Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Mai ebédemben az is jó, hogy különösebb artistamutatványra sem lesz szükség!
Janka, engemet pedig a munkásszálló gondnoknője.
Amikor férjem a visontai erőműhöz ment, kis ideig, amíg lakást nem kaptunk - mert akkoriban ugye így volt -, az erőmű számára épített egyik épületben, kint laktunk a prérin, munkásszállón. Valami olyasféle téveszmében éltem, hogy pörköltet tudok főzni. Egyszer már megtettem, unokanővéreméket vártam remekművemmel, amit kissé furcsává tett, hogy gyökérzöldségeket is főztem bele. Azóta tudtam, hogy ezek feleslegesek.
Belefogtam hát a közös konyhában pörköltet főzni. Kissé elbizonytalanodtam, és pironkodva kérdeztem a nagyon kedves gondnoknőt, hogy mondja már meg, mikor kell a pörköltet berántani, az elején vagy a főzés végén? Tudtam ám, de most nem jut eszembe. Elképedten nézett rá. Maga egyáltalán nem tud főzni? kérdezte gyanakodva. Nemigen. Vallottam be, s ő aztán olyan aranyos volt, hogy amíg ott laktunk folyton segítségemre volt.
Tegnap maradt bőven főztömből, Zsuzsu is rajongott érte, jó lesz ma is. Kinyitom hozzá az üveg ecetes rókagombát, isteni lesz, Angyalkától kaptam karácsonyra.
A főzés örök téma!
a lábra álláshoz! Levettem hát pulóveremet, mert öreg térdem nem bírja a követ, és arra térdeltem, aztán megkapaszkodva a kilincsbe, meglepő módon könnyen felálltam. Annyi eszem még volt, hogy még a földön ülve elzártam a lángot az ételek alatt. Röviddel később megjelent Balázs, hogy eldőlt valami, vagy elestem? Hallották lent. Mondtam, ez is, az is, de semmi vész. 
Mindössze annyi, hogy veszélyes dolog a főzés! Különösen a nem ellenőrzött széken.
De még inkább az, hogy nagyon veszélyes öregnek lenni.
Ám a várható veszélytelen helyzettől ez azért talán még midig jobb.
Az utóbbi időben számtalan sikertelenség után és egyebek miatt, többféle megoldással kísérleteztem. A házhoz hozott ételek eleinte nagy lelkesedéssel töltöttek el, de mert nem akartam, hogy minden nap foglalkoznom kell érkezésével, megvettem egyazon nap 9-10féle ételét, és betettem a fagyasztóba. Zsófikámék biztattak, hogy ők átveszik miden nap, rendeljek naponta, úgy jobb lesz, de nekem így sem volt jó, hogy naponta felhozzák. Aztán egy idő után ráuntam erre az ételre. Mindenképpen más, hiába finom, mint ami itthon készül.
Találtam a Tescoban is, az Auchanban is készételeket, egész finomak voltak, de nem az igaziak. Mondjuk, azért nem voltak rosszak. Aztán rátértem a konzervekre, a Házi Íz-re. Most is van itthon több, nem túl lelkesítőek. Bár az Erdélyi csorbaleves nagyon finom. Konzerv.
Tegnap hosszú idő után nagy kedvvel fogtam a főzéshez, korábban lefagyasztott brokkoliból levest készítettem. Ehető lett, de éppen hogy. A második fogás a csirkemáj remekül sikerült, jó szaftos lett, mindent megadtam neki, ami jár. A por krumplipüré is finom lett a sok tejtől és vajtól. Amikor itt tartottam, magam alá húztam a tűzhelyhez a magas csavaros széket, s ahogy rátettem fenekemet, a kör ülőke leesett róla, én meg a kőre! Hanyatt, és fejemet úgy vertem az ajtóba, hogy egy darabig csak szédelegtem. Ilyen esetben úgyis érdemes egy darabig a földön üldögélni, amíg összeszedjük magunkat. Hiszen egész stratégia kell
Mi ebből a tanulság?
Engem az elet tanitott fozni . Szuleim valasa utan 5 evet apuval laktam . Mindig turelmes volt a konyhabeli kiserletezeseimmel.
Vasarnaponkent egyutt foztunk - a rizseshus volt a specialitasunk :) -kozben jokat beszelgettunk .
A testvereimnek keksztekercset keszitettem . Mindig befaltak - de egy bokot nem tudtam kicsikarni toluk . " Ehesek voltunk -igy hat megettuk "
A ferjem kiritikus termeszet -de a foztomet nagyon ritkan kritizalja .Inkabb dicseri ! Szerencseje , hogy igy van - mert inspiralo ero nelkul nem is tudnek jot fozni
. A gyerekek mar megint mas ugy . Az elso gyermekem borzaszto kisevo volt es valogatos - el is ment a kedvem a fozestol - hetvegen is inkabb anyunal ettunk .Most , hogy itthon volt -olyan halas volt minden hazilag keszult falatert . Mint kiderult -egyatalan nem foz magara . // Masodik gyermeknek mindig jo etvagya volt 
. // harmadik gyermekem egy szuletett inyenc - kepes a zsebpenzet lazacra , sushira kolteni ...az apjanak felszolgalt budos sajtot megenni :) de azert o is kisetvagyu ...
Pedig Klára a Te" locsogásod"komoly gondolatokat, élettapasztalatot tartalmaz. Ne bújj el Önmagad elől, írd le gondolataidat !
. Ez nekünk érdekes, Neked gyógyír. a ki nem mondott gondolatok lelkünket mérgezik. Természetesen mindenki tartja saját legintimebb gondolatait , ezek néha csak kiböffennek. De vannak olyan elmélkedésem visszaemlékezések, melyek másoknak, barátoknak tanulságosak , az embernek magának is azok, mert más megvilágításban kerülnek gondolati központunkba .
Hiszen ezt érzem én Klára !!!! Menj orvoshoz , csináltass vérképet , és kicsit lelkedet is ápolgasd !Gyere hozzánk fáradtan is , jelezd, hogy köztünk vagy , akár hangulatjelekkel is !
H.B . anyósánál laktam albérletben első két évben . Nem igazán tudtunk Béla bácsival szót érteni, mert ő nem tudott mit kezdeni egy gyermeknek nagy, felnőttnek még nem mondható lánykával. Örültem volna apukám halála után egy szülői, apai ismerősnek,de ezt ő nem tudta . Nagyon okos ember volt, de nem igazán kontaktusteremtő. Én pedig a tanulással voltam elfoglalva , és ilyen elvont gondolatokat nem tudtam volna érteni. Sokszor most sem tudok
Klára én szeretem a Te írásodat is olvasni, hiányzol, ha nem jelentkezel!
Nagyon jó olvasni a topikot, amióta nem folyton a saját locsogásomat kell elviselnem. Hajrá! Visszaemlékezéseitek sokkal többet ér minden történelemkönyvnél.
Mostanában annyira fáradt vagyok, hogy a szinte elviselhetetlen. Persze csak szinte. Amint kicsit összekapom magamat, felkeresem a drága jó öreg orvosunkat.
Igen! Fekete István írásait is nagyon szeretem, a másik szélső szemszög Márai Sándor Naplója. Most épp 1985.-nél tartok, amikor San Diegóban, több hónapi betegeskedés után elhunyt a felesége. Felháborodva írja, hogy a kéztörés röntgenezésére 4 órát vártak. Pedig nem valami közkórház lehetett, mert az egyéb körülmények és a számlák erre utaltak.
Nemrég találtam:
"A tükör nem egyéb, mint a világgal szemben fölvett álláshelyek szöge. Az állat úgy érzi, hogy önmagát a dolgok közé teszi, énjét a világba belehelyezi. Sokkal inkább a világból ki sem veszi, hanem ott hagyja. Ezért az állat világa: a környezet. Az ember világa: a tükör. Mert önmagát a dolgok közül kiemelte, s úgy áll, hogy amikor a világra néz, a pillantás sugara megtörik és visszaverődik a dolgok felületéről. Ezért látja az ember a dolgok helyett mindig önmagát. Az állat objektivitása nem más, mint az objektíven fölvett magatartás; az ember szubjektivitása pedig az a ferde szög, amelyben a világgal szemben áll. Amit ebből a szögből láthat, az csak önmagának visszaverődött képe lehet. Az ember világhelyzete: a tükör.
Hamvas Béla"
Ezt úgy értelmezem, hogy az ember számára nincs objektív valóság, mindent a személyiségünk tükrében látunk- még azonos körülmények között is. Ezért jó sokat olvasni, mert így a különböző társadalmi közegekben (korok, helyszínek és az írók személyisége) és szempontokból ismerhetjük meg a világot, lesz a szubjektívből némiképp objektív a valóság. - kalandozott kicsit a gondolatom.
Zsuzsám, jó, hogy emlékeinkről írunk.
Így látjuk, mennyire eltérő körülmények között kellett helyt állnunk munkás éveinkben. Említettem annak idején, hogy nagybátyám nógrádi kis faluban volt körzeti orvos, felesége mellette az orvos írnok. Eleinte a rendelő egy épületben volt a tágas szolgálati lakással. Amíg az orvos férj még a közeli falvak ellátását is elvégezte, a feleség a 3 gyermeknek minden otthoni kényelmet meg tudott adni. Nyaranta néha én is velük voltam, de többnyire ők jöttek "városi levegőt szívni" a nagymamához. Mozi, tánciskola, marosi strandolás, napi 1 gombóc fagyi ...Ők erre vágytak.
Mi kicsivel nagyobb városban, az ipartelepen dolgoztunk. Mielőtt a szabad szombatot és később az alkalmazottaknak a rugalmas munkarendet bevezették volna, nekünk 7 órakor kezdődött a munkaidőnk. Mivel óránként járt csak busz, fél 7- ig már "le kellett adni " a gyereket bölcsibe, oviba, s d.u. volt már 5 óra, mire hazaértünk vele. Mai napig bánom, hogy legalább 3 évig nem maradtam otthon Gyesen.Folytonos rohanásban éltünk.
Tünditől származó gyerekszáj: Este szeretett pancsolni, s mondtam: "ne húz már az időt!" -Reggel öltözni kellett, s a zokninál mondtam: "húzzad már!" Nagy kék szemeivel rám csodálkozott: .." az időt? Anyucikám??? "
Érdekes írás ! Csak az elsőévesek mentőzése nem stimmel.De rávilágít arra, hogy élet történései , cselekményei sokkal bonyolultabbak, mint ahogy láttatják.Mindenki más szemszögből látja , ezért érdemes több oldalról olvasni .Utána alakítani ki még magunkban véleményt.
Sajnos ilyesmi nálam szóba sem jöhetett, mert a gyerekek nem ették meg az ovis kosztot. Végül csomagoltam tízórait. És főztem .Szerencsére egy épületben volt a rendelő és a lakás, így 2 ajtó választott el tőlük. Napközibe sem voltak hajlandók menni . Később menzára sem . Így valami gyors kosztot minden nap készítettem . Igyekeztem egészségesen. Sok alapanyagot kaptam ( kóstoló, tojás, gyümölcs )Azért elég nehéz volt, de mivel nem kellett utaznom, helyette főztem .
Hus Kedves ! Jó, hogy Te is itt vagy , fiatal nagymama, Janka pedig anyuka. Így folyamatos a élettapasztalatunk cseréje. Nagyon jó olvasni meleg kapcsolatod családoddal, főleg unokáiddal .Ilyenkor sajnálom , hogy nincs lányom. A fiúk is nagyon jó gyermekek, de a családi élet irányítója az asszony. Más a Ti életetek melegebb a nagy hidegben ! Te nem jársz el dolgozni, csak a férjed ? Vagy már nyugdíjasok vagytok ? Ezt nem gondolnám , mert még fiatalnak véllek Benneteket.
Nálunk is ragaszkodóak a gyerekek, mondjuk a budaiak egészen más életmódot folytatnak. Ők nyitottabbak, élénk társadalmi életet élnek , sok ( felületes ? ) barátjuk van . Mondtam is nekik, néha úgy érzem nem szerettek otthon lenni.
Unokám vízipólós, sok edzése van , angolt tanul mellette így naponta csak este ér haza. Akkor még tanul.
Magdika, mi a várostól 7 km.-re dolgoztunk, nem volt más megoldás, ha meleget akartunk enni, mint az üzemi konyha. A napi főzést munka és gyerek mellett nem tudtam volna vállalni. Amíg otthon voltam Tündivel, addig persze főztem, de az csak 1 év volt, utána bölcsődés lett, visszamentem dolgozni. Tündim 5 éves korától minden hét végén Szegedre jártunk, anyukámnak segítettem.
Az ebéd házhoz hordatását akkor próbáltam ki- többször is nekirugaszkodva- amikor már ketten maradtunk Vhelyen anyukámmal és őmellette nehézkes volt még főzni is. Nem vált be egyik vendéglő sem. Ő sem szerette, én sem, így mégiscsak főztem.
Egy időben rám jött, hogy étteremből hordjam az ebédet. Gyuri fiam akkor volt kicsi, emlékszem rá, hogy a babakocsiba tolva, mentem az ételhordóval a kezemben. Úgy sajnáltam, hogy a szép edényeim, már csak a helyet foglalják, sosem fogom használni. Mindössze két hétig tartott az a nagy lelkesedés. Végül még az edényeket is utáltam elmosogatni, annyira irritált, annak az ételnek a szaga. Szépen visszaálltam a főzésre, utána még a rántott levesemnek is mennyei íze volt, az éttermihez képest.
Azért mégiscsak áldás az internet.
Az itt idézett cikket elküldtem Ila unokahúgomnak, aki ezzel viszonozta:
http://www.litera.hu/hirek/peldabeszed-istenrol-aki-van
Bevallom nem ismertem Saly Noémi írásait, de ezentúl keresni fogom.
Az alapokat anyukám már 14 éves koromban megtanította, nem annyira recepteket, hanem ételcsoportok eljárás technikáját. Ő ugyanis kórházi dietetikusként kezdte, majd a háború után évekig falusi asszonyoknak 6 hetes főző tanfolyamokkal járta az országot. ( Az akkori Népjóléti Minisztérium helyzete ki, s emiatt is, nomeg egészségi állapotom miatt maradtam nagyszüleimre. )
Napi rendszerességgel dolgozóként én is csak szabadságon, és a rokkant nyugdíjazásom után kezdtem főzni, addig csak hét végén, mert nagyon színvonalas üzemi konyhánk volt. Ízletesen és változatosan főztek, 2-3 féle menüt. Mesterszakács vezette és a főkönyvelő elve volt, hogy a konyhának minden anyagi támogatást meg kell adni. A legkorszerűbb felszerelése volt a városban. A nők legtöbbje beérte fél adaggal, akkora adagok voltak. Kellett a kalória a fizikai dolgozóknak. Azidőtájt voltam én is maximális súlyomnál.
A privatizáció során potom pénzért vette meg a konyha vezetője, majd évtizedekig a megcsappant gyári dolgozói létszám mellett ellátta a városi intézményeket, iskolákat, vállalt házhoz kiszállítást, sőt a városban u.n. pörkölt boltot üzemeltetett. (Utóbbiban marha, birka, és sertés pörköltet, pacalt frissen és fagyasztva árult.) Úgy tudom, már meghalt a tulajdonos és közben feljöttek a városban a kisvendéglők is.
Mekkorát változott a világ!
A házasságunk után, 8 évig együtt laktunk a szüleimmel. Anyukám főzött, a sütés az én dolgom volt. De külön költözés után, hamar belejöttem a főzésbe is. A hentesnél voltam bajban, nem tudtam, hogy melyik húsból, mit lehet csinálni.
Érdekes a cikk. Sajnos én nem tanultam meg főzni Anyukámtól. Neki is volt segítsége a nagy lakás miatt, de a főzést mindig ő végezte. Mikor férjhez mentem , főzni kellett, mert drága lett volna a hideg vacsora . MNDSZ szakácskönyvből tanultam, még a spenótot is abból főztem .Aztán arra gondoltam, hogy ha már csinálnom kell, megnézem,m i az érdekes , jó benne. Megszerettem főzni, mert szerettem enni adni, látni a jóízű lakmározást .Nekem is volt segítségem ismert munkaköröm , leterheltségem miatt, de mindig én főztem. Most is , amikor kijönnek a fűvárosi családtagok, áthívom az itteni gyerekeket is. Jól elvannak együtt, és menyemnek könnyebb a hétvégi főzés legalább az egyik napon. Lilla unokámmal régen sütögettem, de most már nem ér rá.
Gyökössy Endre nagyon bölcs, jó ember ! Van egy érdekes gondolatsorozata a szeretetről kapcsolatokról. Tanítani kellene, akkor nem lenne ilyen depressziós az ország. Lenne bizalom, jövőkép. Nem az lenne a fiatalok elképzelése, hogy " akkor kimegyek " .Persze a bizalmat mindig meg kell újítani, különben elvész.
Neked szerencsés természeted van , hogy mindig aj ót látod.Sajnos én munkám során annyi nyomorúságot, szenvedést láttam, hogy kritikusabban nézek körül a világban
Magdikám, jó hogy itt vagy! Szívesen olvasnánk az emlékeidről, s mindenről ami foglalkoztat.
Az alábbi cikknek csak a címe meghökkentő. Leánykám találta, s megjegyezte, ezt mesélted Anyu a nagymamádról is, csak persze ő nem tartott szakácsnőt, sem cselédet. Node kertes házban élt, egy-egy disznót, pár csirkét, kacsát nevelt, de még szappant is főzött az üstben. Nagyon jól tudott főzni. Karácsonykor az ő pástétomjaira emlékezve készítettem el a pirítósra tálalt májpástétomot.
https://wmn.hu/wmn-life/47667-annal-meghittebb-hogy-valak inek-enni-adsz-mar-csak-az-lehet-ha-lefekszel-vele--interju- saly-noemivel
"Lassan már csak a két Zsuzsa lép be"
No azért még én is itt vagyok! Igaz, olyan sok mondani valóm nincs, de olyan jó olvasni titeket.
Nálam semmi nem változott, ugyanúgy lépek be, ahogy régen.
Te jo eg ? minusz 30 ? Ez a keleti part csak ? Vagy beljebb a kontinensen is ez megy ?
______________________
Koszonom a zenet ! Tenyleg tavaszias az ido felenk .
____________________________
Jo kis hetvegenk volt . Egyik nap a nemzeti konyvtarba kirandultunk - egy uj epulet -egy holland epitesz elkepzelese .Kivulrol tetszett egy rombusz forma oldalrol -de belul annyira rideg ,csupa ko es eles sarkok mindenhol .
Hiaba ,no en barokk epuletekhez vagyok szokva , ha a konyvtar kerul szoba .
A gyerekkonyvtar nem nagyobb ,mint a mi kisvarosi konyvtarunk . Es sok nagyon szegeny csalad jon ide: pashtuk , afganok , pakisztani , indiai csaladok .A kavezoba meg a felso tizezert varjak -olyan arak vannak .
_______________ masik nap meg kimentunk a sved butorboltba - megreggeliztunk -aztan vegiggyalogoltuk az osszes termet - bar az volt kiirva - hogy 50 fele kinyithatos kanapejuk van - majd mindengyik ugyanaz ... 3 eve vettunk egyet toluk - de nem valt be ...
___________________
aztan a ferjem egy hirtelen otlettol vezerelve bemutatta a varost ,aminek a felhuzasan most dolgoznak ... a legtobb ures placc meg - de nagyon buszke voltam ra , hogy itt egy nap varos leszen es a ferjem keze is benne van a dologban
Hus Kedves! A kis unokáid magabiztossága, nyitottsága a szépre, jóra az otthoni biztonság, szeretet és törődés visszatükröződése. A több generáció szoros érzelmi kapcsolata, egyben példa és a biztonság záloga. A szorgalmas, tevékeny, sikeres és boldog felnőttek közössége, a nyugodt légkör... mind, mind az ő jövőjüket szolgálja, a született adottságokra, intelligenciára építve.
Itthon is ilyen lehetőségekre lenne szükség minden gyermek számára. Generációk vesztették el a történelem viharaiban. Sokakat megfosztottak , mások pedig nem tudtak élni a szűkös lehetőségekkel, hogy kiépítsék. Bonyolult kérdés. Most az oktatási rendszer igyekszik a zenei nevelésben is igyekszik újra felépíteni a lehetőségeket- sokan nem ismerik fel a jelentőségét.
Mint említetted, elismerik külföldön a magyarokat. Már az első napokban kiderült, hogy D.-nak helyben is van magyar származású munkatársa, sőt a cég európai kirendeltségein nem is egy. Több magyarul beszélő, magyar nevűvel hozták össze virtuálisan is az ismerkedés során. Az ő segítségükre is támaszkodhat a beilleszkedésben.