Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem szeret?
Torolt_felhasznalo_606000
Létrehozva: 2004. augusztus 18. 07:53
Jó reggelt mindenkinek!
Két hete ért véget a nyaralásunk, amit a kedvesemmel együtt töltöttünk. Mivel távkapcsolatban élünk csak hetente tudunk találkozni. Elméletileg.
Még a nyaralás előtt mondta, hogy a 13-i hétvégén nem ér rá találkozni, mert az egyik volt csoporttársával mennek víkkendezni. Ez még nem is lett volna gond. Hát menjen. én is csináltam magamnak progit. Nem problémáztam rajta, mert ezt a hosszú hétvégét úgyis együtt töltjük. Gondoltam én naiv!
Vasárnap este rákérdeztem telefonon, hogy akkor a hétvégén jön-e. "Háááát a tesómnak lesz a szülinapja, azt ünnepeljük."
"És a három napból nem tudsz rám egyet szakítani?'
" háááát nem, mert két napos lesz valószínű.De még a héten felhívlak, amint tudok valamit."
Hétfőn rákérdeztem, hogy akkor mi lesz, mert én is úgy tervezek a hétvégére. Naná, hogy nem fogok otthon búslakodni. Erre a válasz: "Bocs, most nincs időm ezzel foglalkozni, mert a havi meetingre kell készülnöm. Ha valamit tudok írok"
Megnyugodtam. Mivel mindennapos köztünk az smsváltás, tegnap írtam neki, hogy nagyon hiányzik.
"Nekem is hiányzol ám. Csak az a baj, hogy a hétvégén jönnek a rokonaink, és velük leszünk." Tehát, ha én nem írok, akkor drága egyetlenemnek eszébe nem jut, hogy ezt az apró tényt közölje velem, hogy a hétvégén 100000%, hogy nem tudunk talizni. Hogy lehet ilyen önző. Nekem idő kell, hogy megszervezzem a hétvégémet, kértem tőle, időbe szóljon. Ha tegnap nem írok, akkor még péntek reggel sem mondja meg, hogy nem jön?!
Jó tudom, hogy közbejöhetnek családi események, amik fontosak lehetnek. De szerintem nem három napig tartanak. Kezdem úgy érezni, hogy őt is elveszítettem. A kapcsolatunknak lehet, hogy vége. Mindig mindent megteszek, hogy tudjunk találkozni, de őneki mindig minden fontosabb, mint én. Már két napja egyfolytában bőgök emiatt. Nem szeretném elveszíteni,mert nagyon szeretem. CSak az a gáz, hogy nem érzem, hogy ő szeretne-e. Ugye ezt érzi az ember?
Csak leírtam, hátha valaki tud egy kis erőt önteni belém.
Vikuc
Két hete ért véget a nyaralásunk, amit a kedvesemmel együtt töltöttünk. Mivel távkapcsolatban élünk csak hetente tudunk találkozni. Elméletileg.
Még a nyaralás előtt mondta, hogy a 13-i hétvégén nem ér rá találkozni, mert az egyik volt csoporttársával mennek víkkendezni. Ez még nem is lett volna gond. Hát menjen. én is csináltam magamnak progit. Nem problémáztam rajta, mert ezt a hosszú hétvégét úgyis együtt töltjük. Gondoltam én naiv!
Vasárnap este rákérdeztem telefonon, hogy akkor a hétvégén jön-e. "Háááát a tesómnak lesz a szülinapja, azt ünnepeljük."
"És a három napból nem tudsz rám egyet szakítani?'
" háááát nem, mert két napos lesz valószínű.De még a héten felhívlak, amint tudok valamit."
Hétfőn rákérdeztem, hogy akkor mi lesz, mert én is úgy tervezek a hétvégére. Naná, hogy nem fogok otthon búslakodni. Erre a válasz: "Bocs, most nincs időm ezzel foglalkozni, mert a havi meetingre kell készülnöm. Ha valamit tudok írok"
Megnyugodtam. Mivel mindennapos köztünk az smsváltás, tegnap írtam neki, hogy nagyon hiányzik.
"Nekem is hiányzol ám. Csak az a baj, hogy a hétvégén jönnek a rokonaink, és velük leszünk." Tehát, ha én nem írok, akkor drága egyetlenemnek eszébe nem jut, hogy ezt az apró tényt közölje velem, hogy a hétvégén 100000%, hogy nem tudunk talizni. Hogy lehet ilyen önző. Nekem idő kell, hogy megszervezzem a hétvégémet, kértem tőle, időbe szóljon. Ha tegnap nem írok, akkor még péntek reggel sem mondja meg, hogy nem jön?!
Jó tudom, hogy közbejöhetnek családi események, amik fontosak lehetnek. De szerintem nem három napig tartanak. Kezdem úgy érezni, hogy őt is elveszítettem. A kapcsolatunknak lehet, hogy vége. Mindig mindent megteszek, hogy tudjunk találkozni, de őneki mindig minden fontosabb, mint én. Már két napja egyfolytában bőgök emiatt. Nem szeretném elveszíteni,mert nagyon szeretem. CSak az a gáz, hogy nem érzem, hogy ő szeretne-e. Ugye ezt érzi az ember?
Csak leírtam, hátha valaki tud egy kis erőt önteni belém.
Vikuc
Vikuc!
Én is sokáig praktikák segítségével értem el amit akartam, és elértem. De most van egy olyan barátom, akinél nincs szükség ilyenre, hihetetlenül felszabadító érzés!!! Most jöttem rá, mennyire fárasztó a másik út! Most önmagam lehetek!!! Ne menj bele ilyen játszmákba. Ha nem lehetsz önmagad, akkor nem illettek egymáshoz.
De még nagyon fiatal vagy, tele barátokkal!
egyébként ez a drága jó ember, annyiszor tesztelt már, hogy bizonyos helyzetekben, hogy viselkedem. . . .
nem félek azért annyira az egyedülléttől, mert voltam én már egyedül. Csak őt nagyon megszerettem. És emiatt nem akarom elveszíteni. Ki szeretne valakit elveszítenil, akit szeret.
Szerintem a nőknek két csoportja van. Az egyik pedálozik a pasiért, és mindent eltűr (esetleg nyafog, hisztizik, de marad), csak hogy ne legyen egyedül! Ők önbizalomhiányban szenvednek, mivel eleve aból indulnak ki, hogy EZT a pasit kell megfogni, mert ki tudja, akad-e másik? A másik csoport nem enged az igényeiből (szigorúan érzelmi igényekre gondolok, nehogy valaki félreértsen!), inkább egyedül van egy darabig, mert biztos benne, hogy eljön a megfelelő, de addig sem éri be kevesebbel. Persze, próbálkozik, de ha nem ugorja meg a lécet a pasi, akkor mehet. Akinek van önbizalma, az nem fél az egyedülléttől! Az első csoport hozzáállását persze ki is használják a férfiak. Én is pontosan ezt éltem át, de most, az utolsónál megembereltem magam. És bejött! Vikuc, te még nagyon fiatal vagy, négy hónap nem nagy idő, pótolhatatlan pasi pedig nincs. . . Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hagyd ott, még az is lehet, hogy ő az igazi, csak most túl kell jutnia a holtponton (hajlamosak pánikba esni, ha egy kapcsolat komolyodik!). Ha mégsem erről van szó, hadd menjen. De szerintem a húszéves kor még a próbálgatások időszaka. Hogy megtanuld, mi kell neked, mi az, amit még elviselsz, és hol a határ, aminél nem adod alább. Sejtem, mennyire kétségbe vagy esve, de nem érdemes alacsonyabbra tenni a lécet, és kevesebbek beérni, mint amit te nyújtasz!
Nem goldolkodtál még azon hogy ezt a fétékenységet a kollegáid íránt ki lehetne kicsit használni arra hogy kiderülne most is féltékeny-e ? De az hoogy 3 hete nem találkoztatok az kicsit mégis csak túlzás és nem fújod fel a dolgot
De mi volt a nyaralás alatt?! Mert, ha jól értem, azóta nem találkoztatok.
Mi múlt héten nyaraltunk és elég rumlisra sikeredett az eleje. Hajnal kettőkor - no szállás, benzin kezd kifogyni, csepereg és még mindezt Horvátország lakatlan részén - elkezdtem valami szörnyű kecskeba. gatót együtt "dalolni" a rádióval, azt mondta a párom, hogy most válik el a sz. r a víztől, mert minden előző barátnője hisztizett, vagy durcizott volna.
Nálatok nem történt valami vízválasztó? Egy rossz szó rosszkor, utána begubó?
Csak az ilyen problémás pasik ne lennének.
Egy kicsit magamra ismertem Benned. Úgy tűnik, önbizalom- és szeretethiányod van. . . Ilyenkor fordul elő, hogy az ember "pedálozik" a barátainak, a kedvesének, egyedül pedig "félembernek" érzi magát, még akkor is, ha egyébként vannak barátai. Tapasztalataim szerint a három-négy hónap amúgy is vízválasztó a kapcsolatokban. Korábban én is olyan forrófejű voltam, mint te, meg is égettem magam párszor. A mostani barátom (pontosabban már vőlegényem) három hónap után szakítani akart (addig olyan hősszerelmes volt, hogy szinte zavarba hozott vele). Majd belezakkantam, de kikapcsoltam a telefonomat, hogy fel se tudjon hívni. A munkahelyemen keresett meg, és térden állva kért bocsánatot. Így utólag, azt hiszem, attól ijedt meg, hogy túl komolyra fordul a dolog, továbbá ennyi idő elteltével már "szakadozik" a rózsaszín köd, és már nem csak azt látja a pasi, amit látni akar. Az előző pasim ennél a pontnál szépen le is lépett. Szerintem most miden azon múlik, szeret-e igazán a barátod, összeilletek-e. Te azzal tudod segíteni, ha egy kicsit "hanyagolod", aztán vagy rájön, hogy nagyon is hiányzol neki, vagy arra, hogy nem. Borzasztóan nehéz, lehet, hogy most nem is jön össze, de majd a következő fiúnál, vagy azután. . . (Húszéves vagy, ugye?) Ami viszont a te dolgodat nagyon megkönnyítené, ha megtanulnád jobban szeretni magadat! Nagyon-nagyon drukkolok neked!
Olyan bonyolultak ezek a hímek. :))) Most már sokkal jobban vagyok
Pápán lakom. Szerintem most a bőgésről visszhangzik az egész város. :))))) (per pillanat - nevetéstől)
Egy picit bele kéne vetned magad, hogy elvonja a figyelmedet a pasidról és ő is vegye észre, szuperül el vagy nélküle is.
Szerintem a te barátod pont olyan szélhámos, mint az enyém :-( Az enyém pld. nem akar telefonálgatni, SMS-ezni, csak ha netközelben van, akkor ír, de akkor örökké szerelmet vall, randin is megőrül értem. Hüle egoista hímek :-)
Nem tudják, hogy nekünk lelkünk is van, nemcsak testünk????
Ja én 29 vagyok, de látod, ez független a kortól. . .
nekem is vannak ilyen ismerőseim, szegény barátnőm is kifogott egyet-kettőt, szenvedett is tőle rendesen. A pasi tényleg szerette, de nem igényelt túl sok együttlétet, ráadásul kedvesség, gyengédség se szorult belé túl sok. így aztán egy idő után a barátnőm is belátta, hogy nem fog megváltozni, és jól otthagyta.
Vikuc, tényleg Vele kellene tisztáznod a dolgokat. . . és magaddal elsősorban. Lehet, hogy halálosan szeret, de neki így is jó a kapcsolat, akkor azt kell mérlegelned, hogy neked ez így megfelel-e, el tudod-e viselni.
Teljesen mindegy, hogy szerelmes-e, vagy nem. Ha nem az, elég egyértelmű, hogy el kell felejtened. De tegyük fel, hogy szerelmes. . . gondolj bele, ha ilyen mikor szerelmes. . . Te nem erre vágysz, hisz szenvedsz mellette, a stílusától. Ne tedd magad tönkre, nem érdemes. Egy elmegy jön helyette három másik!!! :-))) Nem is értem min keseregsz, hisz nem sokat veszítessz, ahogy kinéz a dolog, mert boldognak nem vagy mondható!
Fel a fejjel, ne keseredj el! Szervezz magadnak egy csaj bulit, és beszéljétek ki!
Ui. : Amúgy ez egy külön típusa a férfiaknak, ismertem néhányat, mint havert, sose bírtam megérteni őket. Ezért monodm, még az se kizárt, hogy akar Téged, egyszerűen csak ilyen! De még az is lehet, hogy van egy másik is képben.
Akkor jól csinálod, amit csinálsz.
De tényleg nem tűnik olyan baromi szerelmesnek a barátod, az első adandó alkalommal ezt derítsd ki, ha tudod.
Csak az utána való koslatást kell kicsit kontrollálni, és megvan az arany középút: "nagyon szeretlek, de egész ember vagyok párkapcsolaton kívül is".
Eleinte nekem bármennyire zabszem volt a seggemben, fel nem hívtam volna a barátomat heti 1-2 alkalomnál többször, ő meg dettó :-) Eltelt x hónap, aztán már naponta beszéltünk, és neki volt rá igénye!!!!! Most meg együtt lakunk már, és mégis mindennap rámcsörög egy percre, hogy mi a helyzet.
Szóval távkapcsolatban rátelepedni nehéz, megfojtani még nehezebb, mert alapjában véve a fickóknak meg nagyon jólesik ám, ha látják, hogy a csaj rajong értük :-) Na, EZT viszont én sosem titkoltam.
Azt hiszem tényleg le kéne zárni ezt a kapcsolatot. A nyaralásig minden olyan simán ment.