Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Létrehozva: 2005. július 4. 08:08
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Csipikének eltörött a lába!
Holnap tudom vinni kórházba. Annyira sajnálom szegényt!
Neki mindíg szenvedni kell.
Csipike nagyon megsértődött az orrcseppes technológiától!
Bele kéne dugni a cseppentő üvegcse pipát az orrába, majd megnyomni a gumilabdát.
Ezután a másik orrlyukba is elkövetni.
Bal kézzel markolom a nyakát erősen. Felemelem magasra, hogy hátsó lábak ne érjenek elrugaszkodó pozicióba.
Ezalatt a jobbkézben lévő cseppentővel be kéne hatolni az orrocskába.
Első nap úgy ahogy besikerült a cseppentgetés. Második nap elszúrtam, mert szurkáltam az orrocskáját, közben nem a gumidugót nyomkodtam, hanem az üvegcsét. Ettől kiborult, elmenekült.
Harmadikra tegnap reggel nem találtam be az üvegpipával csak nagy sokára. Mindezt váltogatni az orrlyukakban.
Mindezután még jött az injekciós fecskendővel bemenni a szájába és bevinni a Béres-cseppes tejecskét.
Mentségére legyen mondva, hogy a művelet alatt mindkét kezén kitárt karmokkal hadonászik. Lögdösi a kezem védekezésként.
Ilyenkor hatalmasat haraphatna kezembe, vagy összekarmolhatna.
Még nem követte el gyógykezelés közben soha. Nemtudom, ha fordított felállásban csinálnánk, én lennék e ennyire toleráns vele?
Summa-summárum, Csipike tegnap reggel elköltözött, egész nap nem láttam. Éjjel enni jöhetett haza, mert üres volt a tálacskája.
Ma reggel viszont a polár fészekben várta a reggelit. Nyafizva foagdott: Éhes vagyok, add már a husit! Sokat evett, tejecskét is ivott, majd elillant, hogy ne már a kezelést.
Nem is volt szándékomban macerálni.
Hízelegve hívogattam vissza a túlsó telekről, ahova elinalt, és amely valamikor az otthona volt. le is fényképeztem, ahogy ült a régi házának falánál.
Megsímogattam, szeretgettem, majd felszólítottam, hogy semmi csavargás, jöhet telihasra a szundi-bundi.
Gyorsan magára hagytam, hadd álmodjon a régi mamáról – papáról.
Ezek a képek 2008-ból valók. Télen Fülikével sodorta hozzám őket a hideg és az éhség, akkor maadhattak magukra a szerencsétlen állatkák.
Meg kéne már írnom Csipikét!
Vitéz Latorcai Lator Csipi.
Ma adtam neki baba orrcseppet, meg Béres-cseppeket.
Nem akármi egy hatalmas fekete kóbor kandúrnak az orrába dugni az üvegpipát és csepegtetni mindegyikbe.
Tegnap vitézül helyt állt, de ma az én szakmai tévedésem miatt megsértődött. Várom a holnap reggelt. Mit fog lépni?
Meg kell jegyeznem, hogy Csipike imádja a fej simizést - ujjakkal vibrálni a buksit - , csak van egy rejtett hibája, mint mindenkinek. Amikor úgy gondolja, hogy neki már elég a simiből, szó nélkül üt egy nagyot kitárt karmokkal. Ekkor kell szaladni betadinozni.
Van, hogy simizéskor gerincre fekszik, a nyakát kínálja, és így szól, miközben tigris szemekkel néz a szemembe: Simizd a nyakamat is!
(Ott az álla alatt, ahova a végzetes harapást adják az ellenfélnek).
Simizze az öreganyád - mondom neki. Nem tudsz már átvágni.
A Béres csepp meg egyáltalán nem jön be neki. Amúgy nagyon szereti a tejszint , a cseppeket beleelegyítve köszöni, de nem kéri.
Kidolgoztam egy új technológiát, ami ma működött ugyan, de kérdés, hogy hány csepp került hasznosításra.
Csipike alszik a fáskamrában a pihe-puha polár fészekben, hacsak nem rója a kilómétereket a hideg téli éjszakában.
Jóéjt Csipike! Jóéjszakát!
Kutyuskám!
Sírodon Tegnap este gyertyafénye világolt.
Néztelek, ahogy a csillagok szárnyán szálltál,
Zsanika elmerengve halkan miákolt.
apa
K U T Y Á M V I S S Z A J Ö T T
Kutyám péntekre virradó hajnalon visszajött!
Majd négy éve már, hogy hűséges társam az örök vadászmezőkre távozott.
Álmodtam vele korábban is. Ezekben az álmokban kevés volt a valóság,
sok a fantázia.
Történt, hogy pénteken hajnalban álmomból felriadva nagy sokára aludtam vissza.
A pár órás ébrenlétben agyamban nagy sebességgel peregtek az események,
amire ismét elaludtam
Hirtelen, minden előzmény nélkül egyik korábbi otthonunk előszobájából léptem ki a teraszra. Lábam remegett, szívem összeszorult a látványtól.
A teraszon egyik oldalára dőlve, mozdulatlanul feküdt drága németjuhász kutyám.
Életerő alig volt benne. Csontig elkopott talpai piszkosak, véresek voltak.
Gyönyörű barna szemeivel könyörgően nézett rám, ezt suttogta :
„Ne haragudj rám gazdám, hogy ennyire megvárakoztattalak.
Sokat bolyongtam, mire megtaláltam a hozzád vezető utat”
Lerogyva, mellé térdeltem, testét zokogva öleltem magamhoz.
Drága kicsi kutyám, hát visszajöttél hozzám! Nagyon–nagyon vártalak!
Hozok vizet és ápolom lábaidat, megfáradt testedet – mondtam.
Visszaérve, kutyámat nem találtam sehol. Felriadtam.
Meleg fájdalom égette lelkemet. Az én drága kutyám visszajött hozzám!
2010. október 18.
Hiba elhárítva!
Minden OK!
Gépemen a topik "összezavarodott" állapotban jelenik meg,
nem a régi jól áttekinthető és értelmezhető formátumban.
Nincs sorrendi számozás.
Felhasználó neveim - "istvánbá" és "istván-2" - több helyen
"törölt felhasználó" szöveggel van helyettesítve.
Több beírásomnál a felhsználó nevem helyett más név található.
Az egész fórum képi és szövegszerkesztési elrendezése zavaros, áttekinthetetlen.
Kérek véleményeket, tapasztalásokat, nálatok hogyan jelenik meg a fórum.
Várom a Tisztelt Moderátor válaszát is!
Tisztelettel: István
Most, hogy végig gondoltam kutyáimmal való életemet, ezt érzem:
Szergej Jeszenyin: A kutya
Részlet:
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya. . . . .
. . . .
. . . .
. . . .
. . . .
S mint akinek kenyér helyett
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait...
Képes Géza fordítása
//istván//
Legyen első, legyen negyedik kutyánktól a végső búcsú, úgy fáj mint anyának akármelyik gyermeke elvesztése.
Nekem életem folyamán 4 kutyám volt eddig. Többet már nem bírnék bevállalni. Annyira befészkelik magukat ott mélyen, hogy gyönyörűen fájdalmas tud lenni.
Első kutyám FehérFickó volt. Második Németjuhász Rexike. Őt követte Németjuhász Fickó. Nemrég 2007. Január 22-én hagyott itt Drága Mexikém. Ők mind egy külön csodálatos társak voltak!!!!
Livilla! Győzni fogtok!Tartsatok ki együtt! Szeretgesd, ölelgesd, símogasd Őt! megérzi, mennyire fontos neked. Leküzdi a nehézséget és élni fog veled.
Az borzasztó, mikor el kell veszteni a ki skedvencünket (hála Istennek, én még nem éltem át, a kis beteg az 1. kutyám. )
De azt mondják, az Első Kutya mindig az első marad, ezért is félek őt elvesziteni annyira Hihetetlenül lehet őket szeretni, összecsiszolódni velük.
Remélem, nincs komoly baja.
Előbb nem vettem ki a képet a szövegből.
Külön kellett volna bemásolni, mint most.
Ime a kutyahűség!
szon.hu
Második hete várja gazdáit az út szélén egy kutyus Moszkvában
Oroszország – Valóságos társadalmi mozgalom indult Moszkva egyik kerületében egy kutya megmentésére, „akit” a gazdája kirakott egy kocsiból, majd elhajtott. sas_pageid='7185/44402'; // Page : inform/szon/3col Page/animal sas_formatid=2745; // Format : Large Ad 1 485x350 sas_target=''; // Targeting SmartAdServer(sas_pageid,sas_formatid,sas_target);A fekete-fehér foltos eb azóta egy tapodtat sem mozdul el az út mellől. Állandóan abba az irányba figyel, amerre a gazdája elhajtott a kocsijával. Márpedig azóta már közel két hét is eltelt.
A környéken lakók már egy rögtönzött menedéket is építettek a kutyusnak, és felváltva vizet és ennivalót hordanak neki. A hűségesen váró eb azonban nem nyúl az ételhez. A járókelőkkel egyébként barátságosan viselkedik: farkcsóválva hagyja hogy megsimogassák, ám ha megérzi, hogy el akarják vinni, elszalad. Ám minden alkalommal visszatér, és az elhaladó járműveket figyeli.
A közeli lakótelepen lakók egy csoportja most összefogott a megmentéséért. Plakátokat nyomtattattak a kutyus képével, továbbá újsághirdetéseket adtak fel, hogy megtalálják a hűtlen gazdát, s rábírják, fogadja vissza, illetve levelekkel ostromolják az állatmenhelyeket és a különböző alapítványokat a kivételes hűségről tanúbizonyságot tévő eb befogadása érdekében – adta hírül hétfőn a Komszomolszkaja Pravda.
Kányádi és Jeszenyin versek úgy lélekbe vágnak, hogy megborzadok tőlük, ha újra olvasom őket.
Megértem Szüleid fájdalmát.
Januárban lesz 3 éve, hogy végigéltem KUTYÁM fájdalmas távozását. Akkor vele én is döfést kaptam. Netudja meg senki, mit érzek. ma is locsolgattam sírján a virágokat. Még érzem, ahogy hatalmas testétével hozzám dől, mint élőben. Kilépve az udvarra, érzem, hogy ITT VAN!
Nem tudom, hogy a cicák meddig emlékeznek, de Zsanika nyáron is odaült a kövéhez, és szomorkodott.
"Itt van Mexike" - kérdeztem tőle. Olyan keservesen sírt, hogy majd megszakadt a szívem.
A kánikulától, meg a rigó les miatt gyakran bújik a tuja alá, de az az eset más volt.
Szegény Fülike is halála előtt oda bujt. Azt éreztem, készül elmenni és kéri, hogy ide temessem.
Itt jegyzem emg, hogy van róla fénykép, de nem enged rendszer felrakni képet. keresem okát, de eddig eredménytelenül.
A kutyakéselők kaptak 1 évet? Megérdemelnének mellé egy túlélő rohamtőrt is.
Már tudok írni kezemmel, be kéne fejeznem Fülike és Csipike történetét.
Vagyis Fülikéjét befejezni, Csipikéjét folytatni, merthogy él és virul
nagyon lerobabnt állapotban került ide, vittem orvoshoz 5-ször.
Most annyira megerősödött immunrendszere, hogy nagyon okés.
Egyik nap a sufnimban a kezemből ette a virslit, kolozsvárit és leöblítette tejszínnel.
Livilla! Hogy van kutyuskád? Nagyon megdöbbentett, amikor olvastam szegénykét. Gyógyuljon meg!
Jajjj ez olyan szomorú.
Anyuéknak volt egy francia bulldogja, neki is született 4 kis kölyke. 6 hetes korukig nevelték őket együtt, majd mindnek lett jó gazdija.
Mikor az utolsó kicsit is elvitték, a kutya látványos depresszióba eset.. Két hétig állasndóan kint ült a kertben, a Holdat bámulva, vonyitott, sirt, kereste őket. Láthatólag nagyon szenvedett.
Anyuékat megrettentette a dolog, és nagyon ki is borultak tőle. Azt mondták, soha többet nem vállalnak be másik almot.
Ezt a kutyust nemrég temették el, azóta vigasztalhatatlanok.
Szergej Jeszenyin: A kutya
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.
Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.
S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.
Nyomába loholt a kutya -
elmaradoztak a hegyek...
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett.
Amint gyötörten hazaért,
nyaldosva izzadt oldalát:
egyik kölykének nézte a
holdat, mit ringattak a fák.
A szikrázó űrbe meredt,
szimmantott és nyítt és nyögött,
de a vékony hold is lecsúszott,
eltűnt egy kék halom mögött.
S mint akinek kenyér helyett
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait...
Képes Géza fordítása