Sziasztok! Tudom, hogy ez lehet nem fórum téma, de úgy érzem, név nélkül ki kell írnom magamból. Kb. egy éve vagyok együtt a párommal, rövid ismeretség után költöztünk össze. Hátrahagytam mindent, jó munkahelyet, lakást, barátokat, és belevágtam az ismeretlenbe. A jelenlegi problémák már a kezdetek óta fennállnak. Már az elején észrevettem, hogy aktív randiprofilt tart fent, de nem izgatott a dolog, gondoltam, majd úgyis törli, mivel kapcsolata van. Hát nem így lett. Ez azóta is aktív, az oldalakon egyedülállóként szerepel, és ismerkedik , flörtölget, számot cserél, ennek ellenére azt állítja, sose csalna meg, mert engem szeret. A másik gond, ami talán nagyobb, hogy nagyon sokat veszekedünk, és nagyon csúnyán. Üvöltözik, kiabál, sérteget, ami épp jön, a kedvence a " ha valami nem tetszik, ott az ajtó, lehet menni" mondat. Ilyenkor napokig nem beszél velem, külön alszunk, aztán megy minden tovább. És ez megy, mióta itt vagyok, 1-2 hétig nyugodt és jó minden, aztán valami apróságon kattan be. Mindig megkapom, hogy nem csinálok semmit, lusta vagyok, pedig dolgozni járok, bevásárolok, minden nap főzök, takarítok, és ő nem segít semmit, amit azzal magyaráz, hogy az ő munkája nagyon nehéz, és dolgozik eleget. Nem esik nehezemre, megcsinálok mindent, de akkor legalább ne mondja ezeket. Szóval elég zűrös, a szex működik, nagyon jó, de ezen kívül nem beszélgetünk, nem járunk sehova, ő eljár bulizni ( nem gyakran, de jár ) egyedül, engem nem visz magával, mert akkor nem tud kikapcsolódni... Igen, tudom... És mindezek ellenére, hogy nem érzem jól magam, mert tudom, hogy ez nem lesz jobb, mivel a bizalom már nincs meg, nem tudok lépni. Mert sajnálom. Mi lesz vele, milyen lesz az élete? Túl fog tudni rajtam lépni? De ha tényleg szeret, miért csinálja ezt? Azt mondta egyszer, azért van fent ilyen társkereső oldalon, mert az egóját akarja ezzel növelni, hogy más nőkkel szórakozik. Persze az én esetemben már nem ezzel magyarázná. De a kiabálásra és sértegetésre nincs magyarázat. Így nem beszélünk azzal, akit szeretünk.
Mégsem tudok elszakadni tőle. De nem vagyok boldog, és a saját életemet, boldogságomat kellene néznem, nem az övét az enyém elé helyezni. Nem tudom, mi kellene még ahhoz, hogy felnyíljon a szemem. A családom, barátaim nem értik, hogy ezek után még mindig mit keresek mellette. Mindig egy kis reményszálba kapaszkodom, hátha megváltozik, de sajnos a bizalmamat már sikerült eljátszania, annak pedig semmi értelme, hogy azzal készítsem ki, hogy nyomzok utána. 

Köszönöm ha elolvasod :)