Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Köszönöm, Klára! Bele kell törődnünk, hogy egyszer el kell menni, csak nagyon sajnáltam, hogy épp az utóbbi időben nem tudtam róla. Azóta megnyugtatott sógornője, ne érezzek lelkifurdalást, hogy nem látogattam meg, mert Kati maga kérte, ne szóljanak, csak a férje és testvérei tudtak betegségéről.A biopszia vétel után már folyamatosan bent feküdt itt a klinikán. Még az utolsó héten is emlegette, hogy az idei találkozó szervezésében már nem tud segíteni nekem. (Bevallom még nem foglalkoztatott a találkozó gondolata, hiszen sok évig meg voltunk nélküle, gondoltam, kihagyhatunk egy évet.) Majd megkérem a fiatalokat, szervezzék meg, ha akarják.
Igen, az utolsó mondatban van a lényeg. A jégeső néha teniszlabda méretűre dagadó "lavina", ami az esőcseppek hullásakor a mínuszoknak köszönhetően fejlődik. Ha ezt megelőzően elősegítik a mikrokristályok kialakulását az ezüstjodiddal, akkor a tűs kristályok nem tudnak összetapadni, inkább elolvadnak a földközeli melegtől, a nagy jégszemeknek nincs erre idejük, becsapódnak súlyuknál fogva.
A karom nem fáj, vettünk a patikába Octenisept sprét. Viszont a vállam és a nyakam meghúzódott, mindjárt nem vettem észre, csak estére jött elő. Azt Voltáren kenőccsel bekentem.
Elolvastam fészbukodon a gyógyításról szóló vitát, Zsuzsa. Most először láttam épkézláb beszélgetést ezen az oldalon. Mert a szépek vagytok gyakori üzenet és hasonló társai elég tartalmatlanok.
Nagy vihart jósoltak, izgultam, hogy virágaimat tönkreteszi a viharos szél és jégeső. De csak egy rövid nagy eső jött, károm nem keletkezett. Éppen meséltem Beninek, hogy léteznek a viharágyuk, amelyekkel megelőzik a jégverést. Szlovániában nagyon büszkék jó működésükre. S hogy nálunk is voltak, aztán nagyon drágának találták munkájukat, és beszüntették őket.
Most tudtam meg, hogy gyümölcsösök védelmére használják. És jött egy levél arról, hogy országosan bevezetik a védekezést a jégeső ellen.
"A jégesőt emberi beavatkozással úgy lehet mérsékelni, hogy az elpárologtatott ezüst-jodid a levegőben felgyorsítja az esőcseppek jégkristályokká képződését. A NEFELA nem repülőkről vagy rakétákról juttatná a levegőbe a vegyszert, hanem a kiépített generátorállomás, a meteorológiai szolgálat riasztására, minimum a jégeső eleredése előtt 2-3 órával megkezdené az ezüst-jodid párologtatását."
Ezt nem értem. Mintha éppen arról lenne szó, hogy ne képződjenek jégkristályok.
A szakember ezt mondja a viharágyús megoldásról:
"A lökéshullám a levegő különböző töltésű rétegeit összekavarja, ezzel megszünteti vagy tompítja a jégszemcse-képződés egyik fontos feltételét.”
Talán arról van szó, hogy más a jégkristály és más a jégszemcse? A kristály jó, a szemcse baj?!
Nagyon rövid az idő, mégis megkérdem, Zsuzsika, vajon kicsikét sikerült-e feldolgoznod a fájó eseményből, enyhült-e picikét bánatod?
Bármennyire tudjuk, természetes, ami történik, a búcsú fájdalmas dolog. Kedves barátnő-munkatársad hálával és mosolyogva figyeli sürgölődésedet.
Nekünk jó ez így, ahogy van. A nagy társaság nem feltétlenül jobb, mint néhány meghitt barátnő.
Magdikám, nagyon fájhat ma a karod. Lehet kapni a gyógyszertárban egy piros kenőcsöt, amitől nagyon gyorsan gyógyul a seb. Megszünteti a gyulladást. Nekünk ezt folyadékban Zsófi anyukája hozott egy keveset a klinikáról, unokái gyógyítására, onnét ismerem. Újabban meg lehet vásárolni, korábban nem volt forgalomban, ez nagyon jó. Enyhíti a szenvedést. A nevét elfelejtettem, a gyógyszerésze megtalálják színe szerint is. Javulást kívánok.
Bizony könnyen jön a baj Magdika!
Megszoktam, hogy lehajtott fejjel járok, mert én is nagyon könnyen megbotlom, s esek el.
Talán szerencséd volt, hogy a bokor valamennyire felfogott, s nem tört csontod egy keményebb földetérésnél. Persze így is elég baj, mert már nehezebben hámosodik a bőrünk. Bizony nagyon sérülékeny, vízhiányos... kenni kellene, de én sem szeretem, ha érzem rajta a krémet...
Mielőbb gyógyuljon- kívánom szeretettel!
Zsuzsa nem csak a fiatalok unják meg a betegségről való beszámolást. Emlékszel rá, mikor Nyíregyházán velünk volt egy Klárika nevű társunk? Nagyon jó kedvű, jó humorú nő. Igaz már ő se olyan fiatal, már nagymama ő is, de megírta, hogy unja topikunkban a sok itt fáj ott fáj panaszt, elmaradt tőlünk. Nekünk is jobb lenne, ha mindig vidám dolgok történnének velünk, de a kor haladtával, egyre több bajunk van.
Sajnos most is csak panaszkodni tudok. Tegnap voltunk a telken, Gyuri kaszált, én a hosszú nyelű ollóval vagdostam a szomszéd ápolatlan kertjéből áthajló ágakat. Mikor indultunk haza, a kijárathoz, megbotlottam, be estem a bokorba. Elég meredeken kell felmenni. Jól lejött a plezúr a bal karom alsó részéről, észre se vettem, csak éreztem, hogy nedves a melegítő alatt, csak úgy jött belőle a vér. Ilyenkor veszem észre, hogy már milyen vékony az ember bőre, nem rugalmas, könnyen lejön róla a bőr.
A közösség számszerűen csökken . Napi kis gondunkat, gondolatainkat írjuk le, ez egyre kevésbé érdekli a fiatalabbakat, akiknek talán színesebb az élete . Mozgalmasabb életüket fiatalosabb topikban osztják meg . Nyugodjunk bele !
Elolvastam ám a hozzászólásaitokat, de most valahogy nagyon ki kellett öntenem a gondolataimat... nem akartam terhetekre lenni, így sikerült.
Gyönyörű a pünkösdi rózsa! Örülök, hogy Zsuzsu egészséges , kis roborálásra szorul csupán. S szép, értékes könyveket kap Sándor, nem kis költség az új gumi, de időnként akkor is le kell cserélni, ha keveset használjuk. Idén 14 éves autókám is kapott 2 éve, hasonlóan négyévszakosakat.
Tegnap úsztam és vízitornáztam, nagyon jól esett a mozgás a felhajtó erő segítségével. heti 2 alkalomra vettem bérletet. Muszáj!!!
Mi csak a közösségünk nevében fogunk néhány szóval és közös koszorúval búcsúzni. Felhívtam a jogutód cég titkárságát is (V&B cég), ahol ugyan teljesen új, fiatal vezetőség van, ahonnan Kati 40 év ott ledolgozott év után nyugdíjba ment, s igen megbecsült vezetőként. Nem tudom, milyen formában veszik ki a részüket.
Két évvel ezelőtt, amikor az alakulásunk 50. évfordulóján összejöttünk, sok "felnevelt gyermekünk" megható szavakkal emlékezett meg első munkahelyéről, ahol mindent megtanulhatott, ami a sikeres folytatáshoz kellett. Elég nagy volt a fluktuáció, mert fegyelmezett, pontos munkát követelt a munka jellege, meg mi is...Sokan a gimnáziumból hozzánk kerülve 1-2 év után döntöttek továbbtanulásról, s jöttek vissza a gyárba , ahol művezetőként, technológusként érvényesültek később. Akik maradtak, azokból magunk képeztünk okleveles laboránsokat- akiket a kerámiaipar területén országosan bárhol elfogadtak szakképzetteknek.
Mondhatni : "Sikeresek voltunk, mert sikeres utódokat tudtunk nevelni"- ( Kati volt a vezető, én sokáig a helyettese)
Volt köztünk rivalizálás- sok vita is-, de ez az évek múlásával barátsággá szelídült, különösen azután, hogy kettévált a minőség ellenőrzés és a fejlesztés. Akkor már vállvetve támogattuk egymást azokkal szemben, akik a "fehér köpenyesek" tudását nem ismerték el. Még azzal is meg kellett küzdeni, hogy a szegedi tudást elismerjék a "veszprémiek".(Vajon miért küldték el őket Herendről, Zsolnaytól vagy Hollóházáról, s lettek azonnal üzemvezetők?)
Nehéz évek voltak, s ezt csak azok élték meg, akik a kisebb-nagyobb termelő üzemekben, hasonló politikai légkörben kellett biztosítsák az elvárt eredményeket. ( tonna, első osztályú minőség, stb.)
Kati idén lenne 76 éves.
Mi pünkösdi rózsánk.
Jó reggelt! Kellemes napot kívánok!
Zsuzsu kivizsgálása megtörtént. A nagyon lelkiismeretes és kedves orvosnő maghallgatta, tapogatta, aztán kitisztította bűzmirigyét. Majd a tüdőröntgen, hasi ultrahang után biztos lehettem abban, hogy kis barátnőm egészséges. Valami kinövés van ugyan a belében, de reménykedjünk, hogy nem rákos, hanem valamiféle gyulladásos dolog. Kapott hát egy injekciót és hazahoztam öt tablettát, amit el kell fogyasztania.
Hosszan várakoztunk a gazdagréti klinikán, sokan voltunk, mert nagyon jóhírű. Itt operálták Lili és Tomi kutyusainkat is. Miután Zsuzsut hazavittük, megebédeltünk Angyalkával a főúton levő étteremben. Isteni volt minden, a libamájjal és újhagymával töltött rántott hús éppen úgy, mint az eper krémleves, valamint Angyalka gyümölccsel és zöld levelekkel megrakott limonádéja, hogy az én aperitifemről és korsósörömről ne is beszéljek. Az étel felét hazahoztuk, persze, hogy sok volt. Jó szokássá vált ez, ami korábban elképzelhetetlen volt, legfeljebb szégyenkezve mondta valaki, hogy a kutyának. Hát kutyának a csudát, persze azért kap Zsuzsu belőle, mint mindenből, de a nagykutya ebédje lesz a maradék, enyém.
Jó nap lett, talán a reggeli Emőke imája hatására.
Tegnap szerencsés napunk volt.Délelőtt takarítás, kis kerti matatás. 2 órára vittük a kocsit éves felülvizsgálatra és az új 4 évszakos gumi felszerelésére. A várakozás idejében bementünk a Libribe és megvettem Sándornak Vámos Miklós új könyvét,és egy Trianonnal kapcsolatos könyvet . Ez lesz a születésnapi ajándéka . Nem meglepetés, de örül neki . Végül a szerviz olcsóbb lett, mint amennyire számítottunk. Így estefelé fáradtan, de a jól végzett feladat örömével jöttünk haza.
Voltatok orvosnál druszámmal ? Mit mondott ! Nagyon régen Ikerváron nyaraltunk sokszor . Ott volt pár korombéli gyerek, sokat szaladgáltunk, bicikliztünk, úsztunk a Rábában . A 3 testvér kapott egy kecskét, elnevezték Zsuzsinak. Így amikor anyukám, kiabált , ketten futottunk.
Zsuzsikám ! Megértem és együtt érzek fájdalmadban és Kláráéban is. Jó barátot, munkatársat elveszíteni nagyon nagy törést okoz életünkben. Ez a mi kis hármasunkban - akik a rendelőben évtizedekig együtt dolgoztunk- valószínűleg velem fog kezdődni, mert ők 10-20 évvel fiatalabbak nálam . A méltó megemlékezést személyed garantálja. Jó ízléssel fogod szervezni, enyhítendő a beteg férj bánatát.
Köszönöm Drága Zsuzsa!
Mostanra a megdöbbenés átfordult feladatba. Mi ketten Katival voltunk azok, akik alapítástól a cég részekre szabdalásáig (a privatizáció előtti 25 év) vittük a központi laboratórium minden feladatát, s szerveztük meg 2 éve a "Nagy találkozót", amin ötvenen vettünk részt. Most megpróbálom a méltó megemlékezést a munkatársak részéről összehozni. Sajnos gyermeke nem volt, s férje is súlyos beteg. Persze testvére és annak családja intézi a temetést és búcsúztatást, de engem kértek meg, hogy akit gondolok, értesítsem.
Azóta,hogy mi pályakezdőként oda kerültünk, idősebb munkatársaink, főnökeink már eltávoztak az élők sorából nehéz elfogadni, hogy mi kerültünk sorra....
Félreérthetően fogalmaztam . Nagyobb öröm, ha szeretteink köszöntenek bennünket !
Legyen jó napunk, történjen valami kellemes. Nálam most ennek ellenkezője van Zsuzsu valahogy nem tetszik. Furcsán veszi a levegőt. Ha megjön Angyalka, elmegyünk az állatorvosunkhoz.
Most mindennel kapcsolatban nagyon rossz érzésem van. Remélem, kisimul a lelkem.
Éppen így vagyok ezzel a dologgal én is. Ez a stadionőrület egyszerűen megmagyarázhatatlan. Engemet is örömmel tölt el minden vereség. Ami megvan, amikor meccs van. De ezzel együtt érthetetlen ez az egész.
Ugyanazt írhatnám, amit Zsuzsa tökéletesen megfogalmazott. És hogy tényleg váratlanok ezek a fájó események, lehetetlen felkészülni rájuk. Zsuzsika, veled szomorkodom, barátnőmre is gondolva.
A torta csodálatos. Gondolom, ugyanilyen finom volt.
Ebédnél és is mérges vagyok . ha nem pontosak ) persze nem percre) Ugyanis az ebéd felszolgálása elég nehézkes, ha nem egyszerre érkeznek. Vagy vár az éhes társaság, vagy elkezd enni és a későn érkezőnek külön tálalhat a háziasszony. Ma rántott ételek nagy része készen is kapható, én is szoktam venni é, és ha családi összejövetelkor rántottakat készítek ilyet veszek. Nem szeretem a rántott trappistát és a rántott sertéshúst. Saját magam panírozok, ha ketten vagyunk, az azért más .
Nekem nagyon undorító a természetem, ha valamit nagyon reklámoznak, nagyon erőszakosan le akarnak nyomni a torkomon, nem engedem , még akkor is elutasítom, ha egyébként érdekelne. Utoljára a magyar-német meccsen (NSZK ) szurkoltam, akkor lettünk másodikak a világbajnokságon. Azóta nem igazán érdekelt, sosem voltam meccsen . Most pedig nagyon undorít a sok puccos , üres stadion, amikor embereket tesznek ki utcára gyermekestül. Lehet, hogy perverzitás, de minden elveszített magyar focimeccset kárörömmel nézek.
( ez a három jel nekem szól )
Zsuzsikám ! Együtt érzek Veled , veszteség minden barát távozása
. De !!! Nem lényegtelen a torta, mert a fájdalomnál nagyobb öröm szertetteink köszöntése , és az, hogy örömet szerzünk nekik sütésünkkel, főzésünkkel. Hiszen az anyai ösztön leglényegesebb eleme a táplás óvás.
Isten éltessen még egyszer és még nagyon sokszor !
Itt vagyok... Szép nap lett volna,de nagyon szomorúan végződött. Megtudtam, hogy tegnap este meghalt a legközelebbi volt munkatársnőm. Kezdettől együtt dolgoztunk, s a találkozásaink ritkultak ugyan, de utoljára februárban a névnapomon hívott telefonon. Nehéz elfogadni, hogy 70 után számítani kell ilyen váratlan hírekre.
Itt a torta, ami már teljesen lényegtelen...