Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Létrehozva: 2005. július 4. 08:08
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Üdvözlöm Margit nénit! Adj egy puszit a nevemben a homlokára, kérlek! :-*
Margit néni macskáját elütötte az autó. Sírt is Margit néni, ahogy az meg van írva. Nem kell nekem soha többet macska, hüppögte elszántan. Dehogy nem kell, vigasztaltam. Tessék valahonnan hozni egy picikét, ő majd feledteti a bánatot, ismét lesz társa Margit néninek. Nem! Én már nem akarok többet ilyen fájdalmat. Vén vagyok én már ahhoz. Jó – jó, majd enyhül a fájdalom és jön az új cica, mondtam búcsúzóul Margit néninek.
Jövök kutyámmal hazafelé, Margit néni áll a kapu előtt és vár. Csókolom Margit néni Drága! Mi a nagy újság, tessék mesélni valamit nekünk. Képzelje, újra van cicám. Mondja Margit néni, mintha az lenne a legtermészetesebb a világon, hogy neki megint van cicája. Mit nem tetszik mondani. Adtam a szót a téma alá. Biza! Hozták a gyerekek Debrecenből. Találták. Valaki kidobta. El van törve a farka töve. Ez éppen nekem való, mert nem fog tudni teherbe esni. Hát ennek örülök, sok örömet kívánok a kis cicchez.
Telt múlt az idő, eljött tán az ősz is, mire Margit néni új cicája felcseperedett. Az ám. De mi nem történt eccer? Épp az, amire gondolsz. Teherbe esett Margit néni cicája. Lett két kis cica. Olyan cirmos félék, mint a mamájuk, a törött farkú anya macska. Láttam őket, amint a konyhában alukáltak az asztal alatti dobozkájukban. Margit néni fúrt egy lyukat az ajtóba, azon közlekedtek ki – be, ha kedvük kerekedett. Merthogy éjjel, amikor Margit néni már az igazak álmát aludta, a ciccek felugrottak hozzá az ágyra és addig doromboltak, nyivákoltak, amíg ki nem engedte őket éjszakai portyára. Ezt unta meg Margit néni és vette kézbe a fúró- gépet.
Hanem nagy baj történt. Magit néni vár a kapu előtt, ahogy jövünk kutyámmal hazafelé. Mi a gond Margit néni, kérdeztem illendően. Jaj. Itt a nevemen szólít Margit néni. Na, itt nagy a baj, gondoltam. Tessék mondani. Képzelje, mi történt a cicámmal. Az egyik, a két növendék cica közül halálos beteg lett. Valaki megmérgezte. Nem evett, nem ivott. Sokat hányt, majd amikor már élet alig volt benne, elvittem állatorvoshoz. A doktornő azt mondta, hogy nem lehet segíteni rajta. Súlyos mérgezés, el fog pusztulni. Ha ez a macska életben marad, visszaadom a diplomámat, erősítette meg a diagnózist.
Aztán csoda történt. Folytatja a történetet Margit néni. Nem hiszi el, amit most elmondok magának. Az anya cica elkezdte kiszívni a cicijét. Amikor már tejcseppek jöttek ki, ráfeküdt a beteg gyermeke testére. Cicijét a cica szájára nyomta. Ekkor következett be a csoda. A kiscica először egy – két csepp tejecskét nyelt le. Majd egyre intenzívebb szopikálásba kezdett. Végül meggyógyult. Csodálatos történet, mondtam. Örülök, hogy happy lett a vége. Elköszöntünk és mindketten jókedvre kerekedtünk.
Másnap, amint jövök hazafelé kutyámmal, látom, hogy Margit néni éppen a kiskaput zárja be kívülről. Hova - hova Margit néni így kiöltözve? Kérdeztem. Megyek a doktornőhöz a diplomáért.
nyasgem. .
csak ideztelek. . proszto. .
A papagáj pontos J bunkó :-)))))99
Klári lányom fogadta be, és ő is gondozza, de olyan féltő szeretettel, mint egy igazi anyuka az igazi gyermekét. Pufi igényei maximálisan az elsők. Reggel kócosan, pizsamában először is megeteti, utána kiveszi a ketrecből, és dédelgeti, beszél hozzá. Látta, mekkora öröm kísérte, hogy Füles megtanult engedelmeskedni, és hallgat az "ül" vezényszóra, így ő is előrukkolt különböző mutatványokkal. Ilymódon Pufi tud ülni, állni, feküdni. . .
Érti, amit mondunk neki, válaszol is, de azt csak Klári érti.
Előfordul, hogy kifejezett óhaja van sárgarépára, ilyenkor adnom kell pénzt Klárinak, aki elmegy répát venni a boltba.
Pufinak van sétáltató póráza, szállító dobozkája, és ritán fordul elő, hogy Klári Pufi nélkül menjen át a barátnőjéhez játszani.
Hiába, összenőttek. Volt a nyáron egy hét, mikor Klári táborban volt, és rámbízta Pufit. Részletes leírást kaptam, mikor mit kell vele csinálni, és hmm. . . ha tényleg úgy tettem volna, ahogyan le volt írva, akkor egy percnyi szabadidőm sem maradt volna. De Pufi túlélte, hogy csakenni adtam neki, és minden nap kivettem egy félórácskára dédelgetni. Sőt, csak hogy lássátok, milyen megértő, és hálás kisállat egy tengerimali, Klárinak azt mondta, minden úgy történt, ahogy ő meghagyta.
Azóta nekem is van egy titkom Pufival, ami csak a miénk. . . :)))
Füles nemrég került hozzánk, egyenesen a szomszédból. Magyarországon viszonylag ritka springer spániel, majdnem akkora lesz, mint egy vizsla, de olyan, mint egy cocker spániel. Tizedmagával jött a világra, és ahogy a gyerekeim kiszimatolták, hogy kiskutyák születtek, többet voltak a szomszédban, mint itthon. Ha be akartam cserkészni őket egy leckeírás erejéig, akkor meg kellett ígérnem, hogy hazahozhatnak egy kiskutyát.
Persze a kutyatartásra egyáltalán nem voltunk felkészülve, van hat rakoncátlan kiskölkünk, nem éreztük hiányát egy kutyusnak, sem én, sem a párom.
Mégis, amikor megígértek mindent, hiánytalan házifeladatokat, takarítást, kutyasétáltatást, és még a csillagokat is az égről, akkor belementünk.
Mondjuk, én nagyon örültem, mert így egyértelmű volt, hogy a párom befejezi végre a kerítéskészítést, ami fél éve ígért. ;)))
Mikor Füles akkora lett, hogy már el lehetettt választani, akkor átsétált hozzánk.
Azóta megváltozott az életünk, ezt állíthatom.
Luca lányom zokszó nélkül kelt minden reggel 1/2 6-kor, ami egy 11 éves gyerektől szerintem nagy teljesítmény. Ő takarítja, és eteti Fülest. Mikor elment egy hétre táborba, Füles minden nap megtalálta az alkalmat, hogy beszökjön a szobájába, és elnyúljon az ágyán. Egyelőre csak az előszobában van a helye, de látjuk, hogy hamarosan szobakutya lesz belőle. . .
Szóval, egy alkalommal is hívogattam, vacsoraidő is volt, meg sétálni is kellett volna előtte, de nem jött. Már kezdtem kétésgbeeseni, merre lehet, tán kiszökött valahol. . . . bő negyed óra után jutott eszembe, hogy benézek Luca üres szobájába is. Hát ott szunyókált az ágyon. Hiányzott neki kis gazdája, még a vacsi sem kellett neki. . . . :)))
Emese rettenetesen félt tőle, illetve csak attól, amikor ráugrált. Minden nap külön tortúra volt őt bemenekíteni a házba. Már nagyon megijedtem, mi lesz így, hiszen Mesi az udvarra sem ment ki hetekig játszani, csak a szobában gubbasztott. Aztán egyik nap magától megtört a jég. Hatalmas kuncogást-kacarászást hallottam az előszobából. Kinéztem, hát Mesi volt egyedül Fülessel, és azt játszotta, hogy a kezét bedugta Füles szájába, az meg kedvesen harapdálta, illetve inkább csiklandozta a hangokból ítélve. Kiderült, Mesi az utolsó falat túrórudiját adta Fülinek. Na, ilyen sem fordult elő eddig, a tesóinak bizti nem adta volna. . . :)))
Fülesnek a gyerekeimen kívül egy sziámi macska, Karcsi a barátja, aki bár az egyik szomszédé, de egyre inkább itthon érzi magát nálunk. A kedvencem, mikor éjjel kettőkor kerül játékos kedvébe, és jön Füleshez. Őkelme pedig jelez nekünk, hogy szeretne kimenni, mert vendége jött. :))) A jelzés elég erőteljes, úgy nekiveti magát az ajtónak, hogy zeng a ház belé. . .
Másik kiskedvencünk Pufi, majd írok róla is. . . :)))
Addig is elmesélem a mi kutyusunk történetét.
Szüleimnél éppen elpusztult a kutyus, ezért másikat kerestek, de apu nem akart kiskutyát, azzal több a gond.
Aztán megláttunk az utcán egy németjuhász kutyát, felnőtt kutya volt, nagyon magas fajta, de csont és bőr, alig élt. Néha ment egy keveset, aztán lefeküdt pihenni. Hazamentünk, aztán apu visszament érte biciklivel, pórázzal. Rátette a pórázt, a biciklit meg persze csak tolta mellette, mert a néhány száz méteres úton rengetegszer meg kellett állni a kutyusnak, lefeküdt, pihent, de hősiesen ment tovább apuval. Szegény biztos érezte, hogy úgy kell tennie, rábízta magát. Még mondta is apu, hogy jó hülyének nézték az emberek, hogy egy ilyen gebe kulyát sétáltat, akinek majdnem átbökte a csonja a bőrét.
Aztán otthon kapott inni, enni. Szegényből hatalmas párizsi darabok jöttek vissza, gondolom amiket kapott itt-ott emberektől, gyorsan befalta. Aztán lassacskán és apránként eszegetett, és már első nap csóválta a farkát, és szinte óráról órára erősödött. Egyre többet álldogált, sétált, figyelt minket. Az állatorvos úgy 2 éves körülinek saccolta. Kalóznak neveztük el, talán ez illet hozzá. :)
Szóval nagyon jó kutyus lett belőle. Igazi házőrző. Ugatott is mindig rendesen. Ja, és nagyon szép lett, senki meg nem mondta volna, hogy milyen volt ő egyszer.
Itt jó lenne abbahagyni a történetet, de sajnos a vége nem ilyen jó.
Csípőízületi betegséget kapott (nem tudom hogy mi ellek a pontos neve), és egyre gyengébb lett, szaladni már szinte nem is tudott, aztán menni is nehezen. Nagyon szenvedett, nem lehetett segíteni rajta, látszott, hogy fájdalmai vannak. Nagyon sajnálta az egész család, de el kellett altatni. Vagyis mi döntöttünk így, az ő érdekében.
Ez kb fél éve volt, most meg itt bőgök a gép előtt. :(
Azóta egy menhelyről kihozott kutyus van a helyén, jópofa kutyus, hihetetlen, de helyből 2 métert ugrig. Magasat!
Pamit az állatvédőkön keresztül találtuk meg. A gyerekek már elég nagyok voltak ahhoz, hogy vállalni tudják érte a felelősséget. Kistermetü kant kerestünk. Találtunk agár-dog keverék szukát. )))) Életünk nagy szerelme volt Ő)).
Aztán érkezett Csiki, menhelyről egy steffi keverék. Jött Zsemle, 5 hetesen agyon akarták csapni, nekünk szóltak mentsük meg. Filust egyszerüen házhoz hozták, nem bírtak vele. Aztán Zsemle elkóborolt, lettek gyerekek. 1 itt maradt. Ő volt Alex. Adina 2 hetesen egy dobozba került be az udvarunkba. Charliet meg az út mellett találta a párom, az anyja elütve, a kutya meg egy moslékos vödörbe. Joda a maga 15 cm-es magasságával az erdőben próbált kaját találni.
Ma már csak 3-an élnek. Adina, Charli, és Joda. A többek már kiöregedtek. Alex 1, 5 évesen epilepsziás roham után halt meg. Itt alszanak a kertben, kinek rózsafája, kinek nyuszifüle van a sírján.
Amikor madárat hoznak a szájukba, akkor nagyon bátor vagyok, és csataüvöltéssel kergetem a macskákat, hogy tedd le!!! Volt már szerencsés esetünk, amikor sikerült megmenteni a kis veréb életét.
Mikor az egérrel állítanak be, akkor már kevésbé vagyok ilyen heves, inkább a páromnak visitok, hogy küld ki!!!!
tolem is kerdik, minek a 2 kutya es a macska?
roppant szellemesen azt szoktam valaszolni: csak.
ha nem erti, minek magyarazzam????
meg az is lehet, hogy valaki kutyas-macskas letere nem ert meg masokat. mert az a masik csak egy madar, sun, patkany, kigyo, iguana, neadjisten /brrr/ pokok. . ;-)))
nekem is ido /mondhatnam kor/ kellett hozza, hogy ne tegyek megjegyzest az ilyen hazikedvencekre. :-)) izlesek es pofonok. .
de nem megyek oket dajkalni, az tuti!
:-))
MI , akik tartunk es szeretunk allatokat, tudjuk, hogy OK mennyit veszitenek. . :-)
Nnna rövidítek. . . . 2 napig volt nálam, vettem horgászboltban kukacot és rendszeresen etettem. Közben tiszta lúdbőr voltam, mert iszonyatosan undorodom mindenfajta féregtől. De Vilikéért mindent. . .
Aztán elvittem állatorvoshoz, hogy mégis mit csináljak vele. Mondta a doki, hogy 2 lehetőségem van: felnevelem, vagy pedig elviszik egy olyan helyre, ahol majd miután felerősödik, visszaengedik a természetbe. Az eszemre hallgattam és az utóbbit választottam. . . . Nagyon nehezen váltam el tőle, megsirattam, mert nagyon a szívemhez nőtt.
Ja, a történethez tartozik, hogy ezen a hétvégén rokonok voltak nálunk. Meséltem nekik nagy örömmel, hogy sikerült megmenteni egy kismadár életét. Értetlenül néztek rám, totál nem értették hogy ez nekem miért ekkora öröm, majd az egyik barom /bocs/ megszólalt, hogy miért nem hagytam ott a földön, hiszen ez csak egy madár. . . . .