Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nárcisztikus anyák
Torolt_felhasznalo_576050
Létrehozva: 2018. december 11. 16:06
Olyan lányoktól/asszonyoktól szeretnék tanácsot kérni, akiknek szintén nárcisztikus anyjuk volt. Falun születtem. Apám körzeti orvos volt, aki elvette 20 évvel fiatalabb anyámat, az asszisztensnőjét. Ebből a házasságból egy gyerek született, én. Anyám engem sohasem szeretett, válogatott módon leszólt és zsarolt engem. Mindenért leszólt. Vastag a lábam, a bokám, tufli a kezem, stb. Én sohasem akartam orvos lenni, nem is vettek fel, akkor 2 hétig nem is szólt hozzám. Végül közgázra mentem. Mehéz kezdés után jó karrierem lett. Mindig, mindenben segítettem neki. Nagyon későn tudtam férjhez menni - ami szerinte nem csoda, amilyen otromba kinézetem van- no comment. Sajnos nem született gyerekem, szerinte nem baj, úgysem lettem volna jó anya. (?!). Egy húga van, ő volt otthon a kedvenc gyerek. Anyámat sem szerette az anyja, csak kihasználta. A húgának 3 gyereke van, azokat kiskoruk óta elkényeztette. A húga állandó pénzhiányban van - nem dolgozik, vállalkozó a férje - de minden luxust megvesz, így ha éppen elfogy a pénz anyámat nyaggatja, aki azonnal ad neki. Aztán van, hogy 2 év múlva adja meg neki. Engem egymás között terrorizál, másoknak kibeszél, de mások előtt ő a "mintaanya". Szar nyugdíja van, ezért a férjemmel minden hónapban küldünk neki 50 000 forintot. Nekem nettó 300 000 forint volt az utolsó fizetésem. Merthogy egy éve leépítés volt a cégnél, én is repültem. 51 éves vagyok, egy éve keresek munkát, de nem találok. Tartalékainkat éljük föl. Most talán lesz munkám, utolsó körös interjúra megyek a jövő héten. (Érettségihez kötöttbe sem vesznek fel, mert "öreg" vagyok). A bili ott borult, hogy a férjem egyedül tart el, de még így is fizet anyámnak havi 20 000 forintot. Anyám 500 000 forintot adott 2 hete a húgának, majd pénzt kért tőlem a karácsonyi ajándékokra a húgának, meg a karácsonyi ebédre, hogy meghívja a húgáékat étterembe. Én ezen úgy felhúztam magam, hogy többet nem hívtam. Elmondtam neki, hogy a húgának 3 kereső(!) gyereke van én munkanélküli vagyok és mégis miért állandóan nekik segít? Nekem sem munkakeresésben nem segített, sem másban. A húga gyerekeinek addig járt mások nyakára, még segítettek állást találni. Nekem nem, én szerinte majd úgyis találok magamnak. Miután befejeztem a mondandómat (nem kiabáltam, nem voltam trágár, sem utálkozó). Semmit nem szólt, azóta ő sem hív. Férjem szerint jön a karácsony, kérjek tőle bocsánatot. Én nem akarok. Lehet, ő az anyám, de nekem szörnyű, hogy nem szeret, csak kihasznál. Ha valaki volt hasonló helyzetbe, elmondaná mit csinált?
Nagyon jólesik, hogy megvédesz, de Csend Ikének fogalma sincs a témáról, hiába is magyarázod neki. De a szavaidból kiderül, hogy te nagyon is ismersz ilyen szituációkat. Igen, igazad van, jobban lefestetted a helyzetemet mint én magam tudtam volna. Mert ez az esszenciája az egész helyzetnek.
Olvasd végig miket írtál. Össze-vissza gyűlölködsz, úgy, hogy fogalmad sincs a témáról. Csak nem te is ilyen anya vagy? Mert akkor értem. A "kölkeidet" meg pláne, hogy nem tartják veled a kapcsolatot.
Egyebkent, te biztosan nagyon szereted az edesanyadat es o is szeret vagy szeretett teged, ha vannak gyerekeid, akkor oket is szereted es a csalad az elso neked, ezert nem tudod megerteni, hogy valoban leteznek olyan nok, akiknek nem a gyerek a legfontosabb. Te abbol indulsz ki, hogy Malnatorta az anyjara panaszkodik, elarulja a csaladot, de miert tenne, ha nem lenne igaz? nem latok semmi ellentmondast abban, amit leir, te mit tennel, ha toled penzt kernenek a szuleid, hogy azt tovabb ajandekozzak, mikozben a sajat gyerekuk nem el egy luxusban (amit Malnatorta leir, az nem luxus, hanem atlagos korulmenyek).
Csendike, akkor lenne igazad, ha Malnatorta nevvel, cimmel es ismerosoknek beszelne az anyjaval valo kapcsolatarol. Nevtelenul teszi, tamaszt, tanacsot keres, ugy nem lehet segiteni neki, ha nem mondja el, hogy hol szorit a cipo. En ismerek olyan anyat, aki a kisfiat nem szereti, de mas gyereket igen, a csaladja szules utani traumanak, depresszionak tudja be, de ez egy vegtelen ambiciozus, kemeny, onzo no, akit a gyerek csak hatraltat. A legedesebb gyerek, aki letezik, de az anyja inkabb mas gyerekre mosolyog, azt dicseri, ezt a kisfiut meg egyaltalan nem. Ez a gyerek meg nem tudja, hogy mi tortenik vele, de mit gondolsz, nem fog egy nap azon elcsodalkozni /gondolkodni, hogy o miert nem kap csokimikulast, mikozben az anyja mas gyereknek elotte ad?
A te férjed is elgondolkodhatna. Ha van egyáltalán....
Lehet, nem véletlen, hogy zárt osztályra tett. Ahonnan írod a szánalmas kis hozzászólásaidat.
A férje pedig elgondolkodhatna afelől, hogy milyen asszonyt vitt a házhoz.
Talán már meg is tette.Van oka borulátásra.
Kedves vagy, de én másképpen érzékelem.
Még jó hogy az új családjáról nem írt még rosszat.Valójában a nénjéről sem azt írta le,hogy milyen kedves/ápolt/megértő/segítő cuki falat.....
Te el tudod képzelni,hogy abban egy családban mindenki galád lélek?Mert a soraiból én ezt vezsem ki.
És még egy, inkább vágatná le a nyelvét egy normális ember,mintsem az saját anyjára mondjon rosszat. Nálam ez a lepcses száj kategória.Na,most képzeld el, hogy mondjuk - ha ismerne pl téged - mit monada ha elfordulsz.
Több kategória van arra ha valaki valakit nem kedvel.De ez azon túlmegy.............
Talán bizony őt nem kell elviselni?
Tudnék én is sokféle példát felhozni, de nem teszem.
Sokfélék vagyunk, ez igaz,de még a madár is kirakja a püspökfalatját a fészek szélére és úgy lövi ki a végterméket.
Csendike, tevedsz, az anyosat es a ferjet nem szolja le, sem az apjat, sem az anyja hugat (az nem leszolas, hogy minden luxust megenged maganak, tenymegallapitas), itt csak az anyjarol ir. Nem latok semmi korosat Malnatortaban, hacsak nem a gyengeseget, megfelelniakarast vitte tulzasba, de ez ertheto az o eseteben. Vannak ilyen szulok, bar nekem szerencsem van es az enyeim nem ilyenek, ismertem, ismerek ilyent. Onzo emberhez is volt szerencsem, amiert szulo, attol meg megmarad onzo embernek. Amit Malnatorta leir, hallottam mar mastol is, ez egy borzalmasan fajdalmas elmeny, egy kisgyerek mikor latja, hogy ot az anyja nem szereti vagy nem ugy, ahogy neki jo, egesz eleteben ezt a szeretet keresi, ezert tesz meg olyan dolgokat, amiket mas egeszseges, onszeretettel nem tenne.
Azért a dolognak megvolt a jó oldala is: nekem anyám tanította meg az élet árnyékos oldalát. Többek között azt, hogy nagyon vigyázzak, hogy kinek mit mondok, kiért mit teszek. Azt is neki köszönhetem, hogy egész fiatalon már tudtam, hogy az életben dolgokat hogy NE csináljak, milyen anya NE legyek. Megmondom őszintén, ezeknek a dolgoknak nagy hasznát vettem életem során.
Szerencsére a gyerekeimmel nagyon közeli és bizalmas viszonyom van, szinte mindent meg tudunk beszélni, még az intim problémáikkal is hozzám fordulnak. Nagyon sokszor köszönték már meg, hogy én vagyok az anyukájuk, többször mondják csak úgy, hogy "szeretlek" és hogy "olyan jó, hogy vagy nekem" (ilyenkor mindig nagyon elérzékenyülök). Még mindig nagyon sok közös programot szerveznek velem (16, 18 és 20 évesek), együtt nyaralunk, stb. Egyrészről örülök ennek, másrészről ilyenkor az jut eszembe, hogy nekem ez nem adatott meg anno sajnos.
Pont a dráma az, amit befejetem én is. Nincs szükségem arra a nagy büdös semmire, amit eddig (se) produkált, mindezt úgy, hogy elvárásai azért voltak! Zárd le ezt a fejezetet örökre és éld végre a saját életedet!
Na, de kedves, ha valaki lehordja az egész familiáját - á-tól c-tig, és azt állítja hogy őt mindeki csak nyűstölte, ott valamai nagy gond van a fejében....
Nincs egy teremtett lélek akire nem mond rosszat?!!!Agylötty!
Anyádról beszélsz? Jellemző.Ki kell ugatni ,midenkit,mert mind az a hülye aki szembe jön ............
Szép családod van, gratulálok.
Olyan dolog ez, hogy hiába voltak szüleim, nagyszüleim, rokonságom. 4 éves korom óta érzem úgy, hogy egyedül vagyok a világon, senkire nem számíthatok, mintha csak árva lennék.
Húha! Ez bizony csak azt muattja,hogy a baj veled van és nem a családoddal, anyáddal,rokonsággal.
Momdom én,hogy vannak cudar gondolkodású kölkök is.
Köszönöm az együttérző szavakat. Most itt nem akarok számokat mondani, hogy mennyit kerestem - mielőtt valaki megint belémszáll - de legyen elég hozzá, hogy annyit kerestünk a férjemmel, amiből tudtunk venni egy 53 négyzetméteres lakótelepi lakást. A férjem anyja besegített, de én 10 000 000 forint kölcsönt vettem fel 15 évre a saját nevemre, mert szerintem úgy tisztességes. A fizetésem 1/4-ét elvitte a kölcsön, a többi ment a rezsire, meg főleg anyámra. Csak fodrásznál voltam, mert az állás miatt muszáj volt valahogy kinézni, meg néhány kosztümöt és cipőt venni a megjelenés miatt. De amióta együtt vagyunka férjemmel a horvát tengerparti nászutat kivéve mi nem utaztunk sehová, nem jártunk színházba, moziba, étterembe is csak 2-3 alkalommal egy évben. Amit így megspóroltunk az ment a szülőknek.
Nem volt vele bajom, örültem, hogy segíthettem. Nem éreztem áldozatnak. De amikor munkanélküli vagyok sem nekem segít a családom, hanem állandóan még tőlem vár el segítséget, az már nekem sok. Van egy öreg Suzukink. Anyám húgáak 2 éves Mazdája, a gyerekeinek is jobb kategóriás autói. És akkor családi összejövetel, mert anyám meghívja őket, és mindig, de mindig természetes, hogy mi fizetünk. Miért? És ha nemtetszésemet nyilvánítom, anyám azonnal kiakad és büntet. (Értsd: nem szól hozzám, leszól, elmond mindennek, stb.)
De én már ezt a drámát nem akarom. Egyszerűen nem akarom. Úgy vagyok vele, mint aki mély kómából ébredezik, hogy Istenem, hová lettek az évek? Hiszen már nem vagyok gyerek. Időközben magam is megöregedtem, meddig akarom ezt még csinálni? Miért hagyom magam kihasználni? És ha nem szól hozzám, hát akkor én sem hozzá. Miért mindig nekem kell az ő teljes lelki igényét kiszolgálni. Hogy az legyen amit ő akar. Nekem miért nem lehetnek kívánságaim? Miért van, hogy állandóan nekem kell a rokonaimat és anyámat segíteni, de amikor egyszer az életben nekem lenne szükségem egy kis segítségre, jó szóra, biztatásra, akkor egyik sincs sehol? (bezzeg amikor pénz kell, vagy írjam meg a szakdolgozatot helyettük, segítsünk költözködni stb. akkor jó vagyok). És még mindig mindenki tőlem vár el mindent. Szóval ezek járnak a fejemben mostanság.
Nagyon megörültem a levelednek, mert végre valaki van itt, aki átérzi a helyzetemet: Aki nem így nőtt fel, az nem tudja milyen kín ez. Hogy nem lehet vele semmit sem megosztani, mert kiost, kibeszél és ellenem forgatja, mintha az ellensége lennék, nem a lánya. De sajnálom, hogy neked sem sikerült olyan anyát kapni a sorstól, akit minden gyermek megérdemelne.
Olyan dolog ez, hogy hiába voltak szüleim, nagyszüleim, rokonságom. 4 éves korom óta érzem úgy, hogy egyedül vagyok a világon, senkire nem számíthatok, mintha csak árva lennék. 16 éve csak a férjem és drága anyósom enyhítette ezt az érzést. de belefacsarodott a szívem ahogy elnéztem néha, hogy mennyire imádják egymást, és hogy az én viszonyom az anyámmal ettől fényévekre van. Pedig én "mintagyerek" voltam. Jó tanuló, engedelmes gyerek. Kérés nélkül is mindent megtettem, szeretgettem őket. Gondoltam majd látják hogy kell és akkor ők is fognak. De hiú ábránd volt. Elfogadták, sőt megkövetelték, mert nekik ez "jár". És nem lehetett velük erről a témáról beszélni, mert teljesen elzárkóztak tőle.
Ertheto, hogy keseru vagy, mikor latod, hogy pont az anyad nem ertekeli az aldozatokat, amiket erte hoztal, draga ajandekokat var el toled. De miert koveteli, varja el toled mindezt? anyagilag annyira jol alltatok? nincs tisztaban a mostani helyzeteddel, hogy munkanelkuli vagy es neked van most szukseged segitsegre? Vannak emberek, akik csak onmagukra kepesek gondolni, a sajat igenyeikre egyszeruen nem erdekli oket, hogy a masikkal mi tortenik, mirol kell lemondjon azert, hogy rajtuk segitsen, vagy a kedvukre tegyen. Tudom, hogy mirol beszelek, az en csaladomban is van ilyen, szerencsere nem az anyam. Az ilyen onzes mar koros, betegseg all mogotte, nincsenek az anyadnak egyeb viselkedesi zavarai, mint nagyzasi mania, tulzott gyanakvas, osszeferhetetlenseg, tul negativ eletszemlelet, mas emberek gunyolasa, kritizalasa? Egyet tehetsz, tavol tartod magad tole, ne mutasd magad gyengenek elotte, semmi szin alatt penzt vagy ajandekot ne adj es ne magyarazd, hogy miert. Ha szulokent nem kepes egyutterezni veled, megerteni a te helyzeted, nem erdemli, hogy reszletekkel szolgaltass, ugysem venne a faradsagot, hogy megertsen.
Probalj magaddal torodni es az ilyen hamis elvarasokkal ne torodj, amiket a szulok tamasztanak a gyermekeikkel szemben. Felnott vagy, most mar te szabod meg a jatekszabalyokat.
Szerencséd van és örülj neki, hogy nem tudod még elképzelni se, hogy egy anya hogy viselkedhet így!
Nekünk sajnos nem ez jutott. Világ életemben irigyeltem azokat a lányokat, akiknek meghitt, közeli és főleg bizalmi kapcsolatuk volt az anyjukkal. Ez nekem nem adatott meg.
Elmesélek egy történetet: volt egy ismerősöm, akinek volt valami nőgyógyászati problémaja. Elment az anyukájával az orvoshoz. Az orvos ki akarta küldeni az anyját, hogy amit most ő megbeszélne a pácienssel az bizalmas, adatvédelmi okokból stb csak négyszem között lehet megbeszélni. A lány (akkor már közel volt a 30-hoz), közölte az orvossal, hogy az ő életében még soha nem volt olyan téma, amit az anyjával ne tudott volna megbeszélni, így anyuka marad! Itt azért elgondolkodtam... Ugyanis nekem nagyon oda kellett mindig figyelnem, hogy anyámnak mit mondok és mennyit, mert mindig mindent felhasznált ellenem, soha nem tudtam, hogy mikor támad hátba...
Ennek vetettem most végérvényesen véget.
Hagyd a csudába, ez egy skizoféniás hülye, aki csak azért jár ide az nlc-re különböző neveken, hogy minden egyes témába belerondítsa, hogy "kamu topic" és mindig a gigi-t emlegeti. Biztos az az ápolója, csak éppen szabadságon van. Válaszra sem érdemes...
51 éves vagyok. És igazad van. Ilyen a világ. van akinek ezt dobja, van akinek azt. Fiatal felnőtt korom óta segítem a szüleimet, anyámat. Sőt, amíg jól kerestem a nagynéném gyerekeinek is rendszeresen segítettem - főleg anyám unszolására. Életemben először nekem esne jól, ha segítenének - ha nem is anyagilag, de legalább lelkileg. És most, még a saját anyám is továbbra is tőlem vár segítséget. Tőlem a munkanélkülitől. Én meg úgy vagyok vele, hogy akkor részemről ennyi. 23 éves korom óta dolgozom. Addig sem igen ő tartott el, én köztársasági ösztöndíjas voltam. (Vagyis kitűnő tanuló, amiért járt annyi ösztöndíj, hogy önálló legyek).
Diplomaosztómra csak a szüleim jöttek el. Kaptam 3 szál virágot, ennyi. Nem kértem semmit, de rosszul esett amikor másoknak autót, lakást vettek, amerikai utat, stb. A nagynéném mindhárom gyerekének 100 000-100 000 forintot adott érettségire(!), aminek a felét nekünk kellett kifizetni. "Kellett", mert anyám megkövetelte. Elmondott mindenféle szemétnek ha nem adok pénzt és nem megyek el. Úgy, hogy ők nem adtak pénzt és nem jöttek el. De semmi baj. Ha őket érzi inkább családjának, akkor ők is tartsák el.
Nem kértem a pénzét. Sőt, visszautasítottam. Mert nem visz rá a lélek, hogy elvegyem az ő pénzét. Fordítva ez nem igaz, 2 éve volt egy kerek születésnapja, nyugat-európai körutazást kért. Belekerült vagy fél millió forintunkba a férjemmel. De nem szóltunk. A húga 2 hónappal később adott neki valami cserepes virágot. De munkanélküliként ugye nem vagyok köteles a nagynénémet támogatni 3 kereső gyerekkel és kifizetni a karácsonyi ebédet 15 fő részére anyám helyett, amikor neki biztos nyugdíja van és még tőlünk is kap pénzt. De megfordítom a kérdést. Ha az ember és mindenki magáért felelős, akkor anyám is saját magáért és én is saját magamért. Nem tartozunk egymásnak semmivel. Sőt, ha kell neki egy pohár víz a kórházban, az az ő hibája, intézze el magának. Vagy minden az Én felelősségem, de segítséget ne is kérjek, ne is várjak semmiben. Érdekes a gondolatmeneted.
Pláne úgy, hogy lépten nyomon azt látom, hogy sok szülő kölcsönt vesz fel a gyerekének, még a házát is odaadja jelzálogként, nyugdíj mellett is dolgozik, hogy segítse a gyerekeit és a családját. Ne érts félre, nem várom el, nem kértem és nem is fogadnám el. De ahhoz nem asszisztálok anyagilag, hogy eljátssza a Nagyasszonyt és másoknak kölcsönözze azt a pénzt, amit tőlünk kap a megélhetéséhez.
Igen sokfelek vagyunk.es igy kerek a vilag .= azaz az eltero viselkedesek sokasagaban tanulunk meg "kozlekedni ". Ami nekem sok erzelmi megnyilvanulas teren az masnak keves lehet .Hany eves vagy? Igen lehetnek velemenyeink, igen de eletunk vegeig nem hivatkozhatunk arra hogy bennunket nem ugy szerettek ,szeretnek ahogy mi szerettuk volna.
"elmondta m nek8 miert Ot tamogatja ....en munkanelkuli vagyok...." Egy bizonyos kor utan mindenki Onmagaert felel es az hogy ki miert kit tamogat vagy nem csaladon belul vagy kivul az bizony maganugye .Azt senkin nem lehet szamo kerni barmilyen szomoru es hihetetlen is .
Ez nem a narcisztikus szulo kategoria
Most azt kell mondanom en elhiszem amit a TI az inditoban leirt.En sok ilyen es hasonloval talakoztam mar. Egy amit tudok mondani : az ember egy bizonyos kor utan nem hibaztathatja a szuleit sorsa alakulasaert.
Van, aki mindenbe beleüti az orrát, ha kell, ha nem. Ne is törőd vele. :)