Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Azt hiszem egyet kell értenem veled.
Nem nemrajtunk mulik. Sok mindenben tarthatjuk magunkat, de nemrajtunk mulik.
Termeszetesen altathatjuk magunkat hogy mi minden helyzetben mindent megteszunk, de a korulmenyek rengeteg dolgot determinalnak /determinalhatnak.
Bizony csak egy életünk van. Ebből kell gazdálkodni. Dráma vagy komédia. Vajon rajtunk múlik?
En annyi szornyuseget sors igazsagtalansagat lattam az eletben mar , hogy megtanutam : elojeleket nem bagatelizaljuk el ! megtanultam hogy kit engedek magam melle, kit tartok tavol es kit nem engedek a hatam moge. Ami meg ezekrol az idezetekrol eszembe jutott: /nem tudom ki mondta / Az ember elet gyonge drama ! Egyszer adjak nincs tobb eloadasa .
Attól tartok, hogy szabadságunk nem több, mint a fa, vagy a madár szabadsága. A fa eldöntheti, hogy mennyi levelet növesszen, a madár, hogy milyen magasra szálljon. Eggyel több levél, vagy egy másik magasság már nem az a fa, nem az a madár lenne. A döntés, a választás éppen olyan részünk, mint mint az elménk, melyben a gondolat terem. Nincs két pillanat, melyben ugyanazok vagyunk. Folyamatosan változunk, de vajon mi változtat minket? A döntéseink biztosan nem, hiszen azok belőlünk fakadnak és - bár a jövőbe mutatnak - a jelen teremtményei. Egyazon esemény (körülmény) miért hat minden emberre másként, miért képez más formamintát?
Azt mondják, hogy a döntéseinkért felelősséget kell vállalnunk, de vajon a felelősség vállalja a döntéseinket? Azonosíthatjuk a felelősséget a minket formáló erővel?
ÁDÁM (eszmélve)
Élek megint. - Érzem, mert szenvedek,
De szenvedésem is édes nekem,
Oly iszonyatos az, megsemmisülni. - - -
Óh, Lucifer! vezess földemre vissza,
Hol oly sokat csatáztam hasztalan,
Csatázzam újra, és boldog leszek. -
LUCIFER
S e sok próbára mégis azt hiszed,
Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan?
S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen
Gyermekkedély csak emberé lehet. -
ÁDÁM
Korántse vonz ily dőre képzelet,
A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
Madách Imre - Az ember tragédiája
Az ember tragédiája, az elme őrülete, vagyis az egyetlen emberi út? Küzdelem és szenvedés nélkül értelmét veszti az élet? Mit akar az emberiség? Mit akar az ember? Tudja azt egyáltalán, vagy éli életét, miként a fű, a fa, vagy a virág? Bölcsesség, vagy őrültség? Mit jelent a tudatosság? Miként Lucifer, mi sem adhatunk mást, csak mi lényegünk?
Van magasztosabb részünk, mint amik vagyunk? Lehetünk e többek önmagunknál? A képesség korlátokat jelent és leplezett valót. Átlépni őket vajon miként lehet, hogyan lebbenthetjük fel a fátylat?
Kik vagyunk?
"Ami van, széthull darabokra..."
Béke és harmónia
Nem egészen pontos,de érthető Magyarra fordítás.Azoknak akik nem értik az Angol nyelvet.
english to hungarian - Google Search
Viktor E. Frankl > Quotes > Quotable Quote
“The last of the human freedoms: to choose one's attitude in any given set of circumstances, to choose one's own way. And there were always choices to make. Every day, every hour, offered the opportunity to make a decision, a decision which determined whether you would or would not submit to those powers which threatened to rob you of your very self, your inner freedom; which determined whether or not you become the plaything to circumstance, renouncing freedom and dignity...”
Tudod, vannak írottnés íratlan szabályok és az ember maga határozza meg hogyan él.
Itt nem beszélgettek?