Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem szeret?
Torolt_felhasznalo_606000
Létrehozva: 2004. augusztus 18. 07:53
Jó reggelt mindenkinek!
Két hete ért véget a nyaralásunk, amit a kedvesemmel együtt töltöttünk. Mivel távkapcsolatban élünk csak hetente tudunk találkozni. Elméletileg.
Még a nyaralás előtt mondta, hogy a 13-i hétvégén nem ér rá találkozni, mert az egyik volt csoporttársával mennek víkkendezni. Ez még nem is lett volna gond. Hát menjen. én is csináltam magamnak progit. Nem problémáztam rajta, mert ezt a hosszú hétvégét úgyis együtt töltjük. Gondoltam én naiv!
Vasárnap este rákérdeztem telefonon, hogy akkor a hétvégén jön-e. "Háááát a tesómnak lesz a szülinapja, azt ünnepeljük."
"És a három napból nem tudsz rám egyet szakítani?'
" háááát nem, mert két napos lesz valószínű.De még a héten felhívlak, amint tudok valamit."
Hétfőn rákérdeztem, hogy akkor mi lesz, mert én is úgy tervezek a hétvégére. Naná, hogy nem fogok otthon búslakodni. Erre a válasz: "Bocs, most nincs időm ezzel foglalkozni, mert a havi meetingre kell készülnöm. Ha valamit tudok írok"
Megnyugodtam. Mivel mindennapos köztünk az smsváltás, tegnap írtam neki, hogy nagyon hiányzik.
"Nekem is hiányzol ám. Csak az a baj, hogy a hétvégén jönnek a rokonaink, és velük leszünk." Tehát, ha én nem írok, akkor drága egyetlenemnek eszébe nem jut, hogy ezt az apró tényt közölje velem, hogy a hétvégén 100000%, hogy nem tudunk talizni. Hogy lehet ilyen önző. Nekem idő kell, hogy megszervezzem a hétvégémet, kértem tőle, időbe szóljon. Ha tegnap nem írok, akkor még péntek reggel sem mondja meg, hogy nem jön?!
Jó tudom, hogy közbejöhetnek családi események, amik fontosak lehetnek. De szerintem nem három napig tartanak. Kezdem úgy érezni, hogy őt is elveszítettem. A kapcsolatunknak lehet, hogy vége. Mindig mindent megteszek, hogy tudjunk találkozni, de őneki mindig minden fontosabb, mint én. Már két napja egyfolytában bőgök emiatt. Nem szeretném elveszíteni,mert nagyon szeretem. CSak az a gáz, hogy nem érzem, hogy ő szeretne-e. Ugye ezt érzi az ember?
Csak leírtam, hátha valaki tud egy kis erőt önteni belém.
Vikuc
Két hete ért véget a nyaralásunk, amit a kedvesemmel együtt töltöttünk. Mivel távkapcsolatban élünk csak hetente tudunk találkozni. Elméletileg.
Még a nyaralás előtt mondta, hogy a 13-i hétvégén nem ér rá találkozni, mert az egyik volt csoporttársával mennek víkkendezni. Ez még nem is lett volna gond. Hát menjen. én is csináltam magamnak progit. Nem problémáztam rajta, mert ezt a hosszú hétvégét úgyis együtt töltjük. Gondoltam én naiv!
Vasárnap este rákérdeztem telefonon, hogy akkor a hétvégén jön-e. "Háááát a tesómnak lesz a szülinapja, azt ünnepeljük."
"És a három napból nem tudsz rám egyet szakítani?'
" háááát nem, mert két napos lesz valószínű.De még a héten felhívlak, amint tudok valamit."
Hétfőn rákérdeztem, hogy akkor mi lesz, mert én is úgy tervezek a hétvégére. Naná, hogy nem fogok otthon búslakodni. Erre a válasz: "Bocs, most nincs időm ezzel foglalkozni, mert a havi meetingre kell készülnöm. Ha valamit tudok írok"
Megnyugodtam. Mivel mindennapos köztünk az smsváltás, tegnap írtam neki, hogy nagyon hiányzik.
"Nekem is hiányzol ám. Csak az a baj, hogy a hétvégén jönnek a rokonaink, és velük leszünk." Tehát, ha én nem írok, akkor drága egyetlenemnek eszébe nem jut, hogy ezt az apró tényt közölje velem, hogy a hétvégén 100000%, hogy nem tudunk talizni. Hogy lehet ilyen önző. Nekem idő kell, hogy megszervezzem a hétvégémet, kértem tőle, időbe szóljon. Ha tegnap nem írok, akkor még péntek reggel sem mondja meg, hogy nem jön?!
Jó tudom, hogy közbejöhetnek családi események, amik fontosak lehetnek. De szerintem nem három napig tartanak. Kezdem úgy érezni, hogy őt is elveszítettem. A kapcsolatunknak lehet, hogy vége. Mindig mindent megteszek, hogy tudjunk találkozni, de őneki mindig minden fontosabb, mint én. Már két napja egyfolytában bőgök emiatt. Nem szeretném elveszíteni,mert nagyon szeretem. CSak az a gáz, hogy nem érzem, hogy ő szeretne-e. Ugye ezt érzi az ember?
Csak leírtam, hátha valaki tud egy kis erőt önteni belém.
Vikuc
Talán attól fél, hogy szeretem még az exemet, és hogyha békülést kezdeményezne, akkor hanyat-homlok rohannék hozzá. Pedig nem. Az exemért már nem hagynék ott senkit. A mostani pasimmal megcsaltam az akkori barátomat, akkor stílszerű, hogy most is csalni fogok.
Nem. egyetlen egyszer tettem ilyet. a barátomat már nem lennék képes megcsalni.
Tetszik egy férfi, valamilyen kapcsolatban is vagy vele. . . annyira szerelmes vagy, hogy tudod, ő az igazi. . . a férfinak felesége van, de különélnek. . . amikor együtt vagytok, nem beszél neked közös jövőről, sőt, elmondja, hogy rendszeresen találkozik a feleségével, pedig nincs közös gyerek. . . ha nem hívod, ő nem jelentkezik, csak ritkán. Te már túl vagy egy pár fájdalmas szakításon, érzelmileg nem férne bele, h belebonyolódj ebbe, hiszen óriási az esély, h visszamegy a feleségéhez. . . tavaly azt ígérte, h el fog válni, ehelyett még a válópert sem adta be. . . . amikor együtt vagytok, érzed rajta a szenvedélyt, de talán szerelmet nem. . .
Mit tennél??????
Elnézést, hogy eltértem a topicnyitó problémájától. . .
szerintem nem fogunk szakítani, csak most mindkettőnk megijedt (de inkább ő), hogy mennyire komolyra fordult a kapcsolatunk.