Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A férjem beleszeretett
Létrehozva: 2005. augusztus 6. 17:48
egy másik nőbe....
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
Nem röhögnéd körbe, abban biztos vagyok.
Nem sikerült vele átbeszélni semmit, ui. õ semmire nem válaszol, bármit kérdezhetek.Ki mit rontott el? Õ rontotta el gyengeségével.Még nincs vége, s remélem nem is lesz.
Ha nekem ilyet mondana a párom, jól kiröhögném. Ha ui. egy kapcsolat tönkremegy, abban mindig MINDKETTEN hibásak. Tehát õt is önmagával szembesiteném elõször- de rögtön utána magammal.
Neked ezt mondta a párod? És sikerült átbeszélnetek, ki mit rontott el, és hogy lehet helyrehozni? Mi lett a vége?
Hogy én hogy élnék meg egy ilyen helyzetet? Biztos nagyon el lennék keseredve, meg bõgnék napokig, de akkor is mindenek elõtt tisztán akarnék látni: mit rontottam el ÉN, min tudok változtatni - és egyáltalán, van-e még értelme, akarja-e a párom, hogy rendbehozzuk a kapcsolatot? (Ha nem, akkor szerintem nincs értelme erõltetni.) Kellõ önkritika nélkül nem lehet tanulni és levonni a megfelelõ konzekvenciákat. Tehát 1. elgondolkodnék önmagamon 1, leülnék normálisan a párommal átbeszélni a jövõnket. Tehát azzal egyetértek, hogy ha valaki szeret valakit, akkor tudjon küzdeni érte, de ugyanakkor tudja megállapitani azt is, hol van az a pont, ahonnét ennek semmi értelme.
Olyat tuti nem tennék, amit Titkosé csinált ezzel a lejáratással. Egyrészt mert unintelligens húzás, másrészt mert nevetséges és szánalomkeltõ is, harmadrészt meg nem tûrné el az önérzetem, hogy 1 pasit ilyen eszközökkel akarjak magam mellett tartani, negyedrészt mert ennek semmi értelme. Bunkósbottal õrizzek valakit, hogy velem maradjon? Na neee. Én úgy látom, hogy aki engem értékel és szeret, az erõszak nélkül is velem marad, mert fontos vagyok neki, ha pedig nem, menjen, amerre lát, fel is út, le is út. Ezesetben úgysem tudnám megakadályozni, hogy megcsaljon / lelépjen, idõ kérdése. Senkit nem zárhatunk kalitkába. Sõt, nem is akarok. Velem kényszerbõl ne maradjon senki, mert olyannal együtt élni, aki már nem szeret, az szerintem maga a pokol.
Sziasztok!
Szerintem livilla azért bizonyos dolgokat reálisabban lát "kívûlrõl"mint olyan sorstársak akik már voltak ilyen helyzetben.Persze azt senki nem tudja hogy Õ hogy élné meg ezt a dolgot és lehet hogy sok mindent másképp látna.Tehát szerintem azért mert nem helyesel és buzdít értékelendõek a hozzászólásai!
Járok pl. 1 tanfolyamra. Pénteken azzal ment el az egész óra, hogy (egy válás elõtt álló
53 éves, amúgy nagyon szimpatikus hölgy a férjével kapcsolatos problémáit ecsetelte. A férj 58 éves, elmondása szerint nagyon kövér szivbeteg pasi, kevés pénzbõl élnek, gyerekek már kirepültek a házból. A pasi pénzzel támogat egy albérletben lakó, 3 gyerekes elvált kolléganõt, de azt mindketten tagadják, hogy közük lenne egymáshoz. Ugyanakkor több hazugságra derült már fény (SMS-ek, stb), ezért a hölgy tudni akarta az igazat, és találkozóra hivta a kolléganõt. Lényeg, hogy a tanfolyamon ezt elemeztük, mi miért történt; az elején szidta ezt a kolléganõt mint a bokrot, és találgatták a többi nõvel, miért lehet erre szüksége a férjnek? (A férj a helyzetet a rossz és elhidegült házassággal indokolta. ) Ilyenek hangzottak el: 1. A nõ biztos olyasmiket mûvel a férjjel az ágyban, amit "normális nõ nem". (Itt kitört belõlem a kacaj, kérdeztem õket, ugyan mi lehet az, hadd tanuljak már valamit??) 2. A nej mondta, nem érti a férjet, hisz mindig volt otthon meleg étel és vasalt ing. (!!!) Mire szörnyülködtek, mit akarhat még egy pasi, még a lelkével is foglalkozni kellett volna??! Nahát! (Csak lestem.) Aztán rámutattam nekik, hogy az ilyesminek mindig lelki okai vannak, és itt szerintem arról van szó, hogy az (amúgy nagyon kevés pénzbõl élõ pasi) otthon nem érzi magát férfinek, igy pedig igen, hogy támogathat egy elesett nõt. És lám -lám, kiderült, hogy bizony, a) 4 éve nem volt szex a nej és a férj között, b)a nej a férjet egy szerencsétlen lúzernek tartja, akinek az érintésétõl is kirázza a hideg, c) az elmúlt 4 évbõl 2-ben a nej a férjjel nem állt szóba, mert az csinált egy nagy adósságot, és a gyerekek elõtt hordta el õt mindenféle gazembernek, d) tulajdonképp nem tudja azt sem ,hogy szereti-e még, vagy csak a hiúságát bántja a dolog...
Mit mondjak, nagyon tanulságos óra volt.
Pont ez valóban nem történt még meg velem, de csomó mindent nem értek az ilyen esetekben - bár rendületlenül próbálkozom. De ami nonszensz, az nonszensz, sõ tnagyon gáz. Én nem kritizálok, hanem kérdezek, v. felhivom mások figyelmét dolgokra, azért, hogy az illetõ, akinek cimzem, elgondolkodjon azon, amit (szerintem) esetleg nem jól lát v. tesz. Aki nem ért velem egyet, nyugodtan ugorja át az irásomat. folyt.
Nem mentettem fel. Tisztában vagyok vele, hogy ketten kellenek a tánchoz. Amint tudjuk a harmadik megjelenése nem ok hanem következmény. Amikor azonban menteni kell az életet akkor piszkosul az útban állnak.Nem vagyok egy Jókai, Márai, .....tehát nem igazán tudom a keretek között mindazt leírni ami a háttérben volt.
Veled meg még az életben nem történtek hasonlóak,tehát ne kritizálj folyton mindenkit. A történtek elõtt én is értetlenül álltam a hasonó ügyek elõtt és hasonló naivsággal osztottam az észt.
"éppen jó idõben próbált a férjemnél kezdeményezni mert sérülékenyebb a helyzet itthon." 1. Mibõl gondolod, hogy a nõ kezdeményezett, és nem a férjed rohangált utána? 2. A férjedet miért mented fel? Hisz õ csal meg téged, nem a nõ. hm?
Én sem értek egyet azzal ,hogy ne keressük fel a NÕ-t. Nem akartam én semmit mondani neki, nem kérdezgettem, nem akatam kikérdezni, nem ordítottam, csak annyit mondtam, hogy jó házasságba, kapcsolatba kavart bele, itthon minden rendben menne, ha kilépne az életünkbõl.Vannak hullámvölgyek mint minden házasságban -12 éve élünk együtt-, de nálunk ez nem helyrehozhatatlan most annyi helyzeti elõnye van, hogy éppen jó idõben próbált a férjemnél kezdeményezni mert sérülékenyebb a helyzet itthon.Azért hozzátettem, nem igazán egymással vannak gondjaink /nincsenek veszekedések,jó az ágyban, figyelmes a gyerekekkel/, hanem amit az élet ránkrakott . Nem fogom engedni, hogy elmélyüljön a dolog kettejük között, harcolok érte, most nagyobb figyelmet fordítok majd, hogy ne a gondjainkba merüljünk, hanem figyeljünk egymásra. Szinte egy levegõvel mondtam ezt el- Mit mondjak, a vonal végén nagy csönd volt- majd elköszöntem és letettem a telefont. Nem fogadta meg a tanácsom. Néhány hónappal késöbb a férjem zsebében megtaláltam a nõ munkahelyi beosztását.Hú állati mérges lettem, tudtam újra próbálkozik.Hosszas töprengés után szemét dolgot találtam ki.Elõször gondoltam megvárom a munkahelyén/ beosztása nálam/ és szétverem,de azt sem tudtam hogy néz ki,meg eszembe jutott ebbõl én jönnék ki vesztesen.
Ui.: Most olvasom azt, ahol ezt irod: "Már abban sem vagyok biztos hogy szeretem, hiszen mindent megtesz annak érdekében, hogy minden érzést kiöljön belõlem.
De harc nélkül akko sem engedem át másnak a férjemet" Látod, most mondtad ki, amit érzek: hogy elsõsorban a hiúságod motivál, nem pedig a szeretet.
Ami a gyereket illeti: ne félj attól, hogy elveszti az apját. Egy igazi apát, aki szereti a gyermekét, nem veszithet el a gyerek. (Látod, mondja is a férjed, hogy mindennap jönni akar hozzá.)
Tudod, én az ilyen esetekben csak azt nem értem, hogy az, ak iilyenkor azt mondja, mennyire szereti a párját, az miért nem tudta ezt érezni akkor, amikor még ott volt, és õ is adott esélyt a dolgok megjavitására? Amikor szólt, hogy ez meg az nem jó, akkor a másik, aki állitólag szereti õt, miért nem törõdött ezzel? Vajon mennyire igaz az a szeretet, amit csak akkor érez és értékel valaki, amikor elveszti azt és mennyi ebbõl a pánik keltette illúzió?
"Ez a dolog nagyon is muködhet ha mindketten teszünk érte." ez csak akkor igaz, ha 1) valóban mindketten tesztek, 2) ÉS valóban illetek egymáshoz. (Efelõl vannak kétségeim, hisz ha 2 ember összeillik, akkor hogy élhetnek éveken át boldogtalanságban)? Hol az a pont, amikor fel kell ismernünk, hogy a boldogtalanságunk oka az, hogy olyannal erõltetjük a közös életet, aki nem hozzánk való?
Én nem tudom, van-e esélyed még. Ha a férjed már tényleg nem szeret, akkor szerintem nincs. (Valószinûleg hosszú idõn át alakult ez benne igy.) De ha van, akkor EGYÜTT kell ezért tennetek, és csakis szeretettel, türelemmel fog menni. Én mindenképp azt mondom, javasold neki, hogy menjetek el egy házassági tanácsadóhoz. Egy józan kivülálló szakember sokat tehet értetek. Ha még menthetõ a házasság, akkor tud segiteni. Ha azonban a férjed erre nem hajlandó, akkor nincs más hátra, mint belenyugodnod a döntésébe, ami lehet, hogy most neked rossz, de ugyanakkor új esélyt kapsz te is arra, hogy megtaláld azt, akivel valóban boldog lehetsz. (Nekem nagyon úgy tûnik, hogy ez az ember nem az.)
Katica!
Én nem értek egyet azzal , hogy ne keressük fel a csábító nõszemélyt. Igenis keresni kell telefonon és személyesen is.Az más kérdés, hogy igazat soha nem fog mondani, de most nem ez a lényeg. Én ugyanis beszéltem vele minden formában, elõször persze szépen, majd csúnyán, megmondtam neki, hogy megölöm, de az életét nem veszem el. Hadd tudja meg õ is, hogy az életben vannak sokkal rosszabb dolgok a halálnál.
Azóta egy kicsit változott a helyzet (persze nem túl sokat), de hidd el képes lennék leönteni a fejét egy vödör sósavval, s azután kínálgassa magát annak akinek akarja.Nekem már nincs veszteni valóm.
Sajnos én még nem randizgatok,de tudom, hogy valakinek kellek majd még és ismerem annyira a férjem, hogy neki fog a legjobban fájni. Sõt neki fog az is fájni, ha a gyerek anyának a barátjáról fog beszélni.
Tudom, hogy az idõ és a hitem velem van
mért ne fájhatna, mért ne lehetnél ideges a nõ miatt? érzõ lény vagy és kész. azért persze nem kell reklámozni, h hú, apám, mekkora szarul vagyok, de ha elismered könnyebb szembenézni a dolgokkal. talán.
"aminek ellenállsz, annak a hatása alatt vagy"
igazad van és is így gondolom, mert lelkileg tényleg elfogadtam már a helyzete, hogy van egy másik nõje, ami fáj, hogy nem volt õszinte.
NAgyon higgadtnak kell lennem és szerintem menni is fog, de nem tudom, hogy õ mikor ébred rá a hibáira. Szegény anyósomat nagyon sajnálom, mert biztos hogy nagyon veszekedtek amiatt a nõ miatt.
Mondtam neki, hogy most neki kell úgy viselkednie, hogy ismét bízzam benne és nyugodtam adjam oda a gyereket. Most pl nem vagyok ideges, pedig tudom, hogy a nõvel van, de tényleg nem ez fáj, hanem a hazugság.
Ma nagyot csalódtam a férjemben
a gyerek nála volt hétvégén, múlt héten mondta elõször, hogy randizni avolt a kolleganõvel. Semmi baj, fel is dolgoztam, semmi haragot nem éreztem. A mai napig.
Mikor megérkeztek, ölelgetett,csókolgatott-volna- stb, nagyon jó fej volt, mesélte hogy voltak állatkertbe.
Mikor elment a gyerekkel beszélgetem õ viszont mondta, hogy apával volt állatkertbe, meg Zsuzskával.
Egykicswit lehültem, mert az a szemét elõtte kb.fél órával azt mondta, hogy ketten voltak. MAjd mondta, hogy apa Zsuzskával aludt.
Azonnal felhívtam, már nem tagadott semmit, de nem akart fájdalmat okozni. Mikor megígérte, hogy csak ketten lesznek.
Õ elvárja, hogy akkor vihesse el a gyereket amikor akarja, de õ meg hazudik.
Anyósom nagyon pipa volt, fel is hívta a szukát, aki persze azonnal hívta a férjemet, õ meg ment hogy jól összevesszen az anyjával. Velem is nagyon ordibált a telefonba, mert a gyerek mondta, hogy anya but.- kérdeztem ki mondta, Zsuzska
Ebenn persze a férjem a nõnek!!!
Mit csináljak?
A gyerek miatt nem akarok bunkó lenni, hogy nem adom od(még nincs 3 éves és azt mondta az ügyvéd, hogy addig törvény szerint nem viheti el, az anya jóindulatán múli)Szóval visszaélt a jóindulatommal, de a gyerek meg várja az apját. Így csak a gyerek sínylené meg
De õ mivel bûnhõdjön a bunkósága miatt?
Sziasztok
Tanácsként csak annyit:soha ne keressétek fel a másik nõt.A csábítót.Sem személyesen,se telefonon.
Ez tilos.És amennyire lehet õrizni a büszkeséget.Talán-talán egyszer visszatalál a párotok.De készüljetek fel arra hogy az már nem ugyanaz lesz.
A szeretõk nem ismerik a férfi hibáit.Majd együttéléskor derül fény a hibákra.És akkor már az a torta nem is lesz olyan édes.