Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meghasonlottam
Torolt_felhasznalo_671076
Létrehozva: 2004. szeptember 7. 08:17
ez van...ismeritek az érzést? fiatal vagyok, állítólag csinos, jól keresek, előttem az élet és megis...
itt állok, válás előtt, a munkámat gyűlölöm, de nem szabadulok tőle - részben egy szerződés miatt, részben anyagilag...nem érzem, hogy hasznosat tennék, nem érzem, hogy létezek...tönkretettem vkinek az életét, akit szeretek, és aki midig jó volt hozzám, és most úgy érzem megrekedtem...nincs kiút...
vagytok még így? biztos...
bocs a nyavalygásért, csak jó kiírni...
itt állok, válás előtt, a munkámat gyűlölöm, de nem szabadulok tőle - részben egy szerződés miatt, részben anyagilag...nem érzem, hogy hasznosat tennék, nem érzem, hogy létezek...tönkretettem vkinek az életét, akit szeretek, és aki midig jó volt hozzám, és most úgy érzem megrekedtem...nincs kiút...
vagytok még így? biztos...
bocs a nyavalygásért, csak jó kiírni...
De mit érzel az új pasi iránt? Szeretet? szereleM? Testi vágy?
Próbáld úgy felfogni, hogy a férjednek lehetsz még jó barátja, válás utáni ismerőse, akivel mindig számíthattok egymásra. Igyekezz ilyen irányba terelni a dolgokat. Magyarázd meg neki, hgoy te szerettél volna boldog lenni vele, de nem sikerült. Győzött a szerelem.
De még mindig szereted, mint embert és rád ezután is számíthat. kérd, hogy bocsásson meg a fájdalomért, amit okoztál.
Ez egy depis szitu, nem vitás.
Nézd, valami oka volt, hogy beadtad a válást. Nyilván nagyon eleged volt valamiből.
Most talán megszépült utólag minden, és a biztonságos régit félted, mert nem vagy teljesen biztos, mi vár rád az új oldalán.
Kockáztass.
A férjed kínjait ne növeld ilyesmivel, hogy esetleg visszatáncolsz, aztán majd 1 év múlva újra eljátszod ezt, mert ugyanúgy hiányozni fog az a valami a kapcs. ból, ami miatt félreléptél és beleszerettél másba!!!!
Szerintem: válj el, kulturáltan, szépen, segítsd a férjed talpraállni, de ne légy lelki szemetesláda.
Kezdd el az új életet a barátoddal és ne rágódj örökké a válásotokon.
Egy fenékkel két lovat nem lehet megülni, tudod te is.
Ha fél éven belül szétmegy a kapcsolatod, az új, és a férjed még facér, és rájössz, valójában őt szerettted, az se gond, újra összekerülhettek.
Hány olyan pár van, aki előbb szétmegy, ezért-azért, de aztán újra összekerülnek, akár újra össze is házasodnak.
Fel a fejjel és légy határozott, menj végig az úton, amit elkezdtél. Semmi se visszafordíthatatlan teljesen.
Nem az számít, hogy a papír meglegyen a házasságról, akár a régiről, akár az újról, hanem az, hogy a normális, jó emberi kapcsolat legyen meg mindenkivel.
"Szeresd magad, hogy mások is szerethessenek. "
Elég a saját terheidet viselni, amik nap mint nap megtalálnak, amiket neked kell megoldani. Sajnos fel kell venni a "plépofát", mert ha mindig visszatekintgetsz, azt nézed mást ne bánts meg, meg okozz neki szomorúságot, egy átforgolódott éjszakát, akkor felörlődsz.
Saját magaddal foglalkozz csak. Ők nem a te életedet élik. Ők mit tennének meg a te boldoságodért, boldogulásodért? Ilyenkor jöhet egy kicsit a racionális gondolkozás . . .
Tudom a "fájdalomban és zavarodottságban" nehéz a döntéseket meghozni. De valamilyen irányba próbálj elindulni.
Van vmi kedvelt elfoglaltságod? Szeretsz futni, biciklizni . . . ???
Ezekből kellene egy kicsit töltődnöd, merítkezned. Ha ilyenekhez nyúlsz, lehet hogy kicsit kizökkentenek.
Csak ne hagyd magad.
ennyi. . .