Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Boldog párkapcsolatok!
2005-06-13 12:231.
Létrehozva: 2005. június 13. 12:23
Azért indítom ezt a topikot, mert már elegem van a sok siránkozós, más pasiját (el)szeretős, elhanyagolt háziasszonyos, munkahelyen kollegára kacsingatós, kedvességet szerelemnek nézős topikokból! Itt az ideje (az "Örüljünk a párunknak!" c. topik mellett), hogy azok szólaljanak meg, akik boldog, normális párkapcsolatban élnek (ezalatt nem a szeretőket értem)!
Nektek a hanyadika?
Mi aprilisban lesz öt eve hogy összehazasodtunk.
Sziasztok!
A szakdolgozatomban a szerelmi stílusokat és a személyiség egyes jellemzőit hasonlítom össze. Elég hosszú a kérdőív, de a végén kaphattok visszajelzést is, így magatokat is kicsit jobban megismerhetitek. Nagyon köszönök minden segítséget! :) http://lt3.tekan.hu/
Jah, sok munka van a dolgokban:-)
Pl. az én párom sok év után tanult meg egyáltalán bocsánatot kérni...
egyszerűen tovább ment a dolgok felett, és ha magába nézett is, tőlem elfogadta, de sok év telt el, mire ki is tudta mondani. Egyszerűen nem látta gyerekkorában,. hogy ilyen is van...
Nem könnyű, az biztos, de nagyon büszke vagyok rá emiatt.
Igen ez nagyon fontos.
nalunk en vagyok impulzivabb, de a vita utan, mindig elmondom, hogy legközelebb ne forduljon elö az a bizonyos helyzet, mi volt, mit ereztem, es a ferjem meg is erti.
Aztan ö is elmondja, hogy ö mit tapasztalt, latott, erzett, es igy megprobaljuk a jövöre nezve kiküszöbölni a vitaforrast.
Sok munka van benne. De megeri.
Igen kb igy törtenik. Legtöbbször ö mond valamit, vagy ramnez.
Persze van olyan, hogy ez nem rögtön törtenik, elöször nekem kell ugy ereznem, hogy mar nincs a veszekedesben szufla, es csak a veszekedes kedveert mar tenyleg nem csinalom. Volt amikor meg csak veszekedni akartam.
Van hogy egesz fel napig tart, de aztan elmulik.
Igen a kapcsolatban ez a lényeg, az a szeretet, mely összeköti az embert. Te még fiatal vagy , idősebb fiamnál 2 évvel fiatalabb . Mi most éljük az ötvenes éveinket. Tavaly volt 50 éve, hogy megismerkedtünk. Az idén nyáron leszünk 50 éves házasok. Jövőre fiamat köszöntjük 50. születésnapján, és azutáni évben kapom meg az aranydiplomámat
(ha megérem )
Ez nem jelent semmit, az ember fiatalabbtól is tanulhat! Én például azt tanulom Tőletek, hogyan lehet nevetéssel elűzni a a felhőket a vita egéről.
No és sokat tanultam Poppertől , Bagdy Emőkétől és Pál Feritől, aki korát és foglalkozását meghazudtoló bölcsességgel látja a kapcsolatok problémáit. Mert ugye azt nem tagadhatjuk, hogy egy hosszú kapcsolatban nemcsak napsütés, de néha felhő és zivatar is van
Tulajdonkeppen a dolog lenyege, hogy azt hiszem, nagyon szeretem ezt a jo embert.
Sokszor beszeltünk rola, hogy nem langolunk, hanem egyszerüen melyen szeretjük egymast. Ez tudom, hogy patetikusan hangzik, de igy van, tenyleg ö a masik felem.
jaj de jo ezt hallani.
Mar azt hittem, hogy az en ferjem egy földönkivüli, es nincs rajta kivül meg egy.
Persze veszekedes közben fel tudnek robbanni, de aztan meg együtt nevetünk - na nem mindig rögtön utana, de legtöbbször.
Hát ki nem veszekszik:-)
de el is hiszem, hogy ha valaki teljesen fal van ajzva, és a másik meg erre nem vevő, az dühítő...gondolom tudja, hogy csak ki kell várni a végét
én nem is erőfeszítésnek nevezném, hanem odafigyelésnek...(ami persze sok energia )a kapcsolat ápolását
ezer apróság, amiből a másik tudja és érzi, hogy fontos nekem, és figyelek rá...
pl. a páromtól egy ilyen, ami annyira jól tud esni: én reggel korán indulok, és a fürdőszobában öltözöm át, ott hagyom a pizsamámat a mosógépen
namármost a fürdőszoba hideg, és egyszer, tél elején mondtam neki, mennyire fázom este, mikor belebújok
azóta minden nap vagy a párnámra teszi, vagy ha nagyon hideg van, a fűtőtestre, hogy meleg legyen...
Sziasztok mindenkinek.
Tudtam en, hogy ebbe a topikba jönni kellett.
En is mindig azt mondom, hogy egy kapcsolat megtartasa munka. Es nem keves eröfeszites. A kapcsolatot apolni kell, mint egy viragot.
Mi is szeretünk csak setalni, csak ülni egymas mellett, de mi is veszekszünk - meglehetösen impulziv vagyok, temperamentumos - de aztan lecsillapodik a hangulat.
Erdekes hogy amitöl a plafonon vagyok az a ferjem nyugalma.
Es nagyon tudunk együtt dolgozni is, a gyerekem szobajat sajat eröböl csinaltuk, megizzadtunk rendesen, aztan nagy megelegedettseggel leültünk meginni egy kavet.
Es ha mindebböl megvan a megfelelö arany, szerintem akkor jo a kapcsolat. Nekem legalabbis
Szerintem ez szintén olyan dolog, hogy ahány kapcsolat, annyi féle, hiszen más az életük, de helyzettől is függ, mert mi a Zitimi-féle egymáshoz bújást, napsütésben kézenfogva sétálást is szeretjük, de a hét végén a fürdőszoba csiszatolástól elfáradva is ugyanolyan jó gyönyörködni a végeredményben.
Egyébként azt gondolom, hogy a kapcsolat egyik nagy próbája az együtt munkálkodás...
Természetesen minden nap kell tennünk egymásért, de én ezt nem úgy értettem, hogy kötelesség, hanem magától értetődő cselekedet . Ahogy az autót is a körülményeknek megfelelőn kormányozod, életed és érzéseid is a körülményekhez alkalmazkodnak.
Természetesen az ember idősebb korára egyre inkább összekovácsolódik társával . Mi már sokszor mosolygunk, hogy adott szituációban ugyanazt gondoljuk, ugyanúgy reagálunk. Férjem általában kissé hevesebben .
Ez a boldogság , a bizalom, hogy mindig számíthatunk egymásra ? Nem tudom . Az ellen a szirupos boldogság definició ellen fintorgok néha , ami a Záray -Vámosi házaspár dalában fogalmazódott meg "ülünk a kandallónál és fogjuk majd egymás kezét " Az élet nem ilyen szirupos, a sok munka után lelehet ülni a kandallóhoz, ha elfáradunk. De az élet inkább az együtt dolgozásról szól, a tevékenységek együtt végzéséről vagy megosztásáról.
A gondok megosztásáról, a véleménykülönbségek megoldásáról ....
Köszönöm, igen, megnyugtató és felkavaró is volt egyben, most tele vagyok gondolatokkal, érzésekkel, élményekkel.
Szerencsére a mai köredzés lefinomodott, csak az esti kiállítás-megnyitó maradt, úgyhogy most mosok, takarítgatok, főzögetek - és egy kicsit idependerültem a géphez:)
Liza, nagyon jól nézhet ki most a kivirágzott ablakod, elmosolyodtam rajta, ahogy elképzeltem magam előtt:)))
LondonEye, biztosan jól fog menni az angol, mert annyira jó lesz velük beszélgetni:))))
Azt hiszem, mindannyian abba a csapatba tartozunk, akik tisztába vannak azzal, hogy ahhoz, hogy a kapcsolatunk boldog legyen, nekik is tenni kell, nekik is el kell fogadni és meg kell oldani helyzeteket. Hogy a békés képfogás, ami 80 éves korunkban boldoggá tesz minket abban gyökerezik, hogy most is nap mint nap teszünk érte:) és hagyni kell most is pillanatokat, perceket, órákat, egyszóval lehetőséget arra, hogy boldognak érezzük magunkat. Ahogy Levibaba a férjével sétál, ahogy Liza is, LondonEye is és mindenki, aki jól érzi magát ebben a topicban talál olyan együttléti formát a párjával, amit élvez, ami örömet és jó érzést okoz neki. Én is így vagyok vele, igyekszem a jót, az értékelhetőt, a boldogság-okozót magamnak kiszemezgetni, megtalálni a nagy életfolyamban..:)))
Gondolom azért néha zsúfolt a ház, ahol laktok ha jönnek a "gyerekek",
gyakran előfordul vagy messze laknak?
Lassan mindenkinek van valakije külföldön...
Nagyon-nagyon drukkolok apukádnak
gondolom, milyen jó és megnyugtató érzés volt meghitten együtt lenni
Látom, a mai napod felér egy edzéssel, még a köredzés név is stimmel, mert gondolom körbefutod a várost...
azért vigyázz magadra közben
Ezt a népnyelv aranylakodalomnak nevezi. Nekünk csak sima templomi esküvőnk volt, . Orrhon csendes beszélgetés , szendvicsek, sütemények mellett . Édesapám akkor már meghalt, öcsém és én egyetemisták voltunk
Kis sötét albérleti szobában kezdtük.Aztán sok munkával eljutottunk odáig, hogy ma már egyetemisták a nagy unokáink. Kettő gimnazista , kettő általánosba jár.
Fiaink elköltöztek saját otthonukba, mi itt maradtunk az egykor szűkös de elég nagy házban .
A topik címe és a kissé negédes történetek amik egymás kezét fogó öregekről szólnak, akik most is szerelmesen fogják egymás kezét indított arra , írjak Nektek.. Majd néha jelentkezem !
Sziasztok, sajnos valóban mindig van indok, ami miatt nem ülök itthon géphez, pedig jó leülni írogatni, ez sokszor arra késztet, hogy átgondoljam, mi is történt aznap, mi volt az igazán fontos?:)
Most három napig Egerben és Miskolcon voltam, édesapámat látogattam, szegénykém elég beteg, hétfőn kezdik meg nála a sugárterápiát. Elviselhetetlenné fokozódott a fájdalom a lábában annyira, hogy nem is tudott már ráállni. Nem tudta, hogy megyek, utolsó pillanatig titokban tartottuk előtte, így nagyon meglepődött - és persze megörült - amikor megjelentem. Nagyon jót beszélgettünk, közel négy órát töltöttem zavartalanul vele, talán az egyik leghosszabb beszélgetésünk volt, amióta újra tartjuk a kapcsolatot egymással. Így négyszemközt, hogy senki más nem volt ott, így biztosan. Valahogy mindig volt ott más is, amikor beszélgettünk. Nagyon jó volt, jó volt egy kicsit gyereknek lenni és reménykedem, mert érzem benne az akarást, hogy gyógyuljon. Tudom, hogy ez nem mindig elég, de sokkal jobb, mintha feladná...
Ma a lányokat köszöntöttük, két márciusi lánykánk is van, a férjem legnagyobb és legkisebb csemetéje. Siettem az ünneplésre vissza, útközben hazafelé kapott el az a viharos erejű szél Gyöngyös felé, bizony féltem, nagyon fogtam a kormányt...
Hááát, ezek a legfontosabbak, s a leggyorsabban leírhatók. Holnap nem tudom, mi lesz, reggel kutyaiskola, a lányomnak táncverseny, este kiállításmegnyitó, azt sem tudom, hogy hogy fogok végigszáguldani a napon, de talán egyszer csak vége lesz:)
Szép evasárnapot Nektek! :)
Mik vannak:-)
Gyémánt akkor a diplomában van...
http://www.mennyegzo.hu/magazin/hazassagi-evforulok-elnev ezesei
Mi május 5-én akkor mehetünk shoppingolni:)
na kidobott a hozzászólásommal együtt...
Nem semmi az ötven év, az vaslakodalom vagy gyémánt?
Tényleg maradnod kéne, olyan kevesen vagyunk, én a 21 évemmel csak kullogok Liza után, igaz, nekem a 2. házasságom.