Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Reménykedjek még?
Torolt_felhasznalo_377474
Létrehozva: 2004. október 6. 07:55
Sziasztok. Segítsetek!!! A férjem 9 évi együtt élés után a napokban kijelentette, hogy küldön szeretné folytatni az éltetét. Normál anyagi körülmények között, szeretetben éltünk. Gyermekünk még nincs bár már fél éve ügyködünk rajta.
És most vége. Beszélgetünk persze, hogy hogya tovább, de nem tudom, mit tegyek.
Két hete jártam az orvosnál kisbaba ügyben, most pedig azt mondja a férjem, hogy VÉGE. Miért????? Nem tudok gondolkodni, nem tudok dolgozni, nem tudok semmit.
Akinek van már ilyen tapasztalata, segítsetek kérlek, hogy mi legyen most!
És most vége. Beszélgetünk persze, hogy hogya tovább, de nem tudom, mit tegyek.
Két hete jártam az orvosnál kisbaba ügyben, most pedig azt mondja a férjem, hogy VÉGE. Miért????? Nem tudok gondolkodni, nem tudok dolgozni, nem tudok semmit.
Akinek van már ilyen tapasztalata, segítsetek kérlek, hogy mi legyen most!
Más.
Aki nem tudja elengedni a férfit, aki menni akar (elengedés = lelki folyamat), az nem is szerette azt a férfit igazán. Az inkább önmagát szereti. Az igazi szeretet ugyanis olyan, hogy a másiknak akarunk jót és ha neki az a jó, hogy elmegy, akkor elengedjük és örülünk a boldogságának. Aki sokáig szenved, az igazából önmagát szereti, és a szerelme is csak egybirtoklás volt, nem pedig igazi érzelem.
Ja, és mielőtt bárki megkövezne. Épp most vagyok beledögölve életem nagy szerelmének elvesztésébe. Tudom, hogy mit éreztek, miről beszéltek. Én is átélem. De mégis máshogy kezelem. És tudom, hogy túl leszek rajta. Hamarosan.
rettenetesen szomorú lettem a topicodtól, ugyanezen mentem át én is, fiatalon jöttem össze az exszel, és néhány év házasság után ő is továbblépett. . . nagyon nehéz volt! a mai napig nagyon fáj, mert én komolyan gondoltam, hogy vele akarok megöregedni. . . tudod, teljesen egyetértek veled, attól, hogy a szerelem elmúlik, átalakul, még nem kellene elmennie - akkor gyakorlatilag mindenki elhagyná a párját pár év után!! Nem akarlak tovább szomorítani, de én a mai napig (három év telt el) nem találtam másik férfit, akivel megint össze tudnám kötni az életem :(((((
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy menjen, ha menni akar, ne áldozza fel a fiatal éveit azért, mert ezt "így illik". Ahogy ma már nem divat egy munkahelyen megöregedni, és az ember mer váltani, kilépni, újat kipróbálni, a kapcsolatokban is így van. Ha vége az érzésnek, tovább kell állni. Nem érdemes maradni. Főleg nem egy 30 éves pasinak. Előtte az élet. És előtted is.
Jelen esetben Kati, itt nem a szerelem múlt el kizárólagosan. Itt minden elmúlt. Ez az az eset, amikor nem alakult át szeretetté, megbecsüléssé, tiszteletté. Vagy ha igen, ez a férjednek akkor is kevés ahhoz, hogy maradjon. Nekem is kevés lenne. Én sem maradnék.
Hidd el, tisztességesen döntött, és nagyon jól. Sokkal jobb, mint ha álszent erkölcsi normák miatt maradt volna. Egy nagy hazugság lett volna az életetek és egyikőtök sem lett volna boldog. Jobb, hogy így történt, csak most még nehéz feldolgozni.
Ne utáld őt azért, amit tett. Én nagyon tisztelem, hogy meg merte lépni.
Neked pedig toll a füledbe Kati, hogy 30 évesen nem tartod magad elég jónak ahhoz, hogy megtaláld az igazit. Én is, a barátnőm is, mind 30 körül vagyunk és semmiről, SEMMIRŐL nem vagyunk lekésve. Élj! Élj végre egy kicsit, és megtalálod, amit keresel. Nem is olyan sokára!
Elképzelhető, hogy megpróbáljuk néhány hónapig külön, aztán majd lesz valami. Bár ez az én ötletem volt, mégis nagyon félek tőle. Félek, hogy úgysem jön vissza. Pedig ez minden álmom. Az idő meg csak megy. Neki könnyű, egy 30 éves férfi még ereje teljében van. De egy 30 éves nő?! Mire ismét családot tudnék alapítani, Isten tudja hány éves leszek. Persze még a víz is kiver, hogy most el kell kezdeni keresni a leendő gyermekem apját.
Indulhatok kikenve-kifenve az éjszakába, hogy megtaláljam az IGAZIT.
Persze ő meg majd éli világát. Felszed egy fiatal kis pipit. Jönnek-mennek, aztán addigra ő is komolyabb lesz és családot alapít - mással.
Szinte egy pillanat alatt hullott szét az egész életem.
Érdekes, amit SalsaNyusz ír. Azt én sem állítom, hogy a férjem gerinctelen, de azért fura, hogy pont a gyerektervezés kellős közepén kell kilépnie. Nem?
Vajon, ha mostanra már terhes vagyok akkor mit tesz?
És azzal sem feltétlen értek egyet, hogy a szerelem elmúlásásával ki kell lépni egy kapcsolatból. Én még nem hallottam olyat, hogy vki 20-25 éven keresztül szerelmes. Néhány év után a szerelmet felváltja a szeretet, az összetartozás, a megbecsülés.
Az tény, hogy valami elmúlt nála. Talán a szeretet. De el tud múlni a szeretet?
SalsaNyusz! Nem tett rosszat, hogy őszintén megmondta? Bár a szó szoros értelmében tényleg jobb az őszinteség, de egy kapcsolatban nem mindig az ösztöneink után kell menni?
Hol tartana a világ, ha mindenki az első gondolatra megpattanna? Ha mindenki csak önmagára gondolna? Persze ezt sugallja minden. "Légy önmagad. Élj a
mának. " De biztos, hogy ez jó?
Kati! Engedd el. És gondolj rá szeretettel mindig. Ő a férjed volt. 9 éved minden napja. Soha ne felejtsd el. De engedd el, és lépj túl rajta. Később még barátok is lehettek.
Úgy látszik, eléggé megváltozott a férjed az együtt töltött évek során. Vagy csak az utóbbi időben? Talán tényleg megbolondította valaki:-( nem csodálom, hogy nem bírod felfogni ezt az egészet, egyelőre talán nem is fog sikerülni. De majd egy idő után feloocsúdasz a kábulatból, és addigra sok minden világosabb is lesz a számodra: hogy van/volt-e valakije a férjednek, hogy viselkedett a válás során. . . Azért ott is sok minden meg fog mutatkozni!
megkérdezted már tőle, hogy mikor adja be a válókeresetet? Szerintem ezt még olvasni is nagyon rossz, de azért ez fontos! Mikor beszélsz a szülőkkel? Ne kerüld őket, inkább menj eléjük. . .
Köszönöm az eddigi hozzászólásaitokat. Hát igen szerteágazóak. . . . De jó hallani (bocs. olvasni) a sokféle véleményt.
Elgondolkodtató, hogy tényleg miért nem a házasság előtt gondolkodott a férjem. Talán, mert még tényleg nagyon fiatalok voltunk. A szomorú az egészben, hogy leginkább ő akarta ezt a házasságot. Persze azért én is akartam. És nagyon-nagyon boldog éveket töltöttünk együtt, ezt a férjem is tudja.
Hogy most miért (vagy kiért) lép ki a kapcsolatunkból, nem tudom és nem is bírom felfogni.
Az én életemben is számtalan lehetőség lett volna félrelépni, szórakozni.
De én hiszek a házastársi esküben. Ez az én bajom. . . .
Plüssmackó, Te férfi vagy, és a másik oldalról látod, a magad oldalát véded. Ez természetes. Szerintem muszáj trükközni az életben. Hiába evezel a vad folyón, ha nem ismersz jó praktikákat, meghalhatsz. . . Ha meg ismersz, és fel is használod, akkor lehet, hogy eléred a célod, és talán még élvezted is az utat! Persze nem sazbad átesni a ló másik oldalára. Nem is hatalmas akciótrükkökre van szükség, hanem olyanra, ami hatásos. és amit írtam, az az, (nem is egy) tapasztalatból tudom.
szóval csak azért citáltam ide a saját történetem hogy nem biztos hogy az a jó amikor taktikázik az ember
Hidd el, Kati, az ido tenyleg sokmindent meggyogyit es elfelejttet, csakhat ezt nehez elhinni most meg Neked.
de mi pl nem voltunk papíron házasok de majd 11 évet együttéltünk van egy tündér 10 éves gyermekünk. . . a lakás amiben éltünk csak részben volt az enyém. . Ő költözött oda. . . semmink sem volt akkor még. . .
amikor elkeztük Ő főiskolás volt majd 4 évet éltünk csak az enyémből. . . amikor már jobban keresett akkor én nem láttam sok mindent az Ő fizetéséből. . . volt is neki takarékban szépen. . az én fizum elment a rezsire. . . amikor elváltunk Ő mehetett volna az apjának üresen álló lakásába de Ő nem akart szivességet kérni az apjától. . . Az apja pedig pl nem engedte hogy jelzálogot jegyezzenek be a 3. ingatlanja közül egyikre sem. . . így maradt az hogy önrészt kell állni. . .
Amit ugye apucinak személyi kölcsönből kell kifizetni. . persze maradhatott volna nálam is a gyerek. . de azt aztán nem. . . (hiába így szólt az egyeszség anno) . . és nem rakhatom ki a gyereket az utcára. . . így a fizetésemből havonta 42 e mint "tartásdíj" ketyeg a személyi kölcsönre. . . hozzátenném hogy ő közel a félmillához keres. . .
És nem mondom, hogy Katinak nem fájhat és a pasast se magasztalom.
Mindössze annyit írtam, hogy nem szemét. . .
És a mai világban sajna ez is nagyon igaz.
ugyan már. . .
Természetesen más-más okból!
Aki úgy el tud hagyni valakit, hogy kisemmizi, hogy egyik napról a másikra valaki vagy valami más kell neki, és nem foglalkozik azzal, akit 2-3 nappal ezelőtt még szeretett akkor az, hogy szeretett? Vagy ki tudja, mióta nem szeret, de akkor miért is akart gyereket?
Akkor mióta hazudik egy kapcsolatban!?
Nem szemét, de nem is fair!
És borzasztóan fájhat, hogy egy ilyen emberbe bíztál 9 évig!
Apu 28 Anyu 30 éves volt, amikor Anyu halálos beteg lett, évekig tartott még felgyógyult, és az elején nem volt biztos, hogy valaha rendbe jön 100%-osan most sem gyógyult!
Apu fiatal volt és mégsem hagyta el anyut, nem biztos, hogy szerelemből maradt vele, lehet csak fair volt, lehet komolyan gondolta a házastársi esküt. Egy Biztos most 28 éve lesznek házasok, és boldogok, mert akkor, amikor probléma volt mindig 100%-osan számíthattak egymásra kitartottak egymás mellett, Kati férjére szerintem ez nem jellemző!
Ha mindenki elválna, amikor egy kis szabadságra vagy másra vágyna akkor minden ember, legalább egyszer elválna!
Természetesen joga van mást szeretni, persze joga van eldobni a feleségét egy másik, nőért, de attól még nem kell magasztalni… Tévedett elkövetett egy hibát, amikor feleségül vette és ennek most más, fizeti meg az árát!