Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Reménykedjek még?
Torolt_felhasznalo_377474
Létrehozva: 2004. október 6. 07:55
Sziasztok. Segítsetek!!! A férjem 9 évi együtt élés után a napokban kijelentette, hogy küldön szeretné folytatni az éltetét. Normál anyagi körülmények között, szeretetben éltünk. Gyermekünk még nincs bár már fél éve ügyködünk rajta.
És most vége. Beszélgetünk persze, hogy hogya tovább, de nem tudom, mit tegyek.
Két hete jártam az orvosnál kisbaba ügyben, most pedig azt mondja a férjem, hogy VÉGE. Miért????? Nem tudok gondolkodni, nem tudok dolgozni, nem tudok semmit.
Akinek van már ilyen tapasztalata, segítsetek kérlek, hogy mi legyen most!
És most vége. Beszélgetünk persze, hogy hogya tovább, de nem tudom, mit tegyek.
Két hete jártam az orvosnál kisbaba ügyben, most pedig azt mondja a férjem, hogy VÉGE. Miért????? Nem tudok gondolkodni, nem tudok dolgozni, nem tudok semmit.
Akinek van már ilyen tapasztalata, segítsetek kérlek, hogy mi legyen most!
Egészen tegnap estig bevettem a dumát, hogy majd új kapcsolatot akar. Hát már megvan az új kapcsolat.
Tudom, hogy ez sajnos szinte hétköznapi, de engem padlóra vágott. Tegnap délben elment és csak este7kor jött haza.
Aztán meg kivonult a lakásból. szinte éreztem, hogy gáz van. Kerestem a telefonját és akor már tudtam, hogy telefonálni ment ki.
KÉsőbb megnéztem, hogy kit hívott. Többször hívta a délután folyamán azt a számot. Felhívtam én is mintha téves hívás lenne. Megkérdeztem, hogy kivel beszélek. Elmondta a keresztnevét a kis fiatal női hang. Elnézést kértem a téves hívásért és letettem.
Elég gusztustalan részemről ez a nyomozás és lealacsonyító, de legalább tudom mi az ábra.
Most már végképp nem tudom mi legyen. Itthon vágom a fapofát és teljesen normálisan vislkedem. "kérsz reggelit?" "összepakoljam a mai munkát?"
Mintha mi sem történt volna. Persze ő időnként flegmázik és néha képletesen belém rúg.
De sajnos ez a rögeszmém, hogy meg kell mentenem a házasságunkat. És még mindig azt gondolom, hogy szeretem őt.
Pasizás? Rá sem bírok gondolni. A legjobb barátnőm minden este elvisz valahová; beülünk egy kólára, egy sütire, de már nem bírom sokáig.
Nem bírok enni, gyógyszerrel sem bírok aludni.
Csak járom az utcákat, bolyongok egy közeli erdőben. Aztán este siránkozom a barátnőmmel, de őt sem akarom maxra ezzel leterhelni, mert ő meg 1 hónapja költözött össze a párájával.
Hogyan fogok így tudni dolgozni a jövő héten? Mi lesz velem?
Reménykedhetsz abban is, hogy nem jön össze valakivel, vagy az nem jó lsül el. De akkor ott a férfi büszkeség ami nem hagyja, hogy visszatérjen. Mert akkor te lennél a nyerő pozicióban, elvégre neked votl igazad, és melletted a helye. no ezért is kérdéses, hogy visszatér.
Nekem ehhez a felismeréshez egy év kellett, ha okosabb vagyok rövidebb lett volna ez az idő:))
Én azt javasolnám neked, hogy nézz körül a pasik körül, lehet, hogy az igazi csak rád vár, és kedvesbb, normálisabb mnit a mostani.
nem olvastam vegig az osszes hozzaszolast, de kb. SalsaNyusz-szal meg Noelle-lel ertek egyet. meg fiatal vagy, az leszel meg 5 ev mulva is, es addig meg van 5 tavasz, 5 nyar, 5 tel, 5 osz ;-) rengeteg ido! biztosan talalsz valakit aki veled szeretne lenni es csaladot alapitani!
Sajnálom a te történetedet is.
Azért én igyekeztem mindig is szétnézni a saját házam táján. A mi kapcsolatunkban inkább én voltam az aki adott a párom meg csak kapott.
Hát ez lett a vége.
Azért sztem csak nem árt az, ha az ember a párkapcsolatában először a saját házatáján néz szét, ti, hogy ő megtett-e mindent, ami tőle telt és utána kezdi vizslatni a másikat afelől, hogy az mit ad.
Amúgy ez az egész életre is igaz lehetne: először teljesítsük a kötelességeinket, aztán nézzünk a jogaink után:-)
Kedves Kati! Remélem, nem haragszol az elkalandozós off-sorokért! Minden jót neked:-)
nálunk az férjem szeretője mondta nekem , hogy szüljek gyereket avval majd megfogom a férjem. ))
hát kiröhögtem, ugyanis ő ugy fogta férjét, minden megcsalás után egy gyerek:))
És kibékültek, nekik két gyerekük van eddig:))
nem egy jó dolog szerintem, én nem fogadtam meg a tanácsát, egy nem stabil kapcsolatba, nem szabad gyereket szülni szerintem
Persze, hogy volt egy harmadik , ráadásul kolleganő volt, és férjes asszony. Nos én akármit tehettem attól, ő még elment, kedves, megértő voltam. , mégis a másiakt választotta, aki persze ejtette őt.
És igaz volt , még nem élte ki magát.
Azóta van második bartánő is, és gondolom harmadik és negyedik is. Egyet tehetsz, kivársz, és megpróbálsz a barátja maradni.
Nem csak neked rossz ez, hanem neki is. Változik belülröl, amit szeretne az is változik. Lehetsz kedves, bübáj meg egyebek, neki most nem erre van szüksége.
Hagyd kicsit hadd eméssze meg a dolgokat, és a történéseket. Nálunk egy év telt el mire barát tudott lenni, mert amikor nem úgy alakultak a dolgai , akkor én voltam a hibás. És persze dicsekedett a barátnőivel amikor jól ment nekik.
Ez egy folyamat, ha vna türelmed, maradj nyugiba, és várj. De ne reménykedj, max barátság lesz a vége.
Az igaz, hogy az észrevehető problémák kb. 3 hete kezdődtek a kapcsolatunkban. De nem gondoltam, hogy ilyen krízis lesz a vége. Ezer tervünk volt a közel jövőre nézve.
Pl befizettünk egy síutat januárra.
Számomra maximálisan érthetetlen, hogy mi történt? Mit nem vettem észre? Nut csináltam rosszul? Miért nem szólt, hogy gáz van? Hogy tehetett ilyet?
Van egy 40éves barátnőm, ő szokta azt mondani, hogy egy pasi a leggázosabb kapcsolatban is nyugisan elüldögél - de a legnormálisabból is feláll, ha van valaki a láthatáron. Azaz semmiért, csak úgy, nem vetnek véget a dolognak. . .
Ezen már ők túl vannak, eső után köpönyeg.
Azt, hogy mit kellett volna tenni, utólag valszeg ők is tudni fogják.
Egyébként meg erőlködhetsz te minden nap is egy kapcsolatban, a szétválás akkor is bekövetkezhet.
Tudod mikor teszed meg a minimumot egy kapcsolatért? Ha minden áldott nap legalább egyszer megkérdezed magadtól, hogy tettél-e valamit aznap a másikért, valamit, ami igazi örömet okozott neki.
Nekem is sok idő beletelt, mire rájöttem, hogy néhány férfi forog a hátam mögött. . . . Nehéz volt elhinni. Most már csak kezelni kéne valahogy, dehát erről leszoktatott a drága.
Szép dolog az eskű, de nem mindig szerencsés erőszakkal betartatni. Ráadásul, nyilván amikor 9 évvel ezelőtt kimondta, a férje úgy is gondolta. De azóta sok minden változott.
Szerintem ha egy férfi elmegy gondolkodni, akkor már nem stimmel a dolog. Akkor már nagy baj van! Egy nagyon jó mondás szerint egy kapcsolatot addig lehet helyrehozni, amíg mindkét fél akarja. Ha valaki nem akarja, akkor nem fog sikerülni, így nem kell rá törekedni, mert az embernek csak egy élete van, és nem mindegy, hogy azt hogyan éli le. Olyan hirtelen megváltozhatnak dolgok, amik addig természetesek voltak. . .
Kati, megértem, hogy nem akarsz elköltözni. De azt megértem, hogy így nem tudsz aludni. . . Azt meg nem értem, hogy változhattak meg ilyen hamar így a dolgok, hogy egyik pillanatban még gyereket terveztek, másik pillanatban meg válni akar. . . Hogy volt ez az egész pontosan?
És miért szeded még azt a gyógyszert? Reménykedsz? Nem akarlak bántani, de szerintem hagyd abba. . . Mert ha még rendbe is jönnek a dolgok, az nem kis idő, és nem most lesz aktuális a gyerekvállalás! Volt egy jó hozzászólás arról, hogy ne reménykedj. Ez pokoli, de igaza volt! Legalábbis abban ne reménykedj, hogy helyre jönnek a dolgok. Abban viszont igen, hogy talpra állsz, és leszel még boldog, mert így is lesz! Ha hiszel az ilyen dolgokban, akkor kérd ki pl. egy asztrológus tanácsát!
És hidd el, majd ha itt lesz az ideje, lesz gyereked is.
A számolgatással, hogy mi lesz majd 18 év múlva semmire nem jutsz. A MOST-tal kéne törődnöd.
Én 40 voltam, mikor elváltam és ha úgy adódott volna, simán vállaltam volna gyereket.
30 éves vagy, nagyon fiatal! Rengeteg időd van!
Tudom, a 30 valamiért nagy krízis, nekem is nagyobb volt, mint a 40, de elmúlt már az az idő, amikor kötelező volt huszonévesen szülni.
Ne ragaszkodj valakihez, aki már nem szeret téged.
Hogy akarsz élni? Úgy, hogy magadhoz láncolsz egy férfit, aiinek nem kellesz már és minden nap ezt akarod érezni, amit most? Mert úgy lenne.
Jogod van ahhoz, hogy szeressenek és a jövendő gyerekednek is joga van apához. Nem is értem, miért írod le magad ilyen könnyen?
Az, hogy gyereket szeretnék tőle az elméleti dolog, mert a gyakorlatban ez a tevékenység megszűnt köztünk.
Bár gusztustalan részéről, hiszen még most is szedem a "teherbe esést elősegítő" gyógyszert.
A gyereket együtt terveztük és együtt határoztuk el, hogy most már mind érzelmileg, mind anyagilag tudjuk vállalni.
Sokat gondoltam arra, hogy egy gyerekkel szemben mennyire korrekt egyedül nevelni. De lehet, hogy korrektebb egy szerető anya és nagyszülők között, mint pl egy verekedős házasságban. Ezért merném egyedül is vállalni.
Tisztában vagyok vele, hogy egyetlen férfit sem lehet gyerekkel megfogni vagy zsarolni. A helyzet az, hogy egy 30 éves nőt sokkal inkább sürget az idő, mint egy 30 éves férfit.
Gondoljatok bele pl 40 évesen is lehet szülni, de mire a gyerek érettségizni fog, addigra 58 évesek leszünk. És utána még továbbtanulás, elindítás az életbe stb. Majd a nyugdíjamból fogom egyetemre járatni?
És mi a garancia, hogy x időn belül akad olyan párom, akit megszeretek? Semmi.
Lehet, hogy most a meg nem valósult közös álmainkat siratom, de az sajnos egészen biztos, hogy még mindig szeretem a férjem. Ése ez a legnagyobb probléma számomra.
Felmerült a különköltözés lehetősége is, de ő nem akar albérletbe menni. Én pedig szintén NEM fogok az otthonunkba vendégként visszajárni még átmenetileg sem.
Gondolkodni akar, ami szerintem egyértelmű a lányok hajkurászásával. Tény, hogy nem igazán élte ki magát, de ez engem nem vígasztal.
Az öszeretet mindenek előtt, állandó önvizsgálgatás, de persze csak arról az oldalról, hogy hogy érzem magam a legjobban - szerintetek erre lehet bármit is építeni? Családot, barátságot, társadalmat? Bármely ígéret megszeghető, mert már nem kívánatos a betartása? Mert intenzívebb élvezeteket nyújtana valami újdonság?
Tudjátok szerintem önvizsgálatot valaminek az elején tartson az ember, aztán ha belevág a dologba, akkor kezdje nevelni magát minden téren arra, hogy szavának tudjon állni. Nem azt mondom, hogy foggal-körömmel ragaszkodni kell bármihez is, ami értelmetlen. De egy alapvetően jó dologhoz igenis ragaszkodni kell nem pedig az érzelmi intenzitás egy hullámvölgyében továbbálni egy új vibrálásért.