Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülők, szerintetek ?
Létrehozva: 2004. szeptember 2. 09:28
Sziasztok !
A véleményetekre lennék kiváncsi az alábbiakban:
A lányom barátnőja, miután július végén hazajöttek a nyaralásból, felhívott minket, hogy átmenne-e hozzájuk játszani. (Év közben felváltva hol mi megyünk, hol ők jönnek) Megbeszéltük a következő hétfőt.
Mi sokáig szoktunk nyáron aludni, hétvégén is, mert ilyenkor tudom magam igazán kialudni, mivel év közben elég sokat dolgozom éjjeleken át (haáridőőő) így nyárra már kipurcanok.
Így év közben is amikor mentünk, meg ekkor hétfőn is csak fél 11 körül tudunk odaérni. Nos ők 12.00 perckor ebédelnek, szigorú rendszabályok szerint. A lányom persze nem éhes, amit közöltem az anyukával is, így ne sértödjön meg, ha nem eszik, vagy csak keveset. Ez nem tudom okozott-e problémát, nem panaszkodott az anyuka.
Szóval hétfőn, amikor mentem érte fél hétkor, a lányokat a hálószobában találtam feküdtek az ágyban és nézték a tv-t. A lányom az első szóa pattant, nem úgy mint máskor, hogy neeee, hadd játszunk méééég. Kifele menet vittük a holminkat, a görkorcsolyát, meg a váltóruhát. Már kiértünk a kapuhoz, amikor az anyuka kedvesen felajánlotta, hogy hagyjuk itt a cuccot, holnap is jöjjön el a lányom. Mondtam neki, hogy HÁT JÓ, HA A LÁNYOMNAK KEDVE VAN HOZZÁ.....és vissza akartam vinni a korcsolyát. Erre a lányom sírva visszafutott, és kivette a kezemből. Láttam, hogy gond van.
Mondtam az anyukának, hogy majd ezt még megbeszéljük, mi legyen holnap.
A kocsiban kérdeztem a lányomtól, hogy mi a baj, miért hozta vissza a korit ? Mondta, hogy nem akar holnap jönni ? Kérdeztem miért rosszul érezte magát , Mondta, hogy nem, csak unatkozott. Állítólag már 16 óra óta feküdtek és nézték a tv-t........
Hazamentünk, nem eröltettem, gondoltam, estig hátha változik a véleménye. Este 9-kor visszatértem a témára, hogy akkor holnap menjünk-e ? Határozottan mondta, hogy nem, nem akar. Kérdeztem, hogy valami baj van ? (Nagyon zárkózott, nem szokott panaszkodni, így árgus szemekkel kell figyelnem a reagálását) mondta, hogy nincs, csak amikor koriztak, az anyuka nem negedte őt egyedül korizni, fogta a kezét. (Az udvarban koriztak)Mondtam neki, hog nagyon jól tette, én is nagyon félteném más gyerekét, mivel nem ismerem, és épségben kell visszaadnom. És azt is mondta, hogy a barátnője azt kérte, hogy ne olyan későn menjünk, mert ő már 7 órától fennt van. Menjünk 8-ra. Mert, hogy amikor megérkezünk, utána már rögtön jön az ebéd.
Erre a lányom mondta neki, hogy ő nem kel fel olyan korán.
Az anyukát reggel 9-kor felhívtam (direkt felkeltem korábban...), hogy a lányomnak ma nincs kedve átmenni, itthon szeretne játszani. Mondtam neki, hogy alkalomadtán keresek egy időpontot nyáron, amikor esetleg az ő lánya átjön hozzánk. Viszont időt nem tudok mondani, mert egész nyáron dolgozom, jönnek az ügyfelek. Ez nem szokott ez így lenninyáron, de az Apeh elvitte az összes pénzem, és most előre hoztam a megbeszéléseket, hogy készpénzben fizessenek.Aki még nem fizetett.
folyt.
A véleményetekre lennék kiváncsi az alábbiakban:
A lányom barátnőja, miután július végén hazajöttek a nyaralásból, felhívott minket, hogy átmenne-e hozzájuk játszani. (Év közben felváltva hol mi megyünk, hol ők jönnek) Megbeszéltük a következő hétfőt.
Mi sokáig szoktunk nyáron aludni, hétvégén is, mert ilyenkor tudom magam igazán kialudni, mivel év közben elég sokat dolgozom éjjeleken át (haáridőőő) így nyárra már kipurcanok.
Így év közben is amikor mentünk, meg ekkor hétfőn is csak fél 11 körül tudunk odaérni. Nos ők 12.00 perckor ebédelnek, szigorú rendszabályok szerint. A lányom persze nem éhes, amit közöltem az anyukával is, így ne sértödjön meg, ha nem eszik, vagy csak keveset. Ez nem tudom okozott-e problémát, nem panaszkodott az anyuka.
Szóval hétfőn, amikor mentem érte fél hétkor, a lányokat a hálószobában találtam feküdtek az ágyban és nézték a tv-t. A lányom az első szóa pattant, nem úgy mint máskor, hogy neeee, hadd játszunk méééég. Kifele menet vittük a holminkat, a görkorcsolyát, meg a váltóruhát. Már kiértünk a kapuhoz, amikor az anyuka kedvesen felajánlotta, hogy hagyjuk itt a cuccot, holnap is jöjjön el a lányom. Mondtam neki, hogy HÁT JÓ, HA A LÁNYOMNAK KEDVE VAN HOZZÁ.....és vissza akartam vinni a korcsolyát. Erre a lányom sírva visszafutott, és kivette a kezemből. Láttam, hogy gond van.
Mondtam az anyukának, hogy majd ezt még megbeszéljük, mi legyen holnap.
A kocsiban kérdeztem a lányomtól, hogy mi a baj, miért hozta vissza a korit ? Mondta, hogy nem akar holnap jönni ? Kérdeztem miért rosszul érezte magát , Mondta, hogy nem, csak unatkozott. Állítólag már 16 óra óta feküdtek és nézték a tv-t........
Hazamentünk, nem eröltettem, gondoltam, estig hátha változik a véleménye. Este 9-kor visszatértem a témára, hogy akkor holnap menjünk-e ? Határozottan mondta, hogy nem, nem akar. Kérdeztem, hogy valami baj van ? (Nagyon zárkózott, nem szokott panaszkodni, így árgus szemekkel kell figyelnem a reagálását) mondta, hogy nincs, csak amikor koriztak, az anyuka nem negedte őt egyedül korizni, fogta a kezét. (Az udvarban koriztak)Mondtam neki, hog nagyon jól tette, én is nagyon félteném más gyerekét, mivel nem ismerem, és épségben kell visszaadnom. És azt is mondta, hogy a barátnője azt kérte, hogy ne olyan későn menjünk, mert ő már 7 órától fennt van. Menjünk 8-ra. Mert, hogy amikor megérkezünk, utána már rögtön jön az ebéd.
Erre a lányom mondta neki, hogy ő nem kel fel olyan korán.
Az anyukát reggel 9-kor felhívtam (direkt felkeltem korábban...), hogy a lányomnak ma nincs kedve átmenni, itthon szeretne játszani. Mondtam neki, hogy alkalomadtán keresek egy időpontot nyáron, amikor esetleg az ő lánya átjön hozzánk. Viszont időt nem tudok mondani, mert egész nyáron dolgozom, jönnek az ügyfelek. Ez nem szokott ez így lenninyáron, de az Apeh elvitte az összes pénzem, és most előre hoztam a megbeszéléseket, hogy készpénzben fizessenek.Aki még nem fizetett.
folyt.
Megértem, hogy rosszul esik Neked, ha így bánnak a lányoddal. Abban szeretnék segíteni Neked, hogy kicsit jobban beleláss esetleg a barátnő anyukájának fejébe (nem bántani akarlak azzal, hogy összeszedem az ő esetleges sérelmeit!!!). Természetesen ezt a fújolást nehéz nekem is megmagyarázni, de ha jobban beleérzel az ő motivációiba, talán könnyebb lesz rendezni a dolgotokat.
Te valahol lenézed őt, legalábbis a soraidból ez tűnt ki, hogy míg Te egyedül neveled a lányod, és dolgozol rengeteget, addig őt a férje tartja el, és háztartásbeli. Sajnálom, ha esetleg nem lehetett részed ebben, de hidd el, ez sem mindig fenékig tejfel. Ott a két gyerek, a lánya folyton nyúzza, mert nem akar egyedül játszani, időnként a férjének vannak ötletei, hogy pl. most kocsit akar nézni, pedig épp ott van egy vendég kislány is - elég sokfelé kell alkalmazkodnia.
Ennek ellenére többször hívta és szívesen fogadta a lányod, vigyázott rá (gondolok itt a kézfogós korcsolyázásra). Lehet, hogy valóban félreértett, ígéretnek vette, amit Te nem, és a lánya valóban nagyon várta a Tied. Lehet, hogy ő sem tud igazán belelátni a Te életedbe, és az ő szempontjai szerint joggal várja a viszonzást, ami Felőled nem érkezik (honnan tudja, milyen anyagi gondokkal küzdesz, ha szerinted nem rá tartozik, és nem avatod be?). Honnan tudja, miért nem hívod néha Te az ő lányát? Ha csak tétova ígéret is volt részedről, hogy másnap visszamegy a lányod, júliustól szeptemberig miért nem akadt Nektek megfelelő időpont erre? Ő szívesen vigyáz a lányodra - és Neked az is gond, hogy sötétben kell érte menni?. . .
A leírásod szerint valami történt a lányok között, jó lenne kihúzni a lányodból, miért nem akart másnap visszamenni. Csak az, hogy autót néztek, az nekem nem elég, az még lehet szuper jó program, ha a barátnőjével lehetett. Ha kínos az, hogy alig ebéd előtt értek oda (miért ne ebédelhetnének 12-kor, ha egyszer ők korábban kelnek?), akkor vihetnéd 1 után.
Látom, hogy nem ért meg Téged a barátnő anyukája - de félek, Te sem igazán érted meg őt. Vagy nem meséltél eleget nekünk, hogy jobban belelássunk.
Ha fontos Neked és a lányodnak, hogy újra helyreálljon a jó viszony a barátnők között, akkor sok sikert kívánok Neked hozzá.
Igazság szerint csak ebben a keddi találkozóban érzem magam hibásnak.
Este 9-kor még rágódtam, hogy felhívjam-e őket, de ők viszont korán fekszenek, és ilyen későn nem szoktm telefonálni.
Ezért 10 óra helyett felkeltem korábban (ami nálam azért nagy szó, mert 1 perc alváselvétel, az olyan, mintha 1 dl vért elvennének tőlem) és telefonáltam 9-kor, hogy a kislány minnél hamarabb tudja meg, hátha akkor hamarabb feldolgozza.
Az az igazság, hog azt is mondtam neki, hogy a minden hétvége nek okés. Hétközben elfáradok (habár most itt dumálok, ennek este lesz meg a böjtje) és hétvégén tudok csak pihenni. Elég messze laknak tőlünk, és a francnak van kedve hétvégén kocsiba ülni kétszer.
Ráadásul a lányom olyan molyolós típus, lego, playmobil, olvasás, rajzolás teljesen kielégíti, főleg az egész heti fusztráció után. Szóval ő sem mindig kívánkozik. De bármikor akarja mehetünk.
Szegény kislánynak el kellene magyarázni, hogy a kebelbelije nem érdemli meg őt. (csak akkor már Te is úszítod---nem is olyan egyszerü ez a dolog)
Szerintem hiába beszélsz az anyukával, ő sohsem fogja elfogadni az érvelésedet, meg különben is miért magyarázkodnál neki? A lányát sajnálom, belőle ugyanilyen felnőtt lesz. . . .
A lányom 8 lesz, a kislány 9.
Ez a KÉT alkalom volt csupán, amit lemondtunk !
Mással is bartákozik a lányom, és ott az anyukákkal (főleg ahol nagyon érzékeny a gyerek) csak akkor mondjuk meg, hogytalálkoznak, HA MÁR BIZTOS.
Igen gondolom, hogy ez lehet az egyik problémájuk, hogy megszegem az igéretet. És ezt kell tisztázni.
Mert a részemről az a tavalyi szombat is MÉG CSAK FELTÉTELES MÓDban szerepelt, és ez a júliusi is.
Mert nem azt mondtam rá, hogy jó, akkor holnap 10-kor itt vagyunk. Hanem azt, hogy MÉG MEGBESZÉLJÜK.
Valószinűleg itt vn közöttünk a definicióban az eltérés.
Csak az a helyzet, hogy ez másnál működik.
Amikor múltkor az anyukánál nem volt pénz, és a kislány pizzázni akart menni, az anyuka hiába mondta, hogy majd holnp, mert nincs nálam pénz, a kislány oltári ribilliót csapott. Akkor már 8 éves múlt. A többi gyerek (ez a suliban volt az öltözőszekrény elött) csak nézett.
Egyébként okos kislány, másban nincs is gond közöttünk.
Szóval összesen KETTŐ ÉV alatt KETTŐ lemondás volt. . . . . .
De ha július óta nem kerestétek őket tuti azt hiszik, hogy nem akartok barátkozni velük. . .
Bababetű, szerinted hogyan érzi magát a kislányod kis barátnője? Szerintem nagyon rosszul. . . Ha a kicsi lányom barátnője lemondja a megbeszélt randit - amit már úgy várt, mert hogy csak már 4-et, 3-at stb. kell aludni - mert a kislány anyukája nagyon elfoglalt és néha torlódnak a dolgok, akkor az én lányom sír, mint a záporeső, és még órák múlva is hüppög egy kicsit. A gyerekek rendkívül érzékenyek az ígéretek betartására.
Nem mentegetem az anyukát, hiszen én sem veszek ezért össze a lányom barátnőjének mamájával. Csak annyit akartam mondani, hogy én megértem azt a kicsi lányt, el tudom képzelni, mennyire rosszul eshetett neki, hogy a barátnője - a lányod - mindig lemondta a megbeszélt találkozókat. És ez nem feltétlenül hisztisség, Kisnyusz. . . ;-)))
Hány évesek a lányok?
Csak ezt a butaságot nem értem.
Ma rövidre akarom zárni a történetet. Anyukának szegezem a kérdést. Kedvesen persze.
Ő szerintem úgysem fogja a kislányával már ma tisztázni a dolgot. Még forronganak egy kicsit.
A részemről azonban tisztázni akarom, a lányok meg elintézik maguk közt a többit.
A kislányt nem akarom bevonni, vele nem akarok beszélni, ez NEM AZ Ő SARA.
Mondtam neki, hogy a kislány majd megbékél, ha nem mondja el mi baja, akkor nem tudjuk megoldani.
Addig barátkozzon a többiekkel. Majd megunja a barátnője (ő a szívbéli barátnője)
Csak, hát látom rajta, hogy mennyire fáj neki. Egyszerűen nem érti.
JÚLIUS ÓTA forrong ez a kislány ???? Jajjj.
Hú , ez nehéz helyzet(főleg ha nem kedveld), szerintem mindenképp rajta múlik, hogy viselkedik a kislánya. Tehát a kulcs ő lesz.
Micsoda ostobaságra vall egy kis gyereket utálatra sarkallni, és nap mint nap ápolgatni ezt:-(((
Igen, erre gondolok én is, már este beszéltem a lányommae, az anyukát most fogom felhívni, hogy délben találkozzunk az osztályterem elött, és beszéljük meg személyesen, mi a problémájuk. Valószinűleg itt FOGALMI problémák vannak.
Egyébként normális nő, de hát senki sem tökéletes.
:-)
csak ez az egy barátnője van a lányodnak?
Erre azt mondta, HOGY MI MÁR MEGÁLLAPODTUNK !!! hogy AZON A SZOMBATON megy a lányom hozzájuk.
Mondtam neki, hogy nem, arról volt szó, hogy MAJD MEGLÁTOM? ÉS BESZÉLJÜK MEG.
Mert, hogy az ő lánya egyfolytában sírt, és nem bírt elaludni, amikor pénteken telefonáltam, és teljesen felzaklatta a hír.
Mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de hát ha még nem volt lebeszélve, hát akkor úgy kellett volna rá gondolni, HOGY ESETLEG? TALÁN.
Most megin ezt adják elő. Most a kislány is. Legszivesebben bemosnék neki egyet. A lányom meg tiszta büntudatos, nem érti, miért ilyen barátnője.
Az anyukával pedig mindig meg szoktuk egymást várni, mert egyfele parkolunk, és addig is beszélgetünk. Most rám se néz, és gyorsan eltünik.
Könyörgöm, MIT CSINÁLOK ROSSZUL ??????
Ő mindig azért akarja, hogy a lányom menjen, mert a fiával a lánya nyúzzák egymást, vagy őt. Mert a lánya nem tud egyedül játszani, és egész nap le kell őt kötni, így viszont ő nem tud semmit csinálni.
Mondtam neki, hogy én nem tudom viszonozni a vendéglátását, mert állandóan jön hozzám valaki, sokszor hétvégén takarítok, és mivel otthon dolgozom, állandóan tele a lakás iratokkal.
Mondta, hogy nem is várja el, neki csak az a fontos, hogy a lányom elhozzam, akár minden hétvégén. . . . .
Amikor meg multkor ott volt a lányom, akkor 13-órakor bepattantak a kocsiba, és végigjárták estig az autókereskedőket, mert a férjének eszébe jutott, hogy most vesz egy kocsit. . . . . . lányom persze nem volt bekötve, és jó kis progi nem a városban furikázni. . . . . .
Most fel fogom hívni, de kiváncsi vagyok, ti hogy látjátok.
Sajnálom szegény lánykádat, biztos nagyon bánthatja ez a helyzet, de sajnos a gyerekek a szülői mintát követik, főleg ha még bogarat is tesznek a fülükbe:-(((
Itt bizony Neked kell rendezni a helyzetet, mert most ők érzik sértve magukat(bár a gyerekek nem bírják sokáig. . )szerintem nyugodtan hívd fel az anyukát és tisztázd vele a dolgokat, nem hiszem , hogy ellen séges lesz, de ha mégis az ő ostobasága:szerintem az ő kislánya is őrlődik.
Nap mint nap tapasztalom, hogy a szülők döntőbíróskodnak a játszótéren, pedig a kicsik olyan hamar el tudják rendezni a dolgokat:-)
Az állatkertben sem voltunk, mert még a buszjegyekre sem volt pénzem, nemhogy a belépőre. . . . . . . még pótolnom kell, mielött bezárnak.
Ezt csak ide írtam le, nem gondolom, hogy ezt ezzel az anyukával meg kellene osztanom. Ő háztartásbeli, a férje tartja el. Reggel 6-ra már kész az ebéd, 8-kor az egész ház csillog villog. Nem is ez a baj.
Amiért indítottam a topikot:
Tegnap előtt volt az évnyitó, és amikor a lányom barátnője megjelent, a lányom sugárzó arccal szaladt felé, a kislány pedig durcás és elutasító arccal, szinte kiabálva közölte vele: " megigérted, hogy jössz hozzánk, és én egész reggel izgultam, és vártalak, és akkor az anyukád reggel felhív, hogy nem jössz ! " és még mondott valamiket, de azt már meg sem jegyeztem. Erre a lányomnak hátat fordított. Az anyja meg jó dlyfös pofával mosolygott.
A lányom majdnem elsírta magát, cska hozzámbújt, nem tudott megszólalni. Kedvesen mosolyogva mondtam a kislánynak, hogy nem volt kedve menni, majd máskor bepótoljuk.
Viszont ez a helyzet nem változott. Még most mindenki oda ül az osztályban, ahova akar. Természetesen a barátnők egymás mellé. Üres hely a kislány mellett volt, hiszem megvannak a kialakult párok. A kislány viszont nem szól a lányomhoz, elfordítja a fejét, a lányom pedig ha szól hozzá nem válaszol. A lányom teljesen ki van.
Ma ugyanez volt a helyzet. Tegnap megkérdeztem, hogy beszélnek-e ? Mondta, hogy nem.
Bocsánat a sok bevezetőért. A kérdés most jön:
Az anyukát természetesen fel fogom hívni, hogy úgy látom valami probléma van közöttünk, beszéljük meg, mert nem pontosan értem a lánya viselkedését.
Azt még tudni kell, hogy tavaly volt már egy ilyen kis allür. Anyuka mondta nekem kb. október táján (pont télikabát nézőben voltunk, mert már bejöütt a hideg), hogy pénteken ő hazaviszi hizzájuk a lányom, és mejd én menjek este érte (elötte még sosem voltunk náluk).
Mondtam neki, hogy és nem szoktam a lányom más kocsijába engedni, mert féltem, és egyáltalán hogy kötné be, hiszen az ő két gyereke már hátul ül ???
Arról nem beszélve, hogy határidőm van 20-ig, és sok a munkám, fáradt vagyok, és este sötétben nem szívesen vezetek. Akkor abban maradtunk, hogy valamelyik szombaton majd elviszem a lányom.
Aztán felhívtam, hogy sajnos nem jó mostnában, mert szombaton megyünk kabátot keresni a lánomnak, mert eddig egyszerüen nem értem rá.
Úgy megsértődőtt, hogy fél évig nem fogadta a köszönésem, elfordította a fejét. Na a kislánya most ugyanezt adja elő.