Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Létrehozva: 2005. július 4. 08:08
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Tegnap hajnalban elpustult az én szeretett Gusztim. Tegnap előtt már nem evett is nem ivott. Nagyon zihált, ezért hőpangásra gyanakodtunk. Meg is tettük a lépéseket. Hideg vizes vattába takartam a lábait, masszíroztam a füle tövét és legyeztük(könyvben olvastuk, hogy ezt kell tenni). Éjféltől 2-ig az ölemben volt és csak erőszakkal tudtam megitatni. Enni nem akart, még a kedvencét az uborkát sem. 2-or láttam, hogy elege van belőlünk. Elterveztük, hogy reggel irány a doki. Azonbam tegnap reggel 8-kor holtan találtuk. Papámnál temettük el. A sírja be lesz ültetve virágokkal.
Ég veled drága Mackópofám!!!
Élt: 2002.10.-2007.06.23. hajnalig
Amikor a versenyen kézen haraptál, mert hozzád engedtem az elnököt, nem bántottalak. Tudtam, engem védtél volna , ha engedem neked. Máskor meg az állatklinikán
lerántottad a szájkosarat, és mivel a gyönyörű bundádat markoltam nyakadnál, az orvost védve, ismét a kezembe eresztetted a négy tépőt. Az volt a szerencsénk, hogy a doktor kimenekült az udvarra, mi meg bűnbánóan távoztunk. Emlékszel? Hazafelé nyaldostad sebemet, mire haza értünk, elszállt mérgem, megöleltelek, simogattam okos fejedet. Néztél arcomba és mondtad: Ezt jól megcsináltuk apa. Hát meg kutyám. Ezt megcsináltuk.
Még annyit Zsanika keservéről, hogy amikor te nem láttad, Linuska az ágyamra ugrott. Történt egyszer, hogy bejött Zsanika is. Kerülgette az ágyat, majd egy hirtelen mozdulattal felugrott és hozzám jött ő is. Kapott Linuskától két akkora pofont, hogy leszédült a szőnyegre. Rám nézett könnyes szemekkel, majd bánatában világgá ment. Este jött haza aludni.
Most itt van Zsanika az ablakban. A párna közepén összegömbölyödve alszik.
Ha mellém bújik, fejecskéjét a kezembe nyomja. Simogatni, masszírozni kell neki. Ettől arcocskája angyallá változik, mély álomba szenderül, nagyokat alszik. Mindig mondom neki, hogy ne aludjon annyit, még elalszik örökre és utánatok megy.
Itt maradok nélküle akkor. Hisz ő belőletek maradt meg nekem. Nem olyan, mintha most hoznék egy cicát. Az már nem lenne az enyém soha drága kutyám. Bennem ti vagytok az örök kapocs valami felé.
Zsanika sokat lesi a madarakat az udvaron, Sajnos néha sikerül neki elkapni egyet – egyet. Olyankor összeszidom, tanítgatom. Az ő esetében falra hányt borsó minden szavam. Hisz lénye a vadászat, a zsákmány elejtése. Van egy kis rigó, ami a sírod közelében szokta csipegetni a fenyő magvakat. Annyira szelíd. Közelembe jön és dalol valamit nekem.
Amikor Zsanika már - már ráveti magát, elijesztem a madarat. Zsani szomorúan nyugtázza a kudarcot., én meg vigasztalom, hogy legközelebb sikerülni fog. Sajnálnám a kis rigót, ha megfogná a kis kegyetlen. Csak nem állhatok őrséget minden madár mellett. Nem erről szól a természet rendje.
7Öööööööööö9i8 Zsani felugrott a klavira, ezt írta neked. Tele írta volna a lapot, de távozásra bírtam.
Zsanika nagyon okos cica. Ezt eddig nem tudtam róla.
A másik szobában ropikát eszik, majd két lábacskájával megzörgeti az ajtómat. Kinyitom neki, ő nem jön be, hanem a lakáson keresztül a kijárati ajtóhoz vezet. Ott két lábbal megveri az előszoba ajtót. Jelzi távozási szándékát. Érted ezt kutyám? Egyenes észjárással a kijárati ajtónál kellene neki nyivákolni. Ezt a magasabb rendű gondolkodásformát tőled kellett tanulnia. Erre te voltál képes kutyuskám, hisz rendkívül okos voltál.
Tegnapelőtt elbontottam házadat. Zsanikáét –ami a tied tetején volt- rátettem egy mosógépre, elfogadta azonnal.
Drága Kutyám! Így telnek napjaink távozásod óta. Tesszük tovább, amit tenni kell. Te ott vagy lépteinkben, lélegzésünkben. Jár az óra, jár. Míg egyszer majd csak megáll.
Mára búcsúzom tőled. Aludj kicsi kutyám! Aludd álmodat! Este ha feljönnek a csillagok és felettem szállsz, adj kis fényjelet nekem. Jóéjt Kutyám! Jóéjszakát! /apa/
Kicsi Kutyám!
Annyira hiányzol! Nagyon fáj elvesztésed.
Bevallom neked, igyekszem nem gondolni rád, amit te soha nem tudtál volna megtenni velem. Való, hogy én is csak ideig-óráig vagyok képes elnézni sírod felett. Aztán annál nagyobb erővel szorít itt belül. Érzem, itt vagy velem. Várj egy picit, letörölöm arcomat.
Miért hagytál itt Kutyám? Miért? Miért? Miért! Kérlek, adj jelet. Ki tette veled ezt a gonoszságot? Kinek voltál útjában? Ki nem tudta elviselni létedet, jóságodat, gyönyörű kiállásodat és nemes lelkedet? Mondd meg nekem, kérlek kutyám.
El kell mondjam neked, hogy anya is bánatos. Nem tudta még feldolgozni hiányodat. Rá tör a fájdalom, a sírás. Sír, csak sír olyankor.
Sírodon megfogant az ibolya. Adok neki vizet, gondozom.
Zsanika továbbra is sokat van veled. Oda fekszik a tuják közé a sírod közelébe.
Amióta Linuska és te itt hagytatok kicsi kutyám, Zsanika kap meg mindent, amit annak előtte nem élhetett meg. Szegényke messze a sor végén állt. Linuska féltékenységből és az erősebb jogán bántotta őt. Te kutyuskám magadhoz engedted, amikor szeretethiánya volt. Engedted, hogy puszilgasson. Engedted Kedves egy bizonyos határig. Azon túl Zsanika húzta a rövidebbet kettőtök románcában.
Bevallom, én is a sor végére tettem őt. Kis vakarcs csavargó, mondtam mindig neked. Volt, hogy 3 napig távol volt. Most már tudom, hogy a palánkon átugorva, a szomszéd sufnijában szomorkodott naphosszat.
Egyszer Linuska szült hajnalban, te zörgetted az ajtót nekem. Hívtál Linuskához. Mennyire megérezted a bajt Kutyám. Linuska nem tudta megszülni a cicáját, én könnyítettem kínján. A pici cica már nem élt. Linuska ott maradt anyai érzelmekkel, tele tejjel kiscica nélkül.
Rá egy hétre megszült Zsanika, akkor először és utoljára. Fehér tarka, pihe – puha cicája lett. Ám alig nyalta szárazra a picit, Linuska elvette tőle, és szoptatni , nyaldosni kezdte. Sose feledem Zsanika kétségbeesett, vádló tekintetét. Többet nem mehetett gyermeke közelébe. Az erősebb jogán volt Linuska boldog, Zsanika boldogtalan.
Kutyám! Utánam te voltál a legerősebb a falkában. Pontosabban a legerősebb voltál ugyan, de a második helyet foglaltad el.
Próbálkoztál a falka élére állni, az ösztön parancs alapján. Hisz őseidnek a vadonban az volt a feladata, hogy uralkodjon, védjen, átörökítsen.
Átfutottál a főközlekedési úton az autók között, engem otthagyva. Szerencséd volt, egy hölgy vezette kocsi volt közvetlen közeledben, vészes helyzetben. A hölgy nem tudta megtenni, hogy átgázoljon rajtad, inkább kockáztatott, fékezett. A szörnyű csikorgásra a kocsik sorra vészfékeztek.
Akkor átjutottál a túloldalra kutyám baj nélkül. Hogy hűségedről bizonyíts, azonnal vissza is futottál hozzám, miközben én már a bal oldalamhoz kapkodtam a rémülettől.
Akkor durván és félreérthetetlenül megbüntettelek. Nagyon – nagyon megvertelek. Fájt nekem minden ütés, mégis meg kellett tennem az érdekedben. Meg kellett mutatnom, hol a helyed drágám. . Ki parancsol és ki a végrehajtó Nem kegyetlenségből, érted tettem kutyuska. Most már csak nekem fájnak az ütések. Szeretném hinni, hogy te megbékélten, boldogan alszod álmodat.
Szia istvánbá!
Örülök, hogy látlak, és nagyon átérzem a bánatodat. Megsirattam a verset, hiszen nagyon megható.
Annál is inkább, mert napok óta rettegek, hogy elveszítem életem utolsó kutyusát, aki most nagyon beteg. 5 napja magas lázzal küzdünk, nem eszik, hordom minden nap injekcióra, és nem akar javulni. Rejtély, hogy mi a baja, nem kullancsfertőzés, az biztos. Nem eszik, furcsán viselkedik, azt mondják, hogy öreg kutyánál sokáig tart a gyógyulás.
Tudom, hogy 12 éves elmúlt, tudom, hogy el kell engedi, ha menni akar, de hihetetlen, hogy egy vidám, jó erőben lévő eleven kutya néhány nap alatt romlik le így!
Nem is tudok róla írni, csak egy kicsit ki/s/írtam az aggodalmamat, kérlek, szurkolj nekünk, hátha-hátha mégis jobban lesz.
Hiányzol
Zsanika megkeresi sírodat
Melléd ül nézi a köved
Felette madár dalol
Ő csendesen sírogat
Kutyuskám!
Nagyon hiányzol! Nem múlik a fájdalom. Csak még egyszer símogathatnám nyakadon csodás bundádat. Érezném ragaszkodásodat.
Zsanika minden nap hozzád bújik, bámulja a köved.
Hívásomra fájdalmasan sír. Ő is bele betegedett távozásodba.
Búskomorságba esett. hetek óta fekszik, szomorkodik. Kórházba vittem a napokban.
Az ibolya, amelyet sétánkról hoztunk valamikor, virágzik. Fogok ültetni belőle sírodra Kicsi kutyám.
Most nem tudok szólni hozzád többet hű társam. Aludj! Álmodj
az aranyhídról!
/apa/
A SZÍVÁRVÁNYHÍD
Egy híd köti össze a földet az Éggel,
ez a szivárványhíd, mely
csodás színekkel ragyogóan ível
földig érő tarka ívvel.
Innenső oldalán a hídnak
pompázó virágok nyílnak,
friss-zöldek a pázsitos rétek,
üdék a völgyek, dombvidékek,
örök a tavasz, nem esik a hó.
Van bőséggel ennivaló,
mindig lágy-meleg az idő,
a víz is mindig frissítő.
Ha egy kedvencünk kihűl,
erre a szép helyre kerül
Az agg, megtört állatok
itt lesznek újra fiatalok,
újra épek a megcsonkultak
és egész nap csak játszadoznak.
Az én kutyám is itt lakik,
és nagyon vár már valakit.
Hisz egy hiányzik csak neki:
Nincs itt vele, ki szereti;
hát hancúrozik egész nap,
míg el nem jő a pillanat.
Most hirtelen abbahagyja:
- orra tágul, füle feláll;
lába remeg, szűkül a szempár,
rohanni kezd, megjött a gazdi!-
S hogy megérzett és meglátott,
hozzád rohan a barátod,
csókolgatod újra meg újra,
belenézel hűséges szemébe,
és indultok. Majd elérve
a csodák útjának végére,
a szivárványhídon együtt mentek át
és ez lesz nektek az igazi mennyország.
Alan Novak
"Öld meg a csendet,s néha kiabálj!
hagy hallja meg más,
hogy olykor a te szíved is fáj!"
Drága kutyám! Most nehezen tudok szólni hozzád.
Veled voltam a kórházban fájdalmadban. Majd otthon a karomban tartottalak az utolsó pillanatodig. Együtt vívtuk haláltusádat. Testedbe kapaszkodtam, füledbe ordítottam, ne hagyj itt, tarts ki drágám. Másnap megástam nyughelyedet a tujád alatt. Bele fektettelek, melléd tettem mindenedet, ami életed része volt. Nem tudtalak földdel befedni. Azt éreztem, élsz még, nem tehetlek élve a föld alá. Végül este jött az állatorvos, aki kimondta elmúlásodat.
Akkor küldtelek el utolsó utadra. Mielőtt földdel betakartalak, hozzád vittem Zsanikát, hogy elbúcsúzhasson tőled. A köveket sírod köré raktam kicsi kutyám. Elbúcsúztam tőled, elengedtelek. Éjjel hallottam a lépcső dübörgését, ahol felrohanni szoktál hozzám reggelente. Éreztem, most megy fel lelked az égbe Linuskához. Megnyugvás, hogy nem szenvedsz többé egyetlenem.
Nagy a csend az udvarban. Ahogy megyek, hátra nézek, itt lépkedsz e mögöttem. Annyi harcot vívtunk együtt, egymásért. Soha, semmilyen helyzetben nem hagytuk cserben egymást. Az utolsó nagy harcot a dán doggal vívtuk, amikor gondolkodás nélkül felvetted a küzdelmet a hatalmas túlerővel. Végül elájultál a kimerültségtől. Előtte rám emelted jóságos szemeidet, mintha mondanád, ne haragudj, most magadra hagylak. Akkor még nem tudtam, hogy az annyira hűséges szíved beteg. Amikor magadhoz tértél, rogyadozva jöttél volna segítségemre.
Hogy ragaszkodtunk mi egymáshoz kicsim. Reggel berohantál, és felugrottál az ágyamra. Lökdöstél le, hogy álljak lábra. Te soha sem tűrted, ha én lefekszem, vagy összeesem. Amikor a súlyos balesetek értek, vonítva rohantál hozzám, igyekeztél két lábra emelni. A korházban töltött hetemet nagyon nehezen vészelted át. Az egész időt a bejárati kapuban töltötted, kevés ételt és vizet vettél magadhoz.
Hazajöttömkor önkívületi boldogságban voltál. Attól kezdve bújtál belém, mint kiskacsa az anyukájába.
Nem engedted, hogy bármi szerszámot vegyek a kezembe és dolgozzam. Olyankor végig ordítottad az időt, akár órákon át.
Mekkora sétákat tettünk meg erdőn, mezőn, árkon – bokron át. Iskolába jártunk, amit élveztél. Okos, értelmes, fegyelmezett kutya voltál. Rendkívül bátor, vakmerő, akaratos, kitartó, ragaszkodó és hűséges.
Nagyon fáj most nekem távozásod. Itt érzem leheleted, erős kutyaillatod és gyönygyház-barna szemeidet magamon.
Próbálok talpon maradni kutyuskám. Küzdök magamért, mint te tegnapelőtt. Valami láthatatlan erő hozzád szólít. De itt van még nekem Zsanika, aki annyiszor puszilgatott téged. Neki még szüksége van rám. Most is velem van, alszik. Amióta magára maradt, nem akar mellőlem odébb lépni. Emlékszel, hatalmas orroddal ellökted magadtól, ő rendületlenül visszabújt hozzád.
Te csak aludj drága kutyám. Szép álmokat! Nyugodj békében! /apa/
Ma - 2007. Január 22én - 17:00 órakor elment Mexike.
Élt 9 évet. A karomban teltek utolsó percei , együtt vívtuk a végső harcot. Kértem, könyörögtem: "Ne add fel Mexike! Ne hagyj itt. Rám nézett fájdalomtól fátyolos szemeivel és elköszönt.
Drága kutyám! Neked már nem fáj az élet. Szíjaidat, szájkosaradat,nyakláncodat, a labdát, a rózsás tányért magaddal viheted. Hű leszek hozzád a hátralévő időmre. Nem hozok másik társat. Majd találkozunk odafenn. Isten veled.
Lelked hajnalra már a menyországban lesz. Linuskát puszilom, add át neki kicsi kutyám. Vigyázzatok egymásra.
Testedet a kedvenc gömbtuja alá helyezem el. Sírodra rárakom azokat a szép nagy köveket, amelyeket annyit pakoltunk ide - oda. Emlékszel? /apa/
A többi kisállatod biztos nagyon hiányolja Ő-t....
Köszönöm!
Régebben ez volt a kedvenc topikom, aztán hirtelen eltűntél és veled együtt a többi állatbarát hozzászóló is....
B O L D O G Ú J É V E T K Í V Á N O K !
Elvesztettem Linuskát Mikulás előtti hajnalban. Súlyos beteg volt, megmérgezte a gonosz. Megtettem mindent érte, hiába.
Kapott infúziót, szurikat. Adtam rá szeretet hullámot kézzel, agyhullámokkal. Este levittem a házába, azt remélve, túl van a nehezén. Tévedtem. Másnap reggel jött fel Kutyuska és Zsanika. Linuska nem jött. Hívtam a drágát: Linuska! Kicsi Linuska! Gyere Drága, gyere apához! Nem jött. Megyek le a kapubeállóba. A kocsi jobb hátsó kereke mögött feküdt szegénykém. Gondolom, rájött a végső kín, jött volna fel hozzám segítségért. A kocsi kereke mögött összeesett. Kutyuska - aki túl értelmes lény - hogy reagálhatta le Linuska haláltusáját éjszaka ? Még nem volt merev a kis teste, így felraktam egy magas helyre. Mexike riadt volt. Linuska meghalt, felmegy az égbe. Mexike hozzájött és szájon puszilta Linuskát. Este, amikor már merev volt a teste, megástam sírját és eltemettem. Betakartam kedvelt ruhájába, abban tettem le utolsó nyughelyére. Kutyuska elment messzire, néma volt a szertartás alatt. Sírjára liliomot ültettem, Linuska annyira ártatlan volt. Engem nagyon szeretett. Linuska gyönyörű cica volt.
Hogy oldjam Mexike szorongását, hívtam labdázni. Odajött, lepisilte Linuska virágát, majd kérte a labdát
Eldobtam. A labda neki a liliomnak, letörte annak gyenge ágát. "Drága Linuska - ne haragudj! Mi még élünk, rosszalkodunk.
Soha nem feledünk! Isten áldjon!
A mienk nagy csibész.Egyébként szerb farkasölő a kutyus.Szeret, de nem én vagyok neki a falkavezér.Múltkor átszökött az elkerített részre.Jelölt, futott egy kört és így tovább.Közben rám nézett és szabályosan kiröhögött.Még ennivalóval is nehezen tudtam visszacsalogatni.Na és ami az oltáskor van!Húzza a girnyó gazdáját.Kb.10 kilóval, de lehet, hogy többel nehezebb a gazdinál.
Egyébként szeret engem is.Majdem letépi a nagykaput, amikor hazamegyek és meglát.Persze én meg udvarolok neki.A bablevesből maradt csülkös cupákos udvarlásomat azért jobban értékeli.
Sarolta
Patkanyó története
Pár évvel ezelőtt családi ünnepségre készültünk. Észrevettem, hogy a párom és a lányom nagyon súgnak-búgnak nem tudtam elképzelni miben sántikálnak. Egyszercsak odaállt a párom elém és mondta, hogy a lányomnak talált egy különleges névnapi ajándékot, és hogy felhozhatja-e a tárolóból. Igencsak furdalt a kiváncsiság milyen ajándék lehet az. Egy fehér patkány volt. Elmondták hogy úgy találták rá hogy a ház előtti vas lábrács alá volt beszorulva. Elvittük az állatorvoshoz, aki megállapitotta hogy el van törve az egyik hátsó lába és a farka vége lefog esni, mert az is sérült volt. Adott neki injekciót és gyógyszert is amit az ennivalójába kellett belerakni. A lábát meg masszirozni kellett. Csináltunk neki egy nagy akváriumot, házat , vackot tettünk bele. Nagyon kedves és szelid kis jószág volt. Megette a paradicsomot, uborkát, de legjobban a nyers csirkeszárnyat szerette. Sokat játszottunk vele. Az akváriumon kivüli életet nagyon szerette, sokszor kiszökött és eltünt. Egypár elektromos készülékünk vezetéke áldozatul esett a randalirozásának, és állandóan bosszantotta a kutyusunkat. Érdekes módon a kutyus soha nem bántotta csak megmutatta hogy hol keressük. Patkanyó négy évet élt velünk.
Folytatás:
Póráz nélkül, nyugodtan feküdt a vizsgálóasztalon, míg az infúziót bekötötték, csak a kis fejét dugta oda hozzám. Amíg ott ültem mellette, meg se moccant, viszont ha ki akartam menni, egyből kétségbeesve jött volna utánam.
Folytatás:
Ráadásul harapós, megbízhatatlan, vad kutya, és még az alsó fogsora is rosszul áll, egy „selejt” - és máris vitt ki a kölyökkutyákhoz, hogy onnan válasszak.
A második piros lámpánál a (történtek miatt amúgy rettenetesen ideges) nővérem csak ennyit mondott elérzékenyülten: „Na, ne nézz már így rám!”
Bocsika, így kezdődik:
Egy fekete kutyussal volt egy kennelben, mindketten csendben gubbasztottak. Mivel a kérdésemre nem tudta megmondani a sintér, hogy milyen nemű, egy kötelet dobott a nyakába, és kivezette az orvosi szobába. Sose felejtem el ezt a pillanatot. Meg se próbált tiltakozni, behúzott farokkal, hihetetlenül remegve ment, mint aki lemondott már az életéről. Simogattuk, vígasztaltuk egy ideig, és amíg visszavitték, gyorsan felhívtam az anyukámat, hogy találtam egy nagyon aranyos kis szukát, csak ő gesztenyebarna... Anyu épp akkor jött ki az orvostól, aki megállapította, hogy sokizületi gyulladása van - egyik napról a másikra szinte lebénult az egyik karja. Azt mondta, hogy inkább ne hozzunk neki semmit, mert ezzel a betegséggel már nem fogja tudni gondozni. Igy szomorúan ugyan, de ott kellett hagynunk. Mielőtt elmentünk, még egyszer elsétáltunk a kennelje előtt, ő pedig remegve felült, és szomorúan ránk nézett azzal a kis barna szemével...
Egy fekete kutyussal volt egy kennelben, mindketten csendben gubbasztottak. Mivel a kérdésemre nem tudta megmondani a sintér, hogy milyen nemű, egy kötelet dobott a nyakába, és kivezette az orvosi szobába. Sose felejtem el ezt a pillanatot. Meg se próbált tiltakozni, behúzott farokkal, hihetetlenül remegve ment, mint aki lemondott már az életéről. Simogattuk, vígasztaltuk egy ideig, és amíg visszavitték, gyorsan felhívtam az anyukámat, hogy találtam egy nagyon aranyos kis szukát, csak ő gesztenyebarna... Anyu épp akkor jött ki az orvostól, aki megállapította, hogy sokizületi gyulladása van - egyik napról a másikra szinte lebénult az egyik karja. Azt mondta, hogy inkább ne hozzunk neki semmit, mert ezzel a betegséggel már nem fogja tudni gondozni. Igy szomorúan ugyan, de ott kellett hagynunk. Mielőtt elmentünk, még egyszer elsétáltunk a kennelje előtt, ő pedig remegve felült, és szomorúan ránk nézett azzal a kis barna szemével...
Köszönöm szépen.
Örülünk, hogy Pengő egyáltalán nem hasonlít Suszira. De viszont télen mindig azt csinálja, mint Szuszi: hempereg a hóban. :-)))
Sokat kell foglalkozni Pengővel, mert még neveletlen, kajla és még lüke egy kicsit. Ezért már nem jut olyan sikszor eszembe Szuszi. De tudom Szuszinak már megváltás volt, hogy elengedtük. Szerinetem az a jó gazdi aki tudja, hogy a kutyus mikor akar elmenni és akkor el tudja engedni a kedvencét. :-((
Szerencsére nekik már nem fáj semmi és a beteg kutyák meggyógyulnak és az öregek pedig megfiatalodnak.