Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Reménykedjek még?
Torolt_felhasznalo_377474
Létrehozva: 2004. október 6. 07:55
Sziasztok. Segítsetek!!! A férjem 9 évi együtt élés után a napokban kijelentette, hogy küldön szeretné folytatni az éltetét. Normál anyagi körülmények között, szeretetben éltünk. Gyermekünk még nincs bár már fél éve ügyködünk rajta.
És most vége. Beszélgetünk persze, hogy hogya tovább, de nem tudom, mit tegyek.
Két hete jártam az orvosnál kisbaba ügyben, most pedig azt mondja a férjem, hogy VÉGE. Miért????? Nem tudok gondolkodni, nem tudok dolgozni, nem tudok semmit.
Akinek van már ilyen tapasztalata, segítsetek kérlek, hogy mi legyen most!
És most vége. Beszélgetünk persze, hogy hogya tovább, de nem tudom, mit tegyek.
Két hete jártam az orvosnál kisbaba ügyben, most pedig azt mondja a férjem, hogy VÉGE. Miért????? Nem tudok gondolkodni, nem tudok dolgozni, nem tudok semmit.
Akinek van már ilyen tapasztalata, segítsetek kérlek, hogy mi legyen most!
Pedig Te mindent megtettél a sikerért. Jó szerető, jó feleség, jó anya voltál, nem híztál el, a külsőd is mindig rendben van, nem vagy egy házisárkány, és mégis történhet bármi, ami a családi idillt szétdúlja. . .
Nem jobb fiatalon, erejebe teljében elkezdeni a gyereknevelést?
Bár legyen igazad az 1 hónappal kapcsolatban!
Azt meg tudom érteni, h a férj nem áll készen erre az egészre. . . . . de állítólag ő is szerette volna.
Neki nem tudok mit írni, mert aki ilyen helyzetben gyerekszülésen töri a fejét, az az én szememben több, mint csalódott és több, mint önző.
Kell a megfelelő távolság, h egyáltalán át tudja értékelni az egészet.
Amíg egy fedél alatt élnek, sajnos ez csak egyre rosszabb lesz:(
Ha esetleg feldob elmondom, hogy én is 30 évesen váltam, ráadásul 1 gyerekkel, sok veszekedéssel, de rá egy évre lett párom (innen az nlc-ről!) és azóta is boldogan élünk.
Ilyenkor ne magányosnak érezd magad, hanem érezd azt, hogy új lehetőségek nyílnak meg előtted, lehet olyanok, amikről álmodni sem mertél volna.
Fogd fel úgy, hogy azért ment el a másik, mert jóllehet régen szeretett téged, de mind változunk, ő is megváltozott és mást szeretne már, mint amit te szeretnél. Ilyenkor a legtisztességesebb ha önmagától elmegy, aki megváltozott és el kell tudni engedni. A saját érdekedben, mert nem tudnátok már azt nyújtani egymásnak, amire szükségetek van. Neked sem tudná már ő az nyújtani, mert te is azt a régit szeretted. Az újat, az idegent már nem biztos, hogy szeretnéd.
Én ilyenkor igyekeztem egy időt magamban tölteni, megélni a fájdalmat, mert annak is meg kell adni ma magáét, később pedig tisztázni, hogy mire is vágyom. Idő, ilyenkor csak idő kell. Ilyenkor azt kell tudni, hogy épp a leglémélyén vagy a gödörnek és onnan már csak felfelé út van.
Ez zsarolás lenne és ha van esze, nem hagyja zsarolni magát. És gondolj a gyerekre is, ne csak magadra.
Elvégre senki máshoz nem élsz ennyire közel :-)
Itt vagyok, időm is lenne, nem is nézek ki rosszul, bátorságom is lenne: HOGYAN KELL ÚJRAKEZDENI AZ ÉLETET? Hova menjek, mit csináljak, hogy én is így érezhessem, mint te: majd túl leszek rajta?