Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Létrehozva: 2005. július 4. 08:08
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
“Index.hu
Hatszor szúrták nyakon a kutyát a hajléktalanok2009. augusztus 27., csütörtök 17:44 | Frissítve: 3 órája
Két részeg hajléktalan akart egy kutyával végezni, hatszor nyakon szúrták az állatot, ám a kutya vonítására előjött egy házaspár, akik elzavarták a hajléktalanokat. Az állat ugyan életveszélyben van, de valószínűleg túléli az esetet.
Brutális módon megkéselt két hajléktalan férfi egy kutyát Budapesten a III. kerületben. A kutya vonyítására egy szomszédos utcában lakó házaspár sietett a helyszínre, ahol azt látták, hogy két részeg férfi próbálja kivégezni az állatot. Egyikük a földre nyomta, míg társa hatszor egymás után nyakon szúrta a vergődő ebet. A pár közbelépett és elrángatta az állattól a hajléktalanokat.
Az összeszurkált kutyát egy ürömi állatorvosi rendelőbe vitték, ahol sokktalanították, infúzióra kötötték és ellátták a sebeit. Az ebnek sem a tüdeje, sem a légcsöve nem lyukadt ki, így jó remény van felépülésére. Az egy év körüli keverék kan kutyát az állatvédők Akácnak nevezték el és jelenleg a Noé Állatotthon Alapítvány kórházában gondoskodnak róla.
Az eset egyébként egy hajléktalanok által önkényesen elfoglalt telken történt, ahol többen is élnek. A szemtanúk elmondása szerint mindkét férfi részeg volt, amikor a kutyára támadt. Az állatvédők értesítették a rendőrséget, akik annyit mondtak, hogy a hajléktalanok a saját kutyájukat bántották, ezért nem tudnak mit tenni.””
Álljunk meg egy szóra! Hogy is van ez az ÁLLATTÖRVÉNY Magyaroreszágon?
Amíg én is tudom értelmezni, hogy a gazdi szúrás nem szúrás,
tessenek kiherélni tisztelt Gazdi Urakat!
Sajnálom, hogy nem mehet hozzád.
Hát igen, ők aztán megérdemlik a kényeztetést!
Nem tudom befogadni 2 okból.
Ad 1: Itt van Kóbor Csipike és Kóborka CicaMica, valamint Zsanika.
Ad2: Meg sem találnám, melyik parkolóba állt be a bérsofőr.
Tavaly az állatkórházban mondtam (mély átéléssel) dokiúrnak: "Zsanika csak akkor eszi meg a tejszint, ha előtte a szájacskáját tartja nekem, és bekenem a tejszines újammal".
"""" Zsanika! Te nagyon el vagy kényeztetve"""" - volt a diagnosztikus válasz.
Zsanikával tél óta olyat játszunk, hogy:
SIMI - SIMI; VAKAR - VAKAR; HUPP.
Tegnap M3-as parkolóban sajtos pogit rágcsáltam. Mellettem lévő trafóházból (vagy valami más) előbújt egy pár hetes soványka pici cica. Két papírtálca volt lerakva neki, benne ételmaszatokal. Cicuka esdeklően nézte ki a falatot a kezemből. Törtem neki. Majd megfúlt, úgy hamikázott a kis vakarcs. Megfigyeltem, hogy gyakran visszabújt a kuckójába. Ha beállt egy kocsi a közelébe, óvatosan elő jött és kezdődött a műsor. Nem volt nálunk edény, hogy vizet adhassak neki. Szegényke!! Neki igazán nehéz gyermekkora van.
Valaki kidobhatta a kocsiból. Él a kis drága. Látja a kék eget, a bárányfelhőket. Érzi földünknek varázsos illatát.
Szorítok neked Cicuska!
Pár beírással korábban megemlítettem Csipikét és Fülikét - a két kóbormacskát. Már két telet töltöttek nálunk védőszárnyaim alatt.
Ha jól számolom, építettem nekik kábé 6 házat, illetve vackot. Mindíg oda, ahol éppen kedvük kerekedett megbújni. Nemrég hozzáfogtam történetük megírásához. Fülike közbeszólt, hirtelen meghalt. Csipike megvan, most már egyedül. Illetve megjelent egy aranyos szürke kiscica a fáskamrában. Lenyúlja Csipike tejszínjét és virslijét.
Zsanikám továbbra is fél Csipikétől. Ha megérzi, hogy itt van, menekül a lakásba.
Még nem tudom, miért nem lehet képeket mellékelni.
Most egy ideig nem tudok tartalmasabbat beírni, ugyanis jelen pillanatban is bal kézzel pötyörészek.
Szép estét!
Miért nem veszi fel a képeket?
FÜLIKE elment
Fülike tegnap éjszaka elment örökre.
Reggel úgy találtam néhai kutyuskám házában, ahova délután tettem be.
Délután olyat csinált, amit azelőtt soha, hozzám jött, lábam előtt összeesett és keservesen sírt könyörgött. Szörnyű állapotban volt. Szó szerint csont és bőr volt. Pár deka lehetett mindösszesen. Teste tele zöld legyekkel. Gyermekkoromban köpő légynek, vagy döglégynek hívtuk ezeket . Szájában, orrlyukaiban is nyüzsögtek ezek az élősködők. Testéből erős bomlási szag áradt. A szája, orrnyílása lehetett bomlásban, bár a legyek az egész testét támadták. A zöld szeme viszont tiszta volt, tele rémülettel. Nem találok most szót állapotának jellemzésére.
Kutyaházat berendeztem neki, ételt, italt, vizet tettem be, valamint az egyik sarokba homokot. Szúnyoghálóval védtem a legyektől.
Állatkórházban vettem nyakba csepegtető élősködő irtó szert.
Élet alig volt benne. Ki tudja hány hete – napja küzdött az életéért. Sajnálom, hogy csak az utolsó órában jött hozzám. Nem tudom, lehetett volna - e segíteni rajta? A legyektől megmenekült volna. Már nem volt képes elhajtani szájáról, orrából a dögöket.
Fülikének valamikor a közelben lehetett otthona. Szerethették őt, mert gyakran jött 2 – 3 méter közelségbe hozzám, és bűvölt gyönyörű zöld szemével, közben könyörgően, megejtően nyávogott. „Köszönöm, hogy befogadtál, hogy enni, inni adsz nekem. Jó lett volna, ha te lettél volna a gazdám mindig, most nem félnék tőled. Simogatnál, fésülgetnél. Látom, hogy milyen sora van Zsanikának nálad. A királykisasszony nem kap annyi szeretetet, mint ő tőled.”
Fülike július 23-án odafeküdt Mexike sírjához. Nézte a sírt, órákon át pihent ott.
Mintha azt mondta volna a tekintete. „Hamarosan elfogy erőm, a harcot feladom. Kérlek ide temess a kutyád mellé”.
Kérését teljesítettem. Fülikét Mexike mellé tettem örök nyugalomra!
Fülike Kedves!
Hozzám nőttél, keserves, kínos sorsoddal együtt. Hidd el szívből adtam neked, amit adhattam. Tudd meg, hogy amikor nem jöttél egy- egy napon „haza”, féltettelek, kerestelek. Hiányoztál, hiányzol. Még csak egy napja, hogy elmentél, de nélküled olyan más az udvar, más minden. Zsanika is szeretett téged. Többször puszit adott , kíváncsian nézegetett tisztes távolból. Ma reggel, amikor kiléptünk az ajtón, visszahőkölt. Megérezte, hogy te már nem olyan vagy, mint korábban voltál.
Hol lehetett otthonod? Ki lehetett a gazdád? Kertünk végében a másik utcában sok házat lebontottak, új emberek építkeztek. Valaki néni felment az égbe, téged magadra hagyva. Sokat - ki tudja mennyi évet - szenvedtél a magánytól, az otthon hiányától. Biztos próbálkoztál a régi területeden maradni, oda visszasomfordálni. Rossz emberek megvertek elzavartak, minta csak nekik lenne helyük ezen a bolygón. Neked egy picinyke kis védett hely sem jutott, neked kóborolni, menekülni, küzdeni kellett kicsi életedért.
Szenvedésed véget ért Fülike! Nyugodj békében az árnyas tuja oltalmában!
Isten veled!
Vak kutyát vezető kutya
Pár hete volt fenn egy megrázó, mégis erőt adó videó, amelyen autósztrádán elgázolt kóbor kutyát
Ment ki a társa. Méretre fele akkora volt, mint a bajbajutott. Megragadta a sztráda közepén fekvő szerencsétlennek a farát és hátramenetben kivonszolta a leállósávba. Az autósok annyit megtettek, hogy kikerülték a hűséges kutyatársat. A videó valószínű helikopterről készült.
Kis bevezető után ismét egy HŐSIES helytállás kutyáéknál. Idézet következik:
Index.hu 2009. 07. 26
A párost Bonnie és Clyde-nak hívják. Utóbbi teljesen vak, és a szuka vezetgeti. Csak centikre marad el Clyde-tól, amikor sétálni viszi, ételhez vagy vízhez kalauzolja. Amikor a vak kutya megáll, mert tájékozódó képessége
teljesen csődöt mond, vezetője hagyja, hogy a csípőjén pihentesse fejét.
A világtalan Clyde ötéves, és amióta a kétesztendős Bonnie vezetgeti, nélküle nem hajlandó sehova sem menni. A kutyapárt három hete vették be egy menhelyre, előtte kóbor kutyaként tengődött a duó. Most örökbefogadóra várnak, csakis együtt adja oda őket a Meadow Green-i ebmenhely - adta hírül a Daily Telegraph című brit lap.
KMPDBS
Légy szíves regisztrálni. Email címemet megtalálod a bemoldalamon.
Konkrét bizonyíték nincs a kezemben. Logikailag összerakott láncszemekből következtetek elkövetőre.
Valószínű az tette, aki kutyámat is megölte.(Ezekután Linuska gyilkosa is ő lehetett).
Karcsikával, valamint Mexikémmel is bizonyos értelemben kapcsolatban állt.
Kutyámat sose fogom megbocsátani, velem van minden percemben.
Megesküdtem sirjánál, ha eljön az idő, úgy fogok érte helyt állni, mint ő értem a dán dog támadásakor.
Szép estét!
Szegényke.
//PDBS//
KARCSIKA
5.
Következő alkalommal ismét a fólia hátán gubbasztott szegényke. A fején egy jókora zúzott seb volt. Gyógyítgattam megint. Hamarosan rendbe jött. Töprengeni kezdtem, mi történhetik Karcsikával egyre gyakrabban. Igaz, sokat csavarog, mint bármely kandúr.
Csavargásuknak legtöbbször rossz véget ér.
Karcsika harmadik esete nagyon megrázott. Bent a kocsi tetején találtam. Életnek jele alig volt már. Megvizsgálva , hasa több helyen meg volt szurkálva. A sebekből testnedv csordogált.
E látványtól hasonló érzés fogott el, mint amikor Pajtás megmutatta a nyakát nekem.
Kezelésbe vettem Karcsikát. Sebeit tisztítottam, fertőtlenítettem, kezelgettem. Száját friss vízzel kentem be gyakorta. Szájába dugtam egy szem angol tápot, amit hamarosan kihányt a drága. Ettől megijedtem, de legalább életjelet adott, ha ez annak nevezhető.
Pár napos kezelés után tejecskét vett magához. Ekkor már láttam, hogy Karcsika megnyerte ezt a harcot is. Egyszer csak felkelt és újra élt.
Nagyon bántott a kis állat sorsa. Most már biztosra vettem, Karcsikának nagy vétke, hogy ragaszkodik hozzám.
Karcsika pár hét múlva eltűnt. Sokáig vártam vissza ezt a jóságos kicsi állatkát.
KARCSIKA
4.
Karcsika gyönyörű cica volt. Csíkos cirmos bundája, csillogó zöld szemecskéi, piros orrocskája maga volt az alkotás.
Karcsika csupa szív macska volt. Nem lehetett megtagadni kedvességét, ragaszkodását.
Nem lehetett, mondom, pedig talán még ma is élne , ha elhajtottam volna.
Kutyám távozása után kitettem az udvarra hatalmas házát, leszerelve annak előlapját. Készültem elbontani, rossz érzés volt látni a megüresedett lakot.
Lomtalanítási igyekezetemben tele szórtam mindenféle vasdarabbal , lapossal, szúróssal.
A vaskupac tetejére dobtam egy fóliát.
Kora március lehetett - emlékszem hidegek voltak még a nappalok s az éjszakák - ,
arra lettem figyelmes, hogy Karcsika fekszik a vas-halom tetején a fólián.
De furcsa melegedőt választottál Karcsika, mondom neki. Ám Karcsika nem válaszolt, reszketett, készült elmenni rövidke életéből.
Magamhoz vettem, a teste csupa nedv, ragacs volt, és jéghideg. Bevittem, tisztogattam, melegítettem. Pár nap múlva erőre kapott, folytatta boldog kis életét.
KARCSIKA
3.
Abban az időben Zsanika vesekímélő tápon élt, ami egy angol termék volt, valami glancos csomagolásban. Karcsikának az ismert macskatápot szervíroztam, megjegyzem a jobbik fajtából valót, hisz az enyém is azt ette korábban.
Történt, hogy Karcsika bele kóstolt az angolba. Attól kezdve már este lesbe feküdt a bejáratnál, hogy kitartása eredményeképpen megrohamozhassa a szigetországit.
Százzal rohant be az ajtón, a kanyarokat bevéve mindíg elvágódott a parkettán a hajtűkanyarban. Már fontolgattam „vigyázz – kanyar” táblát kihelyezni a szobába.
KARCSIKA
2.
Mindez nem gátolta Karcsikát abban, hogy egyre otthonosabban érezze magát nálunk.
Előbb csak az udvaron tartózkodott, majd becserkészte a kocsibeállót. Mint minden fajtatársa, hamarosan rájött, mennyire nekivan kitalálva az autótető. Nappal sokat tartózkodott ott. Végül már az éjszakákat is azon töltötte.
Kezdett bejárni a lakásba is. Lesben állt órákat az ajtóban, és amikor nyílt az ajtó úgy vágódott be rajta, mintha puskából lőtték volna be. Bejárta a lakást, felugrált mindenhova.
Érdekes, hogy ő is a bordó plüss bútorzatot preferálta. Annak felső részén nagyokat buktendárézott, hempergett. A szőnyegeken is szeretett játszadozni.
Karcsika nagy étvágyú volt. Szerette a pocakját megtömni. A kocsi tetején volt az állandó etetőkéje, bár a lakásban sem vetette meg a finom falatot.
KARCSIKA
Karcsika a szomszédban lakott.
Kedves természetű, hízelgős, ragaszkodó cicuska volt.
Valamikor 2007 tavaszán - Mexike távozása után - kezdett átjárni hozzánk. Már nem volt pici cica, de még felnőtt kandúr sem. Olyan kandúrfi lehetett. Ismerkedett a világgal.
Nálunk akkor már csak Zsanika népesítette be a házat, és annak udvarát.
Karcsika serdülő korban lévén, örök mozgó, eleven, játékos, Zsanikával incselkedő cica volt.
Zsanika már a felnőttkor delén túl járva, megfontoltabb, óvatosabb, bár vadóc természetű cica.
Karcsikával sohasem kezdeményezett kapcsolatot, de nem is menekült előle.
Barátságuk hajnalán szépen megvoltak egymással. Összebújtak, puszilkóztak.
Ám történt, hogy Karcsika egyre inkább kezdett serdülni. Ebbéli igyekezetében meg - meg rohamozta Zsanikát, aki hevesen vert vissza minden efféle kezdeményezést.
Sokat tanítgattam Zsanikát, miként viselkedik egy jóhírű leánycica. Magyarázgattam neki, hogy „az ott „ nem átjáróház. Igaz, műtéten is átesett szegénykém, amibe majd belepusztult. Védő-óvó törődésem eredményeképpen Zsanika egyes testtájékai felé még fésűvel sem lehet közelíteni, mert rúg – harap és karmol.
Karcsika hátsó szándékú közeledése kudarcra volt ítélve.
HI
Szőke, 165/54, szeretetre vágyó erkölcsös lány vagyok. Kaland kizárva.
Te ki vagy?
Zsanika fecsizett Csipikéről és Fülikéről.
Tervezem megírni történetüket a közeljövőben.
Elöljáróban pár kép róluk.
Mielőtt őket közreadom, pár sorban emlékezni szeretnék
Karcsikára majd.
Régi adósságom a dán dog támadásának megírása. Úgy érzem,
ezt örökre magamba zárom. Most még úgy érzem. . . . .
Szergej Jeszenyin: A kutya
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.
Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.
S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.
Nyomába loholt a kutya -
elmaradoztak a hegyek...
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett.
Amint gyötörten hazaért,
nyaldosva izzadt oldalát:
egyik kölykének nézte a
holdat, mit ringattak a fák.
A szikrázó űrbe meredt,
szimmantott és nyítt és nyögött,
de a vékony hold is lecsúszott,
eltűnt egy kék halom mögött.
S mint akinek kenyér helyett
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait...
Képes Géza fordítása
„Alszom mélyen zúgó fák alatt,
Ó ne zavarjátok meg édes álmomat,
boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtak, már nem fáj semmi sem.”