Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Egyre kevesebb levél van a fákon, hamar sötétedik. Jártunk egyet a Bükkben, jól esett a friss levegő, lassan elővehetjük a sapkát sálat.
Igen Klára, sajnos hervad már...Ezt a verset tanultuk is a gimnáziumban. Sok szép sor cseng vissza fülembe. Köszönöm.
Ma egy kis körsétát tettem ebéd után, szinte senki sem járt a parkban, olvastam a játszótéren fél órát. Csak néhány varjú beszélgetett felettem. Furcsa hang keveredett a károgásba, de nem láttam a forrását. Pici cica miauhoz volt hasonló, de igen magasból, halkan röviden válaszolgatott a varjúnak. Lehetett madárhang?
Hirtelen egy épület mögé került a nap, s rögtön feltámadt a szél. Annyira elmerevedett a derekam, hogy tántorogva, támolyogva tudtam csak visszajönni. Le is feküdtem, s zene mellett aludtam kicsinyt. Nem szoktam, mert éjszakai álmom sem hosszabb 5-6 óránál s abból vontam el ma egyet.
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
Gratulálok Zsuzsika Zitának, és neked is finomságokhoz, a szép ünnepléshez.
Igen Magdika! Köszönöm szépen, átadom!
Ő Zita az ifjabbik unokám. Nem mondhatom, hogy kisebbik, mert a család nő tagjai között a legmagasabbra nőtt, 21 éves. A többi vendég még a hátam mögött állt a poharaikkal. Joghurt tortát sütöttem, ámbár sajt tortának nevezik, nagyon finom lett, azt mondták, születésnap nélkül is fogják kérni. Azt hiszem, az eredeti recept valami sajtkrémre (mascarpone?) épül, de görög joghurtból is, sok tojással nagyon könnyű lett.
Zsuzsa úgy látom valakit ünnepeltetek, Isten éltesse sokáig!
Magdika, Neked is derűs, szép vasárnapot! Ha igaz, 1 hét múlva az időjárás is őszies lesz. Ma még marad a szokatlan koraőszi. Sajnos esőt nem ígérnek, pedig legjobban az kellene a jövő évi termésért.
Tegnapi eseményünk részlete:
Jó reggelt, szép vasárnapot mindenkinek!
Zsuzsám, mint írtam Klárának, az én álmaim is -ha vissza tudok hosszabbra emlékezni- folyamatos küzdelemmel telnek, eltévedek idegen városokban, vagy csak nem ismerem, nem érem el célomat. Régen a vizsga kudarcok is előjöttek. Nem voltam felkészülve, nem értettem a kérdést, stb. Néha még most sem tudok elolvasni valamit, nem ismerem a betűket, vagy a nyelvet...
Ma délután köszöntjük Zitát. Még meg kell díszítenem a tortát, de picit leültem. Az étel (muszaka) és a friss juhtúrós sós stangli kész. A tortát még tegnap elkészítettem. Most jön a máz és a szivecskék.
Nagyon szép napsütéses idő van, kellően melegít is az ablakon át. Nektek is hasonló derűset kívánok!
Klára, hajnalkák valóban nagyon sokfélék, s mind egy-egy művészi alkotás. Kiskertek drótkerítése mellett nagyon szerettek, sajnos az erkélyrácsot nem kedvelték, pedig szerettem volna honosítani ott is.
Álmaim fő témái az utazás és a soklépcsős magas épületek körül forog. Rendszerint vonatra sietek, várok, vagy rajta ülök, de sosem tudok megérkezni, s rendszerint nem is jó járműn találom magamat. Ilyenkor elveszítem-elhagyom- a szeretteimet.
A magas épület lépcsői egyszercsak elfogynak, vagy olyan magassá válnak, hogy nem tudok fellépni, de nekem oda KELL jutnom. Előfordul, hogy már a fal tetejénél járok, s ott gebeszkedem...
Ha csak villanás szerű álomra emlékszem vissza, akkor csak vagyunk, együtt, s ez jó.
Legyen nagyon jó a hétvégéd, gondolom ilyenkor találkozol a családdal is!
Nagyon szép vers, Zsuzsika. Reményik Sándor mindig szívünk közepébe talál.
Igen, gyakran álmodom eltávozott szeretteimmel, és ez olyan jó! Szinte egy plusz élet, békés, örömteli.
Mostanában viszont folyton kötözködöm. Ma éjjel kis szekeret húztam, rajta holmiim - költöztem. És költöztem máskor a belvárosba, napsütötte utcák között kerestem azt, ahova költöztem, de nem találom. Aztán nagy ablaknál, napsütötte szobában állok, bútoraim még nem érkeztek meg. Korábbi álmom, bár nem régi, hogy lift visz fel a 10. emeletre, ahol lakni fogok, a lift rázódik,nyikorog. Az épület is rozoga.
Szóval, most költözésben vagyok.
Tegnap végre győztem harcommal a telefon fényképezőgépével. Végre. Döbbenten láttam, hogy 1100 kép vár az áttelepítésre. Sok-sok sorozat, mert azt teszi a gép, hogy fogja magát és lenyom a kattintásra egy végtelen sorozatot. Már kigyomláltam, alig maradt. Azok is elég vacakok, főképpen a hajnalkák egy-egy virágát dokumentáltam.
Zsuzsikám !Nagyon szép verset hoztál. Ritkán álmodom elhunyt szeretteimmel. Gondolok rájuk, de álmomban nem jelennek meg. Nem álmodom gyermekkoromról sem . Nehéz napok után esetleg arról, hogy vizsgáznom kell , de nincs időm felkészülni . Néha arról, hogy súlyos beteget kell ellátnom, akit nem ismerek .Végül levizsgázom, a problémát is megoldom .Azért kelek fel felébredés után, mert ha néha sikerülne elaludnom, biztos rémálmaim vannak. Valószínűleg sok feldolgozatlan szorongás volt az életemben .
KLárám, mesélted, hogy szoktál álmodni eltávozott szeretteidről. Én is! szinte minden reggel, ébredés előtt.
Reményik Sándor: Álmodsz-e róla?
Álmodsz-e róla, mondd?
Eljár-e hozzád olyan suhanó,
Nesztelen léptekkel, mint életében?
Érzed-e édességét közelének?
Barna haját, fájdalmas-nagy vadgesztenye-szemét,
Lélek-kitágította pupilláját,
Lezárt ajkát, a keskeny vonalút,
Mely hallgatni, jaj, régen megtanult,
Jaj, szinte oly jól, mint a koporsóban:
Haját, szemét, arcát, ajkát, alakját
Álmodban látod-e?
S azt a nehány apró, keserű ráncot,
Miket az elfojtott betegség,
S övéiért örök aggodalom
Olyan korán szántogatott
Vonásainak finom földjébe mélyen, mélyen?
Hát ritka mosolygását látod-e?
S még ritkább nevetését,
Mely, ha kibuggyant, mindig könny buggyant vele,
Mintha mondaná: Nevetés közben is fáj a szív -?
Álmodsz-e róla, mondd?
Álmodnod kellene.
Hiszen vele élted az életed.
Feleséged volt, életed fele.
S szeretted,
Szeretted százszor erősebben nálam.
Mert bírtad, s merted életedhez kötni
Életét, ahogy kell.
S boldog voltál, és boldog volt veled - - ...
Vagy - én szerettem jobban mégis, én,
Aki nem mertem karjaimba vonni,
Mert tudtam: nem lehetek semmije,
Álmok szőnyegét teregethetem csak
Szegény, megfáradt lábai elé?
Álmodj róla!
Álmodnod kellene!
Éltél hiszen annyit a közelében!
Lényének ezer apró részletét
Ismerted, mely nekem rejtve maradt.
Tudtál ezer nem-sejtett édességet
S lelke rejtett, pókhálós zugait,
Hol mégis őszi napfény bujdosott
S a pókfonálon csillogott a harmat
S ezüstrezgéssel reszketett a dér:
Te tudhattad talán csak - egymagad.
Mit ismertem én? Pár nagy vonalat.
Vajjon e pár vonal volt lényege?
Nekem freskó volt - neked mozaik.
Álmaidban még összerakhatod.
Álmodj hát, rettentőn kifosztott ember!
Gazdagok lehetnek az álmaid!
Az álmaidban még gazdag lehetsz!
Láttad annyi drága hétköznapon,
S jóban-rosszban oly bensőségesen
Osztozkodtál vele...
Osztoztam én is, ó igaz,
De csak kivételes nagy ünnepen.
Nem bírtam, nem mertem és nem akartam
A két karomba zárni.
Féltettem összhangját a szíveinknek,
Féltettem őt az élet vad kezétől,
S féltettem kényes, önző magamat.
Elengedtem hát, hogy megőrizhessem,
Mint pók a fonalat -:
Helyette - róla szőtt álmaimat!
Álmodsz-e róla, mondd?
Én, amíg bús fölénnyel
És képzelt diadallal
Csak hagytam peregni az életet -
Álmodtam róla szakadatlanul
Tündéri szépeket.
S kiálmodtam magam.
És most nincsenek többé álmaim.
Se nappal nincsenek, se éjjelente.
Mit nem adnék pedig,
Ha láthatnám egyetlenegyszer bár!
Érezném édességét közelének!
Barna haját, vadgesztenye-szemét,
Mellyel most játsznak őszi angyalok -
Lélek-kitágította pupilláját,
Egy-egy barázdát arca drága földjén,
Egy mosolyát, ha láthatnám! - Egy könnyét
Ha érezném forrón kezemre hullni!
Aggódnánk együtt és nevetnénk együtt,
S fájna szívünk nevetés közben is!
Álmodtam róla egész életemben,
Kiálmodtam lelkemet, magamat.
S álmaimban most meg nem látogat
Soha, soha!
Álmodsz-e róla, mondd?
Mert ha álmodsz, hiába veszteséged:
Kettőnk közül Te vagy a boldogabb!
Magdikám ! A férfiak uralma valószínűleg a munkamegosztásból alakult ki. Ők védték a családot az állatoktól és egymástól, szerezték meg vadászattal a húst . A nők ellátták a családot , élelmezték a férfiakat. Ez nálunk is hasonlóan volt, amíg fizikai erővel kellett az életet fenntartani. Változni fog ez, de a történelemben az évek nem szerepelnek mértékegységként még mai felgyorsult világunkban sem . A klímaváltozás pedig olyan megoldásokat kényszerít ki a az emberiségből , mely előre nem pontosan mondható meg, de megakadályozhatatlan. Illetve keresztényi , empatikus módon megakadályozhatatlan. Csak fegyverekkel, gyilkossággal , háborúval.
Ez a kislány most ment iskolába, apukája meghalt, keresztlányom egyedül neveli. Most az a szokás, hogy barátok a kinőtt ruhát továbbajándékozzák. Így sok kis ruhája van, az én kislány unokáimtól is örökölt.
Fiaimnak és varrtam kis ruhákat. Zoltánnak télikabátot kézzel, mert nem volt gépem .Utána is varrtam, mert nem lehetett rendes kisfiú ruhákat venni- Valószínűleg írtam már, hogy kisebb fiam mindenkinek elújságolta, hogy ezt a kis öltönyt neki vettük, nem örökölte . Ő zömök kisfiú volt, nehezen kaptam neki nadrágokat, azt is magamnak kellett varrnom.
Nagon szép kis holmik, Zsuzsa. Istenem, ha kaptunk volna akkoriban ilyen gyönyörű dolgokat, amikor két kicsikém volt, 22 hónapos különbséggel! Milyen szegények voltunk, két friss diplomás! Talán jobb is így, hiszen aki jó körülmények közé születik, az sok örömtől marad el, mert természetes neki, amit kap. Nekünk is minden természetes volt, egy-egy kiemelkedő eseményen kívül.Ami a megélhetéshez tartozott. Minden hiány természetes volt, és nagy öröm a plusz.
Ma is őrzök ostobaságokat, bl egy icipici malackát, aminek nagyon örültem volna háromnegyed évszázaddal ezelőtt.
Ez nagyon érdekfeszítő könyv lehetett, Magdikám. Már tűnődtem azon, hogy a történelem során miképpen kerülhettünk ilyen alárendelt szerepbe, mi, nők. Nem tudok rájönni. Persze voltak nőuralmi társadalmak, de azok sem váltak be, különben még ma is meglennének.
Lehet, hogy mindenkinek hatalma kell legyen, ha csak egyetlen emberen is? Ilyen az emberi természet, amire oly büszkék vagyunk? Ezért a sok összeférhetetlenség, a sok válás?
Elég érdekes könyvet olvastam a címe: A láthatatlan nők földjén. Szaud arábiában játszódik, egy amerikai orvosnő ott dolgozik egy ideig, az ő szemszögéből látva írja le. A mai időben játszódik. Nagyon kemény életük van még most is a nőknek.
Én sem szeretem azt a sok etetést, amivel a tévé kábít bennünket. leginkább úazási filmeket, természetfilmeket nézek és az RTL híradót. Közben kötök . Keresztunokámnak kötöttem tavasszal ezeket a pulcsikat, most kötöttem Anitának vagy 10 sapka -sál együttest, adja oda rászorulóknak. Majd azt is lefényképezem. Sok maradék fonalam van , azt használom fel, ne okozzon gondot caaládomnak, mit tegyen velük.
Nem az én osztálytársaim voltak Klára ! Férjem volt osztály illetve inkább évfolyamtársai - Ők 1956-ban érettségiztek. Férjem fiúosztálya rögtön csökkent 60%-ra , a többiek kimentek . Már csak egyről tudunk, hogy él Hollandiában . Sokan meg is haltak. A párhuzamos lány osztály illetve vegyes osztály tagjai többen vannak, alig ment ki közülük, hiszen a 18néves lányok kevésbé vállalkoztak kalandokra .Most a 3 osztály itthon maradt és életben maradt tagjai közül találkozunk többen rendszeresen , évente 3-4 alkalommal. Ebből 1 nyári nálunk a kertben történt. Így lettem én "tiszteletbeli " iskolatárs.
A késői barátságomról annyit , hogy ő szüleim ismerős családjának tagja. Anyukám az ő édesapjának volt titkárnője, amig férjhez nem ment . Véletlen a találkozás, ,mert az 50 . érettségi találkozón megkeresett egy lány , aki 1 évvel később érettségizett . Vele beszélgettem, ő ajánlotta, hogy hívjam fel A.-t , nagyon aranyos nő . Ez így igaz. Kedves, értelmes , világot látott nő.2 évig Isztambulban élt , fia évekig Amerikában dolgozott, akkor többször hónapokat töltött nála . Nagy családja van 7 unoka, dédunokák. Érdekesség még, hogy öccse és férjem munkakapcsolatban voltak, és együtt kapták meg aranydiplomájukat. Jól összebarátkoztunk. Neki meghalt a férje, barátnői többsége. Mozgékony, agilis, 85. évét tapossa, de utazik nyugdíjasokkal, le-leugrik szülőfalunkba. Édesanyja a környék egyik nemesi családjának sarja, édesapja erdélyi szász , aki Berlinben szerezett bányamérnöki diplomát, és szülőföldem bányáinak volt az igazgatója. Nagytudású ember volt, és a volt bányászok nosztalgiából egy hagyományőrző egyesületet alakítottak , mely évente megemlékezik róla és a volt bányászokról, akik közül már egyre kevesebben élnek. A bányát a kilencvenes években bezárták , a fiatalok átképezték magukat, az idősek nyugdíjba mentek . Azóta az akkori fiatalok többsége is nyugdíjas. Én akkoriban mentem nyugdíjba , őrültem az új barátoknak. Akkor kerültem kapcsolatba a "hatvanasokkal " is, akikkel azóta is jó baráságban vagyok. Hozzátok Magdin keresztül kerültem , aki mesélt Rólad, Rólatok.
Na és milyeneknek láttad régi osztálytársaidat? Zsuzsa , miről beszélgettetek? Hányan voltatok a hányból?
A régi ismerős kicsoda? Elmesélnéd-e a vele való találkozást is?
Kerted nagyon sírhatott, hogy két napra békén hagytad!
Zsuzsa, ma olvastam ki a Hatlábút. Köszönöm, igazi könyvélmény volt. Sokat tanultam belőle a jó szórakozás mellett. Különösen a társadalmi viszonyok leptek meg. Nekem ma már fogalmam sincs a mai magyar valóságról. Mint annyiunknak, holott én be sem kajálom a propagandát.
Zsuzsika! Úgy jött ez a szép vers, mint egy kedves, szép ajándék. Hiszen úgyis az. Köszönöm.
Tóth árpád verseit IS szeretem:
Tóth Árpád: A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?
S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
Magdikám, gyönyörű jelkép és valóság is ez a kép! Napfényes hegytetőn, nyugalomban!
A virágok helyéről: Azt hiszem nálam is ez lehet a probléma gyökere. Vagy ablak közeli, s akkor óhatatlanul jár a levegő, mert amikor csak lehet, bukóra nyitva tartom. Ha a szoba belseje, ott kevesebb a fény, de fal mellé sehol sem fér, mindenütt "ütközésig" bútor. Másfél szoba mégsem egy "pálmaház".
Két napi csavargás után jön a kerti munka pótlása.Hétfőn osztálytalálkozón voltunk, tegnap pedig meglátogattam régi ismerősömet. Mivel mindkettő sok időt vett igénybe . kerti munka maradt