Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
IRIGY após!?
Létrehozva: 2004. szeptember 1. 09:07
Segítségetek, véleményeteket szeretném kérni a következők miatt: Párommal 1 éve vagyunk együtt, boldogan, kisebb probémákra mindig találtunk megoldást!
Tegnapelőtt egy "hiszti"-je után másfél napon keresztül nem keresett meg! Most kaptam meg az e-mail-jét! Az a helyzet, hogy nagyon zavarja, bosszantja, hogy az apukám irigy rá, azért, mert egy jól menő vállalkozása van, amiért persze eddig mindent feladott (szórakozás, haverok, nyaralások, stb.).
Apukám mindig azt kérdezi tőle, hogy na ezen mennyit keresel, és még soha nem kívánt neki szerencsét, amikor beruházott valami munkaeszközbe, vagy például azt mondta apukám, hogy biztos ha a lányomnak szerzel egy kocsit, azon is megmarad a pénzed....csak az a helyzet, hogy apukám elég gyenge felfogású, amolyan butuska üzleti téren és nem gondolja, hogy ezzel megbántja a párom! Amúgy apukámban tényleg van egy kis irigység, ez náluk amolyan családi vonás....
Ti mit csinálnátok a helyemben, mert érzem, ha így marad, akkor rámegy a kapcsolatunk....
Tegnapelőtt egy "hiszti"-je után másfél napon keresztül nem keresett meg! Most kaptam meg az e-mail-jét! Az a helyzet, hogy nagyon zavarja, bosszantja, hogy az apukám irigy rá, azért, mert egy jól menő vállalkozása van, amiért persze eddig mindent feladott (szórakozás, haverok, nyaralások, stb.).
Apukám mindig azt kérdezi tőle, hogy na ezen mennyit keresel, és még soha nem kívánt neki szerencsét, amikor beruházott valami munkaeszközbe, vagy például azt mondta apukám, hogy biztos ha a lányomnak szerzel egy kocsit, azon is megmarad a pénzed....csak az a helyzet, hogy apukám elég gyenge felfogású, amolyan butuska üzleti téren és nem gondolja, hogy ezzel megbántja a párom! Amúgy apukámban tényleg van egy kis irigység, ez náluk amolyan családi vonás....
Ti mit csinálnátok a helyemben, mert érzem, ha így marad, akkor rámegy a kapcsolatunk....
De az első reakciója: "Ezzel nem oldasz meg semmit, mi értelme van??? Tök felesleges!"
Annyira jó voltam mindig hozzá, annyira szeretem, és most tessék. . . . .
Az hogy apukám így viselkedik. . . . . ezen az alapon nekem soha, de soha nem lesz senkim. . . . mert egy 52 éves ember tulajdnoságát megváltoztatni nem lehet!
Úgy érzem magam, mint egy rab akasztás előtt: vagy elszakad a kötél, vagy nem. . . . de már rákészülök arra, hogy NEM!
TI MIT TENNÉTEK A HELYEMBEN? Vagy ennyire nem tud senki hozzászólni??
Azt hiszem. . . . . . . . az életem romokban!
Már úgy tűnt, hogy mindent meg tudtunk beszélni a témával kapcsolatban a párommal, konkrét megoldást ugye nem tudunk, de kezdtünk "jobban" lenni csak egymással törődni. . . de tegnap megint kitört belőle! Múlt héten kibékültünk, de mégis olyan érzésem volt, hogy ez nem az igazi. . . .
És tegnap kifakadt, hogy ő sajnos nem tud megbékélni a gondolattal, hogy apukám irigy rá és ő így nem biztos abban, hogy velem tud maradni! Szeret, tisztel, úgy gondolja, hogy soha nem fog találni olyan lányt aki ennyire szereti, de apu mindig ott fog lebegni a fejem felett!
Én mondtam neki, hogy beszélje meg problémáját egy kívülálló emberrel, vagy olyannal, akitől értelmes tanácsot kaphat, mert ezt most neki kell eldönteni! Sajnos én már semmit nem tehetek azon kívül, hogy beszélek apukámmal! Azt mondta, kér pár napot! Aztán választ kapok. . .
Totálisan ki vagyok bukva, utálom a szüleimet emiatt, már legszívesebben fognám magam és keresnék egy albérletet és elcuccolnék!
Hogy mi lesz a válasza a kedvesemnek??
Szerintetek? Van még esélye ennek a kapcsolatnak?
Köszönöm mindannyiatoknak a hozzászólásokat! Hatalmas segítség volt nekem!
Már tudom mit kell tennem, mire kell odafigyelnem a jövőben. . . . csak pánikolva nehéz gondolkodni!
Egy éve megtaláltam a párom, akivel szeretném leélni az életem, és a életben előforduló kisebb-nagyobb akadályokat együtt, egymás kezét fogva kell legyőznünk!
Köszönöm!
Egy pár=2ember!!!
Mint ahogy egy pár zokni sem 3db zokni.
Bízom benne, hogy ez az egész kialakult ellentét párom és apukám között nem fogja felemészteni kapcsolatunkat! Tisztában vagyok vele, hogy akkor fog normalizálódni az egész helyzet (már amennyire lehet), ha leülök otthon apuval egyet, és jövőre, ha megkezdjük közös életünket! CSak addig még van egy év. . . . nehéz lesz kivárni!
Most biztos nagyon dühös a párod, pláne, ha egy napig hergelte magát ezen az egészen, de le fog nyugodni. Valószínűleg tényleg nem lesz soha jó viszony köztük, de azért normális még lehet.
Mindenképpen éreztesd a pároddal, hogy te mellette állsz!
És attól függetlenül, hogy ő azt mondta, ne beszélj apukáddal, szerintem azért érdemes lenne. A jövőre nézve azért jó lenne, ha legalább minimális változás lenne ebben, mert akárhányszor ilyen helyzet adódik, a párod csak dühösebb lesz. Nem szabad hagyni, hogy tovább élesedjen köztük az ellentét.
Teljesen fel van dúlva, azt mondta, hogy soha, de soha nem fog megbocsátani apukámnak és a jövő évi lakásvásárlásunkhoz semmiféle támogatást nem fog elfogadni szüleimtől, és apukámnak semmiben nem fog soha segíteni!
Engem szeret, de legyek tisztába mindezzel! Ne beszéljek az apuval, mert őt abszolút nem érdekli mennyit változik az öreg, mert ő már túl messzire rúgta nála a labdát!
Ezt hallgattam több mint fél órán keresztül üvöltve!
És engem ezért nem keresett meg tegnap egész nap, mert ezen filózott!
Úgy érzem ez a kapcsolat meg van mérgezve, de nem tudom, hogy hogyan lehetne helyrehozni. . . . .
Miért kellene neki elfogadni, mikor nem bántotta apukádat soha???
Miért várod ezt el tőle?
Fordított esetben te hogy reagálnál, ha a párod azt mondaná neked, hogy fogadd el az anyósodat, ő ilyen és egy lépést sem fog tenni annak érdekében, hogy ez jobb legyen!
Szerintem te is ki lennél bukva.
Én nem nyomnám le a helyedben ezt a torkán, mert előbb-utóbb tényleg elege lesz belőle(tek).
Ülj le apukáddal és ha kell, akkor keményen mondd meg neki, hogy mit gondolsz a beszólásairól, és vajon azt akarja-e elérni, hogy ti ne legyetek együtt, és miért nem örül annak, hogy a lányának könnyebben mennek a dolgok, hogy miért nem becsüli meg a párodat, aki szeret, önzetlen, és a te életedet teszi könnyebbé, nem másét.
Inkább te veszz apukáddal össze egy kicsit, mert a lánya vagy, rád úgysem tud sokáig haragudni. Ha a párod teszi ezt, akkor azt külön sértésnek fogja kezelni, és szerintem még rosszabb lesz a helyzet és az utálkozás.
Vagy tényleg költözz el, és akkor egy kicsit észbe kap, de előtte akkoris célravezetőnek tartok egy beszélgetést.
Hiszen ha nem adod a tudtára, hogy téged ez mennyire bosszant és bánt, akkor ő hogy viselkedne másként?
Hát most nagyon gondolkozom, hogy keresek egy albérletet vagy kiadó szobát. . . .
Hogy a párod esetében mit lehet tenni? Szerintem nem sokat. Azt hiszem, bárhogy fáj ezt kimondani, nem lesz belőletek egy pár. Ha én lennék a fiú, nem mernélek felvállalni.
Semmi köze a párod dolgaihoz. Soha semmilyen üzleti dolgomról sem beszélek az apósoméknak, de ha megtudnám hogy a feleségem erről beszélne egy harmadik személynek akkor neki sem mondanék semmit sem ezekről a dolgokról. Egyébként is tudok titkot tartani. Ami nem tartozik apádra, mert bármilyen ellenséges reakciót vált ki belőle, akkor inkább előtte hallgassatok. Semmi pénzért sem laknék a szülők közelében.
Jobb így távolról szeretni, mint közelről gyűlölködni.
Igazából itt nem az a kérdés, hogy mit mond az apukád, mert ő egy külön személyiség, nem Te vagy ő. Ha az apukád és a barátod nem szeretik egymást, az az ő problémájuk; ha Te mindent megteszel, hogy legalább elfogadható legyen a viszony, akkor minden OK, akkor is, ha nem kedvelik meg egymást, attól még szeretheted külön-külön őket.
Az a fontos, hogy Te mit csinálsz. És ha Te nem állítod le az apukádat, akkor már igenis indokolt, hogy a barátod Rád haragszik. Ebben a helyzetben Neked kell lépned, és elmagyaráznod apukádnak, hogy nem bánthat meg embereket indokolatlanul, főleg, hogy ez egy olyan valaki, aki a Te párod, és ezzel konfliktust okoz köztetek.
A párodnak éreznie kell, hogy Ti ketten alkottok egy közösséget.
Én is jártam már hasonló cipőben (anyós), ahol a "sértett fél" voltam.
Egyébként a költözés nem mindig menekülés a probléma elől, van amikor ez az egyetlen megoldás az ilyen helyzetek normalizálására.
Az a rossz, hogy még apuáknál élek! Legszívesebben fognám magam és csomagolnék, de azzal csak elmenekülök a probléma elöl, amit valahogyan enyhíteni kellene!!
Mert egy 52 éves ember rossz tulajdonságait sajnos már késő megváltoztatni!!
A párommal közöltem, hogy el kell fogadnia, hogy ez így marad. . . . de tudom, hogy így rámegy a kapcsolat!!!
De azt azért vegyétek figyelembe a pároddal, hogy apukád ilyen, és gondolni továbbra is ezekre fog. . . El kell őt így fogadni. De ha nem mondaná ki, talán kicsit könnyebb lenne.
Ez nagyon nehéz helyzet! Szerintem elsősorban apukáddal kellene megbeszélned. Mondd el neki, hogy téged mennyire bánt a viselkedése. Látnia kell, hogy a párod mennyire szeret téged és csak ez kell, hogy számítson. Talán inkább örüljön, hogy jó anyagi helyzetben vagytok, és nem kell nyomorognotok.
Szépen mindent magyarázz el neki és kérd meg, hogy figyeljen oda arra, amit mond.