Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Nem tudom, hogy egyedül használja-e a lakást, ha igen, akkor máskor jobban figyeljen oda, hogy olyat ne tegyen bele, amitől eldugul! A szerelők bizony sokba kerülnek.
Hat mert azert nem jott jol neki a karacsonyi koltekezes es az utazas utan a szerelesi dj meg egy darab szabadnap is rament ...
NO meg a dolog szerencset is hozhat
...
Lehet , hogy ugy gondolta nem kell neki ennyi szerencse - itt az nlc -n egy jos azt igerte , hogy het ev szerencse var ra !
https://www.nlcafe.hu/baba/20190122/bagdy-emoke-interju-ps zichofitness/
Érdekes kiegészítés gondolatainkhoz az épp most megjelent interjú itt a jobb sávban Bagdy Emőkével a gyerekek érzelmi intelligenciájáról.
„Olyan pedagógiai kultúra mellett tettem le a voksomat, ami felelősséget vállal a gyerekek érzelmi fejlődéséért, érzelmi és szociális intelligenciájáért, azt gondolom ugyanis, hogy ezzel az útravalóval készíthetjük fel őket leginkább az életre, nem pedig a rájuk zúdított ismeretek tömegével.”
kultúra mellett tettem le a voksomat, ami felelősséget vállal a g„Olyan pedagógiai kultúra mellett tettem le a voksomat, ami felelősséget vállal a gyerekek érzelmi fejlődéséért, érzelmi és szociális intelligenciájáért, azt gondolom ugyanis, hogy ezzel az útravalóval készíthetjük fel őket leginkább az életre, nem pedig a rájuk zúdított ismeretek tömegével.”
az útravalóval készíthetjük fel őket leginkább az életre, nem pedig a rájuk zúdított ismeretek tömegéve e
Emőke
Hát ha tehette, miért ne?
Klárám, erre a kérdésedre nem tudok röviden válaszolni, töprengek, pedig probléma mentesen telt. Ami nagyon meghatározó- mi sosem dúskáltunk anyagiakban, alkalmazotti fizetés, generációkon át. Mindig volt segítségre szoruló idős, beteg- akik mellett nevelődtünk, s neveltünk.(Most is!)
Bizonyára nagyon nehéz „igazi férfit” nevelni, tágabb családomban van szép számban a szemem előtt nevelődött „fiú”( 45-55 év közötti ) Szépen megállják a helyüket, bár van sikeresebb és anyámasszony katonája is közöttük. Sok függ a körülményektől, szülők anyagi helyzete, apamodell, anya majomszeretete-( ahogy az unokatestvéreimet, mint szülőket ismerem.) Nagyobb problémákról a kamasz években nem tudok. Mind dolgos, jó családapák lettek. A társadalom széles anyagi skáláján élnek.
Lányokkal sem könnyű. Bizonyára befolyásolja felnőtt életüket is ez az évtized.
Ha magamnál kezdem,- utólag visszagondolva, -nem voltam könnyű eset. Nagyon szűknek éreztem Nagymama óvó kalickáját, toporzékolva tiltakoztam szabadságért. Nem láttam a veszélyeit a szabadjára engedett csellengők életének, de szófogadó maradtam. Később anyukámat is szomorítottam a „mindenttudó” nagy számmal. Úgy gondolom, a két dudás esete alakult ki közöttünk. Én erősebb egyéniség voltam. Gondolom, ezért is tudtam helyt állni mellette később.
Emlékeim szerint leánykám szomorú évei voltak a tini évek. Szoktunk is beszélgetni erről. Akkor hagyott el bennünket apja, újra férjhez mentem, s került új közösségbe- a gimnáziumba. Ott bizony rivalizálás folyt, klikkek alakultak, s bizony mi is szabtunk korlátokat. Felnőttként elismeri, jól tettük. Visszahúzódó volt, akkor talált magára, amikor megjelent életében a szerelem. Van utólag némi kételyem, mennyiben okoztam én a nehéz éveit, hiszen akkor csiszolódtunk mi is össze. Eléggé figyeltem-e gyerekemre, vagy csak közöttünk élt, veszteségének fájdalmával.
Unokáim: A testvérek nagyon különböznek- kicsi korukban is, így aztán serdülő éveikben és azután is. Dóri sokkal diplomatikusabb, nagyobb az önbizalma (Oroszlán) húga őszintébb,szókimondóbb, érzékenyebb (Skorpió). Az én meglátásom szerint nem az egyéniségüknek megfelelően „bántak velük” szüleik, de ezt nem ismerik el.(No, ezt utólag állítom, hisz kialakulatlanok voltak akkor még) Testvérek nevelésében hibának látom, ha mindig a nagyot állítjuk példaképnek a kicsi elé. Különösen, ha a korkülönbség szembetűnő.( esetünkben 3 és fél év). A kicsit túl sok kudarc éri a nagynak pedig még jobban növeli az egóját.
A kislányok az ésszerű korlátokat elfogadták, 18 éves korukig apjuk értük ment , ha néha este kimaradtak. Látványosan sosem lázadtak. A gyerekek anyagi igényei alkalmazkodtak a szülők lehetőségeihez, de talán ez öröklődött a felmenőktől. Elit gimnáziumban láthattak maguk körül „rongyrázást”, mégsem éltek a márka bűvöletében, elfogadják mai napig akár az örökölt holmit is, ha az tetszik nekik. Anyagiakban csak a valóban szükséges dolgokat kapták meg. A források oktatásukra, táncos életükre, nyelvórákra kellettek. Segítőkészek az otthoni munkában. Dóri tudatosan készült a háziasszony szerepre is, hugi egyelőre még kevésbé. (Gondolom, még bizonytalan a jövőképe, ezt kell erősítenünk!) Remélem mindketten képességeik szerint érvényesülnek, kiteljesedhetnek női szerepkörükben is.
Úgy gondolom, elfogadó szeretet a kulcsszó.
Valahol olvastam ilyen jellegű megkülönböztetést a nevelést illetően: rideg- meleg-engedékeny- korlátozó stb variációi?
(meleg- korlátozó?)
A nagylanyom egyszer kb het eve hazajott a csinos kis kolesz appartmanjabol es pont eldugult az egyik vecenk .
Mutattam neki , hogy ez a vece pumpa es ezt kell vele tenni stb . Szornyen lenezoen kozolte : " Remelem , nekem sosem kell ilyet csinalnom az eletben "
Na most arra ert haza , hogy a veceje eldugult . Es hogy mennyi penz szerelot hivni !
De inkabb kihivta ,mint kezebe vette volna a pumpat .
A Vekerdy könyv címe" A kamaszkor körül "
Van Vekerdynek egy könyve , ezt olvasgattam, minor fiaim kamaszok voltak .Időseb fiam gimibe került , az egyik legnívósabb pesti gimi matek szakára . Elveszett volt a sok dörzsölt fiú között, ezt kompenzálandó éretlenkedett . Osztályfőnöke az mondta, vigyem el pszichológushoz. Elvittem egy egy pszichiáter+ pszichológus pároshoz. Mindketten elismert szakemberek voltak. Hét mint hét ment , 2 hónap után aggódni kezdtem , elmentem én is.. Azt mondták, semmi baja, csak azét hívták mindig vissza, mert üdítő volt nekik ez a kedves , okos kis kamasz . Küldjem az a tanárt, mert annak van kezelésre szüksége. 4. év második felében összehívták a szülőket , és elmondta az of. ki esedékes a felvételire, Hát pont fordítva sikerült, mert akiket esélytelennek jelölt majdnem mindet felvették
Azóta 35 év telt el, egyik találkozóra sem hívták meg a az osztályfőnöküket a "gyerekek " , akik közül 2 már nagymama.
Mi ( főleg és !) sosem voltam tekintélyelvű, sem itthon és munkámban sem . Természetesen néha visszaéltek ezzel , de tekintély helyett szeretet kaptam , és kapok még most is.
Ma a hajtós világban kevesebb idő marad a gyerekekre . Ezt igyekeznek a szülők pótolni tárgyakkal esetleg pénzzel , Kinyílt az olló a jövedelmekben, van egy réteg akiknek nagyon jól megy. Ők persze nem járnak közönségen iskolákba.De több olyan középosztálybeli van , akinek jobban megy , és a gyerekek őket próbálják utánozni. Nehéz szituáció.
Nálunk 6 fiú van a leszármazottaink között, és 2 lány. Érdekes , hogy nekünk a legkisebb lányunokával van gondunk. Őt kapatták el másik nagyszülei és anyja. No és egészen más hatások érnek egy budai értelmiségi családban felnőtt gyereket, mint itt nálunk falun. Pedig fiamnak 2 diplomája van , doktorátusa is ,. és jól keres. Menyemnek is főiskolai és egyetemi diplomája van, de az egészségügyben nem jól keres az egészségügyben .De szolidan nevelik a gyerekeiket, mindegyik szorgalmas ,nem túl igényes.
Azt gondolom, hogy mivel Kláráék egy gazdag városban laknak, sok ilyen hatás éri a fiatalokat a jómódú gyermekek révén. Hosszabb idő kell ahhoz, hogy a család ezt kompenzálja, mivel köztudott, hogy a kamaszokra a tekintély és a család kevésbé hat, mint a kortársak.Meggyőződésem, hogy jó családi légkör hosszú távon megteszi hatását, különösen ha csendben jó példával és nem retorziókkal történik.
Már nálunk az élet , mint Nálatok egy kiforrott klasszikus demokráciában .A must is zavaros éréskor , és idő kell, amig lerakódik a seprő.
.
Klara, ez a tinikor "aldasa" bar nem feltetlenul kellene ennyire fokozni neki azt hogy o mindent jobban tud. Minden hasonlo koru, foleg fiu beleesik ebbe, ki jobban ki kevesbe. Talan tul sok mindent megkapott vagy meg is kap toletek es ugy gondolja hogy ez neki jar. Le kell csokkenteni az igenyeit. Kozolni kell a szuloknek vele hogy ez az o hazuk, o csak itt lakik, az o keresetukbol el es minden szulo csak 18 eves koraig koteles eltartani a gyereket, luxusban nem, mobill sem jarna, meg utana mar maganak kell gondoskodni magarol elmeletben, koszonje meg a szuloknek hogy gyakorlatban felsobb iskolakba fogjak jaratni, nem lennenek kotelesek ra. Ha nem tetszik el lehet menni, / erre ugysem kerul sor mert hol egy hogy elne meg bar raferne egy kis gyakorlati lecke/.
Nem tul engedekenyek a szulok?
Nem tudom mit kap meg ami extra de a fokozas helyett le kell faragni alaposan hogy eszrevegye magat hogy mi mindent juttat a szulo. Tiszteletlenul beszelni veluk, na, ez az amit nem turnek. Egy csaladi tanacsot kellene osszehivni mielott elfajulna a dolog es arra meginvitalni vagy elvinni egy pszihologushoz hogy beszeljen csak vele. Hazimunka nelkul zsebpenz sincs mert a kozos munka az elet resze.
Az hogy arra fogjon mindent hogy o okos, na nem! Ezer mas okos gyerek is van es nem viselkednek igy, ez nem erv. Kicsit nezzetek utana a baratainak is hogy nem-e ott tanulja toluk ezeket. lassan ideje lesz hogy legyen egy kis baratnoje, baratkozzatok ossze vele, hatha az helyrerazza majd, a nok sokmindent el tudnak erni a baratjuknal aztan varjatok meg amig telik az ido aztan kinovi valahogy ezeket. Ha egyetemre megy tegyetek kollegiumba, az onellatas es a parna nem a feneke ala tevese sok nektek jo dolgokra meg fogja tanitani, lehiggad majd.
Arra ugyeljetek hogy a kicsi nehogy peldakent eltanulja tole hogy igy kell viselkedni a szulovel,.
Hogy mi hogy eltuk meg ezeket? Hat nekunk lanyunk volt es azzal valoban konnyebb de azert o is elkezdte volna az okoskodast 12 evesen amikor helyreraktam, aztan nem is probalkozott tobbe.
Ott alvasra a baratnoinel csak olyan helyre engedtem ahol az en baratnoim voltak az anyak es megbiztam bennuk, sok hulyeseget meselnek es okitjak egymast, sok esetben a fiatal bunozo azt meselte a rendorsegen hogy hat ilyen alkalmakkor probaltak az alkoholt, a fuves cigarettat , tehat draga gyerekem te bizony csak odamesz ahova elengedlek es oda nem foglak, hiaba osztalytarsak, nem ismerem oket, vannak neked altalunk is ismert baratnok, oda mehetsz.
Ugy jo gyerek volt mindig, elegge felfogta hogy vannak dolgok amiben nem ismerunk meset, az en orokos felelmem a tini terhessegben volt, halistennek a sok felvilagositas reszemrol meg a kemenykedes hogy itt marpedig ilyen nem lesz, vard ki a tablettat, illetve elcsiptem a baratjat is hogy ilyen teren rohadt ovatos legyen mert nagyon meg fogja banni.Valoszinu hogy a fiu utalt is miatta bar mindig extra baratsagos voltam vele, o is velem, szoval baj nelkul tuljutottunk a dolgon ,mert azert lannyal sem konnyu. A lanyom meselte hogy az osztalyukban ket terhes lany is volt.
Nagyon jo felnott lett belole, nem dohanyzik, sosem probalta pedig azt eppen nem tiltottam, alkoholtol viszolyog bar attol egyebkent is mindig, utalta gyerekkoraban is meg szagat is. Kabitoszerekrol mindig rossz velemenye volt, szoval meg vagyunk vele elegedve.
Nagyon szeret minket es ezt mindig jelzi is, mindent megtenne ertunk mint mondani szokta csak szoljunk hogy hol kell segitseg.
Mikor terhes voltam lanyt szerettunk volna mert en mindig is azt mondtam hogy nincs eros kezem fiukhoz, gyakorlatom sem, nem tudom hogy hogy kell egy fiut nevelni. Valoszinu persze hogy rajottem volna de elegge tartottam tole. Unokanak mar jobban elfogadnek egyet, ugyis a szulo neveli en csak korrigalhatok ha valami kirivo van.
Elrontani egy gyereket foleg az anya tud, nem szivesen irom le, nem akarom bantani a menyedet mert ugy emlekszem hogy nagyonis a csaladjaert elo no volt meg valoszinu hogy most is az de valahol o tolhatta el, fogalmam sincs hogy mivel, lehet hogy tul engedekeny volt, aligha a szigorusaggal mert az is eltolhat dolgokat. Az engedekenyseget azonnal meg kell radikalisan szuntetni akarmennyire nem esik neki jol.
Ez megnyugtató. Volt egy sokat emlegetett szlogen,hogy "merj nagyot álmodni!" Nos, úgy tűnik, ebben a generációban ebből nincs hiány. Attól tartok, kínos lesz a felébredés.
Kérdeztem Bazsit, majd a kezdőfizetés idején hogy lesz? Fizetnek a gyereknek, mint katonatiszt? Azt válaszolta, megmondta Beninek, hogy neki sosem fog lakást venni, azt magának kell. És pénzt sem ad, de itt, otthonukban mindig lesz számára hely, és kosztot is kap. De mást nem.
Majd csak kinövik ezt az életszemléletet! Ha szüleik hozzásegítik a kiigazodáshoz.
Klára ismerős a Benike viselkedése, Ádám hasonlóan gondolkodik. Szereti a nagy házat, azt mondja nem szeretne elmenni onnan. Mondtam neki, de a házhoz hozzá tartozik a kert, amit gondozni kell. Azt mondja tudja, majd lesz kertész.
Köszönöm gondoskodásaitokat, tényleg nem cipelek semmit. Kerekei vannak a nagy cserepeknek, azaz bútormozgató kis kerekes szerkentyűkön állnak.
Ma nem tudott jönni Angyalka, holnap jön, majd vele behúzzuk. Talán. Mert mg mindig nem döntöttem el teljesen a fa sorsát. Hogy hagyjam, vagy jöjjön be. Szívesen nézegetem, ahogy rügyezik, sőt virágot hoz idebent, de nem tudom, jót teszek-e vele. Persze mediterrán növény, számára nem ismeretlen a fagymentes élet. És a biotextilt sem vetettem még be megóvására.
Zsuzsa, most kevesebb a munka. Mivel foglalod el magadat? Hímezel?
Zsuzsika, a "szülőknek" sincs nevük. Nem tudom, miért. Beni úgy emlegeti őket, hogy a csurik. A madarak nagyon távolságtartók, félénkek. Lehetetlen velük kapcsolatot teremteni. Persze van egy módszer, de nagyon kegyetlennek tűnik. Úgy hívják, hogy "kézben nevelik". Azt jelenti, hogy kiveszik a fészekből, elszakítják anyjától, és így etetik. Megszokja az embert.
Benike nagyon furcsán viselkedik. Teljesen elszállt. Azt mondja, hozzá méltatlan a házimunka is, nem beszélve egyéb fizikai munkáról. Mert hogy ő ehhez túl okos. Apja "ezermesterkedéseit" is megveti. Hogy az ilyesmit másokkal kellene megcsináltatni. És követelőző, s ha másképpen van, mint ő elvárja, elborul az agya. Bazsi mondta, csak nézi, hogy ennek tényleg szét van esve az elméje, mint ahogy nemrég megállapították a kamaszkorról. Elképzelni sem tudom, hogyan fog ez a ferde gondolkodás kiegyenesedni.
A ti okos kislányaitok milyen bakfisok voltak?
Gyönyörűek! Meg lehet különböztetni a gyerekeket egymástól? van nevük is?
Rendben, Zsuzsika.
Klára. azt nem tudjuk, hogy ezek a kutyák milyen diplomás tulajdonosnál jöttek világra, aki ajándékozással próbált megszabadulni a nem kívánt szaporulattól. Minden esetre jóhiszeműen, de valóban tudatlanul fogadtuk be őket. Nem pusztítottuk el, nem "csaptuk ki" az utcára, ennyire futotta a lehetőségeinkből. Valóban nem kell ragozni.....
a kedelyunkre a bolygok is hatnak - szerintem
most lesz holdfogyatkozas es szuper hold - angolul super moon meg egyben voros hold
itt lesz a kozelunkben , raadasul fogyatkozik - hat persze , hogy nyomotta tesz mindenkit egy kicsit
en peldaul tegnap 8 orai ejszakai nyugodalom ellenere egesz nap durmoltam , ha csak tehettem
persze ezek utan ejjel mar nem ment az alvas ...most probalkozok
___________
kozben a gyerekek vizsgaznak - lanykam eddig jo matekos volt - most attol fel , hogy megbukik az algebra sotet erdejeben eltevedven ... kicsit merges vagyok ra ... mert itt az apja minden nap meg kellene kernie , hogy gyakoroljon vele
kisfiamnak az arabbal vannak gondjai ...at kellene iratni mindkettot a konnyebb orakra - mert most az anyanyelviekkel jarnak egy orara ... es hat vilagos , hogy nincsenek ok arab nyelvi kornyezetben ... csak nem olyan egyszeru ...
Klárám ! Ne cipeld a kis fádat.!
1 Rikkant le a foldszin4re, hogy ugorjon fel 1 fiú.
2 Tegyél alá egy régi szőnyeget vagy összehajtott plédet, , azzal húzd be és csak a küszöbön emeld át.
3 Vegyél fátyolfóliát, azzal takard be, vagy a nagyon hideg napokon , éjszakákon csomagolópapírral takard le, de ez avitt lepedő is megteszi. .
Magdikám ! Nem adjuk fel !!!
Igen és olyan mint életünk . ambicióink , lehetőségeink , kapcsolataink . Ezek életkorunk haladtával csökkennek , barátaink elhagynak, vagy elmennek. A fiatalok saját gondjainkkal, családjukkal vannak elfoglalva. Igen , de az a lényeg, hogy aki érzelmileg marad , írja meg problémáit. Tudom ennek gátja a nyilvánosság, amelyet a privát üzenettel gondoltak megoldania az eredeti finn tulajdonosok. Nem tudom, kik vették át, de a ráncfelvarrás annyira sikerült, hogy már lélegezni is csak orron keresztül tudunk. Aztán lehet, hogy ez csak az én paranoid reakcióm egy paranoid világban.
Engem is megörvendeztettek az orchideák, kivirágoztak újból. Szeptemberben múltak egyévesek, akkor kaptam a gyerekektől a születésnapomra. Nem gondoltam volna, hogy lesz még rajta virág. Azt hittem, hogy csak légző gyökerek hajtanak.
Nehogy megemeld Magad a virágok, fák behordásával.
Nem tudom én sem, mi befolyásolja kedélyünket, Magdikám. Az biztos, hogy rontja a helyzetet, ha megérzésnek tekintjük szorongásunkat. Nem tudom, semmit sem tudok.
Magdikám, nálam minden bizonytalan. Hirtelen főztem egy tésztalevest, leve elfőtt, csak a tészta lett, és vizet ittam. A jó ég tudja, miért. Közben eszembe jutott, hogy egy fagyot kibírt a vizes tartályom, de a telet aligha fogja. Ezért kimertem belőle vizet, és beállítottam a fűtetlenbe az ajtó mellé. Már három víztartályom tönkre ment, nem szívesen vennék másikat. Leöntöttem a kinti cserepek alatt összegyűlt vizet is. Ne álljanak jégben a gyökerek.
Legszívesebben behoznám a datolyaszilvafát, lehet, holnap meg is teszem. Tavaly remekül érezte magát idebent. És hát miért ne élhetnék egy fedél alatt kedvenceimmel?!
A téli virágok elkápráztatnak. A teraszon virágzik a hunyor. Itt bent kinyílt néhány szem feketeszem, az egyik angol muskátli, több piros muskátli, a ciklámen, a bugenvijj, egy estike és egy petúnia. Na, nem túl reprezentatív az egész, de nekem apró örömök.
Mennyi, de mennyi megbocsáthatatlan bűnt követnek el szegény állatok kárára! Na nem ragozom a diploma és az ész és az intelligencia kapcsolatát.
Klára azóta már megetted a finom ebédet, végül mivel öblítetted le, sörrel, pezsgővel?
Már azon gondolkodtam egy párszor, hogy mi okozza azt, hogy jó vagy rossz kedvel ébredek. Néha úgy fel vagyok dobódva, mindenhez van kedvem. Viszont sokszor van, hogy tele vagyok szorongással, még bebeszélem magamnak, hogy biztosan valamit megérzek, valami baj lesz.
Holnap malachúst akarok sütni, párolt hordós káposztával.