Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Reménykedjek még?
Torolt_felhasznalo_377474
Létrehozva: 2004. október 6. 07:55
Sziasztok. Segítsetek!!! A férjem 9 évi együtt élés után a napokban kijelentette, hogy küldön szeretné folytatni az éltetét. Normál anyagi körülmények között, szeretetben éltünk. Gyermekünk még nincs bár már fél éve ügyködünk rajta.
És most vége. Beszélgetünk persze, hogy hogya tovább, de nem tudom, mit tegyek.
Két hete jártam az orvosnál kisbaba ügyben, most pedig azt mondja a férjem, hogy VÉGE. Miért????? Nem tudok gondolkodni, nem tudok dolgozni, nem tudok semmit.
Akinek van már ilyen tapasztalata, segítsetek kérlek, hogy mi legyen most!
És most vége. Beszélgetünk persze, hogy hogya tovább, de nem tudom, mit tegyek.
Két hete jártam az orvosnál kisbaba ügyben, most pedig azt mondja a férjem, hogy VÉGE. Miért????? Nem tudok gondolkodni, nem tudok dolgozni, nem tudok semmit.
Akinek van már ilyen tapasztalata, segítsetek kérlek, hogy mi legyen most!
Zita igazán tündér
Kati, Foki és mindenki, köszönjük az érdeklődést. Egyelőre nyűgösen, egy egész jó kezdés után sikerült a "rosszul viseljük az első trimesztert" csoportba átigazolnom. Úgy egyébként semmi extra, holnap lesz a 12. hetes UH, izgatottan várjuk. A 9. héten mikor voltunk, akkor pont elkaptuk a ficánkolását, onnantól csak vihogtunk még napokig.
Bár még kisterhesnek számítok, de az állandó puffadástól estére már jelentős pocim van. Melóhelyen nem győztem kihúzni magam, de már ott is tudják páran, most már lazulás van. Gatyát letolom a hasamról, lecsúszok a széken, és úgy már egész kényelmes. Meg páran már csúnyán néznek rám, mert az utolsók közt érkezem, de elsőként robogok haza nap végén :)
Ezen kívül nagyon szeretnénk lakást cserélni, mert egyelőre csak vakargatjuk a fejünk búbját, hogy hova is tesszük... De végül is van B terv, némi átrendezéssel megoldjuk :)
"Csak azt tudom mondani Neked,hogy várj,maradj képben amennyire lehet,..."
Eltelt közel 4 év:-) Nincs mire várni, de azért köszi a jótanácsokat. Amilyen kalandos az életem, biztosan tudom még hasznosítani.
Szia Katalin30! Már írtam Neked egy hosszabbat,de ma beszéltem egy mondhatom talán barátommal! Ti talán hölgyek ezt jobban tudjátok és senkit nem kívánok megsérteni és nem feltételezem,hogy sokan lennétek ilyenek,de a nők álltalában mikor ilyen helyzetben vannak,hogy még ki sem szálltak egy kapcsolatból,ami mellesleg olyan mint a befejezetlen szinfónia és lefekszenek egy másik pasival akkor álltalános az,hogy vagy végig sírják,vagy utána zokognak!Akkor jönnek rá,hogy rosszul döntöttek!Igaz ez?Létezik,hogy van mersz bevallani és van bátorság a z ember elé állni és azt mondani,hogy rossz döntés volt?Kérdezem ezt azért,mert a barátom aki egyébként szintén monogám tipus,azt kérdezte tőlem,hogy léptem e már félre? Mondtam,hogy igen,de minden esetben azután,hogy engem megcsaltak!Nem érzem megoldásnak,de megtörtént,nem sokszor!!!!Következő kérdése ez volt:Éreztél lelki ismeret furdalást,vagy fájdalmat? Mondom én: Igen,még úgy is,hogy velem megtették és az adott pillanatban nyitott voltam,ráfogva a szomorúságra!Mellesleg a párom nem csaltam meg,mégis azt gondolja,hogy akihez ki megy az majd megoldja az életét,vagy tudom is én mit vár tőle.
Írtam ezt azért,mert benne van a pakliban,hogy a Te férjed is,már ha van valakie,idővel ha nem is most,érezni fog hasonlót!
Egyébként én ugyan így vagyok,se dolgozni,se létezni nem nagyon tudok!Biztos meg van az oka,hogy miért kapjuk ezt az élettől,talán egyszer ki is derül!
Szia! Kicsit,de csak kicsit hasonló cipőben járok! Csak az idő és a türelem lehet segítség! Én 2 éve és 7 hónapja vagyok a párommal,7 hónapja tudnánk normálisan együtt lenni.2 évig vártunk egymásra,nehéz volt és most szakított velem,de a legrosszabb,hogy kicsinyes kifogások mögé bújt!Hónapok óta látom,hogy valami nem stimmel.Elvittem kineziológushoz,mert nagyon lelkis és sokat hallottam tőle,hogy csőd az élete,nem ért el semmit az életben.Volt egy 10 éves kapcsolata,befuccsolt,sok gond volt ott,többek közt a sex sem stimmelt,lakást vettek és a fiú csak a saját nevére iratta,stb.Jöttem én akivel pokoli,mindent elsöprő szerelem volt.Kötődik most is érzem,de elmúltunk 30 évesek már és biztonságot akar.Nekem biztos egszisztenciám van,jól keresek mégis máshol keresi azt amit megbeszéltünk,hogy együtt teremtjük meg.Van egy kislányom aki nem tőle van,de imádja Őt.A lányom édesanyját karácsony után nyugodt körülmények között tudtam elküldeni magamtól úgy hogy szereztem neki lakást,tudtam,hogy ahova megy ott a gyereknek nem lesz rossz sorsa.A gyerek sokat van velem és a jelenlegi párommal,imádják egymást.Már akart velem szakítani mert nem hitt abban,hogy elhagyom a gyerek anyját.Sikerült tartani benne a lelket,de most úgy érzem,hogy nagyon rossz döntést hozott.Svédországban él egy rokon aki az Ő családjába tartozik,a nővére volt párjának a testvére.Állítólag mindíg is tetszettek egymásnak,de nem tudták egymásról.Ki megy most 3 hétre,amellett,hogy én óva intem tőle,mert kb 3 hete vették fel a kapcsolatot a neten és több mint 10 éves utolsó személyes találkozás ellenére már majdnem szerelmes belé.Tudni kell rólam,hogy monogám és ragaszkodó tipus vagyok férfi létemre.Őt megelőző kapcsolataimban mindíg megcsaltak és én folyton megbocsájtottam,átléptem és még én adtam erőt az ő lelkiismeret furdalásuk leküzdéséhez,de még sem voltam jó!Figyelmes vagyok,gyengéd minden téren,szorgalmas,dolgozom ha kell látástól vakulásig,de hangsúlyozom,hogy vannak hibáim.Elismerem és beismerem őket és ha megfelelő kritikát kapok,változtatok rajta és nem utolsó sorban többet igyekszem nem elkövetni.Nem félre érteni,nem vagyok tökéletes, messze nem!Érzelmileg,morálisan,emberileg7 hónapja már anyagilag is teljesen ott vagyok melette,csak Ő létezik és a lányom.Lemondtam dolgokról,mint sport,zenélés azért,hogy vele lehessek.Nehezen tudok bármit is kihúzni belőle,nagyon nehezen beszél a gondjairól és most azért robbant,mert idegesítik a hibáim,de hiába kértem,hogy beszélgessünk,nem képes.A kineziológus után jobban volt,de úgy érzem,hogy most valamiért ebbe a kapcsolatba akar menekülni.A nővére is rátelepszik,uralkodik rajta és úgy érzem,hogy nem veszi észre hogy manipulálja.Állítása szerint érzi,de mégis hagyja!
Na és most én mit tegyek?Szeretem és soha nem mondok le róla(tudom,most így érzem,majd jön más....stb),akkor maradok egyedül és azt remélem,hogy rájön- ,hogy amit tőlem kapot,gondolok itt mindenre,az érzelmekre,a gyengédségre még ha utálatos is volt,a sexre,ami állítása szerint tööbb mint fantasztikus velem és ezt szakembernek is elismerte,stb - hogy hibázott,mint máskor is az életben.Kértem,hogy ne kövesse el azokat a hibákat amiket régebben,mert belátta hogy azokról ott és akkor beszélni kellett volna,akkor most megint ugyan abba a hibába esik?
Iszonyatosan szenvedek,pokolian fáj,de nem tudok lemondani róla!
Az életbe nőt magamhoz közel nem engedek,kapcsolatra nem vállalkozom,mert egy:nem bízom és nem hiszek,kettő: visszavárom,mert ismerem és be fogja látni,hogy rossz döntés.Arról már nem is beszélve,hogy elég sokat tudok a paliról,a két testvéréről,de ide most azt nem írnám,csak annyit,hogy a vér nem vállik vízzé.Aki délkeleti oldalról jött hozzánk,azok sajnos gázosak és a kutyából nem lesz szalonna!Tisztelet a kivételnek,bár szinte biztos vagyok,hogy olyan köztük nincs és akinek nem inge ne vegye magára!
Csak azt tudom mondani Neked,hogy várj,maradj képben amennyire lehet,ha van lehetőségetek,beszéljetek,ha meg csak az ujdonság ereje hajtja más után akkor rájön(talá),hogy a járatlant a járt útért nem érdemes feladni.Csak rajtad áll majd akkor,hogy nem folytatjáto,hanem újat kezdtek,a hibákat nem eltemetni,hanem félre tenni úgy hogy emlékezni rájuk,csak azért,hogy ne történjen meg többé!Felhánytorgatni viszont SOHA!
"A REMÉNY NINCS KIÍRTVA,HA BESZAKAD AZ ÉG,FELSZÁLL MÉG EGY PACSIRTA" Göte
Hű, de durva.
Hogy mik meg nem történnek....Hát szegénynek már nem jut egy rendes, boldog kapcsolat?
Dióhéjban: (rég volt, tán igaz sem volt) fájdalmas válás volt, vége egy kapcsolatnak, ami lehet, hogy már a válás előtt véget ért, csak a felek nem vették észre vagy nem akarták észrevenni. Kati azóta sokat megélt, pár kaland(féle), aztán egy új szerelem, amivel szintén gondok vannak. A férfi elvált és van egy kisfia, ebből van a konfliktus. Kati most babát vár, és nehezen viseli, hogy a párja nincs mellette, de nem akar békülni igazán.
Fú, ez olyan lett, mint az egyik brazil szappanopera következő részének rövid leírása.
Sziasztok!
Most látom....
Komolyan válás lett a vége?Elmesélné vki dióhéjban, h mi is történt?Kiderült, h mi baja volt a pasinak?
Íme képek (válogatás a legjobbakból, mert csináltam vagy 400-at!) :-)
Csinálok majd egy albumot a neten, nem akarlak itt untatni titeket :-D
Az utazás hosszú volt, bazihosszú (1267 km a GPS szerint), de visszafelé tettünk egy kis kitérőt Chemnitzbe, Németországba, meglátogattunk egy rokont. Csehországon keresztül meg még hosszabbnak tűnt, mert egyrészt ezer fok volt, másrészt lépésben haladtunk, mert Prága előtt belefutottunk a reggeli dugóba.
De ezt és apámat leszámítva szuper volt. Bár még sok helyen nem jártam, de megkockáztatom, hogy Hollandia Európa egyik legszebb országa.
Hamarosan hozok képeket!
Rengeteget nőtt Zita baba! Nagyon édi kis hurkás karja van:-))) és milyen cuki a kis pofija:-))
Sok örömöt kívánok nektek!
Nálunk a céldátum november közepe, de inkább rákészülök a korábbi érkezésre, nehogy váratlanul jöjjön a kisasszony.
Épp tegnap kaptam egy halom kölcsön-babaruhát, még ennek a látványával vagyok eltelve. Finom, puha, rózsaszín holmicskák:-)
Na, meg folyik a babakocsi project, de ez már kezd az agyamra menni:-( az óriási kínálatból lehetetlenség kiválaszatni a tutit.
Sambu, veletek mi a helyzet?
Sirah, ezer éve nem hallottam rólad. Hogy vagytok?
Többiek (akik egyelőre nem babások)????
Betsy, milyen volt az utazás?
Köszönöm mindenkinek!!!!:-))))))
Huh, annyira megkönnyebbültem és annyira jó érzés, hogy nincs semmi baj.
hát ez jó hír!!! :-)
akkor mostmár nyugodtan várhatjátok a kiscsajt!
Szuper! Így kellett lennie!
Most mi a céldátum? Mekkora a kiscsaj? Hogy vagy?
Nálunk minden ok, bár most éppen vmi hasmenős nyavalyánk van, de Zita már 4,7 kg, igazi kisgömböc. Aludni hol alszunk, hol nem, de már vigyorgunk, aktívan szemlélődünk és sokszor komoly tekintettel tanulmányozzuk anyát!
Sambi, Ti hogy vagytok? Minden részlet érdekel a pocaklakóról.
Csatolok egy friss képet Zitáról.
Gratulálok Katalin!
Többit priviben megírtam.
Ta-da-da-daaam!
Közhírré tétetik, hogy egészséges a kisbabánk!!!!!!!!!!
És tuti, hogy kislány:-)))))