Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem szeret?
Torolt_felhasznalo_606000
Létrehozva: 2004. augusztus 18. 07:53
Jó reggelt mindenkinek!
Két hete ért véget a nyaralásunk, amit a kedvesemmel együtt töltöttünk. Mivel távkapcsolatban élünk csak hetente tudunk találkozni. Elméletileg.
Még a nyaralás előtt mondta, hogy a 13-i hétvégén nem ér rá találkozni, mert az egyik volt csoporttársával mennek víkkendezni. Ez még nem is lett volna gond. Hát menjen. én is csináltam magamnak progit. Nem problémáztam rajta, mert ezt a hosszú hétvégét úgyis együtt töltjük. Gondoltam én naiv!
Vasárnap este rákérdeztem telefonon, hogy akkor a hétvégén jön-e. "Háááát a tesómnak lesz a szülinapja, azt ünnepeljük."
"És a három napból nem tudsz rám egyet szakítani?'
" háááát nem, mert két napos lesz valószínű.De még a héten felhívlak, amint tudok valamit."
Hétfőn rákérdeztem, hogy akkor mi lesz, mert én is úgy tervezek a hétvégére. Naná, hogy nem fogok otthon búslakodni. Erre a válasz: "Bocs, most nincs időm ezzel foglalkozni, mert a havi meetingre kell készülnöm. Ha valamit tudok írok"
Megnyugodtam. Mivel mindennapos köztünk az smsváltás, tegnap írtam neki, hogy nagyon hiányzik.
"Nekem is hiányzol ám. Csak az a baj, hogy a hétvégén jönnek a rokonaink, és velük leszünk." Tehát, ha én nem írok, akkor drága egyetlenemnek eszébe nem jut, hogy ezt az apró tényt közölje velem, hogy a hétvégén 100000%, hogy nem tudunk talizni. Hogy lehet ilyen önző. Nekem idő kell, hogy megszervezzem a hétvégémet, kértem tőle, időbe szóljon. Ha tegnap nem írok, akkor még péntek reggel sem mondja meg, hogy nem jön?!
Jó tudom, hogy közbejöhetnek családi események, amik fontosak lehetnek. De szerintem nem három napig tartanak. Kezdem úgy érezni, hogy őt is elveszítettem. A kapcsolatunknak lehet, hogy vége. Mindig mindent megteszek, hogy tudjunk találkozni, de őneki mindig minden fontosabb, mint én. Már két napja egyfolytában bőgök emiatt. Nem szeretném elveszíteni,mert nagyon szeretem. CSak az a gáz, hogy nem érzem, hogy ő szeretne-e. Ugye ezt érzi az ember?
Csak leírtam, hátha valaki tud egy kis erőt önteni belém.
Vikuc
Két hete ért véget a nyaralásunk, amit a kedvesemmel együtt töltöttünk. Mivel távkapcsolatban élünk csak hetente tudunk találkozni. Elméletileg.
Még a nyaralás előtt mondta, hogy a 13-i hétvégén nem ér rá találkozni, mert az egyik volt csoporttársával mennek víkkendezni. Ez még nem is lett volna gond. Hát menjen. én is csináltam magamnak progit. Nem problémáztam rajta, mert ezt a hosszú hétvégét úgyis együtt töltjük. Gondoltam én naiv!
Vasárnap este rákérdeztem telefonon, hogy akkor a hétvégén jön-e. "Háááát a tesómnak lesz a szülinapja, azt ünnepeljük."
"És a három napból nem tudsz rám egyet szakítani?'
" háááát nem, mert két napos lesz valószínű.De még a héten felhívlak, amint tudok valamit."
Hétfőn rákérdeztem, hogy akkor mi lesz, mert én is úgy tervezek a hétvégére. Naná, hogy nem fogok otthon búslakodni. Erre a válasz: "Bocs, most nincs időm ezzel foglalkozni, mert a havi meetingre kell készülnöm. Ha valamit tudok írok"
Megnyugodtam. Mivel mindennapos köztünk az smsváltás, tegnap írtam neki, hogy nagyon hiányzik.
"Nekem is hiányzol ám. Csak az a baj, hogy a hétvégén jönnek a rokonaink, és velük leszünk." Tehát, ha én nem írok, akkor drága egyetlenemnek eszébe nem jut, hogy ezt az apró tényt közölje velem, hogy a hétvégén 100000%, hogy nem tudunk talizni. Hogy lehet ilyen önző. Nekem idő kell, hogy megszervezzem a hétvégémet, kértem tőle, időbe szóljon. Ha tegnap nem írok, akkor még péntek reggel sem mondja meg, hogy nem jön?!
Jó tudom, hogy közbejöhetnek családi események, amik fontosak lehetnek. De szerintem nem három napig tartanak. Kezdem úgy érezni, hogy őt is elveszítettem. A kapcsolatunknak lehet, hogy vége. Mindig mindent megteszek, hogy tudjunk találkozni, de őneki mindig minden fontosabb, mint én. Már két napja egyfolytában bőgök emiatt. Nem szeretném elveszíteni,mert nagyon szeretem. CSak az a gáz, hogy nem érzem, hogy ő szeretne-e. Ugye ezt érzi az ember?
Csak leírtam, hátha valaki tud egy kis erőt önteni belém.
Vikuc
remélem bejön, ha nem írok neki, és akkor . . .
Tudjátok, a remény hal meg utoljára.
Szia! Ha van szabad fél órád, gondolkozz el, lécci a kapcsolatunkon. úgy érzem valami baromira megváltozott és nem jó irányban. - szerintetek el lehet küldeni?
Nem tudom a pasiknak miért nem kell az, aki szereti őket, és nem bántja őket mindig. Nem forgatja ki a vagyonukból, nem hisztizik, nem kérik őket, hogy vigyék el mindenféle drága menő helyre vacsizni. Sokkal jobban örülnek a közös főzöcskének.
utálom, hogy kihasználnak érzelmileg.
Treatynek teljesen igaza van. Sokan rámfogják, hogy túl kemény vagyok, mert szerintem valami vagy fekete, vagy fehér, nincs mellébeszélés. De ezzel egyszerűen csak tiszta helyzetet teremtesz.
Kérdezz rá, ami izgat, vagy ne foglalkozz vele. De magadat ne sanyargasd! Ha szerinted félt téged az exedtől, kérdezz rá, és nyugtasd meg, hogy téged már nem érdekel. (Amúgy a féltékenység nem feltétlenül a szerelem jele!) Mindig mindenről beszélni kell, a sunyiskodás és az elhallgatás nem kifizetődő a kicsi lelkünknek hosszú távon. Hidd el!
Lehet megbeszéled vele este, és egy pár nap múlva minden happy. De lehet elváltok szépen, túl fogod élni, és legalább tudod mihez tartani magad. (Egy új pasihoz!!!:-)))
Nekem volt egy féltékenyem, még a postással is meggyanúsított - mert minek nyitok ajtót. (mert kiscsomagotnehéz átpréselni a küszöbön:-)) De fárasztó volt mindig bizonygatni! Aztán jött: ha nem hiszel nekem, akkor mit keresel mellettem?!