Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rég láttalak, örülök, hogy itt vagy.
Én azért maradok nála. -))D
*". . . ami itt pejoratíve csak a fénytelen és boldog percek nélküli létet képviselte volna-gondolom feltünt/ nincs viszonyítási alapod, nincs vágyakozási célod, nincs kiemelkedő történés az életedben- eképp lehetetlen hogy rakparti csodákra találj. "
Hadd idézzek valamit: "A lét határozza meg a tudatot", bár a forrása manapság már köpködni való, de örök igazság. A rakparton élőkről , és azok vágyakozásairól, kiemelkedő történéseről akkor nyilatkozz, ha legalább hajlandó vagy annyira megyílni, hogy odafigyelj rájuk. Ugyanis lehet, hogy neked nagy semmi, de nekik valszeg hatalmas vágy az, ami neked nap, mint nap kijut, de attól mint vágy semmivel sem értéktelenebb a te vágyaidnál. Olvass esetleg Andersent, számos helyen a történeteiben az öröm tárgya hatalmas differenciákat mutat, az öröm mértéke azonban azonos. Vagy ajánlok neked egy riportfilmet, (két részes), ahol éppen a koldusokat kisérheted figyelemmel, és talán leesik a nagy orcádról az állad, hogy micsoda Emberek élnek ott, így nagy betűvel:
http://online. video. hu/opal. html a műsor címe: A felettünk való mindíg megteríti asztalunkat I , és II
Egyszóval, ha csak a Széchenyi-hegyen sikerül, akkor benned van a hiba bezony "kedves" Aldinach.
Egyébiránt nem folyamatos éteri boldogságról írtam, hanem pillanatokról, amelyekre fogékony szemek képesek akárhol boldogságot találni. Ugyanis lakhatsz te akárhol, ha tufa vagy ehhez, addig csak a rizsa megy róla, meg a cinikus "D". Lesajnálni valakiket nem nagy művészet, erre bármelyik sznob képes, megérteni, empátiát érezni. . nos ezt nem találod meg a Széchenyi-hegyen, de még a Szabadság-, vagy Gellérten sem, bámíly hatalmas energiákkal rendelkezik eme utolsó.
És megsúgok még valamit: némelyik boldogabb, mint amennyire te bármikor is képes leszel "kedves" Aldinach.
Hogyan akartok a gyűlölet ellen harcolni? Nem gyűlölködsz, hanem inkább szeretsz? Butaság. Szeretet nélkül a gyűlölet sem létezik. Ha az egyiket gyakorlod, akkor a másik is jelen lesz. Persze elnyomhatod magadban, de ezek a dolgok szubtilis formájukban jóval erősebbek és jobban hatnak a világra mintsem azt gondolná az ember. Ugyanezek igazak az erőszak-jócselekdet, stb, stb dologra.
Mi maradt még?
Ó. . igen! Harc a sötétség ellen. Hogyan harcolsz a sötétség ellen? A sötétség valaminek a hiánya. Vagyis: nem létezik. Talán nem is kell taglalnom, hogy mennyire hiábavaló nem létező dolgok ellen harcolni.
Egészen addig míg ebben vagy abban különbséget látsz, addig szétszórt leszel és cselekedeteidet nem te irányítod, hanem csak az elméd üres locsogása.
Hirtelenjében ezek a dolgok jutottak eszembe.
Ő??Kire gondolsz itt pontosan? Drakhonisra? :DDDDD Az ő sarkain is vannak csodatévő Szentek, csak másmilyenek :)
*Szerintem pedig akkor igazán csodálatos, hogyha a rakparton is képes vagy megtalálni magadban az Embert, aki képes rácsodálkozni a körülötte lévő világra, mégha az egy randa rakpart is. *
Nahát, akkor kívánok neked csodálatosan boldog életet Emberként a rakparton. :D
De ha csak a rakpartot ismered, /ami itt pejoratíve csak a fénytelen és boldog percek nélküli létet képviselte volna-gondolom feltünt/ nincs viszonyítási alapod, nincs vágyakozási célod, nincs kiemelkedő történés az életedben- eképp lehetetlen hogy rakparti csodákra találj. Vagyis, ha találsz, az a véletlen műve :D vagy az angyaloké ;)
*Ha csak a Széchenyi-hegyen sikerül, akkor ott nem a rakparttal van a probléma, sőt nem is azzal, hogy az angyalai éppen szabadságra mentek. *
Hanem mivel Kedves Kysslina? ;)
*"(többségünknek valszleg azonban igen, bár akik az angyalokat hívják segítségül, legalább bírnak egy magukban dédelgetett kis fénysugárnyi reménnyel, hogy képesek-ha segítséggel is, de-változtatni nyomorúnak érzett kis életükön). "
Hellyettünk senki sem fog dönteni, még egy angyal sem. Teljesen mindegy, hogy C-vitamint eszegetek, mint csodatévő pirulát (bár kétségtelen, valamennyire az, de nem a téma értelmében), vagy angyalokat képzelek magam mellé, akik segítenek nekem. A döntés, az elhatározás az egyén benselyében születik, hogy mivel ámítja önmagát, az már az ő dolga.
*"Szerintem embernek lenni valoszinüleg akkor és csak akkor csodálatos, ha többször vagy a Széchenyi-hegyen, mint a rakparton. "
Szerintem pedig akkor igazán csodálatos, hogyha a rakparton is képes vagy megtalálni magadban az Embert, aki képes rácsodálkozni a körülötte lévő világra, mégha az egy randa rakpart is. Ha csak a Széchenyi-hegyen sikerül, akkor ott nem a rakparttal van a probléma, sőt nem is azzal, hogy az angyalai éppen szabadságra mentek.
cöcöcö-))) versenyezzünk??-)) no, csak vicceltem:-))
Embernek lenni iegn nyomorúságos, és igen csodálatos. . mindkettő egyben, tulajdonképpen könnyen mondom ezt, mert fogalmam sincs arról, hogy milyen lenne, ha más lennék, így azt gondolom, a legjobb, ha megkeresem az adott lehetőségeimen belül azokat, amelyek megszépítik .
Természetesen én csak ilyen alap termék vagyok, semmi extra, fityfene, vannak itt a topicon akik már igen komoly múlttal rendelkeznek, legalábbis állításaik szerint, érdekes módon mind híresség volt. Sőt egyikük egyenesen aphrodite sokadik reinkarnációjának. Hát biztos nagyon érdekes lehetett, istenségek nem sokan mászkálnak közöttünk(legalábbis én csak egyel találkoztam, aki mondta magáról, hogy ő biza az). Szóval ilyenekkkel én nem szolgálhatok, de elbócorgok ebben a földi létemben.
Ennél az angyalos topicnál már csak az angyalkommunikáció a jobb, legközelebb sms-n érintkezünk. Érdekes módon tapasztalatom szerint döntő többségben azok számolnak be ilyen sikeres kommunikációról, akik egyéb más területeken nem sok dicsekednivalóval rendelkeznek (sherpa, most ne olvass, rád ez nem vonatkozik) így egy kicsit tudnak üdvözülni a dicsfényben, és mélyen lesajnálják, sőt megvetik azokat (lásd: Pirike), akik megmosolyogják az effajta hurrá happy feelinget.
Csak azon gondolkodtam, hogy ezzel szemben azok, akik problémáikat megpróbálják önállóan, mindenféle égi csoda nélkül megoldani, vagy a csodákat a mindennapjaik pillanataiban keresik, azokat miért gondolják eme kiválasztottak boldogtalannak, és miért igyekeznek őket oly nagyon "megtéríteni", a tisztulás, a "szeressük egymást gyerekek" zászlaja alá terelgetni?
Félreértés ne essék, az ezoteria számomra is érdekes, és felefedezni való dolog, sőt nagy része nekem is teljesen elfogadható, és nagy igazságtartalommal bír.
Csakhogy kezd kissé fura lenni, hogy a megfázást is lelki eredetre vezetjük vissza, csak próbából kitenném azt, aki bőszen ostorozott egy másik topicon itt canadában télen -35 fokban, egy kis északi széllel dúsítva az utcára egy szál pendelyben, és ha három óra múlva besétálna prüszkölve, akkor érdekelne, hogy milyen elfojtott indulatok miatt piros a torka, vagy nagy magabiztosságában valószínűleg gond nélkül ücsörögne egy ebola laboratóriumban minden védőfelszerelés nélkül, hiszen mit neki vírus, miegyéb, hiszen ott van neki az égi energia.
Szóval kedves topictársak, érdekes dolgokat feszegettek, szó se róla, de egy kezdő pszichiáter is bizonyára találna itt kutatni valót az emberi elme határtalan ostobasága terén.
Még valami: vannak nekem is megérzéseim, sőt, igen érdekes dolgok történtek velem, mégis úgy gondolom, érdemes szelektálni, hogy nagy odaadásunkban mit eszünk nagy kanállal, és mit nem.
Úgy írod ezt, mintha te 100%osan biztosan tudnád hogy _neked_ nem kell életed végéig így élned (többségünknek valszleg azonban igen, bár akik az angyalokat hívják segítségül, legalább bírnak egy magukban dédelgetett kis fénysugárnyi reménnyel, hogy képesek-ha segítséggel is, de-változtatni nyomorúnak érzett kis életükön).
Honnan ez a Tudás egyébként benned a jövőddel kapcsolatban? Csak nem közvetlenül az angyalok súgták meg neked? :D
Szerintem embernek lenni valoszinüleg akkor és csak akkor csodálatos, ha többször vagy a Széchenyi-hegyen, mint a rakparton.
Az emberben az a csodálatos, hogy szinte korlátlan lehetőségekkel rendelkezik. Megalkothatja a mennyeket és a poklokat egyaránt, és néha akár mindkettőt egyszerre. . .
. . . ugyanakkor -számomra- kicsit elmagányosító érzés, ahogy ezeket a sorokat írom, és tudom, hogy nagy valószínüséggel senki sincs ezen a fórumon aki annyi mocskot és annyi csodát látott volna az emberek révén, mint én.
Persze, nem feltétlen személyesen éltem meg ezeket mind. . .
Bővebben: pont olyan, mint amikor valaki olyan életet él, amilyet valóban akar és egy-két napra megmerítkezik a szürke napi robot világában.
Annnnyira jó érzés részt venni benne, miközben tudod, hogy _neked_ nem kell életed végéig így élned. :0DD
Egyébként elviselhetetlen volna. . .
Mindenesetre szerintem jelen életemben (ha van/volt/lesz másik) ebben kell jóléreznem magam, és tisztelnem, amit kaptam. (bár azt mondták, hogy előszőr vagyok itt, de erről érdemben nem nyilatkozhatok)
Engem azért kicsit zavar, hogy az ember-fogalom már annyira kiüresedett, hogy mindenféle címkéket kell ráaggatni ahhoz, hogy elviselhető legyen.
Azzal nincs is gond hogy mindenkiben ott van. . . kéne legyen. . . a "fény", csak a maszlaggal, amivel mindezt nyakonöntik. Hja, biznisz.
A sztori lényege tehát nem az, hogy a szerelmes ifjú jelen esetben egy angyal, hanem az, hogy mit képes valaki megtenni a szerelemért, és mennyire sokat kapsz, akár egy napjáért is, ha megélheted az igazi szerelmet.
mint írtad. . melletted nincsenek őrangyalok :) hát szerintem se :) jobb inkább az az elnevezés hogy démon :)"
Ezt egy kissé durvának találom. Pirike, aki nem ért veled egyet, az démon??? Találkoztam már hasonló agylágyult véleménnyel, akkoriban engem sátánistának titulált a nagyon tisztánlátó ismerősöm, közben nem győzött kigyógyulni a saját gyűlölködése okozta szervi bajaiból.
Egy picit "vitatkoznék" Veled, mert az 188o. évek környékén megtiltotta a Katolikus egyház az angyal név használatát, addig biz használták:))
Az 55. hozzászólásra reagálnék, a lélekvándorláshoz semmi köze az angyaloknak, ne keverjük a fogalmakat!
KELLEMES ESTÉT MINDENKINEK:))! Üdv: Attila
De ezt valoszinüleg az Anyák tudják a legjobban. Az én drága jó anyukám is mindig azt kérdezte égre emelt tekintettel, miután rám nézett, hogy "hát ez a gyerek nem egy angyal??"- más kérdés, hogy a fentről érkező választ nem akarom tudni.
:DDDDDD
Virtuera térve- Ő pedig Tud valamit.
Pszichológiában valószinüleg jártas- hiszen tud hatni a gyenge, világkép nélküli, hit nélküli, akut önbizalomhiányban szenvedő és egyébb labilis, nem kiforrott énképpel küszködő, neurotikus vagy épp depresszív tüneteket produkáló egyénekre.
Vagy ha mindezt nem is, de látván a könyvei eladási példányszámát, pénzt "csinálni", biztosan tud.
:DDDDDD
Volna egy kis matematikai problémám.
(Mielőtt bárkiben fölvetődne: nem azért, mert nem hiszek. . . )
Szóval, minden hónap napjához hozzárendelsz egy őrangyalt. . . akikből 72 van, amúgy mindenkinek legalább kettő. . .
És két fajta angyal létezik. . . . akiknek persze létük egyetlen értelme az ember. . . (Ez a tündöklés-dolog új, bár legutóbb valaki parkolóhelyet foglaltatott velük. . . )Hajaj.
Amúgy a listán szereplő események zömének semmi köze az angyalokhoz. A fennmaradó résznek lehet köze, de nem feltétlenül van.
Nagyjából annyi, mint D. Virtue egyik könyvében a lista, melynek alapján a Föld olvasni tudó lakossága megtudhatja, hogy fényküldött. . .
Nem akarlak meggyőzni. :0)
-tudattalan érzékszervi észlelet (hiszen átlagosan az összes környezeti inger 30-40%át éljük meg tudatosan)
-tudattalan nemfizikai észlelet (harmadik szem, ill. az aura saját érzékelése révén)
-Önvalónk sugallata
Mindhárom esetben _mi_ vagyunk a forrásai.
2. már elég sok angyalos téma volt, ahol végig kiveséztük az angyal-témát, így abba most nem mennék bele.
Mi a helyzet az őrangyalokkal?
Ez a katolikus egyház találmánya, ilyen angyal ugyanis nem létezik. Vallástól, kultúrától függően beszélhetünk őrszellemekről, őrző istenekről.
Tény, hogy vannak mellettünk segítő entitások és gyakran akadnak közöttük olyanok, akik fő feladata az "őrzésünk" (kb. : testőri szerepkör).
Mezopotámiában a személyes istenségek voltak, akik őrködtek az emberkék felett (egy isten és egy istennő), az animisztikus kultúrákban általában az ősök szellemei vigyázták az emberek életét, a totemisztikus kultúrában az ember toteme volt a "testőr".
A katolikus egyház, miután ráébredt arra, hogy ezt a jelenséget sem írthatja ki (mint mondjuk a karácsonyi fény újjászületés-ünnepet, vagy az okt 31-ei holtak éjjelét), így az őrszellemekből őrangyalokat kreált.
Tehát: nem angyalok. Sosem voltak azok. Ebben _minden_ vallás és kultúra egyetért a kereszténységen kívül.
(csak a rend kedvéért: nem talált :0)