Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Marikám, Zsuzsóka tanácsát a gumizoknit illetően fogadd meg, az általam javasolt segédeszközök mellett. Korunk miatt is fellépnek korrigálandó változások, s erre jönnek baleseteink, mint mozgást korlátozó hátrányok. No, de így tudjuk megőrizni aktivitásunkat.
Most mindkét csuklóm rögzítést igényel, kulcs, kilincs és vízcsapok nem a barátaim. Szégyenszemre elektromos citrusprést is beszereztem, akciósan. ( Már zoknihúzóm is van, a szoros gumiharisnyához).
Szervusztok!
Sosem jellemeztem elragadónak, de valami hasonlót érzek én is gyakorta a hangversenyeken. Tegnap két Mozart darab után Csajkovszkij IV. Szimfóniája nagyon "elragadó" volt! Egy olasz karmester vezényelte, csodálatosan szólt, s a zenekar is "ott volt" testben- lélekben. Mindkét szerző művei kedvenceim közé tartoznak. Mozarttól a Varázsfuvola nyitány és egy kürt verseny volt műsoron, a kürtös játéka is nagyon tetszett.
Azért szeretek az első emeleti páholyban ülni, mert így egyenként gyönyörködhetek a hang mellett a látványban, amint egy-egy szólam és a karmester kapcsolata a szemükben, mozdulatokban tükröződik.
Engem egy ember ragadott el Richter . Egy szólóestjét sosem felejtem el, az maga volt a csoda . Kicsit átragad extázisom a fiúra is akivel voltam . Én pedig azt hittem olyan érzelmi beállítottságú. Aztán csalódtam és otthagytam . Életet tükrözte tévedésem, túl okoz , túl racionális volt. Házasodni akart, én pedig a szerelmet kerestem, nem férjet. Végül professzor lett , akadémikus .
Marikám ! Örülök, hogy köztünk vagy gyógyulóban , felszabadultan - A gumizoknit még hetekig viseld , a konyhába, az utcára ne menj ki nélküle. A rögzítéstől ellustultak az izmok, szalagok, és könnyen rándulás leehet a következmény csúszós terepen. Ha leülsz, leveheted . Kissé felpolcolt lábban ülj , úgy kevésbé dagad be.
Ha belejössz , írd le élményeidet., nekünk is öröm olvasni, mosolyogni.
Minden rossz, ami deformálja a testet, lelket. Hiába javítgatjuk, eredeti formáját nem kapjuk vissza. együtt kell élni vele, elfogadni.
"Árvaságomat" a nyugalom jellemzi. Ahogy Bencém mondta a minap egy tesó közti kakaskodás után: Egy jót aludnék nálad mama, mert jó lenne egy nyugalom sziget. Még mindig sokat alszom. Sok jósággal találkozom. Ha élek még tíz évig, talán elhiszem, hogy elfogadható vagyok.
Férjem születés napján (01. 25.) mise volt a templomban este hatkor, kb. 20 jó ismerőse jött el. Utána nyolcan elmentünk a kocsmába ahol megvendégeltem őket és elbeszélgettünk. Ő ott ünnepelte a szülinapját, hát még egyszer megtettem helyette. Vele sosem mentem oda.
Látod, csupa bolondságot csinálok.
Nem igazan szoktam hasznalni . Kicsit nekem olyan angol /francia tukorforditasnak hangzik . Jobban tetszik a bájos szo .
De nem nagyon ertem a bibliai osszfuggest . Kifejtened bovebben ?
______________________
ma en is megvilagosodtam - mikozben a mi kis hazicsaloganyunk enekelgetett es gitarozott nekunk vacsora utan - a szobajaban egy plakatra tevedt a szemem "Listen " hallgass ! - hiszen ebben a szoban rejtozkodik isten - Listen - igaz maskepp ejtik - de mindegy - akkor is felfedeztem valamit
Janka, szoktad használni a szót: ELRAGADÓ?
Én szoktam, és soha nem gondoltam arra, mit is jelent. Nekem csupán azt, hogy tetszetős.
Igazán sokszor megráz a felismerés, hogy milyen keveset tudok. És ez már így is marad.
Tegnap találkoztam az ELRAGADTATÁSsal. Megtudtam, hogy a Jelenések Könyvéből való, azaz bibliai fogalom. Krisztus második eljövetelével kapcsolatos. Van megfelelője mindegyik világvallásban.
Te ezt ismered?
Csak most eszmélek, milyen veszélyben voltál a mankóval. Jó, hogy nem törted tovább magadat!
Ugye, Marika, ilyenkor döbbenünk rá, hogy lábunk mekkora munkának van kitéve. Amikor másik testrészünk, amely kénytelen átvenni időszakosan szerepét, szinte belerokkan. A kéztörés is rossz, de azt gondolom, a lábtörés a rosszabb. Kivéve, ha mindkét kéz eltörik, de az viszonylag ritka.
Beleilleszkedtél "árvaságodba"? Hogy vagy?
Klára, járókerettel közlekedtem, miután a mankó az első napi (rosszul) használatkor úgy viselkedett, mint egy hinta. Kis híján nagyot estem. A váll izületem is fájt tőle. Kevés ecettel elkevert vizes pamacsot rágumiztam egy kínai evőpálcikára és azzal körbetöröltem. Egy idő után a viszketés is megszűnt. A járókerettől a tenyeremen lett keményedés és a csukló izületem fájdogál. Mire jő a kikelet elmúlik. Mert virgonckodnak a madárkák, már nemsokára tavasz lesz.
Nagyszerű hír! Marika, gratulálok,hogy különösebb panasz nélkül végigcsináltad. Mankóval közlekedtél? Nagyon viszketett?
Szervusztok, kellemes napot kívánok.
Levették a gipszet. Gumizoknival még rögzíteni kell. Első dolgom a fürdetés volt, miután hazaértem. Az elhalt hámszövet úgy nézett ki a víz felszínén, mint a Tisza, mikor "kivirágzik". Most így nagyon kellemes.
Közben itt mosolyogtam magamban, annyi hasonló élményem volt mint nektek. Szőlő, bor, autóvezetés, részeg emlék.
Magdika, ahogy beírtál, visszafordult a sorrend.
Jó napot kívánok! Én is takarítok. mosógép is megy.
Már megint 2006-nál járunk.
Ismerős, de annak is több feltétele volt! A szakmunkás nem mindig keresett többet egy betanított munkásnál, s ott sem a tudás,vagy a produktum számított, inkább a kis könyvecske.
Diplomás férfi kezdőfizetése, mindig magasabb volt a diplomás nőénél, s ez a különbség egyre csak nőtt az idővel.
Nagy igazság, a batyut a hátunkról nem cserélnénk el, ha látjuk mi van benne.
Ha végiggondolom,mi mindent végeztünk el magunk, borzongok. Mindezt azért, mert egy szakmunkás többet keresett,mint egy diplomás.Mert ő produktív munkát végzett.Fizetésem 60 5-át adtam a néninek,aki kicsi fiaimra vigyázott,és takarított.Én főztem,naponta. Most nem írom le az egész kálváriát, merft fáradt vagyok.Ma nagytakarítást csináltunk egyik földszinti szobában ..
Zsuzsa eszembe juttattad a régi időket, nekünk is volt szőlő földünk. Egy hosszú olyan szalag szerű, az alja szélesebb, a teteje egészen keskeny. Még most is emlékszem rá, melyik részen mi volt, a fákra is. Sok szilva és meggyfa volt, a közepe tájékán volt a szőlő. Volt egy kis ház is, apukám építette vályogból, engem is bevont a vályog készítésbe. Ez csak egy kis egyszerű házikó volt, de arra is jó volt, hogy a bombázások alatt, oda jártunk aludni, sőt még a szomszéd családnak is helyett adtunk. Mikor megszólalt a sziréna, nekünk nem kellett az óvóhelyre szaladni.
Több hordó bor is készült. Abba a házikóba apukám csinált egy vermet, amibe belerakott egy hordó bort, vagyis eldugta, rárakott szőlőkarókat. Mikor vége lett a háborúnak, kíváncsian egy kicsit félve ment ki, vajon mit hagytak meg az oroszok. Nagy öröme lett, nem gondolták biztos, hogy abban a kis házban, milyen érték van.
Klárám, a herceg fehér lovon csak a mesében jön, így nem várok senkit.
Az erdőmesterre fagylaltként emlékszem, meg talán aromát is láttam ilyet, de gondolom az eredeti valódi erdei alapanyagokból készülhetett. Talán a Jégermeister... az utódja? Nincs umlaut a gépemen.
Ma megpróbálom letisztítani autómról a ráfagyott havat. Holnap hangverseny, ahová trolival nagyon egyszerűen eljutnék, de egy ismerős hölgy, aki súlyos fájdalmakkal küzd, felhívott, nem vinném-e el autóval. Mit mondtam volna? Ő az akit kezelésekre hordtam decemberben.
Zsuzsám, szőlőbort ugyan nem csináltunk, de mi is megfogtunk minden fillért, hasznosítottunk mindent, ami a kertből került.
Nem is tudom, hogy bírtam erővel, idővel. Újszegedről Vhelyre hoztuk a gyümölcsöt, feldolgoztam,tartósítottam, csomagoltam a zöldségfélét a fagyasztóba, s felét vittük vissza Édesanyáméknak. Nagyon finom szörpöket, meggybort is készítettünk. A hullott gyümölcsből pálinkát főzettünk. Ezekből kínáltunk és ünnepeken kóstolgattuk. Minden szabad időnkben a két kiskertben dolgoztunk. Jó időben anyukámat is kivittük, s amit ülve tudott, segített. Mindkét helyen volt pici házikó, ahol éppen le is lehetett pihenni. Újszegeden volt a gyümölcs, Kishomokon a zöldséges. Még biokerttel is próbálkoztam és akkor még ritka zöldségekkel. Apukám 82 éves volt, amikor hirtelen elhunyt, de addig helytállt anyukám gondozásában is és a kertben kapcsolódott ki.
Férjem 3 műszakban dolgozott, a szabad délutánokon és nappalokban sem sokat pihent... lehet, hogy korai megbetegedését ez is okozta. A kis házat is szinte teljesen egyedül építette, villanyszerelő mester, műszerész szakmái voltak, de a burkolást, vízvezeték szerelést is megtanulta. Nagyon segítőkész volt, a rokonság is hívta, ha valamit javítani kellett, ő viszont sosem kért viszont-segítséget.
Szombaton nyugdíjasklub összejövetelén voltunk. Én vezettem ( ilyenkor szabad
) férjem ihatott . Itt a faluban sokan maguk készítenek otthon bort. Többnyire vásárolják a szőlőt, mert ez a meszes talaj nem túl kedvező szőlőnek. Főznek pálinkát is , Mi is készítettünk bort, amikor építkeztünk, és még utána 2-3 évig. Így felébe került,mintha vettük volna. A kőművesek segédmunkások vagy sör , vagy fröccsöt ittak. A sör nagyon drága lett volna . Amíg fiam háza is elkészült, addig itt éltek nálunk koszton kvártélyon.Keresetük és , ha nekünk is maradt valami ,m,minden ment a házba. Mindkét házat csak a kedvezményes kölcsön felhasználásával építettük , így minden forintot meg kellett néznünk. Akkor szoktam rá, hogy turkálóban vásároltam . Azóta leszokhattam volna, de minek. Szeretek vásárolni, keresgélni .Miután nyugdíjba mentünk elajándékoztuk a hordókat, veszünk bort , néha sört is. Én a pezsgőt szeretem.Idősebb korban vigyázni az alkohollal , mert egyensúlyzavart, feledékenységet okoz. Ez utóbbi úgy is jelentkezik, csak sajnos bajainkat, bánatainkat kevésbé tudjuk elfelejteni, mint azt, hogy hol a 
kulcs és a szemüveg
Mi is így jártunk. Szüleim az unokájuk születésekor jutottak el Velencébe, ahonnan különös formájú, pici szőlőfürttel díszített üveg bort hoztak emlékbe. Tartogatták, aztán a dédunoka születésekor -sajnos apukám nem érte meg- bontotta meg anyukám, de ihatatlan volt. A pici szőlőfürt unokám baba-konyhájában emlékeztetett a most 25 éve távozott apukámra, Gyuri Papára.
Én pl. mostanában nagyon egyszerűen megoldom,persze nagyon ritkán is,mézes pálinkát csinálok.Egy közeli barátunknak is csináltam egyszer kb.6-éve,mikor hozzá megyek mindíg azzal kínál,merthogy azt nekem tartogatja....
Kb.3/4 literből 1 dl. fogyott,akkor ami még van elég lesz 100 évig.
Hűűűűűűha,akkor még 100 évig kell élnem,mondhatom nagy büntetés......
Persze van 52 éves borom is,meg más hasonló dolog,ami már régen ecet.
A csodát kerülő! Erdőmester volt a név.
Kit vársz, Zsuzsika?
Nagyon finomak az otthon készített likőrök. Néha eszembe jutott, hogy kotyvaszthatnék tojáslikőrt. Aztán sose tettem.
Nálunk a hajdani zsúrokon az erdőkerülő volt a csoda. Mintha házi készítmény lett volna az is.
Bizony Klára, mindenféle alkohol drága. Nézegettem a Hubertust, talán az elkelne néha ,ha betérne egy vendég. Még csak nézegetem- tudván, hogy nem tér be...