Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Létrehozva: 2005. július 4. 08:08
ÁLLATTÖRTÉNETEK
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Ezt a topikot azért nyitottam, hogy akinek bármiféle állattörténete van szívében, emlékezetében, amit meg szeretne osztani az olvasóval, - legyen az szomorú, vagy vidám - itt megteheti.
Kérem, hogy írjatok sok – sok érdekes, tanulságos, érzelmes történetet. Az ötpercesektől a hosszabb írásig mindent örömmel olvasnak az állatszerető fórumozók.
Tisztelettel: Istvánbá
Nekem is volt kiskacsám. Kicsi néma kacsám. :) Kicsi Tocsi volt a neve. . . :))) Amikor kaptam, olyan gyengus volt, hogy ha szemböl fújt a szél, fenékre ült. Aztán megnött. :) Jaj, de imádtam!!!
nekem kacsáim voltak. . .
Jancsika és Juliska. . . . egyszer szerelmesek lettek egymásba és juliska 5 tojást tojt. Amikor a tojásokon ült. Jancsika folyton ott sertepertélt körülötte. A tojások kikeltek. . . és 5 sárga pelyhes kiskacsa kelt ki belölük. Onnantól kezdve Jancsika és Juliska együtt gondoskodott a kiskacsákról. Tanitották őket, mindenfélére. . . ami kacsatudomány. . hogyan kell fürdés elött faggyúzni. . . . Egyszer kiszöktek a veteményesbe. . . visszafelé a kiskacsák nem találtak vissza a kacsakertbe. . . mire Jancsika kibujt újra a lyukon, és nagy hápogással magyarázott valamit a kicsiknek. . . és hangosan hápogva elindult elöttük, mutatva a hazavezető utat. A kiskacsák éjjel a szüleikhez bujva aludtak. . . . magyon aranyosak voltak.
Füles kutyánk egy hatalmas huligán, a nézésben profi. . . nehéz ellenállni neki.
Nem tudom, megfigyeltétek-e már, de az ember gyereke/párja/állata/barátai mindig akkor vágynak a leginkább némi odafigyelésre, amikor valami irtó fontos dolgunk lenne. Nincs ez másképp velem sem. Három perce ha leültem tanulni, mikor a tengerimalacom nyüsszögni kezdett. Felálltam és adtam neki egy kis eleséget, hátha éhes. Nyüsszögés smafu, Krisztike visszaült. Egy perc múlva újra nyüsszögés, ezúttal hangos kopácsolással vegyítve, mivel kedves malackám úgy döntött, a tálkája üveghez veregetésével hívja fel magára a figyelmem. Krisztike újra felállt, kiment a konyhába, hozott egy darab répát, hátha azt szívesebben enné. Nyüsszögés abbamaradt, Krisztike újra leült. Egy perc múlva az eddigieknél is jóval hangosabb tálkacsapkodás. Krisztike persze nem vesztette el a türelmét, kedvesen elmagyarázta Zorrónak, a tengerimalacának, hogy most mindenképpen tanulnia kell, mert holnap vizsga, legyen olyan kedves, maradjon csendben. Két perc múlva kezdödött elölröl. Ekkor Krisztikében felment az adrenalin és miközben halkan szitkozódott, kivette a tálkát a terráriumból. De alighogy mérgesen elfordult, a kicsi malacka szívettépöen sírni, nyüsszögni, musszogni kezdett. Krisztike elszégyellte magát, mert hát végül tanulhatna az ölében a malackával is. Visszafordult, hogy kivegye Zorrót, mire egy darab répa csapódott a mellkasához. . . Az a pofátlan malac hozzámvágta a répát és meg mernék rá esküdni, hogy közben vigyorgott is. :P
Majd mindjárt alkotok valamit. Valamiért nem tudom megfordítani. . . már a képet.
Jó éjt neked is!
Azóta sem dohányzik? :o)