szovjetunió is nagyon odafigyelt, hogy milyen sporteredményeket produkál, de Kuba, az NDK és a többi szocialista állam is vallotta, hogy a sportsiker fölértékeli az országot. Ez egy évtizedek óta hurcolt jelenség, hatvan–hetven éve ebben gondolkodunk. Nem az intellektuális teljesítményünkkel vagy a GDP‑nkkel büszkélkedünk, hanem a sportsikereinkkel.
Az ÉS nagyon jó cikke:
Simon Andrea
„Befogja a száját, és mindent elvisel”
Interjú Budavári Ágotával, a Sportkórház sportpszichológusával
Remek humora van Ádámnak, de hiszen ezt már animációin láthattuk. Most azonban szereptévesztésben van. Anyja kinőtt a kismamaszerepből, ő viszont belenőtt az apuka szerepbe. Persze felesleges lenne elsietni a dolgokat, mert az az érzésem, hogy Ádám játékos nagy gyerek a mai napig. Na,ő is tudja ezt, nyilván nem siet. Mint ma a fiatalok többsége. És az öcsikével csak humorizál.
Lám-lám, a kicsi Benedek ügyesen intézi sorsát. Talán, már ő sem kicsi...
Benedek azt mondja jól érzi magát, de nagyon szűkszavú az a fiú. Már annak is örülök, ha egy-két szóval válaszol, nem csak nekem, mindenkivel így van. Egy kicsit bonyodalom volt a csomag körül, amit küldtem, mert mire odaért, de azért megszerezte. Ő már másik munkahelyen volt, állítólag ez jobb. Ádámmal viccelődtem, hogy most egy szem gyerek lett otthon, akkor most gondolom kényeztetik. Azt mondta, nem akarják teljesíteni a kívánságát, pedig csak egy kis testvérkét kér.
Magdika, nálatok mi újság? Benedek hogy van? Ádám nem akar utánamenni?
Zsuzsika! Mielőbbi javulást kívánok!
Zsuzsa gyógyulj meg!
Kedveseim, írástudatlan lettem. jobb kezem passziválódott, a bal ügyetlen, és már az is fáj. majd jövök, addig pussz!
Most látom hogy rövidesen sötétedni fog,én még elmegyek az egyik űzletbe.
Jó éjszakát azoknak akiknek rövidesen az lesz.
Fára lekopogva írom azt,hogy nekünk gépesítve van/lehet bármikor bármi.Itt még mindíg a lehetőségek országa van.De a mai gépek nagyon másformák mint pár évtizeddel ezelőtt voltak.
Ez isteni! Nézni is gyönyörűség. Remek masina.
Most nálunk is hideget jósoltak, de egyelőre nem ért ide. Na de a februárból már csak két hét van!
Sheriff, van-e olyan területe háztartásának, amely nincs gépesítve?
Igazi Mikulás vagy, Zsuzsóka.
Almáddal mi a helyzet? Sokat fel kellett dolgoznod?
A datolyaszilvával jártam meg. Elképesztő, hogy elképzelek valamit, és azt gondolom, úgy lesz. Megvettem kedvenc gyümölcsömet, gondoltam, majd napi eggyel megajándékozom magamat nagy örömömre. Aztán még nem is puhult, de rothadni kezdett. Ezért elkértem Bazsiék aszalóját, és most aszalódnak a rothadásnak indultak. Még nincs készen az aszalvány, de máris nagyon finom.
Bazsi az alma aszalásának nagymestere. A kisfiúk szívesen rágcsálják, és egészségesebb sok egyébnél. Ti aszalni nem szoktatok?
Olyan meleg volt kb.3 napig,hogy éjjel-nappal olvadt,elolvadt mind.De tegnap éjszaka megint esett kb.19-20 cm.Úgyhogy ma reggel megint takarítani kellett,de én géppel csinálom.Ilyen hószórók vannak nekünk itt.
Péntek óta szintén nárcisz illatozza tele szobámat. A bimbósak mellett vettem egy kinyíltat is, ne keljen várnom illatára. Csodálatos. Kicsikét itt a tavasz.
Még mindig havat kell lapátolni, Sheriff? Az a hirtelen jött meleg nem tudta elvinni?
Mult hét Péntek óta jácintot szagolgatok,van amikor pl. én jól tudok lakni az illatával.A nappali szoba bejáratához tettük,mert ott sokat sürgünk-forgunk.Szóval a sok hajolgatást is lehet tornászásanak nevezni,a hó takarítás mellett.
Ezt a Mikulás vitte, csak nemrég másoltuk be a gépbe-Maradék fonalakból készült, még nagyon sok van . Nyáron elkezdem az újabb szériát.Óvodáskorúak mérete . Princinónk döntötte el,kinek adta
Szép ízlésesek. Nagy lesz az öröm. Hány gyerek van a faluban?
Elmaradt felvétel.
Hát nem kapkodtuk el a képek beolvasását. Ez férje,m faladata. Így csak most mutatom meg, milyen sapka-sál együtteseket küldtem Anitán keresztül falujuk gyermekeinek. Sok maradék fonalat sikerült feldolgoznom, de van még. Nyáron újrakezdem .
Mégpedig kimosva szépen . Tudják, akkor kerül bele új íz .
Na igen, ennyi befőzés sok üveget kíván. Visszaadják? Igazán rendesek.
Magdikám, ezek után nem mondom, hogy állj sarkadra! Javulást kívánok.
Én is érzem, hogy kevesebbet bírok. Ha nekidurálom magam , csinálom, csak az elhatározás megy nehezen.Így vagyok a munkák többségével, nehezen lendülök bele