Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A csábító naplója
Létrehozva: 2002. július 28. 11:02
Ket, altalam fontosnak tartott gondolatot szeretnek megvitatni Veletek. Az elso: mikent csabulunk el, milyen osi es ujabb praktikak aldozatai vagyunk, amikor valaki ugy dont, "megszerez" bennunket. Milyen a jo csabito? Masreszt megkiserelhetjuk leirni az elcsabulas anatomiajat, mi adja a pillanat varazsat, mit erzunk ott es akkor, lehetnek-e elvarasaink. Vajon "kivesezhetunk" ilyen intim momentumot? Hat akkor. . .
Nem vagok nagy szakértő a témában, én csak elcsábulni szoktam, de egy rövid adatsor a KSH-n azt mutatta, hogy 200-2014 között az országban fellelhető Liliomfik száma 0 volt... Más kategóriák növekvő tendenciát mutattak, mint a selyemhernyók, selyemfiúk, travik, melegek, lesbikusok, stb...
A heterok száma is vészesen csökkent a tárgyi időszakban :-D Nem divat és többek véleménye is az volt, hogy maradi, sőt mi több guctucstalan... ;-)
Ennyi elütést, borzalom.
Esten, délutánon, reggelen akart lenni.
Véletlenül eolvastam erről a topikról, hogy itt kérem csábítanak, de megdöbbenve látom, hogy irodalmi est/reggel és/vagy délután van csupán...
Na, így nem csoda, hogy nem csábulnak...
Na, mindegy, ha valakinek esetleg csábíthatnékja van, akkor kezdje el, alkalom adtán 30 munkanapon belül megküldöm hiavatlos állásfoglalásom... :-D
Folytatá
Harcos Katalin
Halhatatlanságunk
Légy hegycsúcs, s én lágy völgyed leszek!
Légy folyó, és partjaid közt elveszek.
Légy Nap, és Holdad leszek én,
hogy világítsak létünk bús éjjelén.
Érintésed legyen esti fuvalom,
amely tétován játszik ágyékomon,
míg én számodra legyek förgeteg,
minek tüzében tested megremeg.
Légy életem! Értelme napjaimnak!
Leszek halálod, hogy veled maradjak,
tiéd legyek még ott is, akkor is,
ha köröttünk már minden más hamis.
Szívedbe, testedbe titkon rejtezek.
Légy lelkem, s én szintúgy lelked leszek!
Beléd olvadok, hogy egyek legyünk…
így válik halhatatlanná az életünk.
s:
Harcos Katalin
Halhatatlanságunk
Mondd, álmaimban mért kísértesz?
Szédítő szavakkal mit ígérhetsz?
Óvj, ölelj, - ejtsen rabul a vágyad,
s én megnyitom előtted lenge ruhámat…
Vágyak férkőztek éjjelembe,
s pőrén, öleléseddel befedve,
sikoltozós gyönyörökre vágyom
ringó, szerelmes nyoszolyádon.
Vállaidon könyököl az élet.
Puttonyában csalóka remények:
múlt, jelen s jövő együtt kucorog,
mint éjszakában hunyorgó csillagok.
Ott incselkednek hiábavaló álmok,
s együtt megélt léha boldogságok.
Borulj fölém, mint bársony sötét,
s legyek neked én hívó messzeség!
Dalszöveg Köszönöm, hogy imádott, hogy reám így vigyázott,
de ne küldjön virágot nekem.
Köszönöm, hogy becézett, de egy kissé elkésett,
mert titokban másé lett szivem.
De miért is áltatnám többé magát?
Váljunk el szép csendben, mint két jó barát!
Köszönöm, hogy imádott, hogy reám így vigyázott,
de ne küldjön virágot nekem.
Egy valczer több mint száz beszéd!
Átfonja mind a nő szívét.
Egy jó hawaii blues, mely úgy odahúz feléd.
Bús zene, mámor és varázs,
víg zene csók és vallomás.
És nem kell hozzá már semmi semmi más!
De miért is áltatnám többé magát?
Váljunk el szép csendben, mint két jó barát!
Köszönöm, hogy imádott, hogy reám így vigyázott,
de ne küldjön virágot nekem…
mert titokban másé lett szívem.
Ahogy látom, az idén se lesz túl sok csáőbítás...
Kár, nagy kár...
Álom suhan ... csapong a gondolat.
Hiába űzöm, nem hagy nyugodni,
és hogy nehezítse a dolgomat
nem enged soha elandalodni...
Emlékek, álmok... és a vágyaim
uralják még lelkem és a testem.
Hiába, - tudod - pajzán álmaim
sóvár, színes csapdájába estem.
Megtestesült benned a gyönyör,
szerelem, boldogság, igézet...
kéjsóvár vágyam úgy meggyötör...
te lettél számomra a végzet.
Szeretni vágylak és úgy hiányzol
akár halott, kiszáradt folyónak
partjai közül a hűvös habok
mikben víg halacskák játszadoznak.
Érezni vágylak, kívánlak egyre
csókolni és ölelni szüntelen...
és érintésed boldoggá tenne...
csak lennél megint újra itt velem!
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek.
Ugye minden pasi tudja holnapra a kötelességét és nem festjük potyára a tojásokat?
Mit mondanál,
ha most kezedbe tenném két kezem,
tekintetemből sütne az érzelem,
s csókra várón lehunynám a szemem?
Mit mondanál,
ha fejem a válladon nyugodna,
vagy ajkam kis pilleként csapongva
csókolna, és szerelmet susogna?
Mit mondanál,
ha éreznéd testemben a vágyat,
ami érintésed nyomán támad,
s tűzként ereimben szerteárad?
Mit mondanál,
ha szám szerelmesen súgná neved,
ha kitárnám feléd a szívemet,
s átadnám legféltettebb kincsemet?
Ady Endre: Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Ma fáj, hogy messze vagy.
Úgy lehajtanám öledbe fejem!
Kérném, hogy itt maradj,
míg elcsitul bennem az érzelem.
Megfognám a kezed.
Tenyeremben tartanám ujjaid,
s megsúgnám - csak neked -,
hogy énbennem miféle vágy lakik.
Megcsókolnám a szád.
Szerelmet adni -látod?- szép dolog...
Nincs bennem semmi vád,
mert te ott vagy, amíg én itt vagyok.
Hú, de régen jűrtam itt utoljára, de látom, hogy nem maradtam le semmiről.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.
Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.
Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.
Érezni, hogy itt vagy... velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy szemeddel rám nevetsz
s szemed fényes csillagként rám ragyog.
Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen...
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.
Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam. Harcos Katalin: Álmodtam veled
Csábítanának, nyugi! Csak nincs elég önbizalmuk. Félnek hogy felsülnek, aztán mi lesz akkor?????
Hát mi lenne! Büntiből ablakot pucolnának!
Ja! hapsik! Gőzöm nincs, mit csinálnak.
Unokát dajkálnék én is, de hol van az még???
Persze azért egy igazi csábítás jól esne
Jaj, de aranyosak lehetnek a két pici leányzó.
Kórházban első 3 nap ágyszomszédom 3 lányos ikeranyuka volt, de azok már 4,5 évesek.
Nem tudom hova lettek ezek a magukat nagyra tartó hapsik innen.
Nem, nem, nem vagyunk mi öjegek! Bakfisszámba megyünk.
A fiuk? lustikák, vagy dajkálják az unokáikat.-
Ez érthető!
A jelenleg legfiatalabb ismerőseim 1 naposak, 2 kislány, ikrek. Végre megszülettek, alattunk laknak. Kedves házaspár, már nagyon megérdemelték az áldást.-
Ki az aki megöregedett???
Máég most nyamvadt állapotomban sem érzem magam öregnek?
Fiúk meg ellustultak, na de ennyire?
Bizony-bizony! Jó is volt, mikor úgy pörgött, mint a szélkerék.
A lányok megöjegedtek, a fiúk megvénültek?
Nem hiszem el!!!!!!!
Látom, ez a topic is meghalt régen, pedig de nagyon jó volt a megboldogult szép időkben