Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A férjem beleszeretett
Létrehozva: 2005. augusztus 6. 17:48
egy másik nőbe....
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
Kicsinap!
Tudod miért nem tudom én ezt az egészet elfogadni? Mert Május közepén kezdtük el építeni álmaink házát, június közepén közölte hogy nem szere (az elsõ kolleginával töltött 5 nap után) de ne aggódjak nem lesz semmi baj, minden rendbe fog jönni, helyrehozzuk, visszatalál hozzám, majd rá 1 hónapra hogy váljunk el, mert beleszeretett valaki másba. Nem hiszem el, hogy valaki 2 hónap alatt eljut idáig ha 6,5 év alatt nem tette. Ezért gondolom azt, hogy amit most mond, az a kis fellángolásának köszönhetõ. Hiszen nyilván ha õ annyira nem szeretett volna engem nem kezdünk építkezni. Ennyi.Mélypontunk volt, a csaj jó idõben volt jó helyen, jól oltotta, megmagyarázta neki, hogy nem szeret engem és nem lehet velem boldog.És mivel rosszban voltunk, ez a marha el is hiszi, mert ez könnyebb új életet kezdeni mint a régi kudarcokkal telit átgondolni, helyrehozni, a fájdalmakat elfelejteni és neki is keményen megdolgoznia azért hogy jó legyen. Õ a mi szar kapcsolatunkból akar kikapaszkodni a nõ hátán . Persze most nyilván nem szeret mert más iránt lángol, de kérdem én ez meddig tart. Ezért nem tudom elfogadni a helyzetet, mert azt látom hogy magát áltatja.
De ettõ függetlenül elengedtem és lesz ami lesz. de most amig én azt akarom hogy ott legyen és levegye a nyakamról a gyereket, addig ott is lesz. És ide fog hazajönni, elmehet, elválhatunk, mert õ így akarja, de majd akkor amikor én így akarom.
Megint egyfelé mozdul az agyunk
Az én férjem legutóbbi megjegyzése, Hát akkor jó szórakozást, érezzétek jól magatokat és gymást. Mondom nki ez milyen megjegyzés volt? Erre a válasz, ja, nem ara célzok,hogy fiúval találkoznál, vagyilyesmi, nyugodtan, nem zavar.
úgy értettem, sokan elõbb bocsátanak meg, és akkor jön, amit leírtál, és persze h nincs újrakezdés, nem is lehet ilyenkor. szóval nem úgy gondoltam, h te ezt csináltad, csak sztem univerzálisak az érzések, amiket leírsz. azért kéne tudni, h most ez jön, szembenézek magammal, kimondom, megértem, h nincs válasz, elfogadom stb stb. és utána van esélye egy megbocsátásnak - és pont emiatt nem hiszek a harcolok a férjemért aki félrement címû hadjáratban. Párkapcsolatértlehet sztem harcolni, és lehet megbocsátás után is, de így, mint pl didad esete, én nem hiszek benne. sajnálom, de ez a véleméynem.
Amíg bele nem kerültem én is azt hittem, hogy bárkivel, de velem ez nem fordulhat elõ.S én is ugyanazt hangoztattam, mint Free, hogyha engem megcsal biztosan kirúgom páros lábbal. De ez nem így van, már másként gondolok mindent.17 évig, úgy szoktam fogalmazni, álomvilágban éltem, s ez az álom most véget ért, a valóságba csöppentem, aholmindenkivel minden megtörténhet.
Miért gondolom, hogy minden ff ilyen? Mostanában a környezetemben sok nõ jár ugyanilyen helyzetben, de ha felmész bármelyik chatvonalra megtapasztalod. Legtöbb aki szól hozzád nõs, családos, titkos kapcsolatot, barátnõt akar, azzal az indokkal, hogy már olyan unalmas, elszürkült a régivel az élet. Ezek a férfiak a családot nem rúgnák fel, kell a biztos háttér, de változatosság, izgalom kell nekik, amit mástól várnak.
Nem, nem úgy kell férjhez menni, hogy megcsal... De ha engem kérdezel én soha nem mennék férjhez ha még egyszer kezdhetném az életem.
Végre valaki, aki tapasztalatból beszél!
100%-ig egyet értek veled.
Sajnálom, ez tényleg rohadtság, szerintem az lenne a korrekt, ha a gyerekkel van, akkor csak vele lenn...
Free,
néha azt érzem skizó lettem, és én írtam az utolsó 2 hozzászólásodat
Sziasztok!
Free, néha úgy érzem skizo lettem és én írtam az utolsó 2 hozzászólásoda t
Természetesen. Pont azt, ami érzelmileg nem volt jó akkor, azt kellett megoldanunk, megbeszélnünk, átgondolnunk, stb. Mi ezt megtettük. Néhány hónap ráment az életembõl, de nem bánom már. Mert enélkül valószínûleg nem kommunikáltuk volna ki magunkból, csak szépen lassan eltávolodtunk volna. Biztos furcsa, amit mondok, sokan meg fognak döbbenni, de a kapcsolatunk szempontjából nem volt hátrány, hogy ez történt.
Ma sokkal jobban félek tõle, hogy bármi más miatt végleg elveszítem... biztos értitek, amit mondok, minthogy másfelé menjen, és azért.
Múlt héten megünnepeltük a 13. házassági évfordulónkat, bár a 10.-ért egy lyukas garast sem adtam volna, amikor válságban voltunk. Azóta úgy telt el három év, hogy egy hangos szó nem hangzott el közöttünk, de még talán vita sem. Ami nem tetszik, megbeszéljük, ha van ilyen, de az ritka.
õszintén szólva nem szeretném nézni
- ahogy a pasim a szeretõjével smsezik
- készülõdik
- elvonul a külön hálóba
- csacsog a telefonban
de hogy ezek mellett arra sem tudok gondolni, hogy nahát, most csacsog a kis eltévelyedett, de ha harcolok, akkor majd nem fog.... az tuti.
én ezt az idõt igenis kihasználnám arra, h összeszedjem magam. nem arra, h alázzam le a másik nõt, és nem arra, h szerezzem vissza a pasimat- mert ha netán sikerül a kis hadjáratom:-)))))))) akkor ott állhatok mint egy hülye az újrakezdésemmel, h még helyre sem raktam magamban, hogy mindez velem is megtörténhet, h milyen, ha megcsalnak, h ne haragudjak, h újra tudjak építkezni, h ne mindenen járjon az agyam.... az összes kis "hülyeség" amirõl azt hiszem pl Free vagy titkosé számolt be lejjebb. nem olyan egyszerû megcbocsátani.... és nem gondolom, hogy úgy kéne kezdeni, hogy elõbb aszondom, megbocsátok, utána meg kikaparom a falat. szerintem ez pont fordítva kell h történjen. a megbocsátásnak meg kell érnie...
de ilyenkor asszem különbség van fellángolás meg szerelem közt.....
meg azt tartom, amikor a párkapcsolatban egyik BELESZERET valaki másba, ott érzelmileg nincsenek akkor rendben a dolgok. Lehet a kapcsolat tiszta oké, de van valami érzelmileg, ami akkor nem jó....
Irtam elõrébb, hogy ugyan ilyen helyzetben még nem voltam, de hasonlóban igen. Való igaz, (ebben egyetértek veled), hogy egy dolog elképzelni valamit, és egész más átélni.
De kell némi racionalitás is ahhoz, hogy az ember fenn tudjon maradni a vizen. Aki az érzései szerint él csak, az teljesen kiszolgáltatottá, a másiktól függõvé válik. Ez pedig a lehetõ legrosszabb dolog.
Kicsit belenéztem a topikba, elég szörnyû dolgokat írtok. Az én párom is kilépett az elsõ házasságából, 3 gyerekét hagyta hátra. A neje mindent megpróbált, iszonyatos hisztik, meg felgyújtom a házat, stb, de a lényeg nem ez, hanem hogy a szétköltözésük után fél évvel megismerkedett egy pasival, akivel azóta is boldogan élnek, szeretik egymást. Ha innen nézzük, nem járt jobban azzal, hogy egy olyan férfivel él, aki szereti, mintha kierõszakolta volna, hogy a férje, aki nyilvánvalóan nem szerette, vele maradjon? És tök ugyanez a helyzet az én ex-férjemmel, akit meg én hagytam ott, majd egy évig küzdött, most meg boldogan él egy nõvel már több, mint egy éve. A legtöbb ilyen hisztériás ragaszkodás mögött az elszakadástól és a magánytól való félelem van, márpedig a férjetek nélkül is értékes emberek vagytok, és sokkal jobb életetek lesz egy olyan férfival, aki értékel benneteket, szeret benneteket, mint egy olyannal, aki csak a család, meg a kötelesség, meg a szegény feleségem okokból marad veletek. Bocsánat, lehet, hogy durva, amit írok, elnézést, nem bántani akarlak benneteket, hanem egy másik perspektívába helyezni a dolgokat.
Szia!
Vissza lehet... feltéve, ha nem múlt el (teljesen). Nálunk is így volt. A férjem mindkettõnket szeretett. Csak õ volt az új, és az izgalmas, nálunk meg voltak gondok - hol nincsenek. Tudtam, hogy szeret, mert nem lehetett nem érezni, ha nem így lett volna, ha kimondta volna, hogy NEM, akkor valószínûleg nem harcolok érte. Akkor azért küzdöttem volna, hogy túléljem, és új életet tudjak kezdeni.
Így is ezt tettem, fõleg, amikor nagyon reménytelennek tûnt.
Pont õ mondta ki, hogy a remél hal meg utoljára, mintegy vigasztalásképpen, és a saját döntésképtelenségét mentegetendõ... aztán tényleg így lett... a kapcsolat hamarabb meghalt. De el kellett temetnie, és ezt nagyon nehéz felfogni a házastárs oldaláról, hogy igenis, ha úgy döntött, hogy marad, akkor is meg kell hagyni az idõt, hogy feldolgozza, hogy a másik elment, elküldte, ebbõl a szempontból mindegy.
Hiszem,hogy a szeretet nem múlhat el nyomtalanul és fõleg nem rövid idõn belül.Közbejöhet eltévelyedés.............mikor a pasi nem is tudja mit akar igazán.Ha otthon belerúgnak,azzal nem a másikhoz lökik?
Nyilván nálunk is vannak viták.De mindig megbeszéljük.Elmondom,hogy gondolom,és kérdezek ha valami nem világos!!! Volt,hogy megbántott és a vállán sírtam ki magam és panaszkodtam neki,mintha másvalaki lett volna.utólag mondtam is ,"milyen röhelyes,hogy Rád Neked panaszkodok"!
nekem itt egyedül ezzel van problémám. más gondnál mást mondok, de itt nem értem az egészet....
Szerencsére én is látatlanba beszélek....
De azt már most tudom ha ne adja Isten mégis megtörténik,a visszaszerzés erõsebb lesz bennem mint a sértett hiúság.Mégis miért van az,hogy nehezen szánja rá magát az ember lánya arra,hogy felvegye a versenyt és visszaszerezze ami az övé?Ráadásul ha még együtt is élnek?
hangsúlyozom nem tudom még a szitut elképzelni se....
Ennyi pesszimizmussal hogy lehet élni? Ha Neked tönkrement,miért hiszed,hogy mindenkinek ez a sorsa?Ez azt jelenti,hogy úgy kellene férjhez menni,hogy pontosan tudom
lõbb-utóbb megcsal?
Nem piszkálni akarlak,tényleg érdekel.