Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Létrehozva: 2005. július 4. 08:08
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Szia Barba92!
Meg fogod szeretni az új kutyusodat is, de a régit soha nem felejted el. Én Aranyt (ő már három éve van velem) még sokszor szólítom az első kis kedvencem nevén, de arra is hallgat. Türelem. Idővel kevésbé fog fájni, de biztos sokszor fog eszedbe jutni valamiről. Én is így vagyok.
Nagyon köszönöm. Megpróbálom az új kutyusomba folytani bánatom. De tudom, hogy úgy se sukerül. És azt is tudom, hogy egyszer még úgy is találkozok vele.
Elszeretném kérni a jelszavadat. Az én jelszavam: Zarándok
Szia kicsi lány!
Gondolj arra, hogy ott ügetnek az örök vadászmezőkön, ahol nem fáj semmi és nincs semmi rossz! Jól vannak, ne félj!
„Ne állj zokogva síromnál, nem vagyok ott. De ott vagyok az ezer szélben, mi fúj, én vagyok a gyémántcsillogás a havon, én vagyok a napfény az érett gabonán, én vagyok a szelíd őszi eső. Amikor felébreszt a halk kopogás, ott vagyok minden hangban Veled, a csendben kőrző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely Rád süt az éjszakában. Ne állj hát zokogva síromnál, nem vagyok ott, nem haltam meg: Csak az hal meg, akit elfelednek.”
Meghalt a kutyám.
Szép álmokat, kicsim, labdázz sokat és hemperegj a fűben odaát...
Együtt leszünk még.
Nagyon szeretlek.
Hálás vagyok a feltétlen hűségetekért, a sok szeretetért, amit Tőletek kaptam. Mindig velem lesztek, amíg élek. Emléketek sohasem halványul el. Remélem csatlakozz …-hez az állatmenyországban, így majd Ő sem lesz egyedül.
Alszom mélyen zúgó fák alatt,
Ó ne zavarjátok meg édes álmomat,
boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtak, már nem fáj semmi sem.
Csöndben mentél el el sem köszöntél, de a kis lelked mindíg velünk lessz,nem felejtünk soha!
Valahol, a fényeken túl,
ami szép volt s elmúlt, újra vár.
Valahol, az árnyakon túl, újra befogad
egy távoli táj, ahol ő, aki elment már,
kézenfog majd újra, odaérsz,
hol eleven a múlt, mikor elindulsz a végtelen útra.
S az elveszett játékok életre kelnek
és körbe kigyúlnak a fények,
ó, régen várnak ránk az örökre szépek.
Édes drága kutyám!
Ugyan, gondolj néha reám!
Könny áztatta arcomon,
Síró égi dallamom:
Új mezőn nyargalsz, új az otthonod, s tán nem leled helyed,
De ne feledd;
Kisgazdád örökké együtt marad veled!
Tudjuk, hogy örökké együtt maradunk, és soha nem hagyjuk el egymást!
Nagyon szeretünk és mindig így is lesz!
Egyszer majd reméljük, mi is ott leszünk veled, a mennyországban, de addig nélkülünk is legyél nagyon boldog!
Személyedben angyalt kaptam, amit az ég ugyan visszakövetelt, de tudom, újra együtt leszünk, hiszen találkozunk a Szivárvány-hídon, s azon át már együtt megyünk.
Amíg őriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet elmegyek, de itt leszek,
A lábnyomomban jársz.
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz,
Nézd itt az arcodon, egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.
aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton, aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott,
Többé sose szól?
Az éjben, ha mennydörög,
S a szemre felhő száll,
Zápor, ha szakad, új folyó, ha fakad:
Miért fáj, miért fáj?
Amíg őriz a szemed, Amíg érez a kezed,
Amíg éltet a szíved, ne félj!
Ha megöregszem, erőm elfogy,
Fájdalom ébreszt álmomból,
Tedd meg, amit meg kell tenni.
E csatában már nem győzhetünk,
Te bánkódni fogsz, én megértelek, de
Ne hagyd, hogy a fájdalom megtörjön,
Mert ez a nap más mint a többi napok.
Szereteted, barátságod kiállja a próbát.
Oly sok boldog évünk volt.
A jövőben félelemnek nincs helye, tudom.
Nem akarod, hogy szenvedjek, hát
Ha eljő az idő, engedj utamra!
Idővel belátod: jót teszel velem!
Bár többé nem ugrálhatlak körül,
Fájdalomtól, szenvedéstől megkímélsz.
Na fájlaldd, hogy épp neked
Kellett erről döntened!
Társad voltam, s te társam voltál.
Töröldd le hát a könnyeket!
Igen. Régen volt, de még mindig nagyon hiányzik.
14 éves volt a tacsink. Szuszika már 2 éve nincs velünk.
A Pihi című képen a mostani kutyusunk látható. Pengő 2 éves. 2 hónapos volt a mikor kihoztuk a Misina Természet-és Állatvédő Egyesület-től. Szopornyicás volt. Sajnos a rossz gyomra visszamaradt szövődményként.
Szia Barba!
Mi történt? Meghalt a kutyusod?
elolvastam, és elég rosszul érintettek a sorok. Az én kutyim már nagyon öreg, előbb-utóbb itt fog hagyni minket 
Remélem, nagyon utóbb...
Merre vagy?
Nincs többé kiskutyám! Anyu, miért nem segítettél? Miért hagytuk elmenni? Kutyuskám, picikém, hol vagy? Itt a kosarad, a tálad, csak te nem kérsz bele vizet. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek... elhagyott egy jó barát. Nem érti senki mit jelentett a jelenléte! Hozzám simult, ha szomorú voltam... és... és... buta, buta kicsi kutyus!
Aki szereti a kutyákat , és meghalt egy kedvence olvassa ezt el! Kérlek!
Láttad , mikor megszületett , gondoztad mikor növekedett , játszottál vele sokat , de tudtad magadban , hogy ez nem mard így örökké , és egyszer elváltok egymástól. És eljött ez a nap , ez az óra .Úgy érzed nem bírod tovább , de bírnod kell , hogy még egyszer felnevelhess egy kiskutyát , hogy játszhass vele , és hogy ott legyél élete legszebb pillanatain.......
Barátunkat a Te gondjaidra bízzuk ó Uram. A teste elhagyta már éjszakánk sötétjét. Ő már megszabadult az árnyékvilág minden fájdalmától. Eltávozott a másvilágra, mostmár az örök Élet az osztályrésze. Miért az ártatlanok bűnhődnek? Mi végre az áldozat, mi végre a fájdalom? Nincs ígéret, és nincs bizonyosság. Csak annyi, hogy egyes választottak elnyerik az üdvösséget. E kutya már sosem ismeri meg a hátrahagyottak fájdalmát és szenvedését. Testét ujjongó szívvel adjuk át a megsemmisülésnek. Mert minden magban benne van egy új virág születése. Mert minden halálban benne van egy új Élet, egy új kezdet reménysége. Hamut a hamunak, port a pornak, ÁMEN.
Sziasztok!
Antalbaba. Ha kell,. nekem is szuper állatorvosom van. Én kutyimat kétszer hozta vissza a halálból, nyuszikámat anno szintén megmentette, meg többször kikezelte amikor mások lemondtak róla. Ha kell az elérhetősége, én szívesen megadom, Budán avn a harmadik kerületben.
Örülök, hogy megjelent valaki itt!!!
A cicusodat nem lehet tornáztatni? Próbálj meg a kajájába porrá tört kevés tojáshéjat szórni!
Nem tudom, merre laksz Pesten, én egy évig a 2.ker.-ben és volt egy szuper dokink! Ha érdekel, megírom!
Ha jár még erre valaki: letelt a 2 hónap, leszedtük a macsó lábáról a felépítményt, és szokás szerint nem csalódtam
Elképzeltem a BÁTOR kiscicát, de SAMUKÁT is!
Istvánbá! Nekem nagyon tetszenk az Állatmeséid!!!
Szerencsére sok van, mert a gyerekeken kívül a felnőttek is szeretik!
Írj még!!!!!
> > > >