Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Létrehozva: 2005. július 4. 08:08
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Nincs fenntartásom, sem ellenérzésem a kedves, kistestű szobakutyákkal, sem a korcsokkal.
Kizárólag magamról és kutyámról beszéltem akkor, amikor ez irányú kijelentésemet tettem. A földi élővilág sokarcú, hála a Termtőnek. Minden állatszerető ember megtalálja a neki megfelelő állattársát a palettán.
A választásnál szinkronban kell lennie a személyiségnek, a célnak és a helynek. Más esetben valaki - valami sérül.
Beszéltem fehér Fickóról. Ő egy csodálatos korcs kutya volt. Nagyon hű társam volt kisgyerek koromban. Hogy bírtam volna akkor én meg egy ordassal? PAJTÁS is korcs ivadék. Bár magamhoz vehetném.
Minden gazdi a maga kutyáját dícséri. Így én az enyémet, aki történetesen német juhász. Ha egyszemű, háromlábú keverékkutya volna, akkor is az én kutyám lenne, és nem adnám cserébe semmiért soha senkinek.
Kérek mindenkit, aki állatszerető és akár írt már a topycba, akár nem, jöjjön közénk és a topicindító gondolatok jegyében mondja el történetét.
Az én kutyám sem öleb,hiszen láttad.Párszor történt velük is hasonló,bár egy pointer nem támad erősen,de ha lendületből felugrik,bizony leveri a felnőtt férfit is a lábáról.
Amugy kedves,barátságos,simogatásért csóvál min denkinek.Mielőtt eljöttem dolgozni,elmentünk még egy kicsit sátálni,meglátogatni a szomszéd utcában Gonzit,egy idősödő rotit,azután Brutust,Jennyt,ésMatszt,akik egy kertben vannak, Ribizlit,akit még csak 6 hónapos.Mindenhol megállunk egy kis vau-vaura,keksz rágcsálásra,szimatra
Ez a kutya valóban fantasztikus! Ezt eddig sem kétlettem, de egyre inkább "elolvadok" tőle!
Tudod annak örülök igazán, hogy elmesélted mindezt!
Szívem szerint minden nap elhallgatnám az újabb történeteket róla. Már az is elég, ha csak annyit mesélsz:jól van. De megsímogatnám azt a szép, okos buksiját.....
Jó éjt!
Bizonyos szigorú megszorításokkal igen.
Elmondom,mi történt most este. Válogattam a kimosott zoknijaimat.
Egy párat selejtezés címén gómbócba gyúrtam és lazán kidobtam egy ajtóval odébb, majd viszem tovább alapon, ha arra járok. (Mosoly) Közben megérkezett kutyuska az esti légyottra.
Jóval később bejön a ház urnője és mondja.
"A kutyád fekszik az ágyán. Megyek hozzá, hogy megsímogassam. Ő meg morgással fogad. Mit őrzöl ennyire, hogy morogsz rám te méregzsák? Kérdezem tőle. Hát látom, hogy egy zoknicsomó van a feje alatt. Csak a te zoknidat lopta el valahonnan."
Háromszor akarták elvenni tőlem kutyámat.
Az első eseetben este séta közben a templomkertben futkározott. Jön felénk 3 férfi (olyanok, mint a dolgos ember volt). Egyre közelednek. "Ez az én kutyám". Mondja a középső. Zs. ez a te kutyád. Amikor 5 méterre megközelítettek, kutya támadásba lendült. Kettő elszaladt, a középsőt én húztam ki a szottyból.
Másodszor télen, hóban jöttünk hazafelé az állaltkórházból. Egy lakótelep közelielhagyatott réten haladtunk keresztül. Ott szoktam elengedni, ha arra van dolgunk. Már éppen szíjra vettem, amikor a kutya hirtelen hátrafordult, engem megrántva és támadásra lendült.
Egy teherautó állt vagy 30 méterre tőlünk a hóban. Két tagbaszakadt srác jött felénk. Amikor kutya észrevette, már csak kábé 10 méterre voltak mögöttünk. Kutya támadására azonnal a teherautóba menekültek és elhajtottak. Szerencséjük volt, hogy a karabínert már becsatoltam a kutyára. Ebben az a történet, hogy kutyám abban a helyzetben azonnal a legjobb döntést hozta meg. Ugyanis távol voltak még tőlünk, lehetett volna mérlegelni, hogy mi is fog történni. Az esi, elhagyatott hely adhatta neki a kellő információt.
A harmadik eset este 1/2 11 kor történt. Az utcán nem jártak már emberek gyalogosan. Egy épület fala és magas sövény között haladtunk el éppen. A járda havas, jeges volt. (Nehéz volt állva maradni váratlan heyzetben).
Egy magas erős 30 as férfi jött szembe velünk. Meg kell mondjam, ő is az a mészdobálós féle volt. Kutyám összerendezte magát, én szorosan a nyakszíjhoz közel a karabíneren vettem fogást.
Ebben a pillanatban emberem lépésközelbe került. Váratlanul átlósan lépett, egyenesen elém. A kutya támadásra lendült. Hatalmas ugrással a falnak lökte a támadót. Hiába készültem fel esetleges támadásra, aki átélt ilyen szitut, tudja, hogy a pillanat töredéke alatt kell cselekedni, ami nem egyszerű dolog.
Csupán a lélekjelenléten múlik a további történés. Gondolkodni az eső 30 másodpecben nem lehet. Majd bizonyos idő elteltével jön az ember magához. Így voltunk ezzel mindketten. A támadó nekiesett a falnak, azt támasztotta rémületében. Nem jutott eszébe, hogy menekülőre fogja a dolgot. Pedig az lett volna az egyetlen helyes cselekedete. Magam tartottam a kutyát, hogy a támadó torkát el ne tudja érni. Első tudati gondolatom az volt, hogy ki ne csússzon alólam lábam a jégen. Második, hogy rákiáltottam: "menj tovább". A helyzet feloldása ebben a dramatizált kiáltásban volt.
(Meg kell jegyeznem, hogy sem gyíermekkoromban, sem felnőttként soha nem támadtam senkire és senki tulajdonára.)
Történetesen nem ölebet fogadtam társamul, hanem egy domináns német juhászt.
Az udvarra csak azt engedi be, akit előbb utasításra megszimatol.
Kőműves munkát végeztem az udvarban. Kiszúrta egy férfi (nem ragozom körülírását). Kőműves szerszámokkal a kezében rimánkodott, hogy adjak munkát, mert éhesek a gyerekek.
Adtam. Szagminta, bebocsáttatás. Kutya tisztes közelségből figyelőállást foglalt.
Félórai küzdelmes munka után emberem kávét kért, csináljak neki. Felmentem. Csináltam volna. Alig érek a konyhába, dulakodás, vonítás, ugatás zaja üti meg fülemet. Rohanás.
A derék ember ahogy beértem a lépcsőházba, egy fandli meszet vágott a kutya szemébe. (Gondolhatod, hogy nem szeretetből. Előbb az őrzővédőt kell ártalmatlanná tenni, utána jött volna a gazdája.)
A kutya sohasem támadt olyan személyre, akit előtte beengedtünk együtt. (Ezzel az emberrel azonnal labdázni akart, ahogy beért.)
Ahhoz, hogy kutyám szeme közé csaphassa a meszet, előtte szándékosan kezébe kellett venni a fandlit, majd elmenni a mészhez és megtölteni. Amikor kávéért küldött, közelében sem volt még a mésznek emberem. Tehát nem jogos önvédelemről volt szó.
Először a támadót kellett ártalmatlanná tennem, csak utána rohanhattam vizért és kezdhettem meg az elsősegélyét kutyámnak.
A német juhászos fotódon rendőrségi kutyaiskolai kutyákon tesztelik a kiképzési eredményességet.
A felsorakoztatott juhászok fegyelmezetten szemlélik az előttük elvonuló "ősi ellenséget". A német juhász a legfegyelmezettebb kutyafajta. A legállhatatosabb is egyben.
Nem képzelhető el, hogy cicc önszántából billegett el a sorfal előtt.
Nagyon jó fotó! Élménydús.
Egy német juhász valamelyik afrikai országban üldözött egy körözött bűnözőt (rablógyilkost), elfogási parancsra. A kutyavezetőtől hamar elszakadt, magányosan vette fel a harcot.
A kétlábú egérutat nyert, több napos előnye volt. A kutya nem adta fel. A szagnyomot követte heteken, országhatáron át étlen, szomjan. Feladata teljesítése közben csak minimális élelmet és vizet szerzett magának.
Több hetes üldözés után betegen, sérülten, de elfogta az üldözöttet.
U.akkor nagyon meghatóak tudnak lenni ezek a "nagyurak"
Sivera története is ezt meséli.
A macskák pedig valóban macskák, ezért öntörvényűek.
Csak erre gondoltam!
A fiaméknál voltunk látogatóban egy meleg nyári napon, és az udvaron üldögéltünk az árnyékban. Volt egy öreg rotweiler (lehet, hogy nem így kell írni) kutyájuk a Liza.Ő is ott feküdt mellettünk elnyúlva. Az első két lábán feküdt egy cica. Ez nagy „félelmetes” kutya tartotta fejét, rá nem tette volna, mozdulni meg lusta volt. Amikor mi elvettük a cicát a lábáról nagyon szusszant és letette a fejét.
jóóóó ez a szerelem....,
jóóúú ez a csók...,
ez a csoda....,
ez a szerelem....!
Volt egy ilyen dal, emlékeztek?
No Istvánbá! Erről megvan a magam véleménye.
A képek aranyosak az tény!!!
A helyzet ettől bonyolultabb. A képen lévő cica volt az, akiről írtam a történetet, hogy eléje dobtam a pici cicát. Őt csapkodta a hóba télen, amikor rájött az ősi ösztön. Lassan, fokozatosan, de nagyon kemény követeléssel értem el, hogy elfogadta alattvalójának Cicát. Őt követte a második új cica, majd azt Cicamica. A mostani testvérpár a negyedik garnitúra kutyám életében, aki 8 éves lesz Mikulás hajnalban.
A két Hölgy nagyon tiszteletben tartja Ő Kutyaságának hatalmasságát. Nem igaz, mennyire tudnak neki hízelegni, megfelelni akarni.
Soha nem felejtkeznek meg az alapszabályról, miszerint tiszteld és szolgáld Uradat.
Van puszi váltás is olykor, meg minden. Ez nem jelenti azt, hogy Kutya Úr tudata szemernyit is elhomályosulna.
Ha nem is érezteti, éberen figyeli minden lépésüket a kisasszonyoknak. Elég egy rossz mozdulat, egy félresikerült pillantás, máris támadásba lendül az állatok királya.
Ha bent van a falka a lakásban, elég egy meggondolatlan szótöredék, máris rájuk ront. Vigyázni kell a cicák dorgálásával.
Gyakorlatilag kutyám jelenlétében tilos megfeddeni őket.
Az egyik cica nem fél tőle. Ha keresztbe fekszik a bejárati ajtóban, ő a szája alatt bújik befelé.
A másik cica nagyon félénk. Mindentől retteg. Valószínű, valaki megverte csavargása közben. Nem is megy el sehova. Ő a kutya végénél mászik át, hogy be tudjon jönni. Érdekes, hogy mégis ő az, aki mindenhova követi őrzőjét és védelmezőjét.
Még aludni is kutyuska közelében szokott, tőle tisztes közelségben, ott hátul. Mindkettőre érvényes a szégyen a futás, de hasznos elmélet.
Idegen macskákhoz való viszonya fantázia kérdése csupán.
Egy kép.
Sziasztok. Elolvastam visszamenőleg a nekem új történeteket, és nagyon tetszenek, nembeszélve az aranyos kutyusokról.
Az én Aranyom (Ő csivi) is a Mamát szinte „terrorizálja”. Vele mindig veszekszik, természetesen ennivaló miatt, mert neki mindenből adni kell.
Most legutóbb kiderült, hogy „számolni” is tud. Ha a fiamék jönnek hozzám mindig négyen Papa, Mama, Baba és Dömpi (Ő is csivi), Arany ilyenkor mindenkit körbe ugrál, üdvözöl, jó házigazda módjára és természetesen begyűjti a simiket.
Valamelyik nap a fiam egyedül jött. Arannyal az ajtót nyitottunk, mind rendesen boldogan körbe ugrálta, majd odaszaladt az ajtóhoz, kinézett a folyosóra, és várta a többieket. Láttam rajta, hogy tanácstalan, néz kifelé, majd rám, mintha kérdezné: és a többiek hol vannak? Gyere be – hívtam – majd máskor jönnek.
Parádés lehet!