Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Intimitás nélkül élni
Létrehozva: 2021. február 23. 09:02
2 éve alkotunk egy párt (1 éve együtt is élünk) az intimitás mégsem működik. Nem tudok közel kerülni hozzá, nincs simogatás, nincs csókolózás, elhúzódik ha én akarom, szeretkezés sincs, csak durrbelepornós-szerepjátszós dugás.
Hetente elmondom, nem elég ez nekem, nincs változás. Ellenben az élet más területein tök jól passzolunk. Nehéz lenne elszakadni. Szerintetek lehet ezen változtatani vagy így marad végleg? Nem vagyunk fiatalok (40 és 50 évesek).
Sziasztok! Nekem az a problémám, hogy a párom szexuális aktivitása teljesen megváltozott a szülés óta. Ennek már 5 éve. Elötte teljesen rendben volt a dolog, napi szinten bújtunk össze. Most pedig örülök, ha "évszakonként" sor kerül az aktusra. Minden nap simogatom, csókolgatom, elmondom neki mennyire tetszik, Ő pedig azt mondja, hogy "most ne piszkálj!" Én ki szoktam javítani, hogy "most se...". Ha beszélni szeretnék vele erről, elhatárolódik. Sokszor masszírozom, hogy ellazujon, felizguljon, de nem érek el célt vele. Ha szexre kerül a sor, akkor persze hamar végem lesz, ennyi idő kihagyás után. Ilyenkor simogatja magát, hogy jó legyen neki.
Szerintetek mit tudnék még csinálni, hogy többször kerüljön sor a szexre? Ha nem is napi szinten, de legalább ne "évszakonként". Várom a véleményeteket.
18.
Most kicsit úgy éreztem, hogy rosszat vagy rosszul kérdeztem. Elnézést! De arra nem válaszoltál, hogy hány éves a lányod? Amit csak azért kérdeztem, mert a korától erőteljesen függ, hogy van-e véleménye, hogy milyen véleménye van, stb. Egészem mást jelent akár ugyanaz a mondat egy tízévestől és egy tizenöt évestől. :)
Hát, ez van, akkor ezt kell szeretni. Senki nem tökéletes, ő ilyen. Ameddig bírod, bírod.
Lehet még próbálkozni családállítással, asztrológiával, kineziológiával, de minden módszer lutri, legtöbbet a családi/párkapcsolati szituk számítanak, amikben vagy oldódik majd, vagy nem.
Inkább úgy mondanám, nagyon hamar egymáshoz sodort minket az élet. Szerintem egyikünk sem gondolt semmi komolyat a másikba. Az események mégis úgy alakultak, hogy nem akartunk a másik nélkül lenni. Megismerkedésünk után szinte mindennap találkoztunk, még hogy ha csak egy kis időre is. Nekem ugye van egy kisgyerekem, ezért eleinte, amikor ő elaludt, pasi átjött, beszélgettünk, néha hajnali 1ig is.
Nem hív kislánynak, ezt kapcsolatunk elején mondta nagyritkán, mondjuk én imádtam. Amúgy a nevemen hív, ráadásul nem a becézett formában, ahogy mindenki más.
Ebben nincs igazad, rengeteget tett/tesz bele ő is a kapcsolatunkba. Ő volt, aki hozzámköltözött, pedig az ő lakása neki sokkal praktikusabb, de gyerkőc miatt ezt meglépte. Ha nem tudok menni a sulihoz délután, akkor kérés nélkül megy a gyerekért, ha hazaér, első kérdés, nem kell-e menni vásárolni, akkor már indulunk is együtt, ne én cipekedjek. Ez nekem nagyon sokat jelent.
Átgondolva a kapcsolatunkat, tök klappol minden, a habitusunk, a korunk, a világszemléletünk, az anyagi helyzetünk (végre nem egy csóró tróger), az hogy imádunk kettesben lenni, de ha úgy van, 4 tagú "családként" is tök jól funkcionálunk. Vagyis az egész tök kerek, kivétel ez, hogy őt nem lehet "megérinteni". És ez persze néha kevésbé, néha jobban zavar. Ha nagyon zavar, akkor jönnek a hülye gondolataim
és olyankor vagyok képes tök sötét képet festeni kettőnkről.
Azért lehet valami abban, amit Mozdonj mond... Mert gyakorlatilag nem adtál magadnak időt arra, hogy találj valaki megfelelőbbet. Olyan, mintha kapcsolatfüggő lennél, egyik kapcsoltból a másikba, még ha hosszútávúak is ezek, de a mellékelt ábra mutatja, hogy nem feltétlenül elégítenek ki téged. Nem lehet, hogy jobb lenne kicsit több időt hagyni magadnak arra, hogy jól válassz? Azt elismerem, hogy manapság a pasik nem túl türelmesek, de igazából aki nem türelmes, az nem is érdemel meg egy nőt. Nagy a nyomás az internet miatt, de ha fejest ugrunk a kapcsolatokba, akkor pont olyanok is lesznek: felületesek. Kényelmes a te pasidnak, hogy van mindig punci, ha füttyent egyet, de gyakorlatilag nem kell "karbantartania". Szó szerint. Az meg, hogy kislánynak hív állandóan, azt mutatja szerintem, hogy annak is tart. Legalábbis innen nézve nem a kedveskedés domborodik ki belőle.
A lányomnak semmi baja az életünkkel, leszámítva, hogy itt van ez a szaros vírus, ami miatt nem élheti rendesen a sajátját.
Nekem ez elég nagy zavgyvaságnak tűnik, amiket leírtál.
Nem vagyok más, én vagyok. Nem is értem miért feltételezel ilyet? Mindegy is. Nem sokszor írtam erre a fórumra, de látom neked ez már "tömeges panaszáradat". Hmmm...érdekes felfogás.
Szerintem egy ilyen anonim fórum épp arra való, hogyha nincs mással megbeszélni a problémát. Illetve, a több szem többet lát és a sokan vagyunk mást tapasztaltunk eddig elveken megoszthatók a gondolataink.
Az, hogy ki hogyan talál párt teljesen irreleváns ebben a kérdésben. Ma 2021 vagy. Hogy mi volt nagyanyám korában vagy mi volt 20-30 éve tök mindegy. Volt egy 16 éves házasságom, nem volt sem internet, sem párkeresősdi. Egy éjszakán összejöttünk és utána hónapokig, évekig ismerkedtünk. Mire jutottam vele? Semmire.
Gyerekem hol élne szerinted? Magyarországon elég rossz háttérrel kéne rendelkezni egy anyának, ha nem nála helyeznék el a gyermeket. Szóval, megnyugtatlak, velem él természetesen. Most is épp a digitális oktatás rejtelmeit kutatja.
Én pedig dolgozom, gyereketnevelek, hátzatást vezetek és láss csodát még erre is van időm, hogy fórumozgassak. Ja, és még arra is, hogy megdögönyözzem a kiskölykömet esténként.
A felvetésed, miszerint minden párkapcsolatnak arra kéne építani, hogy közös jövő, közös család...háááát...elég maradi. Leírtam érthetően, hogy nem vagyunk fiatalok. Ha valaki 40 felett elválik, akkor az mehet is a temetőbe? Így állunk? Nekünk is jogunk van a boldogsághoz, hidd el.
De már nem fogunk együtt gyereket válllani, mert késő. A tény hogy együtt maradunk-e x évig, még a jövő zenéje. Nem lehet tudni. Nem is készülünk erre. De az, hogy együtt élünk, ennek már van valami hosszabbtávú előreláthatósága is. Sőt, együtt vennénk egy új otthon is magunknak. Vagy egy nyaralót. Szóval nem csakúgy élünk bele a világba egymás mellett.
Lehetne ez a tema egy erdekes beszelgetes ...
Dawnton vagy , ugye ?
Szerintem azt lehetne kivesezni itt, hogy mi a jelenje/jovoje olyan parkapcsolatnak , ami tarskereson kereszetul jott letre .
Amikor en parkereso allapotban voltam a Net meg nem letezett , fokozatosan ismerkedtek az emberek ....
4 evig leveleztem/s talalkozgattam nyelvi taborokban eletem parjaval .
Te egy sorozat megrendezett talalka utan valasztottal egy "ismeretlenekkel" tele listabol ...
En rengeteg sulyos megprobaltatas utan ma is boldog vagyok , sok mindenrol lemondtam eletemben , de semmit sem sajnalok .
A Net letezese elott jobban megismerte a parkereso a masikat .
Fokozatosan alakult ki a parbaallas : az ismerkedes - baratkozas- szerelem nem olyan hipp-hopp volt , mint ma .
Nincs szerencsed es talan nincs is ma mas lehetoseg ? ... nem tudom
/Normaliseknal azert ma is igy van.../
Otthonrol/nevelesedbol jott a "motyo" , ami szerint eldontotted ki lesz a valasztottad , nem havilap , jott/ment buffeszakos tanacsado , pszi , vagy a lelkieletedbe belekontarkodo penzcsinalo diktalta a tarskeresoknek a parvalasztast...
Visszaolvastam nehany topikot , ahol errol a puszi/oleles/intimitashiany problemadrol beszelgetsz , es lattam a tanacsokat , amiket kaptal : vegyel ilyen olyan cuccot magadra es kicsicsazva indulj el ujrahoditani a lutridat , rugjad ki , zsarold meg , fenyegessed ..... ?????
Ez a problema .
A parvalasztas - ennek hivom , mert parkapcsolatrol beszelsz- komoly dolog .
A parvalasztas nem lutri , nem zsibvasar , nem nem nem , hanem joban-rosszban egyutt , "elkotelezettseg"...
A "par" az azt jelenti , hogy KETTEN vagytok , meg kell alkudni sok dologban , kozos jovot akartok epiteni , s altalaban csaladot alapitani .
Amikor ehhez jol van megvalasztva a partner , akkor jon az intimitas magatol . S ritka a zsakbamacska .
Azt valasztottad MAGADTOL , aki MEGFELEL : NEKED .
A maganszferadba belekotyogo "onmegvalositast" hirdeto mediak es a"parvalasztasbol" elok csak dugasra toboroznak jonepet.
De ezt be is ismered : neked nem gyerek kell es tudod , hogy nem holtomiglan/midlant akarsz jatszani .
Ebben az esetben , addig , amig "ersz valamit" a "dugas" piacon , valoban keress valaki mast .
Ha meg nem , akkor az az erzesem , hogy a sorozatos nyilvanos panaszkodasban kicsikart buksisimizessel kompenzalod a hianyzo intimitasodat .
Es ha ez neked eleg , akkor ez igy van es kesz .
Persze itt van a soraid koze irva a magany is.. maganyos vagy ?
A gyerek nem veled van , ugye ?
Egy 9 eves kisgyerekkel nem lenne idod itt forumozgatni es a nemi eletedrol panaszkodni... a gyerekedet simizned/puszilgatnad , mint a Muge , nem egy vadidegent...
Es akit nem erdekel , hogy itt panaszkodsz , az menjen el a topikodbol , ugye ? ... es el is huzok
Ezzel az átértelmezéssel tavaly szembe is nézett, de ez vólójában csak a saját maga egyéni életére vonatkozott. Bár sztem most megint kezd belemenni a soksok munkába, de ebbe én nem fogok beleszólni. Úgy érzem a 2 év kapcsolat még nem jogosíthat fel engem, hogy bármi hasonlóba belekotyogjak.
Így nem mondanám, hogy feladtam, mert ha találkozunk, akkor mindig örülök, és szeretem, ha együtt vagyunk. Csak a soksok elutasítás nem esik jól. És olyankor valóban elszomorodok. Szerintem ő azt érzi, hogy én üldözöm a szeretetemmel, és ha adok neki egy puszit az arcára (már amennyiben sikerül és nem húzódik el) akkor azzal szerinte ki van pipálva a napi intimitás. De én nem arra vágyom csak hogy én ölelgessem, puszilgassam őt, hanem épphogy azt szeretném, ha egyszer ő karolna át vagy adna egy puszit nekem, csak úgy..és persze magától. Erre max a kapcsolatunk nagyon legelején volt példa, azóta nem. Az igazat megvallva még sosem csókolóztunk csakúgy, egymást átölelve, mikor megáll kicsit az idő.
Istenhit bennem sincs, én elzárkózom ettől a témától. Ő még jobban hisz, asztrológia, vagy egyéb földöntúli világban, mint én. :)
Köszi a filmet, rá fogok keresni.
Huhh..hát ez érdekes. Nekem nem volt túl sok kapcsolatom, exférjjel 16 évig éltünk együtt, előtte meg még szinte tini voltam, de akkor is egy 4 éves kapcsolat volt mögöttem.
Így nem is vagyok tapasztalt párkapcsolatok terén. A mostani párommal, nagyon hirtelen találtunk egymásra, férjem elköltözött és 2 hónap múlva találkoztunk.
Nekem egy állat vagy gyerek nem helyettesít egy férfit. Az egy teljesen más kapcsolat. Mondjuk én akutyákat annyira nem szeretem, cicám van, de ő is csak 1 éve, ezelőtt nem volt háziállatom.
Ha fizikailag nincs jól a párod, akkor az megintcsak egy intő jel, hogy valami nincs rendben az életében. Sajnos az esetek döntő többségében az emberek - főleg a férfiak - egészen a falig elmennek (fékezés nélkül) és csak egy életveszélyes esemény tudja rákényszeríteni őket, hogy értékeljék át a dolgaikat.
Kicsit azt érzem, mintha te már feladtad volna ezt a küzdelmet, bár az is lehet, hogy tényleg megpróbáltál "mindent".
Ezt most azért tettem idézőjelbe, mert sokszor szokták mondani az emberek, hogy "mindent megtettek", de a valóságban ez a minden csak arra a szűkös eszközkészletre vonatkozik, amivel egy ember rendelkezhet. De ennél sokkal több is van. Önmagunk árnyékát átlépni persze nagyon nehéz.
Egy dologban egészen biztos vagyok: a párodtól semmi sem állhat messzebb, mint mondjuk az istenhit. Legalábbis úgy gondolom, hogy aki ezt a lehetőséget eleve kizárja az életéből, az nehezen tudja elfogadni a maga gyengeségét, kiszolgáltatottságát.
Nem sok, két óra az életedből, nézd meg esetleg ezt a filmet. Elég vacak a magyar szinkron, meg a hangminősége is, de talán feledtetni tudja a sztori. :)
Meglepődöm, hogy mennyire magától értetődően tudod leírni, hogy a "párkapcsolataid teljesen diszfunkcionálisak". És ez tényleg így van, ha ilyen gyorsan véget érnek a próbálkozásaid. És persze azon sem csodálkozom, ha ezek nem érintenek meg igazán. Aminek két oka lehet az én kis agyacskám szerint: egyik, hogy a kudarcok miatt már eleve teljesen lezársz, nehogy kitedd magadat a kudarc lehetőségének (a királyfi pedig nem jön, aki ezt a nagyon-nagyon erős burkot feltörje), a másik, hogy valóban így működsz. Ez utóbbinak biztosan van latin neve, de ezt az tudhatja, aki ért hozzá és ismer Téged.
Megkérdezhetem, hogy a lányod hány éves? És ő miként látja az életeteket?
Tudom, hogy lassan az elengedés lenne a legjobb. Az a heéyzet, hogy 1 éve történhetett vele valami, amitől nincs jó közérzete, millió orvosnál jártunk, nem tudtak mit mondani, aztán végül az történhetett, hogy egy kis ér elpattanhatot az agyban. Emiatt sokszor ingerül, rosszkedvű, időjárásváltozáskor nincs jól. De akkor sem tudom elfogani, hogy még az én támogatásomra, egy-egy ölelésre sincs szüksége. Nekem ez annyire megfoghatatlan...és már-már elfogadhatatlan.
Áááá, megcsalás esetén ő lépne, ezt jól tudom.
Nem hiszem, hogy lenne oylan akitől elfogadna tanácsot..elég önfejű, nem hisz a szakemberekben.
Nem működnek a párkapcsolataim, teljesen diszfunkcionálisak, tehát véget érnek max. egy-két hónap után. Nem szoktam bánni, mert nem érintenek meg eléggé lelkileg.
A kutyám viszont egy tündér, a Marsaink szembenállnak, szóval nagyokat bunyózunk, és igen, ölelgetem, puszilgatom is, persze nem bunyó közben. Van, hogy hason fekszem az ágyon, és rámászik a tarkómra, és "megmasszíroz", hogy kiráz a hideg.
Nagyon magas az EQ-ja, még viccelődni is tud. Féltékeny a lányomra, ha csak vele bújok össze, szóval hármasban kell összebújnunk. Ez van. :)
Nem, könnyűnek nem mondanám.
De egyébként pl. háborúban sem lenne lehetőséged hozzábújni férfiakhoz, szóval akkor mit csinálnál? Ha csak a gyereked, meg max. a macskád maradna...
Hát, nem tudom, erre mit mondjak... Azt nem akarom, hogy az ilyen pasit jobb elengedni. Tényleg nem akarlak erre biztatni, de arra azért kíváncsi lennék, hogy ha azzal szembesülne, hogy elköltöztél/bőröndje az ajtó előtt, akkor vajon ezt elintézné annyival, hogy hü..e pi..a, vagy hajlandó lenne elgondolkodni azon, hogy mit kellene másként csinálni?
Én is be vagyok zárva a saját fejembe, nehezen tudom elképzelni, hogy mi is járhat egy ennyire másként gondolkodó ember fejében.
Nem gondolom komolyan, de az jutott eszembe, hogy ha már rávenni nem sikerül semmire, mert elutasít minden változtatási igényt, akkor ne kérj, csak jelezd, hogy találtál egy fickót akivel az odabújós dolgok nagyon jól mennek. Szóval, ilyesmi miatt nem fogod nyaggatni őt. De azért te továbbra is szereted. :)))
Kicsit komolyabbra fordítva, ha ő elutasítja például a pszichológusokat, akkor azt kérdezd meg, hogy szerinte ki jó fej, kitől fogadna el tanácsot? Vagy ő tényleg annyira okos, hogy nincs is ilyen ember?
Müge, nem szeretnék olyasmit mondani, ami bántó lehet. Lehet, hogy intimitás alatt nem is ugyanazt értjük. Én nem akarom alábecsülni az állatok szerepét, de a kérdést úgy megközelíteni, hogy "házastárs" vagy kutya?, az azért egy nagyon komoly sérülésről árulkodik. Van ilyen, nem mondom, több okból is dönthet úgy egy ember, hogy kihagyja a párkapcsolatot az életéből (özvegy, apáca, betegség, stb.) de azért ehhez nyomós ok kell. És ritkán okos döntés.
Tegnap láttam egy furcsa német filmet. LARA a címe. Egy idősödő magányos nőről szólt, aki okos, tehetséges, de gyakorlatilag képtelen a kedvességre, együttérzésre, tapintatra és belegázol mindenki lelkébe a maga igaznak vélt meglátásaival.