Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sziasztok!
A segítségeteket szereném kérni, szükségem lenne egy két olyan versre,idézetre ami a bizalomról szól. Amiben elmondhatom valakinek hogy bízzon bennem mert őszinte a szívem felé nézve... Egy fiúnak szeretném elküldeni
Előre is köszönöm!
HA SZERETLEK . . .
Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.
Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgota.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom ¬
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.
Ha szeretlek . . . Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit! . . .
De mért ? . . . Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogit.
Ha ugy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt ¬
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyújtó pillanat! . . .
És már hangosvers is hallgatható itt:
http://verspatika.freeblog.hu
/Charlotte Bronte/
Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy kockázattal jár. Amikor veszítesz, legalább a leckét tanuld meg. Kövesd a három tanácsot.
Tiszteld önmagad, tisztelj másokat és tetteidért vállalj felelősséget. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.
Ne hagyd, hogy egy kis eltérés tönkre tegyen egy nagy barátságot. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására. Tölts minden nap egy kis időt magaddal. Tárd ki a karjaidat a változásnak, de ne engedd el az értékeidet. Emlékezz, hogy a csönd néha a legjobb válasz. Élj jó, becsületes életet, akkor mikor öregebb leszel és visszagondolsz, képes leszel másodszorra is élvezni azt. A szeretettel teli légkör otthonodban megalapozza életed. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak az adott problémával, ne hánytorgasd fel a múltat. Oszd meg a tudásod, ez az egyik út a halhatatlansághoz. Légy gyengéd a Földhöz. Évente egyszer menj olyan helyre, ahol még nem voltál. Emlékezz, hogy az a legjobb kapcsolat, melyben egymás iránti szeretetetek meghaladja egymással szembeni érdekeiteket. Mérlegeld a sikeredet annak a fényében, hogy mit kellett feladnod azért, hogy elérd. Önfeladással kezeld a szerelmet és a szeretetet.
Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.
Elindítottam a blogomat, ahol ezen túl rendszeresen közre adok kortárs, klasszikus és saját verseket. Jó olvasgatást!
http://verspatika.freeblog.hu
Ezt a teljes odaajándékozást szolgálja az, hogy az embert személyisége legmélyén érinti a szerelem. Hatalmas eroket szabadíthat fel arra, hogy kilépjek önmagamból. A szerelem Isten egyik legvilágosabb felhívása a szeretetre. Így a szerelemben is csak az tud helytállni, aki képes igazán szeretni.
Szeretet és szerelem egyáltalán nem áll szemben egymással. A valódi döntés nem az, hogy szeretet vagy szerelem; hanem az, hogy szeretet vagy önzés. Csak az mondhat igent a szerelemre, aki igent mond a szeretetre is.
Jól vagy rosszul, de mindenki szeret. Az emberi élet középpontja az a hatalmas, örök vágy, hogy szeressünk és szeressenek. Visszavonhatatlanul rá vagyunk hangolva a szeretetre.
A fiatalok kialakulóban lévo emberek; egész testükkel és lelkükkel a szeretet felé tartanak.
...a szeretet döntoen az akaratban gyökerezik, abban, hogy a másik ember javát akarjuk.
A türelmetlenek...halálra ítélik szerelmüket: a korai virág hamar elhervad, elhull.
Csodálatos dolog szeretni. Már régen megéreztem ezt, azokban a pillanatokban, amikor elfogott a magamat felülmúló önátadás vágya. Az igazi szeretetet azonban hónapokon keresztül ostobán kerestem. Megpróbáltam szeretni, kudarcot vallottam...Sok próbálkozást elkerülhettem volna, ha egyszerubb lettem volna, ha nem lett volna bennem Vele szemben annyi tartózkodás, önző visszautasítás ...
Egyetlen 'módszer' van arra, hogy boldogok legyünk a szerelemben: magunkat mindenkinek odaajándékozva, megtanulunk szeretni. SZERESS!
Remélem, egyszer mindenki elfogad olyannak, amilyen vagyok,
Bár eddig az életemben még nem tettem "nagyot".
Mindig és mindenhol csakis magamat adom,
És ha ez valakinek nem tetszik, hát azt is elfogadom.
De hiszem, hogy Valaki, valahol,
Éppen ezt fogja értékelni bennem,
Életem végéig kitart majd mellettem.
És akkor majd elmondhatja Rólam,
Hogy az egész világon egyedi voltam....
by-D
Csillagtengerbe merülő tekintetem az égre emelem,
Hallom, ahogy a szívem dobban,
Érted?!
Közel érezlek magamhoz régen,
Percről-percre egyre jobban.
Hangod, mint visszhang cseng fülemben,
Kezed, mint bársony simogat,
Végtelen érzés repít Feléd,
Melyben nem jöhet alkonyat.
Föld, mely a virág otthona,
S levegő, amit lélegzem naponta,
Mind jelzik utad amerre jársz,
Minden Téged mutat.
Szikra Vagy, mely lángra lobbant,
Érzelmeket szül,
Felemészt,
Zuhogó vízesés, mely őrjöngve rohan végzete felé.
S Nekem ki a végzetem?
Talán Te...talán nem.
Nem is ez a fontos, a lényeg az érzés, amely szabadnak született,
és ami éltet, az irántad érzett szerelem.
by- Doridia
Hogy mikor,arról nem tudok,
De ismerős nagyon e pázsit,
S az édes illatok,
A szél sóhaja és az a parti fény...
És te is voltál már enyém.
Mily régen volt ez?nem tudom,
De most egy fecske suhant át a kerten,
Te nézted,s nyakad ívét látva
Egy fátyol lehullt-és akkor rád ismertem."
A legfrissebb:
Átkozom a napot, mikor megismertelek Téged,
Átkozom, pedig nélküled félek.
Elengedted kezem, elhagyott a lelked,
Egyszerű a képlet, neked már nem kellek....
Üres nappalok, üres éjjszakák,
Megpróbálok nem gondolni Rád.
Lényed, mint izzó vas égett bele a szívembe,
Magam előtt is mentegetlek, pedig már nincs is értelme.
Szíved, lelked kapuit előttem bezártad,
Kinyitod majd egyszer biztosan....Valaki Másnak.....
by doridia
.....Mi ez az érzés? Nem tudom.
Csak ülök az ágyon, és a fényképed bámulom,
Majd arcomon lassan könnyek peregnek,
Mert rájöttem, hogy SZERETLEK.....
by doridia
És még egy gyöngyszem
Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak....egyszerűen csak szeress és fontos leszel.
Akkor szeress a legjobban, amikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van a legnagyobb szükségem rá.....
Sok szeretettel Mindenkinek!
Hajód vitorláit tépi a sors szele,
Mikor szíved, lelked félelemmel van tele.
Háborgó bensőd rémülve kiállt segítség után,
Mert mindenki csak bámul Téged némán és bután.
De, mikor azt hinnéd, hogy most már itt a vég,
Én kinyújtom a két kezem feléd.
Kérlek, fogadd el, mert szívből adom,
Hogy milyen a bajban egyedül maradni....
.... azt én már tudom.
Ezért sírj csak sírj, mosd ki lelkedből a bánatod,
Mert könnyeid lesznek a záloga annak,
Hogy kő helyett Neked is érző szívet adtak.
By - doridia
Ki mondta hogy könnyű felejteni,
Hogy egy hónap múlva már a z arcát se tudod felidézni.
Három éve már s én mégis érzem, belehalok
Szerelem, borzasztó szerelem!
Fájdalom csak, kínzó gyötrelem
Miért nem lehet szép?!
Miért nem szerethetek én?!
Miért kellett eljönnöm mikor nem akartam
Miért kellett hazudnom neki?!
Magamat is csak becsaptam
Azt mondtam nekem ő már senki
Pedig nekem ő a minden
Csak annyira féltem
Hogy jobban fáj majd mint most
Mikor így is meghalni akarok
Szerelem...Ki találta ki?!
Ki találta ki hogy ennyire fáj?!
Nem múlik el soha a hiány
A szerelem nem szép
Szenvedek és könnyeket hullajtok
Verseket és leveleket írok
Amiket soha nem adok fel
Mert összetépné ha meglátná nevem
Mert ő nem szeretett engem
Elfejtette arcom és nevem
Sosem voltam neki senki
Csak egy lány akit könnyű megszerezni
Miért fáj, miért ordítanék?
Nem bírom tovább, mélybe ugranék
Ő úgysem akarna értem jönni
Ha lelkem halott a testem is meg kell ölni
Fáj, őrülten kínoz a fájdalom
Hogy soha többé nem láthatom
Pedig én őt szeretem őt akarom
Nincs rá gyógyír, nincs vigaszom
Százezer ver, egy sem gyógyít
Miért nem ugrok át ezen
"szép volt jó volt, gyerekszerelem"
Nem megy! Nem tehetem!
Csak sajnálom magam
Mit sem ér bús szavam
Csak tovább kínoz e gyötrelem
Az átkozott szerelem"
Szíven találtál, de a szívem még érted ég
Eloltatlan láng ami lángol, kigyúlhatatlan fény
Elnyomhatatlan vágy amit érzek, de szívem mégis fél
Kétségbe vagyok esve, mert úgy érzem szeretlek
Gyűlölöm ezt az érzést, de nem engedhetlek
Annyira közel vagy, itt állsz mellettem
Érzem az illatod, amit annyira szerettem
Érzem a tavaszt, látom a fényeket
Nem értem miért látok mégis rémeket
Ha most átkarolnál, hajad simogatnám
Mert tudom, hogy azt szereted.. De nem teszed
HA egy kicsit is közel jössz felrobbanok
Változatlanul őrült maradok?!
Mindig bedőlök neked?!
Csak ne lenne két hazug szemed!
Csak ne lenne az érintés mit átadsz
Csak ne lenne mosolyod ami nyugalmat áraszt
Csak ne lenne az érzés, hogy veled minden jó
Mikor a szerelem igazából visszataszító
Visszataszító ez a "szeret vagy nem szeret"
Már értelmetlenek a fájó könnycseppek
Csak játssz velem, én bírom amíg lehet
Mert tudom csak ekképp lehetek veled
Úgy hogy bírom, hogy a játékszered vagyok
Egy szép napon tudom, úgyis belehalok
Ha feladom elveszek, elveszek nélküled
Akkor inkább örökké a játékod leszek..."
Se élőlény se tárgy, de tán érzelem?!
Tudom imádom és kell nekem,
nélküle semmi az életem.
Ez a szerelem? Furcsa ez nekem...
Nagyot dobban a szívem ha látom,
mikor megérinti forró testem a párom.
Szívem boldog, testem ég,
az érzéstől mindjárt utolér a vég.
Mikor előtte állok remeg mindenem,
remegő szavakkal fülébe súgom: Csókolj kedvesem...!
Finom csókjai elborítják reszkető testemet,
meghalnék ha elveszíteném benne lelkemet.
Csodás az érzés ha vele vagyok,
s mint egy fényes csillag az égen úgy ragyogok..."
Néznek a csillagok,
mintha szeretnének,
hej, a te csillag szemeid
rám így mikor néznek?
Ajtóm előtt millió
madár is dalol tán,
hej, a te szép ajkad mikor
szól, dalol így hozzám?
Kis galamb szemelget
magot a kezemből,
kismadaram, vállaimra
így mikor röppensz föl?
Arcod simogatnám,
szádat megitatnám,
csókjaimmal táplálnálak,
szívünk összefonnám.
Hogy a te szemeid
rám nézzenek forrón,
hogy a te édes, szép ajkad
hozzám lágyan szóljon.
Hogy szíved, szívecskéd
leljen békességet,
s azt susogja, hogy mellettem
talált meleg fészket..."
Bár tudnám hogy ez az élet mégis mire jó
Bár tudnám hogy miért mondunk olyat, amit nem szabad
Lehetne, de nem akarod, mégis kimondod a szavakat
Utána csak fogod a fejed
Hogy két szó mit tett veled
"csak barátok"
Miközben örökre szívedbe zárod
És mikor megcsókolnád visszafogod vágyad
Mikor mondanád: szeretlek, befogod a szádat
Mikor vele álmodnál, riadtan felébredsz
Nem érted magadat s ezért más sem érthet
Szemében ott van az a dacos mondat
"Csak barátok" Ó, hisz éppen te mondtad
Besétáltál a csapdádba, és nincs hova menned
Miért kellett kimondanod, miért kellett ezt tenned
Nem csak te vagy szomorú, ő sem örül jobban
Hogy nem lehet soha ott a két karodban
Lopott tekintet, de látta ő is tudom
Ennek semmi értelme-úgy gondolom
Egy hete ezen rágódom
Gondolkodom vagy álmodom
De mindenütt csak őt látom
Ez nem szép, hanem rémálom
Ha hidegen hagy, nem zavar egy darabig
Aztán újra látom, és a gondolat a fejembe hasít
A gondolat a fejembe, s az érzés a szívembe
Ha velem van, nem telek be vele
Zavartan mosolygok, épp'hogy csak beszélek
Ha nem ismersz, akkor ezt te most nem érted
És ő sem ismer engem, csak a félénk kislányt
Akit helyettem hetente kétszer a buszon lát
Rám néz, és a szívem hevesebben kezd verni
Ha leszállok a buszról, elkezdek énekelni.
Ő hamarabb megy el, és mosolygok előre
Mindenki úgy néz rám akár egy hülyére
Ha az hogy belezúgtam, hülyeséggel jár
Vállalom az őrültséget is akár
Úgysem fogom soha megérteni
Hogy hogyan tudott ez megtörténni
Mikor megszerezne, nem kellett
Mikor most kell, nem szeret
Vagy ha szeret is én nem látom
a bizonytalanság a halálom
Látni akarom, elegem van ebből
A bizonytalanságból és mindenből!
Elegem van abból, hogy mi lehetetlenek vagyunk
Nem kellünk a világnak, hát külön vagyunk
Ahelyett hogy a világ helyett egymással törődnénk
Hogy kettőnk érzése a világ ellen miért nem elég
És egyáltalán: ha csak egy fellángolás, akkor miért kell éreznem
Ezeknek az apró dolgoknak semmi értelme
Belezúgtam...Tetszik...Vagy ez a szerelem
Nem tudom eldönteni, mi is ez Istenem?
Kölcsönös vonzalom, vagy viszonzatlan szerelem
Múló vágy csupán, vagy kétoldalú gyötrelem
Kétoldalú? Ő is érzi? Vagy csak én kombinálok?
Miért nem válaszol senki, a kérdésékre, miket a levegőbe kiáltok?
Miért nem száll az égig, egy angyal fülébe
S miért nem hoz az választ, vagy repít az ölébe
Miért érzem ezt a nyughatatlan vágyat
Melynek száz meg száz vers sem szab gátat
Miért van az hogy nem nyugtat, mi eddig csitított
Miért van az, hogy békés a hang, mi eddig sivított
Miért fordult a világ a tetejére?
Miért kell belenéznem a szemébe?
Olyan titokzatos, akár csak az élet
Be kell hogy valljam, nem értelek téged."