Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem szeretem anyámat
Torolt_felhasznalo_570737
Létrehozva: 2005. január 20. 15:07
Sajnos így van. Túl a 30-on két gyerek anyukájaként egyre inkább érlelődik bennem ez az érzés, egyszerűen nem vagyok képes szeretni őt, nem tudok rá szeretettel gondolni, közömbös nekem, egyszerűen nem tudom lezárni a múltat, a sok sebet amit hagyott rajtam és a testvéremen, a kicsinyességét, a butaságát, a bántásait, a piszkálódásait, a gorombaságait, az önzőségét a gyerekeivel szemben, nem tudom megbocsátani a szeretet nélküliségét, a pénzéhségét, a kárörvendő véleményeit, az állandó sértődöttségét, a segítség nélküliségét, az állandó mártírkodását, a mások előtti színészkedését... nem bírom ... ahogy én is öregszem, úgy nyílik fel a szemem, egyre érzékenyebb vagyok rá, utálom, hogy családi drámákat rendezett maga miatt, mikor szükségünk lett volna anyára, utálom, hogy előttünk akart látványosan önygilkos lenni (bár ennek már 15 éve is megvan...) utálom, hogy nem volt szerettteljes a karácsonyunk soha, mert mindig megsértődött valamiért azanap este... fáj, nagyon fáj, de nem tudok az egyre kristályosodó érzéseim ellen harcolni, mert látom milyen ő, ismerem, és taszít, rettenetesen taszít... soha nem számíthattam rá, a bizalmammal visszaélt, az egész gyermekkorom arról szólt, hogy ő ő ő őő ő ő ő .... képtelen vagyok megbocsájtani, pedig el kéne felejteni, de nem megy... látom a gyerekeimet, imádom őket, látom, hogy másként is lehet, látom már, mennyire megkeserítette a viselkedésével a gyerekkort és a kamaszkort... még most is ilyen, de szerencsére csak ritkán látom. Nagyon figyelek magamra, hogy nehogy olyan legyek mint ő velünk volt és ma is az... Utálom, hogy ő az anyám, azon kívül, hogy megszült, köszönhetem neki és apámnak is az útravalót az élethez amit kaptam tőlük összesen: az önbizalomhiányt amit lelkünk tiprásával sikeresen elértek.
Mostmár jobb, hogy kiírtam magamból, köszönöm, hogy elolvastad, le kellett írnom, mert nagyon feszített és feszít belülről.
Mostmár jobb, hogy kiírtam magamból, köszönöm, hogy elolvastad, le kellett írnom, mert nagyon feszített és feszít belülről.
Szia, már csak emiatt is kezdeni kéne ezekkel az érzelmekkel valamit!
Mert amíg nem "pucolod" ki ezt magadból, mármint a régi sérelmeket, addig így lesz!
S nem akarsz örökké ezzel a tudattal élni, ugye?
Szerinted bocsássak meg?
Csak annyit fűznék hozzá, hogy amikor az ilyen nem éppen elég érzelmi intelligenciával megáldott, vaskalapos, megátalkodott banyák (kriszmam) észt osztanak, abból csak nyűg van. Azt üzenem nekik:VONULJANAK VISSZA!Senki nem kiváncsi rájuk! Az ilyen emerek miatt nem tudódnak ki a topicban szereplő esetek. Ők azok, akik inkább lehajtják a fejüket. .
De bölcsebbek maradtak volna, ha most itt hallgattak volna. . .
Tényleg, hogy behalt a Csisztus topicom, rég láttalak téged is már :-)
Most a fösulis anyagok ügyében kérdezösködöm meg indítok topicot, meg mikor milyen ügyben :-)
Ennek a topicnak a témájához annyit, hogy szeritnem akinek nem volt felhötlen gyerekkora, az pont az elszenvedett sérelmek miatt lesz az átlagnál érzékenyebb és ennél fogva empatikusabb mások problémái iránt. Amíg valaki nem fázik, nem éhezik, nem verik meg, nem eröszakolják meg, nem tudja elképzelni, mit jelenthet azt átélni. De aki sajnos átélte, pontosan tudja, milyen @ar érzés és ezért jobban kiáll másokért sokszor, nehogy ök is ebbe a helyzetbe kerüljenek.
Nem egyszer szólok utcán rá gyereküket verö anyákra kedvesen az utcán, hogy mondja, tényleg erre a gyerekre ilyen dühös? Tényleg ö tehet a maga rosszkedvéröl? Ilyenkor ugyna elküldenek a francba, de picit lecsillapodnak és elszégyellik magukat, nem bántják tovább a gyereket. Volt olyan is, hogy visszamorgott a roma nö, mi közöd hozzá, de aztán kitört belöle, hogy az a szemét Lali nem adott pénzt megint kajára, hát adtam neki egy ötszázast és teljesen megváltozott. Sírva fakadt, megcsókolgatta a gyereket és megköszönte a pénzt. . .
Sokan a másoktól elszenvedett sérelmeik, frusztráltságuk miatt bántják a gyereküket, mivel a másik felnött ellen tehetetlenek, a kis védtelenen vezetik le. . . Miközben lelkiismeretfurdalásuk támad, mert pontosan tudják, hogy ártatlant bántanak.
Egyébként bennem is dolgozott a régi emlékek feltépése, apámmal gondolok mostanában sokat, eszembe jut és nagyon fáj, hogy így tönkre tette önmagát, és nem érhette meg, hogy lássa, én, a ksiebbik lánya kitörtem abból az ördögi körböl, pénztelenségböl, tehetetlenségböl, gyengeségböl, amiben ö élte a maga életét. Ami neki sose volt, az van nekünk öneröböl, saját lakásunk, szép bútoraink, kocsink van és föleg lelki nyugalmunk. Néha elképzelem, amint ösz hajú kis öregként ott totyogna velünk és anyámmal a Balaton partján, mert nyaralni se volt sohase. Saját elrontott, félbemaradt élete romjai fölött kesergett évtizedekig, képtelen volt kitörni a közegéböl és ezért anyámat meg minket hibáztatott, vergödött az alkohol felejtést hozó mámorában.
Ezért tudtam neki megbocsátani, mert rájöttem, nem volt ö rossz ember, csak rosszá tette a magatartását a saját akaratgyengesége, belenyugvása a rossz körülményekbe és a könnyebb utat választotta, a piát és a család terrorizálását.
Amint megtaláltam a dolgok mozgatórugóját, megnyugodtam, így felmentést tudtam neki adni azért, amit tett. Mert valójában szeretett minket, csak nem jól és akaratán kívül tette bizonyos mértékig tönkre az életünket, a növéremét bizonyosan, mert ö sodródik, pont mint apám.
Én viszont kökemény, szívós ember lettem, bár belül érzékeny és kedves vagyok, de megtanultam az ö negatív példáján, hogy küzdeni kell, kitörni a nyomorból, a tehetetlenségböl és sziklaszilárdan hinni abban, én több leszek, mint apám volt. . . De öérette is, ma büszke lenne rám.
hehheh
(Engem anyám "csak" megalázott és kihasznált, szavakkal bántott, elérte, hogy semminek érzem magam, és még most sem tudom elhinni, hogy bárki is szerethet. Nem tudom megbocsájtani, hogy hideg novemberben könyörögnöm kellett egy meleg nadrágért, mert nem volt miben járnom. De tudom, hogy van az enyémnél sokkal rosszabb gyerekkor. )
Kívánom mindenkinek, hogy nagyon boldog élete legyen, szerető család vegye körül. Az a család, amit választottunk! Erősek vagytok, talpra álltatok, most már ez számít.
Azok az emberek meg, akik nem beszélnek róla, ahogy írta k. , mert nem tartozik senkire és mert szégyelli, pont az ilyen hozzááállás miatt merik a szülők verni, megerőszakolni, megalázni a gyerekeiket, mert tudják, hogy a társadalom így áll hozzá:
amit a nagynéném is mondott:ezt nem kell mindenkinek tudnia,
ahogy k mondta, nem tartozik senkire
ez két nagyon tipikus példa, csak közben a mai adatok szerint a gyerekek 3 %-át szexuálisan zaklatják, az 100-ból 3 gyerek és ez csak a felszín, a mai adatok, az, ami napvilágra kerül. Hogy hány gyereket vernek agyon, azt nem tudom, valaki itt írta a 2 hetente egyet hazánkban. Egyszer láttam egy képet, a nane hirdetése volt azt hiszem, hogy hány nőt ölnek meg, ezeket a problémákat a régi család-modell nem tudja megoldani.
Ez is ezért lehet:mert "a család ügye", "nem tartozik senkire", "szégyellem", "úgyse hisznek nekem"
és mert belesulykolják a gyerekbe, hogy apának-anyának igaza van, (gyűlölni tilos:)), akkor is, mikor pedig nincs.
No, én megyek aludni, békés éjszakát kívánok nektek.
Kedves Kriszmam, lásd be, téves véleményt alkottál a téves alapinfók alapján és akkor senki se bánt tégedet.
Azt is megértem, hogy mit akartál mondani: bármennyire is hibáznak a szüleink, legyen bennünk annyi kötelességtudat és emberség, hogy megpróbálunk megbocsátani nekik és gyermeki szeretetböl, megbocsátásból tisztelettel lenni irántuk. Csak azért, hogy a család eszménye ne sérüljön, és mert a tradíció ezt tanítja, mutatja.
Nézd, a világ változik. Hozzáteszem, szerencsére.
Ma is szükség van persze szép emberi értékekre, megbocsátásra, tiszteletre, saját sérelmeinken való felülemelkedésre, de azt is látni kell, legalább ennyire fontos, hogy a másik oldal, a bántó, sértö fél, a szülö korlátok közé szoruljon. Többé ne tehesse mindazt meg egy anya vagy apa sem a saját gyerekével, amit itt sokakkal megtettek, végre a társadalom kezd ébredni a képmutatásból, abból, hogy ha nem akarjuk észrevenni a bünöket, akkor azok nem léteznek. Végre a köztudat kezdi elfogadni, hogy a családon belüli eröszak igenis egy büntetendö dolog, nem magyar, népi hagyomány, mint ahogy a mondás is tartja: pénz számolva, asszony verve jó. A barbár magyar hagyományok szép lassan szelidülnek, talán egyszer tényleg európai kultúrával rendelkezö emberek és szülök lesznek többségében M. on is.
Hidd el, aki tudott, már rég megbocsátott a szüleinek, mert vagy eltelt annyi idö már, hogy meg tudott bocsátani, vagy mert sikerült feldolgoznia magában a történteket. De fogadd el azt, hogy vannak emberek, akiknek hatalmas lelki sebeket okoztak a szándékosan, önzö módon bántó szüleik, tehát nem jószándékú, nevelö verésröl, tévedésröl van szó, hanem sokszor szadista, perverz emberekröl, akiknek minden más nyilvánosságra kerülö esetben rács mögött lenne a helyük. Ha Napest apja a szomszéd gyerekeket molesztálja és ez kiderül, tán már rég felelösségre vonták volna, legkevesebb, hogy jól helyben hagyja a szomszéd, de a saját gyerekeit nem védte senki se töle, ez a szörnyü.
Az ilyen sérelmeket átélt embereknek hagyd meg a fájdalom, harag, düh jogát, mert ök szenvedték el a történteket és nekik kell feldolgozni azt, ha képesek lesznek valaha rá.
Személy szerint örülök, hogy indult egy ilyen topic, ugyan a topic cím egy konkrét problémát takar, de szép lassan átalakult egy átfogó, családon belüli eröszak topiccá, amibe minden belefér, szeretetlenség, elhanyagoltság, lelki, fizikai terror. Mi, a saját történeteinkkel egy-egy fátylat lebbentünk le a magyar társadalom által még mindig eltitkolt és ezért nem létezönek tekintett problémákról.
csak szánni kell, mert ostoba.
az unokád apja erőszakolja meg a gyerekeit 8 éven át, forduljanak segítséghez, de találjanak süket fülekre, verjék őket véresre, alázzák meg szavakkal,
16 évesen az első korrepetálásért kapott fizetéséből kakaót vegyen a testvéreinek,
felnőttként ugorjon ki az ablakon álmában, az apja elől menekülve, aludjon zárt ajtóknál zseblámpával az ölében,
költsön el másfél millát pszichoterápiára
de, bár nekem jól áll a gyűlölet,
(te tudod, hiszen végigolvastad az egész topicot, megnézted a bemlapokon az arcokat, akiket megerőszakoltak, megvertek, megaláztak, igaz?hisz csak így van(helyesebben csak lenne, csillagom, mert ennyit olvasni meghaladja felfogóképességedet. . . ) jogod és alapod ítéletet alkotni)
de nem vagyok gonosz
és senki nem érdemel olyan gyerekkort, mint itt sokunké. Tudod mit, még te sem.
Egyébként, ha végigolvastad volna a topicot, mint ahogy nem tetted az említett okok miatt,
akkor tudnád, hogy én apámat olyannyira nem gyűlölöm, hogy még azt is felajánlottam neki, hogy segítek egy pszichiátert keresni, aki kezeléssel és gyógyszerekkel szörnyetegből emberré változtathatja.
Részemről te innen nem létezel, és nem olvaslak, mert nem érsz annyit,
ezt tanácsolom a topic többi hozzászólójának is,
mert te nem érdemelsz figyelmet, mert csak egy szívtelen klimaxos liba vagy.
Úgyhogy irogass, okosíts mindenkit, és ha az unokád szól, hogy a papa megerőszakol, tudd, hogy Isten most küldte el a tanaid igazi próbáját.
Te majd az Úr előtt számolsz el azzal a bigott ostobasággal és korlátoltsággal, ami süt minden szavadból.
Két meglátásom lenne:
1, A topikom címe: nem szeretem anyámat, te vagy az, aki folyamatosan a gyűlölet szót írod és hangoztatod, nem emlékszem, hogy én ezt használtam volna, most meg kétszer is meghazuttolod önmagad ezzel kapcsolatban
2, Úgy mondasz véleményt, hogy bevallod el sem olvastad elejétől végéig a hozzászólásokat, Te olyan okos vagy és intelligens, hogy rögtön az egészről van véleményed- legalább a topikom címét jegyezted volna meg, utalok itt az első pontra -
Ezen kívül gúnyosan megjegyzed, hogy első generációs diplomás vagyok - tudod én büszke vagyok erre, bármennyire is Neked ez fáj, és az meg csak rám tartozik és arra akivel ezt megosztom, hogy miként szereztem, milyen körülmények között, de hogy még jobban pukkadj, azért is elmondom, hogy két diplomám is van, és a másodikat is munka mellett kemény tanulással magam szereztem, magam fizettem, csak magamnak köszönhetem. És nem a szüleimnek.
És azt sem vetted észre, hogy nem egyszerűen azon vagyunk itt, hogy minél csúnyábbakat írjunk a szüleinkről, hanem azért, hogy találjunk egy másfajta utat, egy szeretetteljes családhoz, amelyben a gyerekeink nem szenvednek lelkileg vagy fizikailag úgy mint mi és ne a megaláztatásokat adjuk tovább.
Ezen dolgozunk és EZ A LÉNYEG!!!
De hagyd már békén az ittenieket, ne osztogasd az erkölcsöt, nem áll jól.
Nekem sokáig tartott közel a negyvenhez éreztem, hogy már nem fontos, már nem gyülölöm - még ma sem tudom talán undorodom?