Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A másik oldalon...
Létrehozva: 2004. szeptember 2. 10:38
Sziasztok! Már sok olyan topic indult, ahol az áldozatot (feleséget, férjet, gyereket, barátnőt, barátot) sajnáltuk, vigasztaltuk, próbáltunk segíteni, tanácsot adni.
Bevallom, hogy engem mindig jobban érdekelt a tettes, az elkövető, mint az áldozat. Mind a két oldalon álltam már, de most már legtöbbször a másik oldalon vagyok.
Van itt még valaki a "másik oldalról"? Olyan, aki nap mint nap megbánja, bocsánatot kér, és másnap újra megteszi. Agresszív, kiabál, esetleg üt is...
Bevallom, hogy engem mindig jobban érdekelt a tettes, az elkövető, mint az áldozat. Mind a két oldalon álltam már, de most már legtöbbször a másik oldalon vagyok.
Van itt még valaki a "másik oldalról"? Olyan, aki nap mint nap megbánja, bocsánatot kér, és másnap újra megteszi. Agresszív, kiabál, esetleg üt is...
Büszkeség, "nekem van igazam" ? Lehet.
Miért vagyunk ennyire önzők??????????
Es most latom, hogy hivott, en hulye meg nem hallottam :(( Most varhatok 2 orat, amig ebedszunetje van.
szamtalan ismerosom van akik olyan kapcsolatban elnek ahol surun bantjak egymast es ezekbol no meg a sajat peldambol kiindulva rajottem hogy az emberek iszonyu lagy hányada nem TUDJA hogy hogyan kell szeretni. . . . bizonyos fokig nem csak erzelem de ertelem is kell ahhoz hogy felmerjunk bizonyos szituaciokat es az eszunkkel iranyitsuk a cselekedetetinket a szeretet erdekeben.
Az en esetemben talan az volt a baj hogy ez a lany meg sose kapott ennyit senkitol, s ezert nem tudott mit kezdeni vele. Ezt meg o is mondta: "nekem ez tul sok volt". . . . pedig nem fojtottam meg, elveimmel osszhangban mindig szabad volt mellettem, tiszteltem es imadtam benne az IGAZI NOT, es sokszor meg olyan dolgokban is kikertem a velemenyet amelyekben szerintem masok soha. Nem volt feltekenykedes, paráztatás, piti dolgokon valo osszeveszesek, semmi olyan amit latok mas emberek kapcsolataiban.
Szoval tiszta a lelkiismeretem, es azt tudom tanacsolni mindenkinek aki szeret valakit hogy legyen az ove is tiszta hiszen ennel tobbet igazan nem tehetunk minthogy szeretettel es tisztelettel allunk ahhoz aki a legtobbet jelenti szamunkra.
azt is tudom h. mire vezethető vissza. . . persze azt is h. ez nem mentség. . .
De ettől függetlenül imádom, és ezt ő is tudja!
Anyámmal nagyon rossz a kapcsolatom, sosem volt jó, és ez nem változott.
Idegesít mindennel, azzal pl. hogy elhanyagolja magát, és csak akkor megy orvoshoz, amikor már túl késő. Sokszor csúnyán beszélek vele, és hisztizek. Utólag mindig bánom, de nem tudok bocsánatot kérni tőle.
Van egy barátnője, fiatal nő, alig idősebb nálam, és nagyon fáj, amikor látom, hogy ők ketten milyen jól kijönnek. Gondolom úgy érezheti, bárcsak a csaj lenne a lánya, nem én. . .
Szebben kellene beszélnem vele, elvárná hogy gyakrabban menjek haza, és több időt töltsek otthon egy-egy látogatás alatt, de szinte minden alkalommal összeveszünk valamin, és nem érzem emiatt jól magam otthon. Képtelen vagyok változtatni a vele kapcsolatos viselkedésemen, és ez nagyon bánt. Utálom magam emiatt.
Most mar nem sirok.
Annyira felhergeltem tegnap este. Ok nelkul. Semmi rosszat nem csinalt. En hulye hibam. Mint mindig.
Mar annyiszor elakart kuldeni, de aztan megse tette meg, mert szeret. En is szeretem nagyon. De nem tudom miert bantom mindig ok nelkul.
Na mindegy. . . :(
Emlekszem a tortenetedre :(
De az o dontese volt es mig az en sztorimat eleg sokan ismerik ezen a forumon, hiszen vagy 4 topik indult ezzel kapcsolatban, megis sokkal jobban kivancsi lennek arra hogy vajon o mit gondol, hogy erez az ido tavlataban, es mindaz amit kimondott vajon valoban ugy is van. Vajon hogy beszel rolam masokrol, tudva hogy mennyire szerettem es tiszteltem ot, es soha egy rossz szot nem tudnek rola mondani.
Mit mond olyanoknak akik kozel allnak hozza, vajon eszebe jutok e nehanapjan meg akkor is ha iszonyu kemenynek kellett lennie velem szemben hiszen meg honapokkal a szakitas utan is megprobaltam, ugyan nagyon visszafogottan, de kozeledni hozza.
Mert ugye megigertem neki hogy elengedem, es vegulis ez sikerult is, hiszen a masfel ev soran csak uzeneteket irtam neki azokat is meg tudom szamolni egy kezemen.
De az emleke bennem van, s talan mert eddig meg nem talaltam hozza hasonlot, ezert nap mint nap ujraelednek az emlekek bennem.
Am mindez teljesen mindegy. . . . hiszen o hallgat felem mint a sir, es valoban bevaltotta mindazt amit mondott az utolso nap. El akart menni. . . . de vajon mi jarhat az agyaban, es ha egy idegen megkerdezi ot rolam akkor neki mit mond. . . mennyi minden van amit nekem nem mondahtott el, de masnak megteszi.
Neha jo lenne lathatatlannak lenni talan csak 1 napra es melleszegulni, figyelni hogy hogyan telnek a napjai.
Ebben az esetben tehat o a "masik oldal" es attol tartok, hogy mivel egyreszt ennyi ido eltelt, es valoszinuleg nem hagytam benne maradando elmenyeket, meg akkor is ha ott lennek lathatatlanul, sem lennek okosabb, hiszen regesreg feledesbe merultem.
Es azt hiszem azonkivul hogy nem kaptam viszontszeretetet, es igy el tudott menni, a legfajdalmasabb erzes hogy lathatoan a kapcsolat alatt sem tudtam olyan maradandot alkotni hogy legalabb emlekezzen ram.
Szemelyes kudarc ez, hiszen az ember mindig arra torekszik hogy ha el is kell valni, legalabb jo erzesek jojjenek elo a masikban ha az ido mulasaval eszukbe jutunk de valamiert ez itt nem tortent meg.
Az ABBA-nak van egy szama. . . . "The winner takes it all". . . mennyire igaz ez, hiszen valoban elvisznek belolunk valamit ami talan soha sem terhet vissza, mert valami megtorik, valami elmulik ami orokre masnal van, fuggetlenul attol hogy a nevezett illeto akarja ezt, kell e neki vagy sem.
Vannak dolgok amik soha nem fognak kiderulni, es az utolso, 10 honappal ezelotti beszelgetesunkbol kiindulva csak az tunik biztosnak, hogy valaki megkemenyitette a szivet velem szemben es esze agaban sincs mashogy gondolkodni. . . . .
Furcsa ez a vilag. . . . szerethetunk valakit tiszta szivbol, letehetjuk a labuk ele mindazt amink van, es csak bizhatunk abban hogy jo helyre tettuk. . . s ha nem akkor tovabb kell lepni valahogy.
Régebben voltak ilyen időszakaim, de megtanultam kezelni, és ma már csak ritkán fodul elő. A különbség annyi, hogy nekem meg kellett tanulnom bocsánatot kérni, ugyanis az nem ment. Régebben kiabáltam, ajtót csapkodtam, de amióta megszülettek a gyerekek leszoktam róla. Verekedni nem szokatm. :)
ma reggel szó nélkul ment el dolgozni. ilyen még soha nem volt. . .