Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem szeret?
Torolt_felhasznalo_606000
Létrehozva: 2004. augusztus 18. 07:53
Jó reggelt mindenkinek!
Két hete ért véget a nyaralásunk, amit a kedvesemmel együtt töltöttünk. Mivel távkapcsolatban élünk csak hetente tudunk találkozni. Elméletileg.
Még a nyaralás előtt mondta, hogy a 13-i hétvégén nem ér rá találkozni, mert az egyik volt csoporttársával mennek víkkendezni. Ez még nem is lett volna gond. Hát menjen. én is csináltam magamnak progit. Nem problémáztam rajta, mert ezt a hosszú hétvégét úgyis együtt töltjük. Gondoltam én naiv!
Vasárnap este rákérdeztem telefonon, hogy akkor a hétvégén jön-e. "Háááát a tesómnak lesz a szülinapja, azt ünnepeljük."
"És a három napból nem tudsz rám egyet szakítani?'
" háááát nem, mert két napos lesz valószínű.De még a héten felhívlak, amint tudok valamit."
Hétfőn rákérdeztem, hogy akkor mi lesz, mert én is úgy tervezek a hétvégére. Naná, hogy nem fogok otthon búslakodni. Erre a válasz: "Bocs, most nincs időm ezzel foglalkozni, mert a havi meetingre kell készülnöm. Ha valamit tudok írok"
Megnyugodtam. Mivel mindennapos köztünk az smsváltás, tegnap írtam neki, hogy nagyon hiányzik.
"Nekem is hiányzol ám. Csak az a baj, hogy a hétvégén jönnek a rokonaink, és velük leszünk." Tehát, ha én nem írok, akkor drága egyetlenemnek eszébe nem jut, hogy ezt az apró tényt közölje velem, hogy a hétvégén 100000%, hogy nem tudunk talizni. Hogy lehet ilyen önző. Nekem idő kell, hogy megszervezzem a hétvégémet, kértem tőle, időbe szóljon. Ha tegnap nem írok, akkor még péntek reggel sem mondja meg, hogy nem jön?!
Jó tudom, hogy közbejöhetnek családi események, amik fontosak lehetnek. De szerintem nem három napig tartanak. Kezdem úgy érezni, hogy őt is elveszítettem. A kapcsolatunknak lehet, hogy vége. Mindig mindent megteszek, hogy tudjunk találkozni, de őneki mindig minden fontosabb, mint én. Már két napja egyfolytában bőgök emiatt. Nem szeretném elveszíteni,mert nagyon szeretem. CSak az a gáz, hogy nem érzem, hogy ő szeretne-e. Ugye ezt érzi az ember?
Csak leírtam, hátha valaki tud egy kis erőt önteni belém.
Vikuc
Két hete ért véget a nyaralásunk, amit a kedvesemmel együtt töltöttünk. Mivel távkapcsolatban élünk csak hetente tudunk találkozni. Elméletileg.
Még a nyaralás előtt mondta, hogy a 13-i hétvégén nem ér rá találkozni, mert az egyik volt csoporttársával mennek víkkendezni. Ez még nem is lett volna gond. Hát menjen. én is csináltam magamnak progit. Nem problémáztam rajta, mert ezt a hosszú hétvégét úgyis együtt töltjük. Gondoltam én naiv!
Vasárnap este rákérdeztem telefonon, hogy akkor a hétvégén jön-e. "Háááát a tesómnak lesz a szülinapja, azt ünnepeljük."
"És a három napból nem tudsz rám egyet szakítani?'
" háááát nem, mert két napos lesz valószínű.De még a héten felhívlak, amint tudok valamit."
Hétfőn rákérdeztem, hogy akkor mi lesz, mert én is úgy tervezek a hétvégére. Naná, hogy nem fogok otthon búslakodni. Erre a válasz: "Bocs, most nincs időm ezzel foglalkozni, mert a havi meetingre kell készülnöm. Ha valamit tudok írok"
Megnyugodtam. Mivel mindennapos köztünk az smsváltás, tegnap írtam neki, hogy nagyon hiányzik.
"Nekem is hiányzol ám. Csak az a baj, hogy a hétvégén jönnek a rokonaink, és velük leszünk." Tehát, ha én nem írok, akkor drága egyetlenemnek eszébe nem jut, hogy ezt az apró tényt közölje velem, hogy a hétvégén 100000%, hogy nem tudunk talizni. Hogy lehet ilyen önző. Nekem idő kell, hogy megszervezzem a hétvégémet, kértem tőle, időbe szóljon. Ha tegnap nem írok, akkor még péntek reggel sem mondja meg, hogy nem jön?!
Jó tudom, hogy közbejöhetnek családi események, amik fontosak lehetnek. De szerintem nem három napig tartanak. Kezdem úgy érezni, hogy őt is elveszítettem. A kapcsolatunknak lehet, hogy vége. Mindig mindent megteszek, hogy tudjunk találkozni, de őneki mindig minden fontosabb, mint én. Már két napja egyfolytában bőgök emiatt. Nem szeretném elveszíteni,mert nagyon szeretem. CSak az a gáz, hogy nem érzem, hogy ő szeretne-e. Ugye ezt érzi az ember?
Csak leírtam, hátha valaki tud egy kis erőt önteni belém.
Vikuc
Vikuc, szerintem téged szívatnak, önts tiszta vizet a pohárba, főleg egy kapcsolat elején még lángolnia kéne az érzelmeknek, és minden szabad percet együtt kéne hogy töltsetetk, pláne egy "hétvégi kapcsolatban".
Kérdezz rá, jobb ha még időben kiderül.
Ha meg csak vészmadár voltam, és károgok itt összevissza, - örüljünk együtt, ha kiderül, hogy nem volt igazam.
Szóval: nem a távkapcsolatban van a hiba, csak abban, ha a résztvevő felek valamelyike nem hajlandó beleadni a szívét. Erre próbálj figyelni sztem, hogy ez megvan-e. Mert ha igen, akkor elviselhetőek a közbejött dolgok miatt külön töltött hétvégék féllábon is:-)
szerintem túl sok így az az idő, amit most külön kell töltenetek. Nem igaz, hogy nem kéne hiányoznod neki, és akármekkora buli is van, legalább egy fél napot rádszánhatna.
szóval én biztos ideges lennék a helyedben és hasonló kérdéseket tennék fel magamnak (meg az nlc-nek :-))
két dolog villant be ezzel kapcsolatban:
1. ha sűrű a hétvégéje, neked meg nem annyira, akkor logikusabb lenne, ha te mennél hozzá mégis. . . ha látni akarod, akkor meg kell tenned. Majd legközelebb ő jön.
2. a másik, hogy ha ez a kapcsolat és ezek a találkozások nem felelnek meg neked, és többet vagy szomorú, mint boldog, akkor ne áldozz fel éveket az életedből. . . főleg, ha a 84 a születési dátumod, akkor még előtted az élet!!
Annyira szeretem őt. Miért vagyok ennyire ostoba, hogy ahol lakom, nem találok pasit. Csak 140 km-re arrébb.
El bírom képzelni, hogy ez mennyire rosszul eshet neki, de még nem volt alkalom.
NEM TUDOM!!! :(((
aztán ki tudja, lehet hogy csak időre van szüksége, vagy tényleg nem ér rá! a pasik tökhülyék. ,
Bocs, most nem érek rá.
Vagy lehet azért érzem így, mert szar passzban vagyok.
Mint már előttem írták, mindenkinek vannak rosszabb napjai. Ne mondj le még a barátodról, szerintem.
Mindenképp próbáld tisztázni vele a dolgot. Ha gondolod, kérdezz rá nyíltan. Lehet, hogy csak kis egyedüllétre vágyik a fiú, bár ezt megmondhatná őszintén, és nem kéne kifogásokat keresnie, már ha ezek kifogások.
Arra nem gondoltál, hogy esetleg a tesója szülinapjára te is elmenj? Vagy még nem elég mély ehhez a kapcsolatotok?
Szerintem a legjobb megoldás, ha leültök és megbeszélitek. Nem kell előre képzelegni. Már csak abban kell bíznod, hogy őszinte legyen hozzád, mikor rákérdezel.
Sokszor van ám az is, hogy mi lányok, beképzelünk dolgokat és aztán úgy belelovalljuk magunkat, pedig nem is úgy van, ahogy mi gondoljuk. Butaság magadban örlődni, kérdezd meg. Ha pedig valami gond lenne, akkor se keseredj el. Ha még csak 20 éves vagy, előtted az élet. Akár ezzel a fiúval, akár mással.
Nagyon őszinte, boldog szerelmet kívánok neked!
Tudod, az előző kapcsolatom is távkapcsolat volt, és ott az akkori pasim szinte elvárta, hogy mindig én menjek. Akkor megcsináltam. Most nem fogom.
Meg különben is - a tesója nem hívott, akkor én minek menjek.
Te miért nem mész el hozzá?
A testvére szülinapjára éppen elhívhatna Téged is, és akkor együtt lehetnétek.
:((
Olyan szerencsétlen vagyok!!!! :((((
bár be kell. hogy valljam, hogy ha valami nem a terveim szerint alakul, akkor iszonyú hisztis tudok lenni, és belelovalom magam olyan dolgokba, amikbe nem kellene.
Ha ilyenekkel jön és nem is közli veled, szerintem nézelődj másfelé.
ha egy férfi szerelmes vagy szeret vkit, akkor nem így viselkedik. Hidd el nekem.
Megértelek teljesen.
Egyébként mióta vagytok együtt?
Eddig minden jól működött?
Valahogy ezt szerintem meg kellene beszélnetek.
Az biztos, hogy azt érzi az ember ha a másik szereti!! Vannak apróságok amiből kiderül egyértelműen.
Én azért nem mondanám, hogy nem szeret, hanem minden pasi önző a maga módján, van aki jobban van aki kevésbé.
Régebben előfordult már ilyen?
Én azt mondom neked, hogy próbáljátok megbeszélni, addig is fel a fejjel. Biztos lesz a dologra megoldás.
Nekem is volt hasonló problémám. Azt tudom mondani, ne vonj le szélsőséges következtetéseket, amíg nincs rá egyértelmű bizonyítékod. Mindenkinek vannak hülye időszakai. A pasasoknak is, meg nekünk is. Türelemmel kell lenni ilyenkor.
És ilyen fiatalon nem kell kétségbe esni: lovagok jönnek-mennek. De maradnak is!
mp
Ismerem ezt az érzést, de be fogod látni, hogy a barátod egyáltalán nem szeret. . .
Nekem három hetembe telt belenyugodni.
Mondd meg neki, hogy Te rendes kapcsolatot akarsz, ahol törődtök egymással, és ha ő nem akkor viszlát.
Lehet, hogy ha ezt így megmondanád neki, rábólintana, hogy jó, hagyjuk abba.
Én így jártam. Aztán Ő kéredzkedett vissza egy hónap múlva és most ő az, akit csak egy nő akarhat, olyan álom, ahogyan viselkedik már fél éve. . .
Fontold meg a szakítást szerintem!
Szilvus