Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ASZEXUÁLISOK IDE!
Torolt_felhasznalo_991394
Létrehozva: 2005. november 25. 13:58
Ide várom minden sorstársamat, akik ezzel a szexuális irányultsággal rendelkeznek.
Na sziasztok.
Nos én aszexuális vagyok. Nos aki nem tudja, mi az aszexualitás, annak pár szóban összefoglalnám: nemi érdeklődés teljes hiányát jelzi. Többnyire rossz tapasztalatok, vagy nevelési, vallási hatások eredményezik ezt az állapotot. Nem érdekelnek sem a férfiak, sem a nők. Nem vagyok beteg, minden szervem tökéletesen működik, egyszerűen hiányzik belőlem a szexuális motiváció. Van erekcióm, ha szexuális ingernek vagyok kitéve, viszont nem érzek arra késztetést, hogy szexuális kontaktust teremtsek akár nővel, akár férfival. Számomra egyetlen a maszturbáció, mást el sem tudnék képzelni. Számomra az emberek is úgymond közömbösek, nem hiányzik sem a család, sem egy társ, egyedül érzem magam a legjobban.
Én nem így születtem, teenager korom elején még érdekeltek a lányok, szerettem volna barátnőt, sőt családról, gyerekekről álmodoztam, de aztán minél több pofont kaptam(nem szó szerint)annál jobban csökkent az érdeklődésem, s a huszas éveim elejére teljesen az ellentéte lettem a régi önmagamnak, senki nem hiányzott az életemből, se barátok, se barátnő, a tipikus családi élettől meg kirázott a hideg. Attól a tudattól, hogy valakivel össze kell tartozni és egymást elviselni, sőt még vele szexelni, attól szinte szó szerint felfordul a gyomrom.
Voltam már szakembernél, ők mondták, hogy nem vagyok beteg, csak aszexuális, és hacsak valami hatalmas pozitív változás nem történik az életemben, számíthatok arra, hogy így fogom azt leélni.
Egyedül élek, van egy kutyám, jól megvagyunk, jól keresek, van egy jó melóhelyem, számomra ez elég.
Munkahelyen és ismerősi körömben mindenki csodálkozik, hogy mindig egyedül vagyok és kérdezik hogy hol a csaj, én meg csak mosolygok, de elmondani nem merem, mert attól félek, hogy megvetnének...
Üdv Mindenkinek
Misi(22)
Na sziasztok.
Nos én aszexuális vagyok. Nos aki nem tudja, mi az aszexualitás, annak pár szóban összefoglalnám: nemi érdeklődés teljes hiányát jelzi. Többnyire rossz tapasztalatok, vagy nevelési, vallási hatások eredményezik ezt az állapotot. Nem érdekelnek sem a férfiak, sem a nők. Nem vagyok beteg, minden szervem tökéletesen működik, egyszerűen hiányzik belőlem a szexuális motiváció. Van erekcióm, ha szexuális ingernek vagyok kitéve, viszont nem érzek arra késztetést, hogy szexuális kontaktust teremtsek akár nővel, akár férfival. Számomra egyetlen a maszturbáció, mást el sem tudnék képzelni. Számomra az emberek is úgymond közömbösek, nem hiányzik sem a család, sem egy társ, egyedül érzem magam a legjobban.
Én nem így születtem, teenager korom elején még érdekeltek a lányok, szerettem volna barátnőt, sőt családról, gyerekekről álmodoztam, de aztán minél több pofont kaptam(nem szó szerint)annál jobban csökkent az érdeklődésem, s a huszas éveim elejére teljesen az ellentéte lettem a régi önmagamnak, senki nem hiányzott az életemből, se barátok, se barátnő, a tipikus családi élettől meg kirázott a hideg. Attól a tudattól, hogy valakivel össze kell tartozni és egymást elviselni, sőt még vele szexelni, attól szinte szó szerint felfordul a gyomrom.
Voltam már szakembernél, ők mondták, hogy nem vagyok beteg, csak aszexuális, és hacsak valami hatalmas pozitív változás nem történik az életemben, számíthatok arra, hogy így fogom azt leélni.
Egyedül élek, van egy kutyám, jól megvagyunk, jól keresek, van egy jó melóhelyem, számomra ez elég.
Munkahelyen és ismerősi körömben mindenki csodálkozik, hogy mindig egyedül vagyok és kérdezik hogy hol a csaj, én meg csak mosolygok, de elmondani nem merem, mert attól félek, hogy megvetnének...
Üdv Mindenkinek
Misi(22)
Azért, amikor elgondolkoztál azon, hogy ezt leírd, azon is elgondolkozhattál volna, hogy Hg-nek enélkül is lelkiismeret furdalása van és amit írtál csak ezt erősíti. :-(
Jéglány!
Ezt tényleg jól összefoglaltad. Aki, amilyennek születik avval kell gazdálkodnia. S, attól,hogy a mai időkben minden a szex körül forog körülöttünk, attól még nem kell ennek így lennie mindenkinél.
Talán csak pech, hogy most épp ilyen kort élünk, nem néznének ennyire furán rád, ha korábban lennék, vagy amikor majd túl leszünk ezen a trenden, mert ez is eljön egyszer. :-)
Én meg erre azt mondom, hogy ha te tényleg szereted a párod, akkor esélyt adsz neki, hogy mással boldog legyen, mert veled nem az! S te így akarod magadhoz láncolni, hogy tudod, hogy boldogtalan melletted a szex miatt, mégsem adsz neki lehetőséget.
Tudom, erre most azt mondod, hogy szabad az út, mehet, ő nem akar menni, mert szeret, de ez baromság. Egy darabig küzd majd ezzel, s abban a pillanatban, amikor találkozik valakivel, aki így is megmozgatja, le fog lépni egy pillanat alatt. Most nem csinál mást, csak becsukja a szemét, és homokba dugja a fejét.
Nem tudom mi az oka, de még sosem izgatott a dolog, hogy kiderítsem.
Anyukám imád engem. A fogantatásom pillanata óta.
Úgy próbált nevelni, mint egy "normális" gyereket.
De ő is megtapasztalta, hogy én nem vágyom a babusgatásra.
És a saját érintésemet sem igénylem. Max egy évben kétszer. :)
Szerintem a normális, nem normális kategóriát csak az egyén tudja eldönteni.
Attól, hogy a társadalom szerint az normális, ha orrba szájba kefélek, ahogy az manapság divat, attól én nem fogom jobban érezni magam.
Pl. aki vaknak születik, annak az a normális.
Nem beteg. Egyszerűen az ő agya másképp lett "kódolva".
Lehet, hogy az egészségesen működő szervezet termel ezt-azt, amit írtál, biztosan így is van.
Hidd el, hogy a nem érdekel kifejezés valós. Letehetsz elém egy gyönyörű férfitestet, vagy pornót, akármit. A reakcióm annyi, mintha egy fogpiszkálót mutogatnál. Semmi.
Nem csűröm, nem csavarom.
Nekem ez a normális. Akárki akármit mond. :)
A "minden élő célja az utódnemzés" egyszrűen stonyroad dogmája.
Ha így lenne, a topik tárgyai nem léteznének. Mivel léteznek, ezért az állítás nem lehet igaz.
Ennyi.
Kicsit empatikusabbnak kell lenni, és elfogadni, hogy nem mindenkinek ugyanazok a vágyai, mint nekünk, a többségnek. Attól még nem feltétlenül hülye, vagy beteg.
Én szeretem a párom, hozzá akarok hozzábújni, de mivel messze lakunk egymástól és csak jövőre költözhetünk össze, ritkán találkozunk. De akkor is ő kell és nem a szomszéd pistike bármennyire elérhető. :-)
a szex része az életnek, úgy mint a pirítós, vagy egy jó könyv, vagy egy kávé valamelyik barátommal, vagy egy jót röhécskelni a párommal. Egyszer egyikhez van kedve az embernek másszor a másikhoz, de van, hogy sokáig nincs valamelyikhez.
Hg72 szerintem egy nagyon jó fej párod van, mert téged szeret, és úgy tűnik elfogad annak aki vagy.
A megjátszással az a gáz, hogy a partner egyszer jön rá és soha többet nem hisz az embernek és még az önbizalmát is elveszti. Szóval nem szép dolog.
Igen, ez pontosan igy van! En szeretnem, ha a parom boldog lenne, mert szeretem, es attol lennek boldog en is, ha ö boldog, de mi a fenet csinaljak magammal, ha a szexualis igenyeim egyszerüen a nullaval egyenlöek... Es igen, igyekszem öt kielegiteni, de az nem lenne fair (es ö sem szeretne), ha megjatszanam magam es ugy tennek, minta hühadenagyon kivannam a szexet.
Es igen, stonyroadnak abban is teljes mertekben igaza van, hogy a parom engem szeret es nem egy x guminöt vagy prostit, akivel 3x is ágyba bujhat(na) naponta. Ha valakit szeretünk, akkor vele szeretnenk szexelni is, nem egy akarmilyen masik partnerrel.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy azok az akik tényleg csak a szexre választanak párt, mit fognak csinálni, amikor odajutnak az életükben, hogy a másiknak csak a kezét foghatják.
Nem en vagyok boldogtalan, ill. en csak azert, mert ö, marmint a parom boldogtalan az en alig letezö szexualitasommal. En tulkepp jol elvagyok/ellennek vele, ha az ö szexualis igenyei nem lennenek ennyire intenzivek (marmint az enyemekhez viszonyitva)
En elengednem öt, de nem akar menni, ö tovabbra is engem akar,, az ágyban is es azon kivül is (egyebkent az elet mas területein nincsenek is problemaink, harmonikus a csaladi eletünk, anyagi gondunk sincs). Dec. 17-ere be vagyunk jelentkezve egy neves szexologushoz, bar en elöre tudom, hogy ez sem fog megoldast hozni a problemankra.
Ha a te boldogtalanságodat nem szeretnéd a férjedre nyomni, akkor a legjobb az lenne, ha elengednéd, hogy kezdjen új életet valaki mással, aki ezt az örömöt meg tudja adni neki.
Vagy ha ez nem megy, akkor felhatalmazni arra, hogy tartson szeretőt. Elhiszem, hogy szenved, szörnyű érzés lehet ez.
Röhejes az emberek nagyképűsége csupán mert bizonyos dolgok felett átvették az irányítást. Tudtad, hogy mitokondriumod DNS megegyezik a kékbaktériuméval?
Szar az élet mi???
Pont azért is esett rosszul, mert az egész hsz-em fordítva sült el.
Az érintés dolgot megértem, mert nekem is ilyen problémám volt kifejezetten undorodtam mindenkinek az érintésétől.
Hát, hogy a szakemberek mit tudnak segíteni a fene sem tudja, nekem 2 rossz élményem van a pszichodokikkal, egyszer elmentem vizsgálatra és a sokszáz kérdéses teszt végén közölték, hogy szorongok és oldjam meg a problémáimat és akkor nem fogok szorongani, egész kisgyerek korom óta ez van és nem is fog megváltozni, ezzel élek együtt.
A páromnak pedig azt javasolta a pszichológusa, hogy tartson mellettem barátnőt, mert ha esetleg szakítunk legyen helyettem más.
Na, mindegy, nem akartam iderondítnai a dolgaimat.
De a lényeg, hogy valamilyen szempont szerint akárki lehet beteg, te is én is.
Azt hiszem a szex, a párkapcsolat csak egy része az életnek, van még egy csomó ilyen dolog, amit élvezünk, de csak a szex iránti igény nemlétét akarják megváltoztatni. Ez fura. Még sose akartak senkit meggyógyítani, aki nem szeret játszani.
Sziasztok!
Kicsit visszaolvasgattam, bar nem mindent ugyan. Sajnos engem is erint a tema, azt hiszem, egy bizonyos fokig en is aszexualis vagyok. Es nem vagyok boldog ezzel az allapottal, mert a parom boldogtalan, neki szeretnek segiteni, mert ö "normalis", en meg nem (legalabbis szexualis ertelemben).
Hol is kezdjem: 37 eves vagyok, sosem voltam szexualis ertelemben nagy etvagyu, nem vegeztem önkielegitest tinikoromban (sem), aztan azert volt egy par (szex)partnerem, ugy tizenvalahany összesen, de igazan nagy örömöm sosem volt a szexben. 2x voltam hazas, van 2 gyerekem, a jelenlegi kapcsolatom 12 eve tart. Az elejen sem volt igazan jo a szex szamomra, bar elerem neha az orgazmust, ami jo erzes, de ha nem szexelünk es nincs orgazmusom, akkor sem hianyzik.
A gond inkabb az, hogy egyaltalan nem kivanom mar a szexet, az idö mulasaval egyre kevesbe, a partnerem viszont heti 3-4 alkalommal szeretne. Mindent meg is tesz annak erdekeben, hogy felizgasson, de ha teljesen öszinte akarok lenni, akkor csak muszajbol fekszem le vele, nem mert megkivanom. Es persze ezt nem olyan gyakorisaggal, ahogy ö szeretne, hanem csak max. havi 3-4 alkalommal, mert többre nem tudom "megeröltetni" magam.
Azert zavar ez az egesz, mert a parom nagyon boldogtalan emiatt. Mar mondtam neki, hogy en rendelkezesere allnek, amikor szeretne, de ne kivanja tölem, hiogy ugy csinaljak, mintha en is kivannam, mert szineszkedni nem akarok, ez altal prostitualnam magam. Probalja elfogfadni, hogy nekem nincs szexualis vagyam. De ezt ö igy nem tudja, mert azt szeretne, ha en is elveznem a dolgot. Na szoval nehez...
Jeglany, en megertelek teged is, bar engem az erintes nem zavar de azt hiszem, ellennek anelkül is, vagyis legalabbis szexualis ertelemben nincs szüksegem az erintesre, simogatasra. Ha valaki megölel (pl. a gyerekem), az o.k., bar nem vagyok egy bujos fajta meg igy sem...
A velemenyem szerint nagyon helyesen döntöttel, hogy nem erölteted a partnerkapcsolat vagy gyerekvallalas temat, mert csak masok (es a sajat) eletet nehezitened meg vele. Az en lelkiismeretem is egyfolytaban rossz, mert tudom, hogy az aszexualitasommal a paromat boldogtalanna teszem, holott ö nem ezt erdemelne :-(
Ugyanúgy, ahogy születik kétfejű gyerek is, miért ne lehetne épp olyan is, mint te? Oka biztos, hogy van, csak esetleg a mai tudásunkkal ezt nem tudjuk megmagyarázni. Vélhetően valami csecsemőkori dolog, amire te nem is emlékszel, de a tudattalanod igen. Mondjuk, amikor nagyon vágytál az anya melegére, az érintésére, ő ellökött, vagy tett egy durva mozdulatot, vagy bámi ilyesmi is lehet az oka, hogy "érintésfóbiád van".
S a saját érintésed sem igényled? Ha érted, mire gondolok..:)
Félreértesz!
Én nem haragszom, nem kezelek le senkit. Sajnálom, ha úgy foglamaztam.
Éppen engem kezelnek le, és próbálnak "számkivetettként" viselkedni velem.
De ez engem cseppet sem érdekel, mert tudom, hogy ha a fejem tetejére állok is, akkor sem lesz másképpen.
Beszéltem szakemberrel, hozzáértőkkel, de nekem nincs pénzem egy pszichológus vagy pszichiáter vagy nem tudom hogy hívják kezelésére, ami valószínűleg pont annyit érne, mintha a fejem tetejére állnék.
Nem ért sem trauma, sem semmi olyan élmény, ami miatt ez indokolt lenne.
Ici pici baba korom óta ordítok, ha valaki megérint.
Illetve akkor még ordítottam, ma már elmagyarázom, hogy ez nekem nem jó.
Szerintem annak idején (nagyon régen) is lehettek hozzánk hasonló emberek, de ahogy mondod, akkor még nem volt választás.
A beszélgetést szívesen fogadom, nincs ellenemre, viszont azt nem szeretném, ha valaki megpróbálna "meggyógyítani".
Próbálkoztak már az úgynevezett sokkterápiával. Hadd ne mondjam mi lett a vége....
Engem talán a régebbi korokban remetének hívnának.
Mert a magam boldogulását keresem. Igaz nem egy barlangban élek távol a civilizációtól, de ez nekem így jó.
Vannak barátaim, és ez nekem elég.
Azt eldönteni, hogy az életben mi normális, és mi nem normális elég nehéz, hiszen objektív mérce nem létezik. Azonban mégiscsak van egy fokmérője annak, hogy mit tekinthetünk "normálisnak" és mit "nem normálisnak", s ez pedig az, hogy amit az emberek (az emberiség) túlnyomó többsége csinál, az elfogadott, amit egy kisebbség csinál, az nem feltétlen elfogadott, nem feltétlen "normális".
Az egészségesen működő emberi szervezet nemi hormonokat termel, s a nemi hormonok szexuális vágyat idéznek elő, ehhez persze egyéb, az agyban lejátszódó biokémiai reakciók és vegyületek is szükségesek. Ez a folyamat önkéntlen, akkor is végbemegy, ha az egyén nem akarja, olyan, mint a reflex, hisz reflex is valahol. Azaz, kijelenthető, hogy aki nem érez szexuális vágyat, annak vagy a teste, vagy a pszichéje nem működik rendesen, azaz, az aszexualitás valóban tekinthető nem normális állapotnak, "kórképnek", aminek vagy testi, vagy lelki gyökerei vannak.
Ezt lehet csűrni, csavarni, hogy ez igenis normális állapot, nem, nem az! Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy tiszteletben kell tartani ennek ellenére.
De az olyan indoklás, ami itt elhangzott, hogy egyszerűen engem ez a dolog nem érdekel, az csacskaság, mert mint fentebb leírtam, minden egészséges embert a szexualitás érdekel (az apácát, a papot is érdekli, csak elnyomja magában. Vagy nem. :) )
Nem vezed észre, hogy nem kötözködök? Amit írtam az tény.
Semmi bántót nem írtam, mi lenne, ha inkább normálisan elolvasnád, ami írtam és utána csezsnél le? Írtam én valahol, hogy ne legyen ilyen? Írtma valahol, hogy baj, hogy így él? Ezt már tényleg nem hiszem el! Kérdezetm valamit, és leírtam, hogy nem bántásból tartják betegnek, hanem mert címkézik az emberek a dolgokat.
De nincs kedvem magyarázkodni, olyan embereknek, akik csak azt lesik, hol oktatassanak ki másokat és hol sértődhessen meg minél jobban.
Kötözködik a nénikéd térde kalácsa.
Miért kötözködsz vele? Az utódnemzés, mint cél csak az állatok számára egyértelmű, az embernek, aki részben az ösztönei felett áll, van választási lehetősége.
Miért baj az, ha valaki nem akar szexelni? Az ő választása, az ő dolga. Ő így boldog. Nem kell meggyőzni.
Ó, egyvalamit kifelejtettem: Azért nem jön mindenki az utódnemzéshez szükséges feltételekkel világra, mert ez a kiválasztódás. Ez a biólogia, amíg az ember nem tudja mi helyes, addig a természet igen, akinek nem lehet gyereket - minden sajálatom ellenére - annak egyszerűen nem szabad örökíteni a génjeit. Ezek törvényszerűségek, nem trendek, meg nyitottság kérdése.
Részemről el si ahgyom a topicodat...mert hiszen sértő, hogy meg mertem szólalni.
Nem, természetesen nem kötekedni akarok. az utódnemzés minden a Fóldn minden élet célja. Ez nem az én felvetésem, ez tény.
Sajnálom, ha csesztetésnek vetted.
Azt ne feledjük, hogy a civilizálódás, és az evolúció hozta magával azt, hogy vannak más életre vágyó emberek. Amíg az élet az ember számára is a túlélésről és - ha tetszik hanem - az utódnemzésről szólt a szexualitáshoz való viszony nem is volt kérdéses, hiszen nem is volt választási lehetőség.
A betegségnek való titulálsról pedig leírtam, hogy szigorúan véve az, gondolom ennek az az oka, hogy valamilyen módon be kell határolni.
Véletlenül sem akarnám, hogy taglald miért vagy épp ilyen, nem akarok turkálni az életedben. Miért tenném?
Legfeljebb beszélgetni próbáltam....volna.
Még egyszer sajálom, hogy nem lehet erről beszélni, mert ha nem azt írom, hogy én is aszexuális vagyok, akkor én vagyok a szarember. Hát nem baj, akkor szar vagyok, te meg haragudj nyugodtan tovább. Csak épp kettőnk közül nem én nem kezelem telejsen normálisnak és egyenrangúnak a másikat.
Az apácák cölibátusáról meg inkább ne beszéljünk...nem véletlen, hogy ma már igencsak kevéssé fordul elő...