Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Létrehozva: 2005. július 4. 08:08
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Adós vagy magadnak két válasszal.
Ne kérdéseket tegyél itt fel, hanem merd kimondani véleményedet az emberekről úgy, mint én kimondtam.
Megmentettem egy haláltusáját vívó kutyát, akit azok az emberek elkerültek, cserben hagytak, akik kárörömmel nézték végig kutyám és magam élet - halál harcát. Akik azt kiabálták, hogy ezt érdemlem. Akkora barmok, mint amilyenből tele van az ország. Nem az zavarta őket, hogy egy dán dogot kiengednek az utcára támadni, hanem , hogy én mindennap ott haladok el kutyámmal. A gyepes agyukba nem fér, hogy bármikor ők is áldozatok lehetnek. Nő létükre védeni sem képesek magukat, egy nyikk és kész.
Leírtam korábban, hogy három nagytestű kutyát küldtek már ránk, ki az utcára harcolni. Megismétlem neked, hogy a bernáthegyit kétszer is ránk küldték. Hogy gondolod te, hogy én köteles vagyok eltűrni közönséges emberek mocskos üzelmeit, mert nem afféle vagyok.
Érthetően írtam le korábban is történeteimet. Te vagy az aki itt kötekedsz velem. Kezdted a korcs jelzővel. Meg a mittom én milyen fajta kutyáddal. Oktatgattál, kijavítottál. Ha pontosan nézted volna meg a korcs megfogalmazásomat, láthattad volna, hogy ugyan abban a beírásban használtam a keverék jelzőt is.
Felnőtt embereket ne tanítgass, tedd gyerekekkel az iskolában.
Szét akarod offolni a topicot. Voltam a tiedben, békén hagytalak ott. Nem írogattam be oda. Kövesd példámat.
Még egyszer leírom neked, hogy mi a gondom veled, mert szükséges sajnos. Ahelyett, hogy ki mernéd mondani ítéletedet azokról a gonosz, elvetemült emberi lényekről, akik elkövetik az állatokkal mind azt, amitől rosszul van minden jóérzésű ember, inkább belőlem akarsz nemes lelkű embert faragni. Késik az órád, de nagyon.
Nem várni kell.Válaszolni.Nem tudod,
Hogy pontosan mit akarhattak, csak találgatni lehet.
Lehet az esetet szépíteni, ha elfogadjuk az önámítást. A strucc is bedugja a fejét. Attól még úgy hátul lehet billenteni, hogy elszáll.
A pitpullról elsőre az jött, hogy az a kutya küzdelemre volt trenírozva. Gyakorlás és sikerélmény megszerzése volt a céljuk Veletek.
Titkos helyeken tétre menő kutyaviadalok vannak. Ebből élnek.
Az nem tudja, aki nem akarja.
Betanításkor a préda kutyát több méter magasra felhúzzák a fára hurokkal, a pitbull meg leszedi. (Ezer más harcmodor mellett). Például ráküldik orvvul egy sétáltatott kutyára, ahol kellő ellenállást feltételeznek, mégis biztos a győzelem a méretkülönbség miatt.
Tudom, hogy nincs pitbull kutya Magyarországon. Csak pitbullnak látszó "tárgy" van.
Nem voltam azóta Pajtásnál. Az utolsónál döntés, nem megyek többet. Nem bírom felvállalni, ahogyan mászna ki hozzám. Annyira jóságos, ragaszkodó kutya. Nincs még lezárva bennem, szeretném látni, de nem szabad.
Te megértetted, hogy nem a ránk küldött rotira vonatkoztak a rotis megjegyzéseim.
Jól mondod, itt áll meg az ész!
Pár éve a jóformán még kölyök kutyámmal labdáztunk a közeli templomkertben. Egyszercsak arra figyeltem fel, hogy két tavalyi barna férfiember, akik egy pitbullnak kinéző kutyát vezettek a kerítésen kívül, megáll, beszélget, ránk mutogat, vigyorog, és elindultak a bejárat felé. Abban a pillanatban megfogtam a kutyát, és a templomot megkerülve a másik oldalon - hogy észre ne vegyenek - rekordot döntve hazarohantunk. A kutyus élvezte, de engem azóta is ver a víz, mi van, ha nem veszem észre idejében?
Újabb leányzó költözött ma hozzám. Ha sikerül valakit, igazán jó gazdit találni Snupinak, akkor szivesen elengedem.
Snupi leinkább egy jagd terrierre hasonlít, bár szerintem a fodrász azért határozottan jót tesz majd a megjelenésének. Eszméletlen egy figura. Felvettem, amikor fotóztunk, és a vállamra hajtotta a fejét, egy hatalmas sóhaj kíséretében. Hazajöttünk, megfürdött. Ismeri a pórázt, ajtókat, lépcsőt. Jodával hamar megbarátkozott, sőt egyszer még a hangját is felemelte Jodával szemben, amit hamar rövidre zártam, mondván, bocs, Te még csak most érkeztél, Ő meg már itt lakott. Ugyanezt játszottuk végig a macskák bemutatásánál is. Hozzám van ragasztva max. 1 m-re hajlandó eltávolodni tőlem. )))) Édes, kedves, igazi házikedvenc. Ha valaki esetleg pont egy ilyen ebkét keresne, akkor zaklasson nyugodtan priviben. )))))
Hát, hiszed vagy nem, de jött felém egyszer egy roti torpedó...A kutyámra haragudott, mert még kiskorában az én heves ebem megkapta (igen kötekedő jellem...). Annyira utálta nagykorában is az én Lujzámat, hogy már a kocsink hangjára hergelte magát...Hát egyszer mentem haza, és a roti el volt engedve. Én egyedül, de ő ezt nem látta..Elindult felém, rohant és vicsorgott, hörgött. Ismertem a gazdáját, de nem láttam. Akkor ott megálltam, és azt mondtam, nem futok mert úgyis végem ha úgy akarja az a kutya. Hirtelen odaért, befékezett és megtorpant előttem. Rámnézett, odaszagolt és realizálta hogy nincs a kutyám ott. Erre fújt egy nagyot és felsőbbrendűen elfordult és kullogott az addigra odaszaladó gazdájához. Azóta utálom a rotikat és görcsbe rándul a gyomrom ha közel jönnek hozzá. Ezalól egy kivétel van, de még nűála is sokszor eszembe jut ez a story...Szerencsém volt...
Az emberekről filozofálni nem érdemes, annyit nem érnek...Szegény Pajtika...Hogy van ő? Azóta láttad?
Nem haragszom, nem vettem magamra a stílust. Amúgy is a gőz ki kell hogy jöjjön vhol.
Mi a csoda történt, hogy ennyire vonzod ezeket az alakokat????
Miért ez a nagy indulat?
Naná, hogy kiállsz a kutyádért és Ő is teérted!
Node ennyi ellenséget hogy sikerült "begyűjtened"?
Hogy a f. kerül az utcára .......?
Kérdezed. Úgy, hogy nyitva volt az autóbeálló kétszárnyas kapu. Dánfi meg, mint a torpedó, úgy jött át rajta ránk irányzékkal. Láttál már torpedót száguldani feléd? Ugye nem. Még én sem. Csak oktatófilmen. Na, ez a dán olyan volt, méretében és töltetben egyaránt. Kár, hogy nem robbantottam fel távirányítóval. (Vicc).Az emberek mia jób ......? Kérdezed. Az emberek kéjes elégedettséggel szemlélték, hogy “”végre megkapja amit érdemel ez a nem közénk való alak. Mit képzel ez? Tízezer forintos szerelés van a kutyáján, azon a kihízlalt fényes dögön? Mi meg alig tudjuk megfizetni a kocsmát””? A rendőröknek azt kiabálták oda (ide hozzánk), hogy “”nincs szájkosara neki””. Ezt fogd fel, ha tudod, kedves Tűzlány. Ezek a szaremberek kerülgették PAJTÁS kutyát vagy 2 hónapig, ahelyett, hogy segítettek volna rajta.
Kérdeztél még valamit? Látom nem. Igyekeztem tőlem telhető objektivitással válaszolni Neked. Köszönöm, hogy érdeklődtél felőlünk. Kérlek, nézd el nekem, hogy válaszom éle más irányba fordult. Beccóra nem neked szántam . Ugye hiszel nekem?
Tudnék még mit mondani, de rácsaptam a számra. Szia.
Helyzet OK. Ma kivittem sétálni.
Igazság, hogy benne nyoma sincs a félelemnek. Ezt nem olyan fából faragták. Csakhogy helyette nekem kell gondolkodni, helyesen dönteni.
Ugyanis ez volt a harmadik nagyerejű kutyatámadás 7 és 3/4 év alatt, amikor ránk engedték a kutyámtól erősebb állatot (az állatok). Ebbe nem számolom bele, amikor 2 hatalmas kutyával állta el az utunkat a "mészdobáló forma" ember.
Odakiáltottam, hogy vigye be őket, mert ezen az úton kell áthaladnunk. Visszaordította, hogy "felhúzlak a fára a kutyáddal együtt!" Visszafordultam, így ez nem volt tettlegesség.
Első esetben egy bernáthegyit eresztett ránk a 4 es főközlekedési út túlsó oldali házából a népember. Fejbe vágtam a kutyáját, ami erre elmenekült. Mi meg elfutottunk. Ide számolom az elsőbe, hogy legközelebb ismét ránk küldte a behemót béhegyit. Ekkor vagy 10 kocsmatöltelékkel erősítve jöttek át ők is, mert védőtámadásba lendültem.
Egy lehetőségem maradt, kutyámat kikiáltottam rendőrkutyának, és előkaptam a mobilt. Ordítottam, hogy már jön a kocsi. Erre visszavonultak. Arra nem mentem többet a kutyával.
Második esetben a centrumtól kábé 200 méterre (belváros)
egy régvolt úriházba beköltöztetett "mészdobálóféle" lakók
a házból rámküldték a rotit. Akkora volt, mint egy tank. Szintén a 4 - esen rohant át felénk. Az utolsó pillanatba elvágta egy kocsi a kutyát. Mindketten odavesztünk volna, mert a roti emberre is támad. Kutyámat meg asszem nem hagytam volna cserben.
(Ez nem elhatározás, talán valamiféle pavlovi reflex nálam).
Harmadik eset
a mostani dán kutya.Folytatom a mai sétát. Fentiek miatt nem utcai sétára mentünk. Kocsival kivittem arra a "senki földjére", ahol a teherautós gyerekek télen próbálkoztak. (Lásd korábbi írásomat).
Csakhogy a réti ténfergés egy németjuhásznak nem FELADAT. Ők munka kutyák, feladatot akarnak teljesíteni. A réten bambulni nem azonos az utcai bejárással. Meg aztán hogy bonyolítsam, onantól nem túl messzire van egy telep. A kiéhezett kutyák csapatokba verődve csaholnak a főút mentén. Előfordul, hogy a rétig is kóborolnak, sokszor csapatos kísérettel. Vágod?
(folytatás köv.)