Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Létrehozva: 2005. július 4. 08:08
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Balambér bácsi nagy afrikavadász hírében állott.
Meghívta hát az egyetem, tartana előadást a hallgatóságnak vadász élményeiről.
Csörtetek a vadonban, kezemben a csőretöltött winchester.
Kezdi mondókáját Balambér bácsi. Hangja gyenge, akadozó.
Mindenfelől vadállatok leselkedtek rám.
Hirtelen ág ropogást hallok, emelem a mordályt, de már ugrik is felém az oroszlán.
Elhallgat az öreg, láthatóan gondokkal küszködik.
Besz@rtam.
Mondja elcsukló hangon.
A hallgatóság fergeteges röhögésbe tör ki.
Kérem önöket, őrizzék meg méltóságukat. Gondoljanak Balambér bácsi válságos helyzetére. Szól a tanár.
Nem akkor sz@rtam be. Most sz@rtam be.
Szólal meg Balambér bácsi.
Ő is megvan. Jelleme nincs megtörve.
(Sebeit fertőtlenítettem, kezelem. Csodásan gyógyulnak. Néha felnyög pszihés alapon. Tekintete komor. Bár amikor kifürdettem, elláttam, élénk volt. Másnap reggel követelte a focit. Azóta csak az előkertben volt kint. Mintha megértené, hogy mit mondok neki a séták elmaradásáról.)
Végül is a dán elöl harapva, hátul ütve - rúgva volt. Meg kapott mást is. Első pillanattól ketten - egy ellen ment a játszma. Az igazság az, hogy a támadó jóval erősebb és energikusabb, mint mi ketten a kutyával. Rémísztő, hogy semmi nem törte meg támadását. Az enyém a túlerő miatt vált harcképtelenné. (Olyan, mint amikor rám egy 120 kilós ember jön. A szuszt is kinyomja belőlem. Ütéseim jóleső csiklandozások neki csupán.)
Na meg a harapásoktól. Elfogyott az ereje. Akkortól magam "tartottam kézben" az ügyet.
Itt jegyzem meg, ha a derékszíjat nem találom meg multkor, a kutyám a szemem láttán szenved ki. Ugyanis a végső megoldást
egy derékszíj adta.
Amire kikészültem, kutyám magához tért és támolyogva botorkált segítségemre.
SZÁMOMRA E- PILLANAT VOLT AZ, AMIKOR EDDIGI ÉLETEMBEN A LEGTÖBBET KAPTAM!
Ezek a kiragadások, olyanok, mint amikor kiollóznak egy részt a szövegkörnyezettből. Félre viszik az alapmondanivalót. Egyenlőre ennyit.
Részletek helyett majd jön a teljes feltárás.
Jóleső érzés fog el soraitokat olvasva. Köszönöm.
Még nem tudom megírni a történteket. Nagyon a hatása alatt vagyok. Így nem lennék objektív. Még nem élhetem újra. Valahogy ki kéne mosni tudatomból az egészet.
(Az eset előtt vagy 4 nappal kígyóval álmodtam. Egy elképesztően hatalmas dög rontott rám. Olyan lapos fejű volt. Sokszorta nagyobb, mint a valóságban.
Különösnek tartom, hogy nem futottam el előle, hanem egy vasvillával döfködtem a fejét. Az volt a gond, hogy sose szúrta fel a villa. Csak jött, meg jött az állatja.)
Az eseményt annyi oldalról kell majd megközelíteni, ahány emberi szereplője volt. Mármint a kutyásat. Mind rászolgált arra, hogy közre adjam tanulságul, pozitív, vagy negatív ítéletet mondjak felettük.
A két állat jellemzése tűnik a legérthetőbbnek. Ők tették a dolgukat.
Azt világosan és tisztán látom, hogy kutyám és magam azonnal felvettük a harcot, küzdöttünk egymás életéért. Nem hagytuk cserben egymást. Ez adja a jótékony energiát, amely meg fogja hozni a megnyugvást.
(Önkéntelenül megjelenik előttem a kép, amint a hatalmas állat áll a kitárt kapubejáratban és rohan felénk a főúton keresztül. A bal felem azonnal begörcsöl. Még jó, hogy az adott szituban nem görcsölt semmim.)
Ha készen állok rá, meg fogom írni a történetet.
Kellemes fórumozást kívánok mindenkinek! Szép napot!
Mi van VELETEK?????
Ez borzasztó!!! Remélem nem történt komoly baja annak a gyönyörű kutyádnak, és neked se.
És a dog gazdája?? Nem is próbálta visszahívni a kutyáját? Talán ő se merte? Emberek??? Milyen ember az olyan, aki tétlenül tudja nézni az ilyen borzalmakat???
Írjál, mi van veletek?
Remélem semmi komolyabb baja kutyusodnak!
Tükör az emberi társadalomról.
Kedden este megtámadott bennünket egy hatalmas dán dog.
(Magassága 80 cm., hossza vagy másfél németjuhász, súlya kb. 80 kg.).
Küzdöttünk. Amikor kutyám összerogyott, magam harcoltam tovább, védtem maradék életét.
Az arénát körbe állták vérgőzös emberek. (Tisztes távolról).
Sziasztok
Ha nem is állattörténet, de igen nagy tanulság a következő pár sor...Azt hiszem, minden állatszerető ember értékeli eme sorokat : Íme:
Amit a kutyáimtól tanultam: -Ha nagyon rámenősen nézek valamit azt megkapom. -Ha szeretek valakit azt őszintén teszem és kimutatom. -Ha vmit rosszul csináltam elvállalom/pláne,ha kihúznak az ágy alól. -Ha eljön a szex ideje nem kéretem magam. -Ha veszélyt érzek figyelmeztetem hozzátartozóimat és ha kell meg isvédem őket. -Napközben mindig beiktatok egy jó kis szundit. -Tudom hogy mikor kell kilógatnom és mikor kell másra használnom anyelvemet. -Az igazi csók nedves és puha. -Az alkalmazkodás az intelligencia fokmérője. -A kedves embereknek mindig adok egy kis bíztatást a szememmel,míga rosszaknak csak egy hűvös mérges pillantást.Aranyom babázik. Van neki egy kis játék kutyája, amit nagyon szeret. Időnként (tüzelés közelben) anyai ösztöneit éli ki vele. Ilyenkor a szájába veszi, viszi mindenhová és nyafizik, nyüszög. Tegnap lefekvéshez készülődtünk. Megágyaztam, Arany elfoglalta a helyét az ágyon. Én még egy kicsit néztem a TV-t. Hirtelen felugrik - mint akinek eszébe jutott valami - le az ágyról. Kis idő múlva jön, szájában a kutyusa, letette maga mellé, és lefeküdt. Most is itt alszik a gép mellett, vele van a kutyusa. Amikor túlzásba viszi az anyáskodást, el szoktam dugni ezt a játékát, ilyenkor egy kicsit keresi, majd elfelejti. Amikor újra előveszem, akkor már játék, amit eldobok, és ő visszahozza.
Köszi. Ilyenkor valóban nagyon boldogok tudnak lenni
mijo24, sajnálom a kutyusod
Biztos nagyon sok boldog perced lesz az újjal is.
Helló!
Ők az én kutyusaim és a cicám.A Bandita sajnos már nem, múlt héten elpusztult egy méh csípés miatt.Nagyon hiányzik.
A Zizit pedig kedden hoztuk a Lili mellé, mert mióta nem volt a Dita ( Bandita ), nagyon szomorú volt és mi is.talán ő majd lop egy kis mosolyt a mindenapokban.
Sziasztok! A zoknilopkodás nálunk is nagyon megy. Hiába kapott már sok zoknit játszani, neki mindig új kell. Amint talál egyet már szalad vele ő is és nagyon nem akarja odaadni. Múltkor nem figyeltünk rá, ő gondolt egyet oda osont a tartóhoz és kilopott belőle egyet, amit elért. Tudta, hogy akkor rögtön figyelünk rá és ez be is vált
De kapós még a hajgumi és a papucsok is.
Csatolok pár képet zsákmányszerzés után:
Imádja. A zokni egy darab a szeretett gazdiból.
Cipőt is csak az enyémet rágta szét 8 év alatt. Másé nem ízlik neki. Labdázás közben is az én cipőmnek látszó tárggyal rohangál.
Minden kutyus szereti a gazdi zokniját? Aranynak van saját, amire kötöttem egy nagy csomót, mert azt olyan jól lehet rázni, cibálni. Szereti is. De amikor a fürdőszobában leesik a zokni a kőre, mint a villám felkapja és rohan vele be a szobába, én meg utána és kezdődik a játék, mert nem akarja nekem adni. Kínálom neki a saját játékzokniját, de az nem kell. Ilyenkor, ha sikerül elvenni tőle és húzom fel a lábamra, még akkor is el akarja venni.