Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogy segítsek neki?
Létrehozva: 2019. február 2. 23:43
A problémám igazából a 18 éves lányommal van, és hogy őszinte legyek már nem tudok mit tenni, tehetetlen vagyok.
Volt egy kapcsolata, 16 éves kora óta együtt volt egy sráccal, aki 5 évvel volt idősebb nála. Ez nem okozott igazából gondot, de már az elején figyelmeztettem a lányomat, hogy ezzel a fiúval még lesznek gondok. Rossz a családi háttere, ennek köszönhetően az életvitele is. A lányommal viszont jól bánt mindig, szerették egymást, és amúgy sem vagyok olyan szülő aki beleszól a felnőtt/majdnem felnőtt gyereke életébe.
Viszont másfél hónappal ezelőtt beigazolódott, amitől féltem. Nem tudjuk mi történt, de feltehetően belekeveredett valamibe, ugyanis eltűnt. Egyik napról a másikra. Ennek már másfél hónapja, és semmi életjelet nem adott magáról. Nyomozott a rendőrség is, és nem részletezném a dolgokat, de azok alapján amit kiderítettek azt mondták, kicsi az esélye hogy élve előkerül. Na most, azt hiszem, tudjuk ez mit jelent.
Érthető módon a lányomat ez nagyon megviselte, hiszen imádta ezt a fiút. Azóta nem önmaga. Nem eszik, (fogyott is nagyon sokat) nem alszik, és sokszor sírógörcsök törnek rá, vagy pánikrohamok. Habár úgy tűnik ezek alapján, hogy belenyugodott, és elfogadta a feltételezhető halálát, a felszín alatt azonban nem képes rá. Folyton felhozza, hogy mi lesz majd ha a srác hazajön, tervezget, agyalgat, én meg aggódom érte. Ennyi idő elteltével nem kellett volna már belenyugodnia abba, hogy valószínűleg soha nem jön haza? A srác szülei belenyugodtak, egy temetésszerű búcsúztatót is tartottak neki, de a lányom oda sem volt hajlandó elmenni, mondván nem fog olyat temetni, aki él. Na, de ha élne, már nem jelentkezett volna? Én mint szülő hogy segíthetnék neki? Mit tegyek, hogy könnyítsek a lelkén?
Előre is köszönöm a válaszokat. - Egy aggódó édesanya
A rendőrség a talált bizonyítékok alapján mondta azt, hogy valószínűleg már nem él.
Az egyértelműen látszik, hogy te honnan származol. A buta, önmagát nagyságrendekkel többre tartó, mint amilyen valójában, rétegből. Ettől még te magad biztos jól érzed magad a bőrödben, és ez a lényeg, de tudd, hogy ez virít rólad.
Normális, kulturált ember így nem beszél ismeretlenül másokról, ahogy te ezt teszed. EZ mindent elmond rólad. És nem a jó értelemben.
Abba is gondolj bele, ha el is a fiu, megtalaljak, akik meg akartak olni. Az is lehet, hogy rejtozkodik, na de, meddig. Nem lett volna neki szabad semmi rosszba belekeveredni. Ha az apja elissza a penzt, akkor szamlat kellett volna neki fizetnie, meg ennivalot vennie nekik. Keso banat.
A gyasz az egy hosszu folyamat. A lanyod most eppen a tagadas szakaszaban van, amit meg is erosit az, hogy nincs bizonyitek, hogy a fiu valoban meghalt. Meg hat a hianya. Meg belegondolni abba, aki az eletunk ertelmet jelentette, nincs tobbe.
Mi ertelme lenne iderangatni a lanyod apjat, akinek soha semmi koze nem volt tulajdonkeppen a lanyodhz? Egy idegen lenne a valosagos tamasz? Ez nevetseges. Megszabni, hogy ki kibe lehet szerelmes? Ilyen nincs. Mennyien 'rinak', hogy Charles miert nem lett szerelmes Dianaba, aki azert jobban nezett ki meg fiatalabb volt, mint a Charles egy eletre szolo szerelme.
Semmi egyebet ne tegy, csak szeresd nagyon a lanyodat, ahogy eddig is tetted. Ebben minden benne van. Az, hogy elvaltal, nem oka semminek. A lanyod megkapta, amire az eleteben szuksege van, a szeretetet. Ha nem az egyik szulojetol, akkor a masiktol. Minek kellene egy lanyt pofozgatni? Nincs eleg baja, es nem is csinalt semmi rosszat, csupan nagy banat erte. Vannak itt topikozok, akik annal inkabb megerdemelnek, hogy valaki vegre igazan felpofozza oket. Hiaba, vannak, akik soha nem nonek fel. Hogy ja, bezzeg en. Senki sem tokeletes, es nem az szamit, honnan jon az ember, hanem eppen hol van most es hova tart. Ha valaki mindig minden rosszat meguszik, rohogjon a markaba es kussoljon el. Bar ezt nem hiszem, hiszen az eletben nem lehet mindig mindent meguszni. Nem a viharok elkerulesere, hanem a kiallasara kell felkeszulni az eletben. Az csupan jo, ha elkeruljuk oket. Most vihar van, segits a lanyodnak, hogy tulelje. Ma o, holnap valaki mas kerul sorra. A titok a szeretet. A lanyod sem tett semmi mast, csupan szeretett.
Én egyáltalán nem a pénzesekre gondoltam amikor azt a hozzászólást irtam. De ha te ezt vetted ki a szavaimból, akkor rákérdeznék, miért?
De mielőtt tovább lenne fényezve ama hozzászólás, gyorsan megjegyzem hogy az iszákos, átvitt értelemben paraszt, lelkibeteg (és még sorolhatnám) emberekre gondoltam. Figyelmeztetem a jónépet, mindenki csak amiatt háborogjék ami ráillik.
Mivel én nem tokosodtam be kicsiny országunkba, rá voltam kényszerülve hogy zsigerből ráérezzek ki a jóember, ki a normális.
A normális ember támogatja a szüleit. A bolond belekeveredik bármibe.
Egyébként én mit tennék: amiről senki nem mert beszélni neked, de nyilván érzed, a lányod jelenleg nem gondolkodik ép ésszel, magába fordul, akár öngyilkosságot is elkövethet. Most ez az utolsó pillanat hogy helyes irányba tereld. Kiszedném ebből a környezetből, küldeném az apjához. A környezetváltozás, más emberek megismerése, normális barátok találása gyorsan elfelejtetné vele a történteket. A gyorsant már másodszor emlitem, ha jól sejtem fel sem tűnt. Egy 18 éves gyorsabban regenerálódik mint egy idősebb. Az a nagy "szerelem" amit most annak vél, gyorsan elillanna.
És döntsed el, gyerekként kezeled még, vagy megtanitod neki hogyan kell felnőni? A másik halálának el nem fogadása is infantilis dolog. A szerelem összetévesztése a vonzalommal, vággyal szintén rengeteg embert érint, valakinek ezt is meg kellene hogy tanitsa neki. Egyáltalán, mire tanitottad, ha ezekre nem? A jósággal senki semmire nem megy, ha képtelen arra hogy megtanulja az érzelmek felismerését, azokat kordában tartsa, és megtanulja kezelni a csapásokat.
Igy, hogy nem tudjatok mi tortent a fiuval es halottnak hiszitek, eleg nehez lesz ezt a lanyodnak feldolgozni. Ha biztosan tudna, hogy csak eltunt vagy hogy valoban halott, akkor elkezdhetne a gyaszt, vagy az elszakadast (ha el es csak eltunt, akkor nyilvanvalo, hogy a lanyod eletebol is el akart tunni), hamarabb tul lenne rajta. Nem ertem, hogy miert veszitek annyira biztosra, hogy meghalt. A rendorseg holttest nelkul ilyent csak nem mond, hogy nem elte tul a... mit is tulajdonkeppen? ez igy annyira homalyos, es ti megis szilardan hiszitek, hogy a fiu meghalt. Nem csoda, hogy a lanyodnak ez nem eleg bizonyitek, megiscsak egy emberrol van szo, nem lehet csak ugy kijelenteni, hogy meghalt. Talan azzal segithetnel neki, hogy nem tartod a fiut halottnak, mig nincs ra konkret bizonyitek. Csodalkozom, hogy a szulei mar ''temetest'' rendeztek. Valami hianyzik ebbol a tortenetbol.
Vihar lett a biliben.Is.
Szerintem ez még "nem nagy idő".....se a veszteség, se a gyász "feldolgozásához".....Légy megértő, több idő kell neki ...hagyd, had fantáziáljon....ha mellette éli az egyébként "normális életét".....iskolába jár, vagy dolgozik.....De ha abnormálisan él, cipeld el orvoshoz, pszichológushoz, aki segíthet.....
Nem az a fontos ki honnan jön, hanem hogy milyen ember. Szerinted csak az lehet jó ember, aki gazdag családból, meg fényűző palotából jön?
Egyébként lehet nem fogalmaztam pontosan, bocsánat. A srác dolgozott, pénzzel próbálta támogatni a szüleit, csak nem könnyű ha az apja elissza.
Nem szimpatizálok azzal a társadalmi réteggel, akik számodra a kultúrembert jelentik.
Az én embertársaimnak ilyen jellegű segitségre nincs szükségük.
Mit gondolsz, észrevehetetlen hogy te honnan származol, és hol élsz?
Te nagyon jól neveled a lányod. A nőknek is igy kellene.
És végig olvasva a topicot, senkinek nem jutott eszébe hogy apuka vajon mit csinál most?