Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Szervusztok!
Kettő lett belőlem, pedig néha még egy is sok!
Mi lesz, ha összetévesztem magam magammal? most már két jelszót is elfelejthetek?
Zsuzsám, tarts ki! Elveszett az emberekből a szavahihetőség. Úgy tűnik, végleg megszünt a munkanélküliség, nem kapkodnak az emberek a munkáért, csak a keresetért.
Szomszédomban két 20 év körüli fiú testvér él. Én még eddig csak a lépcsőn ülni és dohányozni láttam őket. Talán említettem, hogy többször fordultak hozzám segítségért, kaptak. Volt, hogy elveszítették a lakáskulcsukat és egész nap nálam ücsörögtek, enni, inni adtam nekik, máskor orvoshoz szaladgáltam egyikükkel.
Tegnap feladat adódott a lakószintünkön . (Hónapok óta csak ők és én lakom a szinten, lomokkal teli szemétledobó helyiség van, pedig ott tilos bármit tárolni).Tűzvédelmi bejárás készült, bezengték, nem vizsgálják, kinek a szemete, a szinten lakókat büntetik meg a betárolt lomért. Oda én egy gyufaszálat se vittem,sőt nem is használom. Hulladékaimat szelektívbe hordom, ill a heti 3x a kapu elé kitett konténerbe teszem. Szóltam nekik, hogy le kellene vigyék a lomjaikat, mert nem szeretnék helyettük bírságot fizetni. Tehetetlenkedtek, hogy nincs itthon anyjuk, ők nem tudják, ... végül anyjuk pakolt ki, hordta le (lifttel) a rengeteg lyukas lábast, vödröt, göngyöleget. Én pedig kitakarítottam vagy 20 éves szemetet. Ennyit a munkaképes munkanélküliekről.
A háztartási gépszerelő nem jött, ha a fiatalember sem jön majd , korai volt az örömöm !
Mi megvettük Bálin gazda DVD-jét a metszésről. A kis fákat eszerint fogjuk mi metszeni, a hagyok maradnak a fiatalemberre Sándor iránytása mellett . Nekünk is kell fát ültetnünk. A családra hagyatkoztunk, de ez nem lehetséges, mindenkinek sűrű programja van .
Klárám ! Nem itt kezdtem a napot, és írtam Neked a citromosodra . örülök neki, hogy rászántad Magad , és orvoshoz fordultál. Érdekel az eredménye, és mindannyiunkat érdekel hogyléted !
A paprikám tavaly nekem is elég gyenge termést hozott. Ez itt fenn a hegyekben nem csoda a hűvös éjszakák miatt. Ezért csináltam fóliasátrat . Igazából már nem éri meg ezzel vesződni, csak akkor végképp nem mozgok,ha nincs kerti tevékenység. Az ecetes öntözést és a hortenziánál csináltam , remélve , hogy visszakékül . Nem, tette
Zsuzsa, voltam háziorvosunknál. Aztán a laborban. Nagyon szeretnék munkabíró lenni tavaszra. Várjuk a leletet, amit emailben küldenek ki. Úgy tűnik, nem kapkodják el.
Tegnap új ismeretre tettem szert: a paprika a savanyú talajt kedveli, miénk nem az. Azt is mondta a szakember, hogy ecetes öntözéssel lehet savanyítani a földet. Az biztos hogy nálunk az évenkénti trágyázás ellenére nagyon vacak volt a termés.
Zsuzsánna, én szerencsésebb vagyok ezek szerint. Elsőre találtam egy szorgalmas, rendes fiatalembert. Megmetszette a szőlőt, ami egészen mókás volt, láncfűrésszel levágta a bambuszerdőt. Na, ennek az lett a haszna, hogy kétszeres erővel újult meg a nyavalyás. Az is nagyon érdekes volt, hogy előző nap eljött szemügyre venni a feladatot, aztán, hogy másnap mondtam, kissé módosult a terv, egy facsemetét is el kellett ültetni, hát ebbe majdnem belehalt, hogy ez nem volt megbeszélve!
De azért megtette szépen, rendesen. Úgy nézem, kissé kényszeres, de hát az ásást így is el lehet végezni.
Nehogy váratlanul érje és faképnél hagyjon. Mert bizony Bazsiék kertészkedése tönkre vágta a kis zöldségest. Kijelentették, nekik nem kell a mulcs, erre aztán elborította az egészet a tarack. Borzalom. Remélem, ifjú barátom elbír vele. Az is hiba volt, hogy szinte a teljes területet paradicsommal rakták tele, aztán jött a kerti poloska invázió, ami végképp betette a kaput.
Tegnap írtam neki, hogy amint úgy véli, alkalmas a talaj az ásásra, jelentkezzen. Sajnálom, hogy az elmúlt enyhe hónapokat nem használtam ki. Azt is megírtam, hogy a tarackot ki kell szedni!
Gratulálok a sikeres naphoz, Zsuzsa.
Valóban termékeny nap volt. Legjobb, hogy a kerti munkákhoz sikerült segítséget kapnotok. Olgim is ezzel a gonddal küzd. Volt már néhány jelentkező, akiket kipróbált, akik sajnos nem értettek a gyümölcsfákhoz. Vannak sikeresebb évek, máskor alig terem valami.
Apukám nyugdíjasként vett hobbikertet, de nem restellt szakkönyvekhez fordulni, s pár év alatt valódi Paradicsomot varázsolt 800 nm.-en. Ereje fogytán nekünk elmagyarázta, mit, hogyan, s egy ideig együtt gyűrtük. Munka mellett nem tudtunk elég időt tölteni vele, s mielőtt minden tönkrement
el kellett adni....
Tegnap szerencsés napom volt. Ügyintéztem . Beszéltem a családi receptek miatt a biztosítóval . Nem olvasható a vénykód, teljes áron kellett megvennem a gyógyszereket. Küldenek újat. Beszéltem egy háztartási gépszerelővel, aki megnézi a tűzhelyemet, és megjavítja . No és megszerveztem, hogy egy fiatalember jön hozzánk rendszeresen a kertbe , Elsősorban a fák metszését , nagyobb permetezéseket végzi el . No és ezt a fenti nagy kertben is megcsináltatjuk vele
Magdikám ! Tudom milyen fájdalom egy kutyus elvesztése. 3 kutyánk pusztult el , végig kísértük kettő halódását, egy balesetben halt meg. az első falusi kutyánkat befogadtuk, mert gazdája kihozta a faluba és kidobta. Ő volt a leghűségesebb . A másik kettő puli volt, okos és ravasz , fiatalon mentek el .Mikor átköltöztünk mtr nem kellett új kutya, jöttek az unokák
, ők is össze tudták futkosni a veteményest ! 
Tudom, nagyon fáj szíved a szép kis kutyus elveszítése miatt. Mondtad, milyen jólesik, hogy mindig óriási örömmel és szeretettel fogad. Szép kort ért meg.
Szomorú vagyok, az előbb telefonált Tamás, hogy Bejgli eltávozott az élők sorából. Talán 13 éves volt, szegényke szép lassan leépült. Először azt vették észre, hogy nem jól hal, már nem volt olyan ugri-bugri mint régen.
Nyáron a kedvenc helye volt a kis tó, mikor melege volt.
Marikám ! Nagyon kedves történet. Tükrözi azt, hogy unokád elismeri a Te " tekintélyedet " , hatásodat a gyermekidre még felnőtt korukban is.
Unokám írt tegnap, hogy sikeresen letette az összes esedékes vizsgáját. Ez azért nagy öröm, mert sokat dolgozott az utóbbi időben , hét végén is be kellett mennie dolgozni.
A kutyák és az állatok az éghajlati körülményekhez alkalmazkodva éltek, fejlődtek. Azok maradtak életben , akik tudtak alkalmazkodni. Az ember a háziasítással ebbe beleavatkozott, a kutya nem tud mihez alkalmazkodni.Nekünk voltak kutyáink, jó hőszigetelt házat csinált Sándor neki, . Télen , nyáron védte őket. Kirívó időjárás esetén hívtuk be őket a kis előszobába. Ha az állatok , emberek közötti viszony átalakul, és az állat nem tud alkalmazkodni, akkor jönnek létre az állat szenvedései . Lehet, hogy tévedek, de Lorenz és Csányi Vilmos könyve alapján alakítottam ki gondolkodásomat.
Azt hiszem Jankám félreértetted a vélekedésünket. Klára és én is azt kifogásoljuk a versenyszerű sportban, hogy egy idő után már nem a test és lélek edzése , egészsége lesz a cél, hanem a győzelem minden áron. Ezért megbomlik a lélek és test egysége, és ha győz az akarat , a becsvágy , annak hirtelen halál is lehet a következménye. A sport szórakoztatásra silányul, sportbiznisszé válik, mint az ókori arénák, ahol a gladiátorok életüket tették fel a győzelemért , a rövid idejű dicsőségért jólétért . Ez a szemlélet az, mely stadionokat épít tornatermek és uszodák helyett, mindezt az egészség égisze alatt.
Klára, így hatott, rám az írásod, mint általában. A pozitív is, a negatív is. Ez a Te részedről érdem a szememben.
Azért elmesélem. Ebéd után még beszélgettünk kicsit. Fiam vidámkodott a gyerekeivel, rocker szöveget mondott félig. Én nem tudom a szöveget most sem, de nem lehetett valami szalonképes, mert Brúnó azt mondta: - Mama, beszélj a fiaddal! (ezek szerint ők tudták). Ezt szeretem a 11 évesembenben, hogy mindig frappáns, rövid, szellemes mondatai vannak.
A fészbukon több ismerősöm és én is szeretjük az állatokról szóló cikkeket, képeket, videókat. Van egy hölgy, aki mentéssel is foglalkozik. No, azokat már nem tudom nézni. Sok oldalt elrejtettem, de nem eleget. Annak a cikknek csak a képét és a címét láttam. Így vagyok a sok ember-áldozattal is, akik a hidegben élnek. Csak a "MIÉRT" dobol az agyamban.
Mesélni akartam valami aranyosat a mai napunkból, de nem illik most ide, így csak egy szóbeli ölelést küldök mindenkinek.
Amikor hideg éjszaka rendületlenül ugat egy szegény kutya, segítségért esdekel, mint a síró csecsemő, de hiába. Végtelenül sajnálom , és minden kutyatartónak azt kívánom ilyenkor, hogy hasonló sorsa legyen következő életében - ha lesz ilyen. Persze a némán kucorgó kis szerencsétlenekkel kapcsolatban is ezt gondolom. Most olvastam e témában egy cikket, talán ti is találkoztatok vele. Állatorvos kísérletéről szól. A végső gondolat:
"„Ha azt gondolod, hogy a legnagyobb fagyban kiteszed a házba a kutyád egy rakás meleg takaróval, és ő majd ellesz bent boldogan, akkor magadat hülyíted. Ezekre a körülményekre még ők sincsenek felkészülve”
nehez tobb mindenben jonak lenni -ezert csodaljuk az ottusazokat ... en legalabbis
__________
van egy helyi sportolo -egy arisztokrata csalad sarja - legtobb eredemnye a rallizas teruleterol szarmazik - de ez nem jelenti azt , hogy ne lehetne jo masban - pl . olimpiai ermet szerzett a kis emirsegnek par honap felkeszules utan loveszetben ...
Hoztam én is egy szép tépelődő verset .
Nagy László
Ki viszi át a Szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
Zsuzsikám ! Nagyon szép verseket találtál. !
A min korunkban egyre inkább felmerül a gondolat ,mi marad meg belőlünk utódainknak, vagy az utókornak .Utódainknak 1-2 generáción keresztül még marad. Mesélnek rólunk aztán szépen eltűnünk . De hiszen nem is lehet az élet célja az örök érvényű emlékezet. 1-1 nagy tehetség megmarad az utókor emlékezetében , de ahhoz különlegesen ki kell emelkedni az emberiségből. Vagy a jó, vagy a rossz oldalán .
Naivul azt gondoltam , kézimunkáimmal megmaradok unokáim emlékében . De ez csak egy emlékezetbeindító pont lehet. Az élet változásai törvényszerűen eltávolítják egymástól, közel hozzák egymáshoz az embereket . Ez még családon belül is így van . Ezt úgy igyekeztem magammal tisztába tenni, hogy tiszta szívvel, jó indulattal tettem szeretteimért (és általában az emberekért ) Valószínűleg ez nem mindig sikerült . De alapvetően mindegy , hogy milyen az emlékünk , mert mi azt már nem érjük meg . Ezek a gondolatok, érzelmek utódainkat , és a későbbi generációkat segítik érzelmileg , vagy negatívan hatnak rájuk. De ebben ők is benne vannak , az ő személyiségük , melyre esetleg egy füstny
i hatást gyakorolhattunk.
Régen láttunk Hus!
Ítéletidő volt felétek? hoztam egy kis "melegséget" a pipikéidnek:
Zsuzsám! Láttam elolvastad Te is a "Digitális Család"-ról írottakat. Az idézett tanulmányok, megállapítások csak egy oldalról vizsgálták a generációk kapcsolatát a "kütyükkel". Biztosan én vagyok maradi, de nagyon nagy hátránynak tartom, amit a mai kisgyermekeknél az Alfáknál látok, mennyire kimarad az életükből a fizikai világ megismerése. Ismerek anyukát, aki a 4 éves kis "hercegnőjét" öltözteti, ETETI !!!, fotózza folyamatosan, de a gyerek kezében állandóan ott a tablet. ( Igaz, ez az anyuka is úgy gondolom függő, mert a konyháját sem használja, mindent készen vesz, "nincs ideje" főzni, a nagymama főz rájuk.)
Röviden: A cikkben idézett tanulmányok csakis az előnyökről szólnak, a gyerekeket érintő óriási változás hátulütőiről, veszélyeiről nem.
És még egy szép vers Reményik Sándortól:
Vajjon mi lesz az, ami megmarad
A lelkem drága szülötteiből,
Ha majd az Idő rajtuk áthalad?
Kerék alatt marad a szívem vére,
Vagy fölvesz egy-két csöppet szekerére
Az Idő, aki vad lovakat hajt?
És meddig viszi majd?
Keres számukra jövendő napokban
Egy, a maihoz hasonló talajt?
A hivatottak sokan vannak,
A választottak kevesen.
És választottak vannak-e vajjon?
A hangulatok gyűrűk a tavon,
De mi lesz, ha majd kisímul a tó:
A nép lelke, mely gyűrűket vetett? –
És mi az, ami örökkévaló?!
De balga módra mit kérdezgetek?
Ha csak egy lelket szebbé, jobbá tettem,
Ha csak egy szívbe szent magot vetettem,
Ha csak egy lángot növeltem az égig
Egy ügyet védtem utolsó csepp vérig:
Mit érdekelnek korok, emberek,
S hogy meddig emlegetik nevemet,
És meddig élek énekesek ajkán,
Ha földi parttól eloldódott sajkám?
Ha így éltem, ha így alkottam én:
Beiktatódott ez a költemény
A világ örök fundamentumába,
Isten szívébe és önnönmagába.
S nincs ami onnan kitépje, kivágja.
Régen olvastunk verset.
Mai "találatom" a fészről:
SÍK SÁNDOR VERSE, AKI MA 129 ÉVE SZÜLETETT -
A JELEN, A TITOKZATOS
Szeresd a múltat: a tiéd!
Vért szívj belőle,
Vért és velőt, tűz-elevent,
Öntözni a sovány jelent
Alomnak a jövőre.
Öleld magadhoz a jövőt:
Tiéd, ne engedd!
Ölelheted, ápolhatod,
Ha életed megáldozod
A pihegő jelennek.
A jelen, a titokzatos,
Tiéd csak mindenestül:
Amit magadból most megélsz,
Annyi vagy, az vagy mindegész
Örökléten keresztül.