Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Angyali érintés
Torolt_felhasznalo_716629
Létrehozva: 2005. január 3. 18:03
Sziasztok!
Arra lennék kíváncsi, hogy volt e valakinek szerencséje megtapasztalni az angyalok közelségét, jelenlétét.
Találkozott-e már valaki angyalokkal? Kérte e a segítségüket?
Mik a tapasztalatok?
Előre is köszi Mindenkinek!
Arra lennék kíváncsi, hogy volt e valakinek szerencséje megtapasztalni az angyalok közelségét, jelenlétét.
Találkozott-e már valaki angyalokkal? Kérte e a segítségüket?
Mik a tapasztalatok?
Előre is köszi Mindenkinek!
Az összes feminista mozgalom a két VH-nak köszönheti a létét.
még a második VH-ban sem harcolhattak nők a fronton, csak a Krasznaja Armijában. Mára azt is elérték, hogy az USA is engedélyezze a női katonáskodást.
ha nincs a két VH, nincs feminizmus.
Igen, konkrétan a két VH-nak köszönhetik, hogy ma ott lehetnek a politikai elitben is, akár a világ legnagyobb hatalma elnökének jobbkezeként is.
Rice kisasszony a tipikus "modern nő" (attól eltekintve, hogy ész tekintetében a világ 99%-át maga mögé utasítja): nincs családja, nem szült, karrierista, jól néz ki, és olyan hatalom van a kezében, amivel háborúkat robbanthat ki, vagy szüntethet meg.
a bankszámláin megközelítőleg százmillió dollár pihen már most, a négy éves ciklus alatt ez vlsz. egymilliárdra fog fölkúszni.
A feministák nőideálja. A két VH kreálmánya. A jövő nemzedékének meghatározó személyisége (legalábbis amerikában).
Nem, nem lázadásról beszélek a mostani mocsok ellen, hanem lázadásról egy tisztább, normálisabb világért. . .
Mindenki panaszkodik, mindenki meghunyászkodik. . .
"The slaves shall serve. . . "
Tekla, szerintem nézz körül a marketing, a pr és reklám osztályokon a multiknál.
A Vodafonnál anno két éve még minden marketinges nő volt, a pr osztály döntő töbsége nő volt, a reklám osztályé úgyszintén.
Manapság ezek női szakmák, mondhatni, tíz reklámosból hat nő, három buzi, egy férfi.
A médiumokban pedig miket is látnak?
No nézzük, egy átlag 12 éves lány milyen magazinokat olvas? igen, eltaláltad! Nem Magyar Közlönyt és Világgazdaságot és Ébredjetek! periodikákat, hanem Bravo girls-t, Popcorn-t, esetleg talán Cosmopolitant. . . meg van még egy rakat egyéb tiniújság.
Egyet tegyél meg magadnak: nézd meg, kik szerkesztik, és mi van benne. El fogsz képedni attól, hogy szinte csak nők dolgoznak benne (talán a fotósok, meg a tördelőszerkesztők férfiak).
És mi van bennük? 'Hogyan legyünk kurvák három pofonegyszerű, de méregdrága lépésben, avagy ha szegény vagy, dögölj meg'.
Nők nevelik lányokba, hogy milyen életfelfogásuk legyen!
Kysslinának is szól innentől a hsz-em:
ez nem polgárpukkasztás! Az majd 14-18 év között alakul ki valamikor, 11-12 évesen még prepubertásról beszélünk.
*azért öltözik úgy, hogy szülei hülyét kapjanak tőle. *
Konkrétan azért, hogy megdugják.
Menj el disco-ba, nézz körül a fiúwc magasságában. . .
Egykori barátom élménye, Frankhegyi goa-party után, hajnalban: három 12-13 év körüli lányocska, kurvának öltözve ballagott előtte és arról tréceltek, aznap este ki nyomott több bogyót. . . és elhiheted, nem az m and m's csokibogyókról beszélgettek.
Ráadásul elég furcsa az a szülőpukkasztás, ahol a szülő adja a pénzt a ruhára. . .
*Az új módi a hülye hip-hop, amelyben az agyatlan feka k. . . k úgy táncolnak, meg öltöznek, mint akit éppen izélnek, *
A magyar néptáncban is pontosan ez megy csak bújtatottabban.
Amúgy kit érdekelnek a klipek? nem a fekákat utánozzák, hanem a fehér csajokat (a cigók mintáznak az afroamcsikról).
Olvass Bravo-girlt!
Szerintem a mindennapi viselkedésnél kezdődik a társadalom.
Nem tudod, vagy nem hiszed? Nagy különbség! Én tudom, nő vagyok. Nagyon sarkytott megfogalmazás azt írni, hogy a mai nők nem szeretik rajongva a gyerekeiket. Márpedig, ha egy anyának bent kell maradnia egy tucat kockafejűvel egy ostoba értekezleten, az igenis megfosztja őt attól, aki a legfontosabb az életében.
A mai magyar helyzet az, hogy a munkáltató első kérdése, hogy van-e gyereke, és ha nincs, akkor akar-e? A delikvensnek meg szépen bespájzolva már a gázszámla, meg a villanyszámla, meg a mit tudom én micsoda. . apuka meg két műszakban brusztol, persze minimállal bejellentve, vagy bejelentve sem. . . na ez a nagy helyzet. És akkor csodálkozol, hogy nők könyöklősek lettek. .
Welcome the real world!
A nők kérték, hogy legyen végre két marha nagy háború, hogy végre megdöngethessék a mellüket, hogy majd mi megmutatjuk, és jól befürödtek. . . ?
A nézőpontod elég egyoldalú, nem gondolod? A férfiak pedig csak a dolgukat végezték, tették a kötelességüket. . . Hát, ez sántít. . .
Megsúgjam miért, és honnan? Az új módi a hülye hip-hop, amelyben az agyatlan feka k. . . k úgy táncolnak, meg öltöznek, mint akit éppen izélnek, természetesen mindez az USA-ból, ahol lassan már nem készülhet film anélkül, hogy valami maniókarágó ne legyen benne sztárolva. Ez az új trendi. De ennek nem a feminizmus az oka, hanem az idióta globalizáció.
A 12 éves kurvának öltözött gyerekek pedig a médiának köszönhető, nem a karrierista nőknek.
Ami most van az pont az értékek devalválódásának köszönhető. A mellékelt ábra ezt mutatja és ezen nem segít az ábrándozás és kényszeres lássuk a szépet atitűd.
Az nem baj, hogy szeretsz nagy szavakat használni, de az igen, hogy nem tudod megalapozni. Ha érted.
Nagy általánosságban, mondhatnám statisztikailag igazad van, mert adatok támasztják alá, de én látok szép gyerekeket, fiatalokat, öregeket is. Nagyon sok olyan emberrel találkozok akik igazi emberi értékeket képviselnek, nem anyagiakat. Csak szerencsém van?
Ebben a fórumban halálra szapuljuk a nőket, de a férfiak is odatették a maguk részét a rothadáshoz rendesen. Eddig a férfiak voltak a frontvonalban és nem működik az általuk képviselt modell, mint a mellékelt ábra is mutatja.
Ne haragudj, de én nem hiszem, hogy a legtöbb nő szívesen letenné a mobilt, stb, stb. Manapság nem "trendi" gyereket nevelni. Abban sincs köszönet amikor karrier után szülnek. . . Figyeld már, ott jön Pisti nagymamája! (Az nem a nagyanyó te. . . hanem az anyja!)
Ha reális képet akarsz látni, akkor nézz körül az utcán. Nézd meg, hogy milyen kölkök mennek iskolába. Ennyi retardált humánt én még életemben nem láttam. A lányok a legjobbak. . . a következő női generáció. Már 12 évesen úgy öltöznek mint a kurvák, úgy beszélnek mint a kurvák. Akkor mik is?
Őket bizonyára apuka öltözteti kurvásan és ő is sminkeli ki őket ribanckának.
Biztos vannak akik szívesen lennének jó anyák, de ezek száma elenyésző. Hiába írod úgy mintha nem így lenne. Maga a világ mutat neked fityiszt.
Teréz anyát is ide sorolnám, csak éppen az ő munkája karitatív munkában teljesedett ki, és máltán kapta az "anya" nevet, de tény, hogy nagyon okosan, és céltudatosan építette fel az egész életét. Most eltekintek a vallásos részétől, mint ember, mint nő tekintek rá. Az egyik legjobb üzletasszonyként tartják számon, mindamellett, hogy önmagának soha semmit sem tartott meg, még egy vacsorát sem, inkább kiterelte a Nobel díjasokat a díszvacsoráról, hogy vigyék el az élelmet az éhezőknek.
Kezdjük ott: nincs gyerekem, és nem azért, mert a karriert építettem mindenek előtt, hanem mert nem találkoztam olyan férfivel, akinek érdemes lett volna gyereket szülni, aki vállalta volna, ezt a "terhet". Persze attól még szülhettem volna, de én is azt vallom, hogy egy család anyukából, apukából és gyerekekből áll. Nem mamából és gyerekekből, bár jobb híján ebből is állhat. Ám én olyan bolond idealista vagyok, hogy teljes családot szerettem volna! Nem jött össze.
Én sem hiszek egyetlen egyházban sem, de azt hiszem, hogy a Jóisten mindenkinek egyénileg szabja ki a feladatait, és nem (főként) aszerint, hogy az illető férfi-e, vagy nő. Ez ugyanis "odafent" nem olyan lényeges!
Elsősorban a siker fogalmát kellene újra elővennünk, ami nem feltétlenül jelenti az anyagi, vagy a szakmabeli sikereket (ez előbbi vonzata az utóbbinak), hanem bármit amiben kiemelkedően teljesít egy ember. Egy nő esewtében sikernek érzem feltétlenül az összetartó, boldognak nevezhető családot (és most itt ne boncolgassuk a boldogság fogalmát, mert leterheljük az NLC szerverét). Ez mellett maradhat ideje másra, a nők nagyon kreatívak, alkothat, karitatív munkát végezhet, gazdálkodhat, sőt bármi más, ha az nem érinti a családja életét negatívan. . Mindamellett én em szeretnék otthon ülni életem végéig, és vagyunk ezzel nők nagyon sokan. Azt kellene végre megérteni, hogy a munka nem feltétlen a megélhetésért kell történjen. Amikor kicsi gyerekként eldöntöd, mi leszel, ha nagy leszel, akkor ne a megélhetés alapján döntsünk, hanem az alapján, ami a személyiségünkből adódóan örömet szerez. Így egy ügyvédcsalád leányunokája sem feltétlen kell, hogy jogi egyetemre menjen, ha őt a virágok közelsége teszi boldoggá. Ha boldog, ha szereti a munkáját, akkor előjön a benne lévő kreativitás, és abban a szakmában elért sikere meghozza a megélhetést is számára. Nem feltétlen boldogabb az ügyvédnő a berendezett luxuslakásában, mint a mellette levő kis virágboltban a virágkötő szerényebb élettel. Mi magunk teremljük ki a karrierista nőket, mert a nő alapvető ösztöne a biztonságra való törekvés. Ha nincs más lehetősége, akkor megteremti ezt a biztonságot magának. A társadalom eltorzulása miatt (bizonytalanság a gazdaságban, globalizáció, a régi , megszokott dolgokat felcseréli a kintről érkező új impulzusok tömkelege) a nőkben felerősödik ez a biztonságra való törekvés, hajt, és hajt, nehogy valami "beüssön", mert mi lesz a gyerekkel, hogy fizeti a színtén gyerek jövőjéhez szükséges költésgeket. . és hiába akar az anyai ösztönei miatt éppen többet dolgozni, hogy biztonságba tudja a szeretteit, nem veszi észre, hogy csapdába került.
Én így látom, és azt hiszem a legtöbbjük szívesen letenné a mobilt, és boldogan kezébe kapná a fakanalat.
Nos, érvek, érvek ellen, és mellett lettek itt felsorakoztatva, de nem láttam közöttük a megoldást, amit lehet, hogy valóban nem mi fogunk megtalálni, de ez nem is baj, már az is jó, ha legalább észrevettük, hogy probléma van.
Érdekes látni az indulatok energiáit, mindíg lenyűgözött ez az emberben.
Valamiről azonban szerintem megfeledkeztetek, mikor egymásra mutogattok (én is, hiszen én is beszáltam a vitába az elején), és ez a társadalom:
Vannak példák a történelembnen, ahol a nők kúltúráltak, és családcentrikusak voltak egyben, miközben karitatív munkákat láttak el, és nagyon is sikeresek lehettek , de sajnos ez mindíg csak a társadalmak egy szegmensében működött, én most speckó az arisztokráciára gondolok.
Azok a nők, akik éppen társadalmi helyzetük miatt nem tudták ezt elérni, ugyanúgy hordozták magukban erre a vágyat, és el tudom képzelni annak az anyának az érzelmeit, aki kénytelen volt pár éves gyerekét is dolgozni küldeni, mert különben enni sem tudtak volna. Mi járhatott annak a fejében? Kereste a megoldást, és kit okolt? A politikát, a társadalmat. . az anyai, női ösztön lázadt benne a tarthatatlan helyzet miatt. Kik alkották akkoriban a politikát? A férfiak. Evidens, hogy úgy gondolták ezek a rossz helyzetben élő nők, ha ők is szót emelhetnének, akkor változtathatnának ezen, és szépen elindult az újkor feminista mozgalama. . .
Azt gondolom, maguk a nők sem erre vágytak, legalábbis nagy részük nem, és ha nagy részük ma is csak annak élhetne, aminek szeretne, és vallom, hogy ez a család, és nem a karrier, akkor nem kerültünk volna ilyen helyzetbe, mert bármennyire is hihetetlen, de kevés az a nő, aki multicég igazgatója akarna lenni, de egyszerűen sokszor nem tehet másként, mert sajnos hiába dolgozik egy apa manapság látástól mikulásig, egy kereset nem elég.
És akkor itt vannak a magukra maradt nők gyerekkel, akiknek igen kemény kihívással kell szembenézniük.
Régen ez utóbbi valamelyest megoldott volt, mert többgenerációs családmodellben éltek az emberek, és egy magára hagyott nő a családjával maradva képes volt a gyereknek normál családmodellt prezentálni. És itt most nem feltétlen válásra, hanem sajnálatos halálesetre is gondolhatunk.