Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Nem a szexuális kielégülésbõl fakad a szerelem,
hanem a szerelem teszi lehetõvé az igazi szexuális kielégülést."
"A bal szemeddel tisztán látod az Õ hibáit,
a jobb szemed szemet huny fölötte,
a szíved közepe pedig megbocsát mindent."
"Aki szeret, szeresd és öleld meg naponta,
mert ha nem teszed, megteszi más,
és akkor hidd el, nem o a hibás."
"Ha lehetséges, soha ne zárjuk le a napot "haragban" egymással.
"Beszéljük ki" a dolgot õszintén. A sok lábujjhegyen járás,
elhallgatás végül áttörhetetlen fallá növekszik két ember között.
Ez persze nem azt jelenti, hogy feltétlenül minden esetben
erõltessünk valamilyen kínos és kényes témát.
Ha nem vezet bennünket elvakult indulat, amely támadásra,
civakodásra uszít, biztosan megérezzük, mikor kell hallgatnunk
és várnunk a megfelelõ pillanatot.
Ilyen esetben egyetlen gyógyszer a türelem."
Az
Mikor az ûrt felváltja a fény,
Mikor a hamuból új élet kél,
Mikor a sivatag paradicsommá válik,
Az életnek már új célja látszik.
Mikor minden szó és gondolat,
Egyvalaki után kutat.
Kinek lelke olyan mint Te.
Lelkének lelked lesz egésze.
Egy szív, egy gondolat
Egy érzés, akár a gondola,
Ring csendesen a lélek tengerén
És boldogság, hogy veled lehetek én.
(Erskine)
miért vagy szomorú?
miért indult ez a topik?
ezek a Te költeményeid?
amilyen vagyok,
s akkor egyre jobb leszek!
A szeretet az egyetlen kulcs,
amellyel bármely szív
kincseskamráját kinyithatod.
Csak rajtad áll,
hogy mikor helyezed a kulcsot a zárba.
Keménységed és elvárásaid
zorddá és undokká tesznek.
De ha szeretsz,
jóságod sugarában
újra megszelídülök,
és elfogadlak én is.
Ha csak az eredményeim
alapján tartasz értékesnek,
elveszek;
de ha pusztán önmagamért
szeretsz,
sikert sikerre halmozok.
Semmit se tégy, csak szeress,
és felnövök magamhoz.
Sziasztok mindenki!
Végre rászántam magam,hogy én is irjak erre a gyönyörü oldalra.Remélem kis versem tetszeni fog nektek:
Szabó Gyõzõ Gyula:Búcsú
Megtehetnéd-a kedvemért
Hogy lábujjhegyen távozol
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen és nem kukucskálsz,
nem kell hogy lássad mennyire fájsz!
"Szerelmes bölcsesség
Volnál rút, vagy nem volnék esztelen,
ne volna arcod, vagy nekem szemem,
volnál balga Te, vagy én józanabb,
ne volnék rab, vagy Te ne ily szabad.
De sajna szép vagy, én meg esztelen,
arcod fényétõl elvakul szemem.
Nem lehetsz balga, s én se józanabb,
csak rab lehetek én, s Te csak szabad.
Oly szépnek látlak - hogy volnék okos?
Szememre üdvöt lényed harmatoz.
S hogy balga - látván okosságodat?
S mert szabad vagy, nem vagyok én se rab.
Okossá hát a szépséged tegyen,
a Gráciák igézzék rád szemem,
okos vagy-nézz balgaságomra hát!
Szabad vagy-hát csak tarts rabul tovább!
Maradj Te szép csak, én meg esztelen,
tisztuljon arcod fényén csak szemem,
okosságodban lásd, ilyen vagyok,
szabadságodban csak legyek rabod.
Légy hát Te szép és én okos-legyen
arcod neked, s legyen nekem szemem,
légy hát okos Te, s én se józanabb,
légy hát szabad Te, s én örökre rab."
"Egy csendes tavaszi éjszaka
Eljött az éj súlyos, fekete szárnyakon,
A levegõ már nem remeg csak, hûvösen dalol!
Tavasz van de ilyenkor minden olyan komor,
Szép idõ a nappal, de éjjel uralja a Hold!
Elmúlt a tél, de még nincs itt a nyár,
Ébredezik a föld, de most alszik a táj!
Aludnék én is, de nem jön álom a szememre,
Mert Te jársz a fejemben egyre meg egyre!
Miért nem vagy itt? Mért nem vagy most velem?
Utánad szomjazom e tavaszi éjjelen!
" Az az ember, aki bennem szeretsz
természetesen jobb nálam,
én nem vagyok ilyen.
De te szeress, és Én majd igyekszem,
hogy jobb legyek önmagamnál. "
" SZERETNI.: meghódítani , bírni
és megtartani egy lelket
amely annyira erõs , hogy
fölemel bennünket
s annyira gyönge , hogy
éppoly szüksége van ránk,
mint nekünk Õreá. "
/ Paul Géraldy /
" Valakit szeretni annyit jelent,
mint
egyedül gyönyörködni olyan csodában
amely
mindenki számára láthatatlan, érthetetlen "
/ Maurice /
JÁRTAM ÉN KOROMBAN, HÓBAN
Jártam én koromban, hóban, húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnõtt virágszál,
sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
Köröttem kúsza az élet, kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hûséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.
Könnyes szemmel olvasom,
S székemben már olvadom.
Mit érzek, csak én tudom
Szeretem, de jó nagyon!
S utána mindíg keresi a tekinteted,
Ne hidd, hogy már nem szeret,
Csak attól fél, hogy elveszít, mert veled boldog nem lehet.
Így történt meg egy fiuval és egy lánnyal,
S a világon még ezer meg ezer néhánnyal.
Az mikor csak egymást tudják szeretni,
Nem tesznek semmit a szerelemért csak tovább fognak szenvedni.
Megõrülnek de továbbra is csak várnak,
S a félig kinyitott ajtó elõtt álnak.
Én is így jártam, pedig a szerelemre sok órát vártam.
Nem csak vártam, még várok.
Most magányos utakon járok.
Mikor egyedül vagy este felnézel az égre,
Szeretnéd, hogy veled legyen végre.
Akkor érzed valójában, hogy mit jelent neked,
De Õ továbbra is vár, s nem fogja két kezed!!!"
S utána mindíg keresi a tekinteted,
Ne hidd, hogy már nem szeret,
Csak attól fél, hogy elveszít, mert veled boldog nem lehet.
Így történt meg egy fiuval és egy lánnyal,
S a világon még ezer meg ezer néhánnyal.
Az mikor csak egymást tudják szeretni,
Nem tesznek semmit a szerelemért csak tovább fognak szenvedni.
Megõrülnek de továbbra is csak várnak,
S a félig kinyitott ajtó elõtt álnak.
Én is így jártam, pedig a szerelemre sok órát vártam.
Nem csak vártam, még várok.
Most magányos utakon járok.
Mikor egyedül vagy este felnézel az égre,
Szeretnéd, hogy veled legyen végre.
Akkor érzed valójában, hogy mit jelent neked,
De Õ továbbra is vár, s nem fogja két kezed!!!"
"Veled lennék újra
az éjszaka milliónyi õrének fénye alatt,
Veled lennék újra,
hogy ne csak a Hold fénye simogassa arcomat,
Hogy újraéljük azt az el nem múló percet,
Mikor szívünk szabadon szólhat,
s szerelmünk szárnyakon szállhat.
Ez az, mikor csak mi ketten vagyunk,
s nincs az az ember,
aki megvonhatná tõlünk ezt az idõt,
Hisz ekkor a pillanat csak nekünk él,
S a szél is szebben dalol a réginél.
Ez az, mikor hazudni nem lehet,
így el kell mondjam,
Pillantásodtól tûzben égek,
S minden egyes érintésed maga a végzet.
S épp , mikor ajkam énekre nyílik,
Az idõ, e kegyetlen újra odébb siklik.
Vége a boldogságnak,
A holdfényt elûzi a felkelõ nap elsõ sugára,
S nekem újra csak a színlelés jut,
Az igazság éjszakája elmúlt,
Ez itt már a hazugság hajnala.
Mikor már csak egyetlen ölelés jut,
Egy utolsó pillantás, mely mindent elárul.
Kezed kicsúszik ujjaim szorítása közül,
S te kicsorduló könnyem már észre sem veszed,
Hisz arcod gyorsan elfordítod,
Talán ott is épp egy könnycsepp csillog.
De lehetsz tõlem bármily távol,
szívem úgy is csak érted lángol..."
"Egy csendes tavaszi éjszaka
Eljött az éj súlyos, fekete szárnyakon,
A levegõ már nem remeg csak, hûvösen dalol!
Tavasz van de ilyenkor minden olyan komor,
Szép idõ a nappal, de éjjel uralja a Hold!
Elmúlt a tél, de még nincs itt a nyár,
Ébredezik a föld, de most alszik a táj!
Aludnék én is, de nem jön álom a szememre,
Mert Te jársz a fejemben egyre meg egyre!
Miért nem vagy itt? Mért nem vagy most velem?
Utánad szomjazom e tavaszi éjjelen!
"Õszinte szerelem
Szeretem mikor hozzád bújhatok,
Szeretem mikor ajkadra csókot adhatok,
Szeretem ha melletted fekhetek,
Szeretem ha kezemet kezedbe tehetem,
Szeretem mikor édesen nézel rám,
Szeretem mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!"
Szeretem minden egyes porcikád,
Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged és senki mást!"