Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi tévő legyek
Létrehozva: 2004. augusztus 18. 15:03
A kapcsolatom barátommal már 12 éve tart. Mindkettönknek rosszul sikerült a házassága.Amikor egymásra találtunk azt hittem megtaláltam azt az embert akivel le kellene élnem az életem. A házasságból született gyerekek érdekeit figyelembe véve egyikünk sem vált el. A gyermekek elfogadták, szeretik jelenlegi "páromat". A probléma amiben tanácsot kérnék az az idei nyáron július hónapban kezdödött. Január óta mindketten nagy izgalommal készültünk az idei nyári szabadságra! Már megvettük a vonatjegyeket is tehát megvolt a biztos indulási időpont. minkettönknek megkezdődött a visszaszámlálás. Indulás elötti napon kaptam egy értesitést, hogy a jegyet irassam át egy nappal késöbbi indulásra! Az értesitésben persze az is benne volt, hogy ne keressem mobilon mert nem tudom utol érni. Abban a pillanatban azt hittem itt a világ vége, de szivemre hallgatva megtettem azt amit kért. Megbeszéltem magammal, hogy biztosan nyomos oka volt tetteire. A megbeszélt idöpontban találkoztunk és elmondta indokait, amelyek az alábbiak voltak:
-gyermekkori barátnöje kereste telefonon, hogy itt van Bécsben nagyon betegen és látni szeretné!
Én ugyan nem értettem a dolgot hiszen több mint 35 éve nem jelentkezett, akkor most miért.
A szabadságunk letelt, de végig ott nyomasztott a gondolat, hogy miért?
Aztán azóta minden hétvégén jön a jelenlegi férj és viszi-hozza barátomat a régi barátnöhöz. Nem tudom feldolgozni! Talán ti tudtok segiteni! Köszönöm a válaszaitokat!
Az első alkalmat megbeszéltem magammal, hogy emberségből, de mi van tovább, és velem?
-gyermekkori barátnöje kereste telefonon, hogy itt van Bécsben nagyon betegen és látni szeretné!
Én ugyan nem értettem a dolgot hiszen több mint 35 éve nem jelentkezett, akkor most miért.
A szabadságunk letelt, de végig ott nyomasztott a gondolat, hogy miért?
Aztán azóta minden hétvégén jön a jelenlegi férj és viszi-hozza barátomat a régi barátnöhöz. Nem tudom feldolgozni! Talán ti tudtok segiteni! Köszönöm a válaszaitokat!
Az első alkalmat megbeszéltem magammal, hogy emberségből, de mi van tovább, és velem?
Reméljük, hogy meggíógyul, vagy még nagoyn sokáig fog élni a barátod barátnője, de egy ilyen barátságra soha nem lennék képes féltékenynek lenni.
mert nincs miért! Mert egy olyan szép sírig tartó szerelem barátság az övék, ha még rá is jöttek arra, hog együtt nem működik, amit soha senki nem tud szétszakítani. Attól se félj, hogy elhagy miatta, hogy megcsal vele, hagyd Őket emlékezni, gyereknek lenni újra. Igaz ezt csak olyan valaki tudja átérezni, aki részese volt hasonlónak.
Tudod, hozzám is jönnének, ha bajban lennék, mint ahogy mentem én is, holott szerelemről már szó sincs és nem is lehet.
Ha még szeret téged a barátod, akkor elvisz bemutatni legalább egyszer a volt barátnőnek. Amitől te is megnyugodnál. Mert abban nincs semmi rossz, ha egy elmúlt, régi, szép szerelmet felidéznek, de nem újra életre keltenek! Mert van ilyen is! Én is félnék a te helyedben ettől. És ha ez történik msot velük , akkor ezt tisztázd a barátoddal, hogy válasszon köztetek! De ugye ezt félsz megkérdezni tőle?
Én úgy értelmeztem, hogy a régi barátnő férje jön a pasiért, aki látogatja azt a bizonyos régi barátnőt.
"Aztán azóta minden hétvégén jön a jelenlegi férj és viszi-hozza barátomat a régi barátnöhöz. "
Ez kinek a ferje?
meleg! A baratod valojaban no? es te valoban meleg vagy? vagyis bisex, mivel ferjhezmentel?
Ezt nem rosszindulatuan kerdezem, csak valahogy santit a tortenet. . . .
Párom persze rohant, és ez így megy két hete. Egyszer főztem a betegnek, csak szivességből, senki nem kért rá, és visszaküldte, hogy köszöni szépen, de nem kéri. Azóta sem tudom megemészteni ezt. Nem arról az egy adagnyi ételről van szó, hanem arról, hogy meg akartam ismerni egy szeletet a párom múltjából, ő viszont mereven elzárkózik, és páromtól sem tudok meg semmit azon kívül, hogy a csaj szintén sugárkezelést kap.
Tudom, ilyenkor kell erősnek lenni, de hogy meddig bírom még ? Nem tudom. Nagyon sok kitartást kívánok neked.
Párom persze rohant, és ez így megy két hete. Egyszer főztem a betegnek, csak szivességből, senki nem kért rá, és visszaküldte, hogy köszöni szépen, de nem kéri. Azóta sem tudom megemészteni ezt. Nem arról az egy adagnyi ételről van szó, hanem arról, hogy meg akartam ismerni egy szeletet a párom múltjából, ő viszont mereven elzárkózik, és páromtól sem tudok meg semmit azon kívül, hogy a csaj szintén sugárkezelést kap.
Tudom, ilyenkor kell erősnek lenni, de hogy meddig bírom még ? Nem tudom. Nagyon sok kitartást kívánok neked.
Ha ez a fickó is tisztán kezdte volna 12 éve, most nem lenne ez a topic. . .
Nekem van egy barátom, aki nagyon közel áll hozzám, de nincs és nem is volt soha semmilyen mértékű szerelmi kapcsolatunk sem. De lelkileg ő a hozzám legközelebb álló ember. Egy ideje gyakorlatilag felfüggesztettük a kapcsolatot, mert úgy éreztük, ill. én éreztem, hogy a párjainknak problémát okoz. Nem beszéltünk erről a dologról - nem kellett, úgy is értettünk mindent -, de a kapcsolatot teljesen 2véletlenszerűvé" alakítottuk. Magyarul nem keressük egymást, nem telefonálunk, semmi sms, stb. Persze, ha véletlenül találkozunk, azért köszönünk, mint régi jó kollégák. Hallgatólagosan ezt találtuk helyesnek. DE - és most figyelj! - megkértem a férjemet és a fiamat is, hogy ha bármi történne velem, ami miatt magam már nem tudom megtenni, akkor őt az elsők között értesítsék!!!
Tudod, ez mit jelent? Hogy ha súlyos beteg lennék, kezét-lábát törné, hogy mellettem lehessen, mintha csak a testvére betegágya mellett ülne!!!
Vannak ilyen kapcsolatok.