Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
T-effektus
Létrehozva: 2004. szeptember 7. 10:17
Valamikor régen olvastam erről. Olyan emberekről szólt a cikk, akiket egyszerűen nem vesznek észre a többiek.
Azért írok erről, mert lehet, hogy a férjem is ilyen. Nem néz ki rosszul a korához képest, de van benne valami, ami "láthatalanná" teszi. Társaságban alig tud hozzászólni a témákhoz, mert egyszerűen nem figyel rá senki. Jó ötletei vannak a munkájával kapcsolatban, de egyszerűen félresöprik. Ha valahogy mégis elmondja őket, akkor valaki lenyúlja, mert egyszerűen nem emlékeznek rá, hogy ki is mondta először.
De ennél rosszabb is van: az emberi kapcsolatai. Mindenhol lekezelik. Pl. a munkahelyein a nők zsigerből letegezik. Csakhogy allergiás rá, mert úgy érzi, hogy valóban LE-tegezik! A jelenlegi munkahelyén pl. egy lány az irodában, aki egyébként a lányunkkal egyidős, a belépésekor rögtön letegezte. A férjem nem tegezte vissza, de a liba csak nem vette észre magát, tegezte továbbra is. Pár hét múlva telefonon beszéltek, amikor mondta a férjemnek, hogy szerinte tegeződjenek, mert úgy könnyebb. A férjem annyit mondott, hogy talán várjunk még azzal. A liba továbbra is tegezte. Megint pár hét múlva a férjem megkérdezte, hogy nem tartja-e zavarónak ezt a helyzetet, mégiscsak furcsa, hogy tegezi, amikor ő nem. Azt válaszolta a csaj, hogy zavarónak tartja, de ő mindenkit tegez és ezen nem is akar változtatni, egyébként sem illik visszautasítani egy nőt, ha tegeződni akar...
A férjemet viszont zavarja ez a hozzáállás és le akar számolni a munkahelyéről, ahol még épp csak 3 hónapja dolgozik.
Van valakinek tapasztalata ezzel a témával kapcsolatban?
Azért írok erről, mert lehet, hogy a férjem is ilyen. Nem néz ki rosszul a korához képest, de van benne valami, ami "láthatalanná" teszi. Társaságban alig tud hozzászólni a témákhoz, mert egyszerűen nem figyel rá senki. Jó ötletei vannak a munkájával kapcsolatban, de egyszerűen félresöprik. Ha valahogy mégis elmondja őket, akkor valaki lenyúlja, mert egyszerűen nem emlékeznek rá, hogy ki is mondta először.
De ennél rosszabb is van: az emberi kapcsolatai. Mindenhol lekezelik. Pl. a munkahelyein a nők zsigerből letegezik. Csakhogy allergiás rá, mert úgy érzi, hogy valóban LE-tegezik! A jelenlegi munkahelyén pl. egy lány az irodában, aki egyébként a lányunkkal egyidős, a belépésekor rögtön letegezte. A férjem nem tegezte vissza, de a liba csak nem vette észre magát, tegezte továbbra is. Pár hét múlva telefonon beszéltek, amikor mondta a férjemnek, hogy szerinte tegeződjenek, mert úgy könnyebb. A férjem annyit mondott, hogy talán várjunk még azzal. A liba továbbra is tegezte. Megint pár hét múlva a férjem megkérdezte, hogy nem tartja-e zavarónak ezt a helyzetet, mégiscsak furcsa, hogy tegezi, amikor ő nem. Azt válaszolta a csaj, hogy zavarónak tartja, de ő mindenkit tegez és ezen nem is akar változtatni, egyébként sem illik visszautasítani egy nőt, ha tegeződni akar...
A férjemet viszont zavarja ez a hozzáállás és le akar számolni a munkahelyéről, ahol még épp csak 3 hónapja dolgozik.
Van valakinek tapasztalata ezzel a témával kapcsolatban?
Nálunk is van a családban ilyen karakterű mint a Te párod. Abszolut önbizalomhiányos, hiányzik belőle a minimális egészséges önzés is. Egyszerűen nem tudja a saját érdekeit érvényesíteni. Illetve hát néha sikerül neki, azután amiután már jól behergelte magát egy-egy szitun. Akkor ahogy Te mondod "jól belevág valakinek a pofájába", de azután rögtön meg is bánja amit tett. Valahol megértem őt, illetve próbálom megfejteni én is a motivációit. Olyan családban nőtt fel, ahol sokan voltak testvérek, soha nem dícsérték őt eléggé. Önzésnek helye nem volt, mert ami kevésük volt, azt meg kellett osztaniuk. Egyszerűen volt előtte példa, amiből megtanulhatta volna hogy hogyan érvényesítse az érdekeit.
Számtalan ilyen példa van, amikor a becsületes, jóhiszemű embert "hülyének nézik", visszaélnek a tisztességével, azzal, hogy tudják (mert ez nyilvánvalóan látszik), nem fog azonos eszközökkel visszavágni.
Ettől függetlenül én azt gondolom, van olyan pont, amikor igenis muszáj a sarkunkra állni, és kiállni magunkért határozottan. Pl. ha lenyúlják az ötletünket, vagy érdemtelenül háttérbe akarnak szorítani. Nem szabad, nem kell "beállni a sorba" minden tekintetben, de szükség van egy egészséges mennyiségű ön-menedzselésre. (Ahogy gondolom azt Te is teszed a magad munkakörnyezetében. ) Ez kicsit olyan "segíts magadon, Isten is megsegít" dolog.
Tudjátok mi még az érdekes ebben? Hogy pont azok ilyen szemetek, akik lényegében a férjem elnéző természetének a legtöbb hasznát húzzák! Mert ő az, aki sohasem köt bele senkibe még akkor sem, ha az nyílvánvalóan rosszul végezte a munkáját. Inkább még megpróbál segíteni rendbehozni. Csak nem akar mindenáron bizalmaskodni.
De mondom, az a legnagyobb problémám, hogy honnan a fenéből tudják, hogy a férjem elnéző lesz? Mitől mernek vele kekeckedni? Mert hogy azonnal tudják, az biztos!
Bár tény, hogy Te sokkal határozottabbnak tűnsz (abból, amit itt megmutatsz a kettőtök személyiségéből), ami nem feltétlenül baj, sőt. Remélem elhiszed, hogy nem a kukacoskodás a célom. . . Csak beszélgetünk, nem?
:)
A világ változik, és hogy ez az irány jó vagy rossz a társadalom szempontjából, hosszútávon majd az utókor tudja eldönteni. Egy biztos, az evolúció során az alkalmazkodóképtelenek pusztultak ki.
Bocsánat, lehet, hogy az aktuális helyzetből adódott, de:
Ha a férjednek gondja van a fizetésével miért Te érdeklődsz?! Nem lehet, hogy otthon (is) más viseli helyette a nadrágot? Ne haragudj, nem bántásból írom, csak nagyon megütötte ez a szitu a szememet.
. . . ha azt akarjuk, hogy minket is észrevegyenek.
Hogy milyen igazad van, Sana. sky! A birkákat én sem szeretem. Más kérdés, hogy sajlnos legtöbbször ők érvényesülnek. Aki a legjobban tud helyeselni. . de persze attól függ, hogy milyen alannyal kerül szembe. "Legveszélyesebbek" azok az emberek, akik tudnak szelektálni, kivel hogyan kell "viselkedni" (= lehengerelni, fölé kerülni, tehát itt rossz értelemben gondolom).
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy kit miért (vagy miért nem) vesznek észre. Sok-sok apró eleme van ennek, darabonként rakom magamnak össze.
Egy példa. Ismerőseim között van egy lány. Nem különösebben szép, nem okosabb senkinél a szűk környezetemben. Nem jobb a humora. Nem ügyesebb. Nem látott többet a világból. ÉS MÉGIS, ha belép egy terembe, odanéznek. Ha megszólal, mindenki figyel. Ha hallanátok, hogy milyen hülyeségeket mondott már!!! De mindenki meghallgatja. Okosabb hozzászólásokat meg egyszerűen nem hallanak meg más emberektől.
Miért lehet ez? Teljesen nem tudom. De egy mozzanatában biztos vagyok.
A HANG.
A lánynak éles, erőteljes hangja van. Nem nőies, nem kellemes. De HANGERŐ NÖVELÉS NÉLKÜL is a beszélő tömegből az ő hangját lehet tisztán kivenni. Ez nála adottság. És nem csak nála tapasztaltam.
Gyakorolni kell azt, hogy a hangunkat kicsit ilyenebbé tegyük. Persze ez cak egy mozzanat. Folyamatosan elemezgetem magamban, hogy hogyan tudja ez az akármilyen értelemben vett (tehát most nem feltétlen lekicsinylő stb. ) ÁTLAGOS lány önmagát ÉRDEKESsÉ tenni. Bár nekem nem szimpatikus, de tanulni kell Tőle.
Ez az ember szelíd, türelmes, de EGYÉNISÉG!
Parázs, ha megunod, én vevő vagyok rá!!!
Hidd el ez sokkal könnyebb, mint a környezetetekben lévő embereket megváltoztatni.
De tényleg. Ilyesztő, hogy micsoda hamis ideológiákkal próbálják az emberek igazolni a saját szűklátókörűségüket!
Bármit, csak egyformán bégető birkákat ne!!!
Alkalmazkodásra, beilleszkedésre képtelen.
(Ma már mindenhol mindenki tegeződik. Eddig még akárhány munkahelyen dolgoztam még a százhúszéveseket is tegeztem és ők is viszont engem. Ha bemegyek egy üzletbe többször tegeznek le az eladók, vagy a pincérek mint magáznak. )
Parázs még olyasmit is irt, hogy a férje hangját meg sem hallják, az ötleteit utólag már nem neki tulajdonitják stb. Ezek önérvényesitési gondok, amik rendszerint kissebbségi érzésből, önbizalomhiányból adódnak.
Azt sem tudjuk, hogy az illető kolléganőnek van-e jogos oka a cukkolásra. Az is lehet, hogy van.
Az önbizalomhiányos emberek általában nehezen elviselhetők, mert ráadásul még paranoiásak is szoktak lenni, ott is lekicsinylést és bántást éreznek, ahol nincs is. Kivetitik a saját labilis és negativ bensőjüket másokra. Sokszor még rosszhiszeműek is, mert bizonytalanok, ezért mindig támadhatónak érzik magukat. (Bocs, de nincs hosszú i betűm)
Azt kéne meglátnia, hogy a tekintély nem attól függ, hogy tegezik-e vagy magázzák.
Egyébként én nem értek egyet ezzel a nagy tegezési mániával, de sajna a mai Magyarország mást sem tud, mint másokat majmolni. Nincs ebben a népben semmi tartás, de ez egy másik topic témája lehetne.
Különben meg tévesen hiszik az angol nyelvről, hogy ott (mert nem tesz különbséget a tegezés és magázás között) alapból tegezésnek kell érteni. Alapból magázásnak kell érteni. Rosszul gondoljuk sajna.
Ha valaki nem érzi jól magát a bőrében, messziről lerí.
Márpedig ha valaki nem képes alkalmazkodni egy kollektívához, ahol általános a tegezés, akkor ő onnan kitűnik, de nem jó értelemben.
Lehet, hogy egy jó, korrekt ember, de irtó nehézkes, merev a gondolkodása. Miért nem veszi észre, hgoy az idő elszaladt, amerikai stílusú m. helyek vannak, ahol mindenki mindenkit tegez?
Nekem is gombóc lett a gyomromban első m. nap, amikor előző helyemen első munkanapomon bedobta magát a velem szemben lévő székbe a főnököm, aki amúgy rém udvarias, magázódós stb. volt interjúkon, és közölte velem: Szerbusz. Mivel munkatársak leszünk, jobb, ha tegeződünk. Mondta egy 52 éves hapsi :-))
Köpni nyelni nem tudtam, csak bólogattam. Nem esett túl jól, de elfogadtam.
Egyébként örülök, ha letegeznek, mert azt jelenti, igen, fiatal vagyok, jól nézek ki. Az idősebb kolléganőket simán lecsókolomozzák egyesek, ezzel utalva arra, nem az ő köreikből való.
A tegezés egyfajta beolvasztást, beolvadást jelent egy közösségbe. Ha valaki nem akarja ezt, annak beilleszkedési zavarai vannak. Hiába jó szakember stb. Attól még a személyiségével gondok vannak. És a világ nem fog megváltozni sajna. . . Neki kell.