Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elárulhatom: emberi találmány. Jellemző, hogy Odaátról mindenkinek annyit és úgy mutatnak meg, hogy az illető el tudja viselni és ne okozzon mentális törést.
Ez alól senki sem kivétel itt a testi világban, bár vannak, akik többet tudnak, de ők sem mindent és legfőképpen: egyáltalán nem biztos, hogy úgy is van ténylegesen.
Ha nincs háború, minek vannak a harcosok? ;)
Csak egy dolgot magyarázz meg nekem. Honnan gondolod (tudod), hogy angyal keze volt a dologban? Miért nem lehetett egy jóságos tündér, egy kedves Istennő, egy megértő földönkívüli?
Honnan a bizonyosság?
Habár érdekesek voltak az ellenvélemények is! :-)
És az sem mindegy, hogy milyen forrás alapján beszélgetünk az angyalok "rendjéről". . . Vagy arra gondolsz, hogy emberi fogalmakben gondolkodnak a nem-emberiről?
Na mindegy, ha fontosnak tartod fejtsd ki mégegyszer, ha nem, akkor hagyjuk.
Nem gondoltam, hogy angyal volna, azt gondoltam, hogy szép a világ, ha ilyen emberséges emberek élnek benne.
Szomorú, ha már ott tartunk, hogy egy-egy ilyen humánus esetet angyaloknak tulajdonítunk. Ez annak a jele, hogy az emberiségből már egyre inkább eltünt ez, és mennyei csodaként éli meg némelyikünk.
Az zavar benne, hogy teljesen emberi társadalmak alapján formált rendek szerint vannak besorolva, és nem hinném, ha léteznek, akkor olyan formán rangsorolják egymást mint mi emberek.
Mi zavar az angyalok "rendjében"?
kb 8 évvel ezelőtt a párom leesett egy fárol és eltörött a gerince, - riadalom, mentő , vákum ágy, tényközlés, kórház. Ez egy pénteki napon történt Siófokon. Innentől kezdve rám hárult minden, hogy a gyerekeimet és a kocsit feljuttasam úgy Budapestre, hogy nincs jogosítványom és nem tudok vezetni, magyarul meg kellett mindent szerveznem, sőt a párom is azt kérte , hogy felszeretne kerülni egy pesti kórházba.
Szombaton apósékat lerendeltem akik elvitték a gyerekeket haza, én pedig egy ismerőssel mentem haza délután. Vasárnap vissza Siófokra barátokkal , akik a kocsit hozták fel. Hétfőn munkahely értesítés, mentő szervezés a felszállításra, Bp-i kórházi ágy szervezés. Mentővel Siófokra aztán fel Bp-re.
Na végre ő is itt van a János kórházba.
Kedd munkába menés utánna kórház látogatás, majd haza totális végkimerültség határa. Aztán elém állaz akkor 10 éves kislányom és mutatja a jobb középső ujját ami 3 x-ára dagadt és a gyűrű teljesen elszorította. Rohanás a gyerekorvoshoz, aki elküld bennünket a gyerek sebészetre , de 6-ig oda kell érnünk. 3/4 6 volt. Hazamenni pénzért , iratokért, bérletért nincs idő, úgy ahogy vagyunk minden nélkül állunk a buszmegállóban a többi buszra váró emberrel együtt. Igazából semmi nem látszik rajtunk. A gyerek is bírja a gyűrődést, de izgatottak vagyunk mikor jön a busz. Aztán egyszer csak a lámpánál megáll , majd visszatolat egy ismeretlen autó és kiszól egy ismeretlen férfi és megkérdezi, hogy hová megyünk , mert elvisz bennünket. egy másodpercre értetlenül áltam , de kapcsoltam és mondtam, hogy a gyerek sebészetre, mert a gyerek újja el van törve.
6 órára ott voltunk az orvosnál.
Én hiszek abban, hogyha az ember nagyon nagy bajban van akkor küldenek értünk és jönnek is az ANGYALOK.
Nekünk az a dolgunk, hogy elfogadjuk a segítséget.
A koldusok helyzetével kapcsolatban: nem beszélhetünk "A koldusokról". Más, és más emberi sorsokról besélhetünk, amelynek vagy egy állomása ez a helyzet, vagy végállomása. A lényeg nem azon van, hogy hol jár éppen, hanem azon, hogy miképpen jutott oda, és mivé alakult közben (nem mint anyagi lét beszélek most a "mivé" alatt), de ugyanez vonatkozik akár a milliomosokra, akár a normál körülmények között élőkre.
Teljesen egyetértek abban, hogy nem szükséges angyalszárnyak suhogása ahhoz, hogy a szellemi felemelkedéshez érjünk. Főleg nem egy néhány hetes/napos tanfolyam, ahol "képzést" kapunk a velük való kommunikációhoz.
Az angyalok "rendje" is kicsit zavar engem, és ez az egész jelőlés dolog nagyon emberi színezetű.
drak: a csőcselék szó használata miatt engem már moderáltak más fórumról, és teljesen igazat adok ama nézetednek, hogy kevés az a példány, amelyet az én értelmemben használt "Ember" jelzővel illetnék, és nem is tekintek egyenrangúnak mindenkit, hidegrázásom van attól, amikor olvasom, hogy ezt kellene tennem. Próbáltam, azt gondoltam, talán bennem lehet a hiba. Nem ment. Elég ha két kicsigyereket egymás mellé állítok, gőzöm sincs arról, hogy mitől (tehát semmi rasszizmus nincs bennem), de lényeges különbség van a tekintetekben. Most lehet engem kövezni, hozzáteszem, minden gyerekért rajongok, de ezt gondolom, érzem.
De ha csak a rakpartot ismered, /ami itt pejoratíve csak a fénytelen és boldog percek nélküli létet képviselte volna-gondolom feltünt/ nincs viszonyítási alapod, nincs vágyakozási célod, nincs kiemelkedő történés az életedben- eképp lehetetlen hogy rakparti csodákra találj. Vagyis, ha találsz, az a véletlen műve :D vagy az angyaloké ;)
Hanem mivel Kedves Kysslina? ;). . . "
Ugye nem kell elmagyaráznom neked, hogy mi az irónia, és a cinikusság között a különbség? Én azt hiszem, hogy ezen beírásaid előtt, egy cseppnyi cinikusságot sem használtam, és kaptam eme válaszokat. Mielőtt engem sarkallsz arra, hogy olvassam el a saját hozzászólásomat, azelőtt ajánlom, hogy tedd meg te is ugyanezt a magadéval!-)
No comment
Amúgy ismerünk korunkból bizonyos. . . hmm. . . felekezeteket. . . akik kissé összekötötték az anyagi jólétet a hit megnyilvánulásával. Meg azt is láttuk, hogy hova vezet a dolog. . .
Az tény, hogy az ember a saját szerencséjének stb. . . , de azért én nem szeretek nagy vonalakban általánosítani. (Többek között pl. , mert nem voltam még koldus, de milliomos sem. . . )
Ha valaki jó ember koldusként, nem zárja ki hogy az lenne milliomosként is. Bárhol szembesülhet problémákkal, amik nemesítenek. . .
Nem egészen látom át, hogy a szellemi "felemelkedés" hogy lett szinonímává az anyagi jóléttel. . . És ugyanúgy: lelki, szellemi "rakpartról" beszélgetünk, vagy a fizikairól? Szépen összeturmixoltátok. . . "
Köszönd Luthernek és Kálvinnak, és minden determináció-központú vallásnak. . .
Bizonyos, hogy más körülmények között adott dolgokat másként látunk. Azonban az, hogy nemesedjünk, csak tőlünk függ, így való igaz, bármilyen körülmények között is lehetünk ugyanúgy Emberek (nah jó, Sárkányok ;), mint mocsokböfögő véglények -tőlünk függ.
De mindemellett vannak olyan dolgok, amelyeket csak speciális körülmények között lehet mélységükben megismerni.
Ilyen pl. a 'barátság', vagy a 'nemesség' fogalmai (ez utóbbi itt, természetesen etikai, és nem jogi, vagy szociális fogalom).
Acélt sem fogsz kovácsolni gáztűzhelyen, gyémántot sem csiszolsz fémreszelővel, és a víz sosem forr fel, ha csak hatvan fokra melegíted. . .
Nem egészen látom át, hogy a szellemi "felemelkedés" hogy lett szinonímává az anyagi jóléttel. . . És ugyanúgy: lelki, szellemi "rakpartról" beszélgetünk, vagy a fizikairól? Szépen összeturmixoltátok. . .
Én a magam részéről csak arra céloztam, hogy az ember aki "teremthet mennyet és poklot is" olyannyira kiüresedett fogalommá, masszává vált, hogy sokan elhiszik: ahhoz hogy a rakpartról felsétáljanak a hegyre (A Hegyre), feltétlenül szárnyacskákra meg fénymunkás-csákányra van szükség, mert "csak" emberként meg sem láthatják a hegyüket.
És aztán, amíg a szárnyaikat meg a többi sallangot kergetik, el is sétálnak a hegy mellett. (Egyesek meg nagyot kaszálnak rajtuk. )
Drakh. . .
"Nem tudom sajnálni a koldusokat. A nincsteleneket, a földönfutókat. Még azokat sem, akik "önhibájukon kívül" jutottak ilyen állapotba.
(ha én is ilyen lennék, én sem kérnék sajnálatot). "
Namármost, nem lehet, hogy akkor esetleg mégiscsak másként látnád a dolgot? Hiszen:
"És ez akkor is így lenne, ha régi állásukban, biztos anyagi körülmények között élnének? Vagy éppen attól váltak Emberré, hogy mindennapi harcok közepette nemesedtek Emberré az Állatból? "
Fordítva talán nem működik?
Nézőpont kérdése. . .
Nem tudom sajnálni a koldusokat. A nincsteleneket, a földönfutókat. Még azokat sem, akik "önhibájukon kívül" jutottak ilyen állapotba.
(ha én is ilyen lennék, én sem kérnék sajnálatot).
Fölösleges bűnbakokat keresgélni, mert a mostani világban bárki lehet az, és mellette kicsi a valószínűsége, hogy az igazi bűnbakokat észrevesszük-e egyáltalán.
Sok a koldusok között az Ember? Helyes! És ez akkor is így lenne, ha régi állásukban, biztos anyagi körülmények között élnének? Vagy éppen attól váltak Emberré, hogy mindennapi harcok közepette nemesedtek Emberré az Állatból?
Ha így van, külön öröm, hogy koldusbotra jutottak.
A szükségben, háborúban válik el egymástól ocsú és búza, Állat és Ember.
Ekkor derül ki, egy barátságnak mondott kapcsolat igaz Barátság, vagy csak érdek-szövevény?
A háborúra, nélkülözésre tehát szükség van, mint az emberi szellem és lélek kohójára, ahol a salak eltávozik és ami marad, az a nemes fém.
.
Meglehetősen rühellem az emberi tömeget. Valahogy egy erdőben, mezőn járva, a hol állatok és növények milliói vesznek körbe, sosem érzem azt, hogy nyomorító tömeg venne körbe.
Egy átlagos városi utcán néhány száz ember is már nyomasztólag hat. Nem, szó sincs tömegpánikról, vagy egyéb pszichés zavarról.
Engem a kisugárzásuk, aurájuk bűzhödt kipárolgása taszít, az a szürke, életfaló massza, amivé össze tudnak állni.
Talán nincs mindenki tisztában azzal, hogy az aura és a környezete folyamatos energia és információ-cserében léteznek. Ha két vagy több aura találkozik, akkor automatikusan megindul közöttük is ez a folyamat, aminek az entrópia törvény értelmében a vége az (HA nincs a rendszerben változás), hogy a környezet és az aurák energiamértéke kiegyenlítődik.
Ezért van az, hogy aki vidékről jön Pestre, szabályosan érzi, hogy környezretéhez viszonyítva mennyire feltöltődött. Mert itt a Városban alig van már pár föltöltőhely, ellenben sokszázezer kiürült és éhes aura zsúfolódik össze nap-mint-nap.
Szó sincs 'irígységről', amikor azt mondom, nem akarok ebben az energialopó rendszerben a szükségesnél többször részt venni. Nem irígység az, ha nem osztod szét pénzedet a tolvajok és nincstelenek között, _ha_ adsz olyannak, akinek szükséges.
Nekem ugyanis piszkosul nagy gondot okozna, ha ember lennék, és közösséget kéne vállalnom a mocsokkal és szennyel, ami ma az "emberiséget" jellemzi.
Nem véletlen, hogy amíg még normálisan működött a világ, 'embernek' csak az egy néphez tartozó embereket tekintették. . .
Mindenhol ott vagyok amúgy, de ritkán van mondanivalóm. A szócséplést meg időpocsékolásnak tartom:)