Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ASZEXUÁLISOK IDE!
Torolt_felhasznalo_991394
Létrehozva: 2005. november 25. 13:58
Ide várom minden sorstársamat, akik ezzel a szexuális irányultsággal rendelkeznek.
Na sziasztok.
Nos én aszexuális vagyok. Nos aki nem tudja, mi az aszexualitás, annak pár szóban összefoglalnám: nemi érdeklődés teljes hiányát jelzi. Többnyire rossz tapasztalatok, vagy nevelési, vallási hatások eredményezik ezt az állapotot. Nem érdekelnek sem a férfiak, sem a nők. Nem vagyok beteg, minden szervem tökéletesen működik, egyszerűen hiányzik belőlem a szexuális motiváció. Van erekcióm, ha szexuális ingernek vagyok kitéve, viszont nem érzek arra késztetést, hogy szexuális kontaktust teremtsek akár nővel, akár férfival. Számomra egyetlen a maszturbáció, mást el sem tudnék képzelni. Számomra az emberek is úgymond közömbösek, nem hiányzik sem a család, sem egy társ, egyedül érzem magam a legjobban.
Én nem így születtem, teenager korom elején még érdekeltek a lányok, szerettem volna barátnőt, sőt családról, gyerekekről álmodoztam, de aztán minél több pofont kaptam(nem szó szerint)annál jobban csökkent az érdeklődésem, s a huszas éveim elejére teljesen az ellentéte lettem a régi önmagamnak, senki nem hiányzott az életemből, se barátok, se barátnő, a tipikus családi élettől meg kirázott a hideg. Attól a tudattól, hogy valakivel össze kell tartozni és egymást elviselni, sőt még vele szexelni, attól szinte szó szerint felfordul a gyomrom.
Voltam már szakembernél, ők mondták, hogy nem vagyok beteg, csak aszexuális, és hacsak valami hatalmas pozitív változás nem történik az életemben, számíthatok arra, hogy így fogom azt leélni.
Egyedül élek, van egy kutyám, jól megvagyunk, jól keresek, van egy jó melóhelyem, számomra ez elég.
Munkahelyen és ismerősi körömben mindenki csodálkozik, hogy mindig egyedül vagyok és kérdezik hogy hol a csaj, én meg csak mosolygok, de elmondani nem merem, mert attól félek, hogy megvetnének...
Üdv Mindenkinek
Misi(22)
Na sziasztok.
Nos én aszexuális vagyok. Nos aki nem tudja, mi az aszexualitás, annak pár szóban összefoglalnám: nemi érdeklődés teljes hiányát jelzi. Többnyire rossz tapasztalatok, vagy nevelési, vallási hatások eredményezik ezt az állapotot. Nem érdekelnek sem a férfiak, sem a nők. Nem vagyok beteg, minden szervem tökéletesen működik, egyszerűen hiányzik belőlem a szexuális motiváció. Van erekcióm, ha szexuális ingernek vagyok kitéve, viszont nem érzek arra késztetést, hogy szexuális kontaktust teremtsek akár nővel, akár férfival. Számomra egyetlen a maszturbáció, mást el sem tudnék képzelni. Számomra az emberek is úgymond közömbösek, nem hiányzik sem a család, sem egy társ, egyedül érzem magam a legjobban.
Én nem így születtem, teenager korom elején még érdekeltek a lányok, szerettem volna barátnőt, sőt családról, gyerekekről álmodoztam, de aztán minél több pofont kaptam(nem szó szerint)annál jobban csökkent az érdeklődésem, s a huszas éveim elejére teljesen az ellentéte lettem a régi önmagamnak, senki nem hiányzott az életemből, se barátok, se barátnő, a tipikus családi élettől meg kirázott a hideg. Attól a tudattól, hogy valakivel össze kell tartozni és egymást elviselni, sőt még vele szexelni, attól szinte szó szerint felfordul a gyomrom.
Voltam már szakembernél, ők mondták, hogy nem vagyok beteg, csak aszexuális, és hacsak valami hatalmas pozitív változás nem történik az életemben, számíthatok arra, hogy így fogom azt leélni.
Egyedül élek, van egy kutyám, jól megvagyunk, jól keresek, van egy jó melóhelyem, számomra ez elég.
Munkahelyen és ismerősi körömben mindenki csodálkozik, hogy mindig egyedül vagyok és kérdezik hogy hol a csaj, én meg csak mosolygok, de elmondani nem merem, mert attól félek, hogy megvetnének...
Üdv Mindenkinek
Misi(22)
Rendben, rendben :)
Nincs érintésfóbiám, barátaim megérinthetnek, de egyéb szándékból kifolyólag el a kezekkel.
Bocsi én nem propagálni akartam, csak közben dolgozom és kimaradt, hogy szerintem senkinek sem jó ha "rábeszélsz" valakit az ellenkezőre. Ezért mondtam a barátnőmnek is mindig, inkább ne legyen gyereked, ha úgy vagy boldog, mint tönkre tedd őt is magadat is, plusz a környezetedet. Ez áll mindenkire, csak sokan nem merik felvállalni, hogy nemet mondanak a társadalmi elvárásokra. Tudod férj/feleség, 1-2-3 gyerek, kutya/macska és a többi.
Csak a véleményem volt, hogy valami kimarad az életetekből, ami jó is lehet. (mert ugye ez az én tapasztalatom, ahogy írtad is), de nem ajánlom. Bár biztos van sok minden ami kimarad az én életemből és más azért "sajnál".
Én nagyon nehezen tudom megérteni, itt inkább a szívem, lelkem nem érti,mert agyban megy, hogy valaki aki neked kedves, nem feltétlen szerelem, lehet akár barátnő, érintése titeket taszít.
Minden esetre nektek szép napot, és sok sikert kívánok az életben.
De, ha mindenki aszexuális lenne, akkor kihalna az emberiség.
Van aki a 2-3 gyereke eltartása, nevelése miatt rohad egy rossz kapcsolatban. De embert szült, aki esetleg majd havat lapátol, hidat épít, olvasni tanítja a gyereket, gyógyít, temet stb.
Ilyen az élet........
Zacskós tej!
Ilyesmi velem nem történt, és elkap a harag, ha valaki a maga kínját máson vezeti le >:( Esetedben apád rajtad.
Orvosfelkeresés: nem minden pszichológus, pszichiáter kerül pénzbe, ha Tb által támogatott megoldást keresnek. Pályamódosítási gondokból kifolyólag én például így oldottam meg. Egy vasamba se kerül, de az igaz, nem a gyógyszerek és a doki hozza a megoldást. A dokim csak támogat, de a problémamegoldás oroszlánrésze rám hárul, és nekem is kell megtennem, úgy az igazi.
A dokit, hacsak nem átlagosnál nehezebb eset áll fenn, bőven kiválthatja egy jó barát, ahogy Jéglány is írta :)
Nekem semmi bajom vele, hogy írtál :) Te tudod mivel jár a saját család, gyerekek, házasság, természetes, hogy jónak mondod és ajánlod másnak is, hiszen magad is jónak élted meg. Gyakori ez, többször hallottam, nekem jó, neked is jó lesz, bízd ide :)
Amíg viszont más ebben nem osztozott, nincs rá igénye, addig olyan, mintha vakoknak akarna valaki színekről mesélni, süketnek édes melódiákról.
Ez a nehéz: ha nem értenek meg és propagálják a szerintük jó, helyeset, szépet, és nem fogadnak el úgy, ahogy vagyok.
:D Ott a pont.
Mennyi időt? A fél, hacsak nem a teljes életüket. Akaad, aki sosem jön rá, mire ment el az egész élete. Felütöttem Csernus könyvét, jó magvasakat írt, ki hogyan vergődik, rohad magánéleti romjai között a saját maga hibájából.
:) Nem kell sajnálni. Ami nem próbálok ki, nem hiányzik. Aki belekóstolt, naná, hogy másképp véli :P
Más sem hiányzik. Az sem, hogy tegyem, ami divatos: váltogassam a partnereimet, minél fiatalabban elkezdve annál jobb mert akkor dől a sok haver meg elismerés, használt emberekkel bújjak ágyba mert tapasztalt partnerre hajtanak, az a menő, az a jó, és mellé nyakon öntsem a szerelem illúziójával, vagy ráfogjam, hú, buzognak a hormonok, hív az ösztön, csak megkívántam és összejött, stb. Nem, hálás vagyok, hogy ebből a körből/részből kimaradok.
:D
Szereléssel, egyéb technikai kütyükkel hogy állsz? Itthon folyton én bütykölök, jobban érdekel, jobban szeretek ilyennek bíbelődni.
Homlokra kiírt üzi: hű, néha az fáraszt engem, amikor mennek a közkedvelt sikamlós viccek. Én unom, nem érdekel, más meg milyen jól elszórakozik rajta és cinkosan összekacsintanak a témán! Ahhh...
Van ilyen barátom :)
Amit az előző életben tett fogadalomról tettél, magam esetében nem tartom hülyeségnek :)
:) Üdv!
Tyű, egy írás alapján nem tudok véleményt írni, de akár megerősítésként kérdezted, akár nem, szerintem teljesen rendben vagy :)
Elsőre túl sarkosan fogalmaztam magamról, bemutatkozásod olvasva bőven van benne olyan, ami nálam is fennáll. Mint például amit a férfiak közeledéséről és az olyankor benned feltámado érzésekről írtál.
Olyan jó végre visszaolvasni azt, mások is gondolkoznak úgy mint én :)
Egyedül én sem szeretnék maradni, de a szerelmet nem igénylem. Jó barátom meg van, akivel együtt élek és hasonló beállítottságú, mintén, és fiú. Nagyon kevesen hinnék el, 27 éves létemre szűz vagyok, ellenkező neműként együtt élünk, és egyáltalán semmi szex, játszadozás nincs közöttünk, sose fordult meg a fejünkben, hogy legyen valami. Úgy élünk együtt, mint két barát, vagy testvér.
Szia!
Sziasztok!
Egyetértek Jéglánnyal. Ne legyünk zártak. Nem kell reagálni a beeső "sajnálkozókra", és ennyi. Vagyunk annyira felnőttek, hogy nem ugrunk be a provokációnak.
A sok jóból történő kimaradás:
1: az nlc fórum (és a többi 423) 90 %-a arról szól, hogy jaj mit tegyek, megcsalok, megcsaltak, szerelmes vagyok, elhagytak, miért mondta ezt meg azt, lenyeljem-e, anális szex, extrém pozitúrák, elhagyás, nem-hagyás, unalom... sok-sok csöpögő, szenvedő szerencsétlen nő. Nekem az egészben az a legborzasztóbb - csak 1 hete vagyok nappal is fenn a fórumon - , hogy a nap 24 órájában folyik itt ez a sok szenny. Ezek nem dolgoznak? Tényleg EZ tölti ki a napjukat????
2: az 1. pontban felsorolt "sajnálkozó" forumózoktól szívesen megkérdezném:
- hány igaz barátod van (tudod olyan, akit éjjel 2-kor is felhívhatsz, hogy bajban vagy)
- voltál-e az elmúlt 3 hónapban - a pasidon/csajodon kívül - barátokkal/haverokkal moziban, színházban, kiállításon, kirándulni, túrázni, utazni, kávézóban, kocsmában, bulizni... ??? Rendszeresek-e az ilyen dolgok az életedben. (és akkor kiderül, hogy ja, bocs, nemhogy barátjuk, hanem haverjuk sincs)
- van-e szabadidős tevékenységed, rendszeres?
- jársz-e vmilyen továbbképzésre?
- munkában fejlődsz-e?
Én miből maradok ki? Nos - most ha ezt a hetet nem nézzük - ténylegesen napi 10-12 órát dolgozom. És a 2.-ben felsorolt összes kérdésre pozitív válaszom van. Racionális vagyok, és nem álszent. Az elmúlt években a lenyeljem vagy ne nyeljem le probléma helyett találtam magamnak egy nagyon jó munkát, résztveszek kulturális szabadidős tevékenységekben (ezáltal sokkal műveltebb vagyok - komoly zene, művészet, irodalom -, mint az átlag, akivel lehet értelmes dolgokról beszélgetni), egy alapítványba is besegítek, vannak igaz barátaim (nem is egy akit éjjel 2-kor felhívhatnék, és viszont). A legfontosabb, hogy vannak terveim, mint utazás, munkában továbblépés, valami újat tanulni.. stb.
Rosae ne dőlj be annak, ami itt folyik. Ha a férjeddel megvan az összhang, szeretitek egymást, akkor TI vagytok a normálisak!!! Szerinted 10 nőből mennyi irigyli azt, hogy egy pohár jó bor mellett te beszélgethetsz is a pároddal?
Remélem megmarad ez a topic, és Te is maradsz még!
Ha nem lelki deformitásból érez így valaki, és érdekli az olyan hivatás, amihez cölibátus tartozik, mért is ne?
Szomorúan hallom, mi zajlik az egyházban. Nem újdonság, kimondva-kimondatlanul folyamatosan előfordult, csak most megszellőztették. Aki szexuálisan igényelné a partnert, attól furcsa elvárás a megtartóztatás. Mintha tőlem valaki azt követelné, már pedig szerezz partnert és bújj vele ágyba... Mintha erőszakot tenne magán. (Off: Ahogy tudom, a katolikus egyházban nem vallási okokból van a nőtlenség, hanem gazdasági gyökerekhez nyúlik vissza, ne aprózódjon az egyházi birtok. Ha nincs örökös, minden marad az egyháznál. Ez mára talán okafogyottá vált. Sokkal jobb lenne, ha eltörölnék ezt, talán csökkennének a perverz késztetések és nyíltan felvállalhatnák azokat a nőket, akikkel eddig is volt viszonyuk. Így lenne tiszta, nem bújkálva... :P )
Szerintem a zárt topik egyet jelentene azzal, hogy nem vállaljuk magunkat, és félünk a világtól.
Én azért hoztam létre azt a bizonyos oldalt, mert tudatni akarom a világgal, hogy igenis vannak ilyen emberek, hogy akik ilyenek, mint én, megtalálják a békességet az életükben, és mert minket nem kell sajnálni. Megvan a mi életünkben is az, ami boldoggá tesz. És az életben a szex nem minden. Sőt...
Ha valaki csak abban találja meg a "boldogságot", élvezetet, szerintem sokkal inkább "szegény", mint mi...
Én nem bánom, ha furcsán néznek rám. Aki ismer, tudja, hogy milyen ember vagyok, és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy igazán jó társaság és jó ember vagyok. Szerintem ez számít. És nem az, hogy ki mennyit hányszor hány emberrel...
Zacskós tej!
Őszintén sajnálom, ami veled történt! Ilyet még nem hallottam.
Az én gyerekkorom sem volt semmi, de a tiédhez képest maga volt a mennyország.
Azzal azonban nem értek egyet, hogy felkeress egy orvost. Ő segíteni igazából nem tud. Csak rámegy egy rakás pénzed, aztán anti depresszánsokat szedet veled, amitől egy emberi roncs leszel.
Inkább keress magadnak valakit, levelezőtárs, barát, haver, akivel őszintén meg tudod beszélni a problémáidat.
Ez a legjobb "gyógymód", ha ki tudod beszélni, és meg tudod beszélni azt, ami bánt.
Miután a fórumra rátalálva szinte az egész éjjelt azzal töltöttem, hogy próbáltam beazonosítani a saját, illetve a házasságom problémáját, én is megosztanám a történetemet, de kicsit túl nagy nekem ez a nyilvánosság, és bevallom, nem hiányzik még a jó szándékú sajnálkozás sem, ezért mégsem kezdeném Ádámnál Évánál, szüleimnél, pedig ott lehet a kutya elásva.
Én valóban nem tudom, a sok és jó szex hiányával miből maradok ki, mert sosem volt igazán jó, vagyis ha az volt, orgazmussal, arra is azt mondhatnám, egy finom vacsora vagy egy jó könyv legalább akkora élmény nekem. Szeretett férjem még nálam is kevésbé igényli a szexet, de ahogy magamba néztem, be kellett látnom, hogy legelső kapcsolatomon kívül - első szexuális élményem kapcsolaton belüli erőszak volt tulajdonképpen - én mindig aszexuális, vagy hyposzexuális férfiakat vonzottam magamhoz. Határozottan ártott a közérzetemnek az NLC olyan értelemben, hogy mivel itt mintha mindenki állandó szexuális lázban égne, előbb szegény férjemet, majd az egész házasságomat, és persze magamat is abnormálisnak láttam, sőt, egy rakás szerencsétlenségnek, aki kimarad a jóból, és az élete csonka, eleve boldogtalanságra ítélt. Egészen tegnap estig, mert most kezdek kicsit másképp gondolni erre a dologra. Nem vagyok aszexuális, az biztos, de ha lerázom magamról a nyomást, és a házasságomat és szexuális életemet nem hasonlítom össze többé senkiével, akkor azt hiszem, nem leszek már olyan boldogtalan ebben a hyposzexuális kapcsolatban, mert igazából nekem nem lételemem a gyakori szex. Szerintem nagyon fontos kattintani egyet az agyban, és NEM elfogadni, hogy az ember férfi vagy női mivolta a szexulis aktusaiban mérhető le. Eszembe jut a Shrekből a Szamár: mindenki szereti a parfét. És ha valaki mégsem? Arra is furcsán néznek....
Megtaláltam Jéglány oldalát, mégis lenne egy kérdésem, bár sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen javaslatot teszek: nem lenne könnyebb egy zárt vagy félig zárt topikban beszélgetni? CSak egymás közt, mert ha mindenki esete más is, azért könnyebben megnyíilik az ember egy szűkebb társaságban, és én biztos vagyok benne,hogy a puszta beszélgetés is sokat segít jól megélni ezt az életformát.
Sziasztok!
Én nem tartozom hozzátok, sőt tudomásom szerint környezetemben sincs ilyen.
Azt gondolom valami kimarad az életetekből, ami szép és jó is. Gondolok itt igenis a családra, gyerekekre, szerelemre. Ezért "sajnállak" (nem tudok hirtelen más szót rá) titeket.
Illetve, nehezebb lesz az életetek, hiszen írtátok is, mert kilógtok a sorból.
Volt nekem barátnőm, aki mindig azt mndta, hogy neki se férj, se gyerek sohase kell. Aztán egyszercsak férj is, gyerek is lett. Őt is nehezen értette meg a környezete.
Nektek mindentől függetlenül szép és tartalmas életet kívánok, találjátok meg ami nektek a legjobb.
Szép hétvégét és bocs, hogy külsősként beleszóltam.
Lili
Sziasztok!
Köszönöm, hogy írtatok!
D.j. viagra (ne haragúdj, ha legközelebb valahogy berövidítem a neved). Én nem, vagyis nem így hiszek ebben az előző élet dologban. De nem nézlek hülyének. Gondolkoztam azon, hogy történhetett valami velem - nem itt és most -, ami miatt így gondolkozom. De az is lehet, hogy a "férfi" agyam miatt szimplán csak taszít a tipikus női viselkedés forma.
Barátok: Nem megyek vissza az ősrobbanáshoz, ovodában még úgy emlékszem elég fiús voltam (kis autó, stb.), aztán általános iskola és főleg gimnáziumban inkább lány barátaim voltak. Mondjuk furcsa volt, hogy míg ők a pasikról csacsorásznak, engem a téma annyira nem érdekel, de a korunkbeli fiúkkal még inkább nem értettem szót, mert nem voltam "menő" csaj: fogszabályzó, túlsúly, stb. Egyetem alatt is inkább lányokkal bandáztam, igaz megismertem két pasit. A párkapcsolati téma itt sem vonzott, bár nem is nagyon volt időm rá, mivel dolgoztam, tanultam, vizsgáztam.
Az egyik sráccal kvázi örökbefogadtuk egymást. Hülyén hangzik, de mivel neki abszolút nem vagyok az esete nőben, így mindig barátként viselkedett velem. Igen, ő a legjobb barátom. Mindenről tudok vele beszélni (most a menstruációs görcsöktől kezdve, az autók műszaki paramétereig). EZ az egy, amit soha nem mondtam el.
A másik pasi, vele nem alakult ilyen jól. Gondolom sejtitek miért. Sokáig húztuk ezt a "barátságot", én mondtam ki, hogy ez nem az, és nem csinálom tovább.
:-))) Cudálatosz körömlakk nekem se jön be.
Jéglány, ahogy írtam én tiszta skizó vagyok. Sminkelek, ruha, haj, köröm, agyilag meg férfiként gondolkodom. (Munka miatt is kell úgymond a flanc - nem írom ki nyilvánosan mit csinálok - de nem teher). Sokat találkozom a pasi haverokkal, és mivel lányokkal is sokat vagyok, így látom, hogy ég és föld a gondolkodásmód, és viselkedés. A fiúk mondjuk soha nem értették, hogy mikor egy adott szituációt elmesélnek, miért az ő pártjukat fogom. Erre én mindig mondom, hogy mert amit ők csinálnak, az a logikus. Nem értem a nőket, nem értem a színjátékot és taktikázást, a nyávogást és féltékenykedést, no meg a furkálást. (Szerencsére a barátnőim is a józanabb fajtából vannak) Nem vagyok vak. Tudom, hogy sok szemét pasi van, akik tényleg kihasználják a nőket, és talán ebből ered a nők viselkedése is. Szerencsére ilyen pasival nincs kapcsolatom, mivel ezek nem képesek normális kommunikációra nőnemű lénnyel.
Zacskós Tej, írok még neked is. Nem akarom pár szóban, mert komoly dolog, amit írtál. Csak most dolgoznom is kell egy kicsit. :-)))
Szép napot!