Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi tévő legyek
Létrehozva: 2004. augusztus 18. 15:03
A kapcsolatom barátommal már 12 éve tart. Mindkettönknek rosszul sikerült a házassága.Amikor egymásra találtunk azt hittem megtaláltam azt az embert akivel le kellene élnem az életem. A házasságból született gyerekek érdekeit figyelembe véve egyikünk sem vált el. A gyermekek elfogadták, szeretik jelenlegi "páromat". A probléma amiben tanácsot kérnék az az idei nyáron július hónapban kezdödött. Január óta mindketten nagy izgalommal készültünk az idei nyári szabadságra! Már megvettük a vonatjegyeket is tehát megvolt a biztos indulási időpont. minkettönknek megkezdődött a visszaszámlálás. Indulás elötti napon kaptam egy értesitést, hogy a jegyet irassam át egy nappal késöbbi indulásra! Az értesitésben persze az is benne volt, hogy ne keressem mobilon mert nem tudom utol érni. Abban a pillanatban azt hittem itt a világ vége, de szivemre hallgatva megtettem azt amit kért. Megbeszéltem magammal, hogy biztosan nyomos oka volt tetteire. A megbeszélt idöpontban találkoztunk és elmondta indokait, amelyek az alábbiak voltak:
-gyermekkori barátnöje kereste telefonon, hogy itt van Bécsben nagyon betegen és látni szeretné!
Én ugyan nem értettem a dolgot hiszen több mint 35 éve nem jelentkezett, akkor most miért.
A szabadságunk letelt, de végig ott nyomasztott a gondolat, hogy miért?
Aztán azóta minden hétvégén jön a jelenlegi férj és viszi-hozza barátomat a régi barátnöhöz. Nem tudom feldolgozni! Talán ti tudtok segiteni! Köszönöm a válaszaitokat!
Az első alkalmat megbeszéltem magammal, hogy emberségből, de mi van tovább, és velem?
-gyermekkori barátnöje kereste telefonon, hogy itt van Bécsben nagyon betegen és látni szeretné!
Én ugyan nem értettem a dolgot hiszen több mint 35 éve nem jelentkezett, akkor most miért.
A szabadságunk letelt, de végig ott nyomasztott a gondolat, hogy miért?
Aztán azóta minden hétvégén jön a jelenlegi férj és viszi-hozza barátomat a régi barátnöhöz. Nem tudom feldolgozni! Talán ti tudtok segiteni! Köszönöm a válaszaitokat!
Az első alkalmat megbeszéltem magammal, hogy emberségből, de mi van tovább, és velem?
De ahogy elolvastam az egész problémát, az az érzésem, hogy a topic indító ezeket a sorokat nagyon feldúltan, az első sértődésében írta vagy egyszerűen nem tett meg mindent a dolog rendezése érdekében. Úgy értem, beszélnie kellett volna a párjával erről, esetleg elmenni velük, még akkor is, ha nem megy be a kórházba, csak megvárja a barátját valahol. Később meg akár találkozhat is a nővel, persze nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy beszéljenek róla a barátjával, mert akár még az is kiderülhet, hogy nem olyan vészes a helyzet, csak szokatlan. Attól még nem kell azonnal drámát csinálni belőle. Lehet, hogy ha a barátja elmagyarázza neki a helyzetet, érthetővé válik a számára.
Hány nö sirathatné el magát aki nap mint nap kezelésre jár pl. mell kemoterápia miatt.
Elsősorban a barátjával kellene megbeszélnie melegnek, hogy most mi történik. De aki éveken keresztül becsapja a feleségét, szeretőt tart, az mért ne csalja meg a szeretőjét is? (Ill ne csalhatná meg, ezt értem úgy hogy lelkiismeretfurdalás nélkül megtenné, meg tudná tenni)
Ha így igaz, ahogy a barát állítja, hogy kórházba jár, és ott alszik a férjnél, furcsa, de hihető. Ezt meg kell beszélni, (a baráttal) mert itt, a topicon csak a kattogás van.
Én mindenkit megértek, de egy haldokló akaratát megkérdőjelezni egyszerűen ízléstelennek tartom.
AZ EGÉSZ CSALÁD A LEGNAGYOBB TISZTELETTEL VETTE TUDOMÁSUL A DÖNTÉSÉT!!!
Nem az a baj, hogy elment, hanem miért ennyiszer és hogy van képe ott aludni ahol a jelenlegi férj is ott van. Vagy lehet hogy ez sem igaz.
Van egy barátnő és barát régi kapcsolattal amely a meleg vallomása szerint szépen müködött hiszen még gyermekei is elfégadták és szerették öt. A sors ugy hozta, hogy ennek ellenére nem tul sok idüt tudnak rendezett körülmények között együtt tölteni. A szabadságok eltöltése jelentett számukra legalábbis a meleg számára a kedves egymásnak örülés lehetőségét. Igy volt ez ezen a nyáron is. tervezés, izgalom készülédés a várva várt együttlétre. Indulás elött kapni egy üzenetet, hogy tedd át a hellyegyet késöbbre amit megsem indokolok ugyszólván nagyon durva. Képzeljétek el mit érezhetet meleg hiszen azt sem tudta hol van a párja? talán balesetet szenvedet? Ezek után az első találkozás óta sem adott elfogadható magyarázatott tettére! Én is ugy látom és azt gondolom nem vagyok egyedül, hogy melegnek ennyi idő után tisztán kellene látnia. Vajon miért nem mer öszinte lenni? És igen egyszer ellehet bucsuzni, nem heteken keresztül hétvégeken . Jól látja egyik fórum társunk, hogy ez a barát mindenki megcsal. Nemcsak testileg lehet valakit megcsalni. Nekem is az az érzésem hogy a meleg barátja kint is eljátsza a szegény aki még mindig a beteg barátnöt szereti különben kivitte volna magával a jelenlegit. A másik valóban igaz az is, hogy vannak és sajnos egyre többen akik kemoterápiás kezelést kapnak és emelt fövel viselik. tovább dolgoznak és élik lehetőség szerinti életüket, de nem válnak gonosszá, mert sajnos vannak olyan betegek is, remélem ez a hölgy nem olyan, és lesz mersze elmondani a férjének is a teljes igazságot. A barátnak ezt már az első alkalommal meg kellett volna magyarázni a beteg barátnőnek, hogy 35 éve lementél nekem jelenleg van egy "jol müködö" kapcsolatom és nem áll módomban neki és gyermekeinek fájdalmat okozni, mert hogy ebben az esetben avval is számolni kell. Összefoglalva véleményem az, hogy a melegnek a kapcsolatát meg kell szüntetni a barátjával még akkor is ha ez nagy fájdalmat okoz számára! Ja és külön nagyon sajnálom a beteg barátnő férjét akit mindketten vagyis a felesége és a volt barátja szépen átvert. Számomra ez undoritó!
Az én legjobb barátom egy fiú, és nem hiszem, hogyha kemoterápiás kezelést kapna, akkor a közeli hozzátartozóin (és nagyon jó barátokon) kívül ebben a kiszolgáltatott helyzetben ott, a betegágya mellett másnak keresni valója lenne.
Meleg-nek el kellene gondolkodnia, és finoman megbeszélnie a barátjával, hogy ez neki rosszul esik. (Bár én őszíntén nem értem miért?) Én féltékeny biztos lnem lennék. Ezt csak ő tudja mi váltotta ki belőle. De önző dolognak tartom.
nekem azt tűnt fel hogy a kedves úgy segíti a régi barátnőt hogy a jelenlegivel egyáltalán nem foglalkozik. nem kellene egyszerre mindkettőre tekintettel lenni?