Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eljegyzés lesz-e?
Létrehozva: 2018. Április 16. 14:39
Sziasztok! Már több, mint 3 éve együtt vagyunk a párommal nagy egyetértésben. Azt hiszem őszintén mondhatom, hogy egymás igazi párja vagyunk. Viszont az utóbbi hónapokban bennem felerősödött a házasság iránti vágy. Beszéltünk már róla többször is, viccelődtünk is vele, de mégis mindig úgy érzem, hogy nála ez nem igazán téma. Sokszor mondja, hogy a feleségem stb, időnként viccnek időnként pedig csak úgy jó "érzésnek" szánva. Mit gondoltok, lesz ebből valami? Talán vár valamire vagy fél valamitől? Hogyan tudakoljam mégis meg, hogy reménykedhetek-e vagy ő inkább csak beszél róla, de nem tesz semmit.
Szerintem ettől ijed meg sok ember. Az ilyen nagy, hangzatos kijelentésektől: "elköteleződni egy életre". 18 év házasság után is azt kérdezem: honnan a búbánatból tudjam előre, hogy egész életemben vele akarok majd élni, hogy mindig jó lesz vele, hogy tényleg soha nem akarok senki mást? Hát még a házasság elején. Honnan tudhatná, hogy 30 év múlva mit fog érezni? Iszonyú sok mindent hozhat az élet, és az emberek rengeteget változnak az évtizedek alatt.
2 ember egy életre elkötelezi magát egymás mellett, semmi köze a külsőségekhez, az belülről jön.
A házassággal kapcsolatban pedig - részben - megismétlem annak lényegét:
Az a kapcsolat egy teljesen más érzelmi/erkölcsi töltetű.És normális ember a jövőbe vetett abszolút bizalommal indul el egy ilyen fergeteges kalandra, a 100 évig tartó egymás megbecsülésére.
1 gyerekkel azért már te is megjártad a hadak útját.
Sok tapasztalattal a hátad mögött mégis miért fontos neked az "eljegyzés"? Kicsit nevetséges is........
Megjegyezem- ahogy korábban is írtam - neked az ő életében már nem sok babér terem.Sajnos nem látod.
De, ha ez így jó neked ahogy van, akkor meg minek a topik?
Én ezt tökre nem így gondolom. Szerintem annak, hogy 2 ember egy életre elkötelezi magát egymás mellett, semmi köze a külsőségekhez, az belülről jön.
Ismerek olyat, akiknek polgári esküvőjük nem volt, csak egyházi, mert számukra az a házasság. Ők jogilag nem házasok, olyan, mintha élettársak lennének.
Számunkra a férjemmel az volt a házasság, hogy mindketten ugyanolyan életre vágytunk, és egyszer csak eldöntöttük, itt az idő, hogy álmainkat megvalósítsuk, és ezt csak együtt tudjuk elképzelni, másként nem menne.
Ti-nek van már egy gyereke, és ahogy írta, úgy élnek, mint egy család, olyan a gyerekkel, mintha a sajátja lenne. Kell ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy elkötelezte magát mellettük? Tényleg annyira fontos a fehér ruha, fátyol, buli? Mi pluszt tehet hozzá a kapcsolathoz?
Hát igen, nem vagyunk egyformák. :) Mindezektől függetlenül csak azt tudom tanácsolni Ti-nek, hogy mondja el, mit gondol, érez.
Összeházasodni nem KELL. Van, askik szeretnének, és van akik nem. Nem akarok senkit megbántani, és azt is tudom, hogy a házasságkötés sem garancia semmire, de én mégis azt érzem igazi elköteleződésnek. Én úgy vagyok vele, hogy akik házasságot kötnek, azok az életük adott pillanatában komolyan gondolják azt, hgoy együtt tervezik leélni az életüket, míg akik összeköltöznek, de nem kötnek házasságot, kicsit olyan, mintha sodródnának az árral. Sok pasit ismerek, akik összeköltöztek egy nővel, akár évekig együtt éltek. Aztán egyszer csak szívfájdalom nélkül szakítottak és extra rövid idő alatt már házasságban éltek valaki mással... És a vicc az, hogy ezeket a pasikat a környezetük, sokszor a párjaik is úgy emlegettek, hogy nem az a házasodó fajta. Aztán kiderült, hogy de, csak kellett hozzá a megfelelő nő...
Hát én erre nem tudok válaszolni.
Mi házvásárlás, építkezés, hitel, költözés stb., miatt kötöttünk polgári házasságot, csak, hogy a különböző bürokratikus, jogi dolgok egyszerűbbek legyenek, oszt ennyi.
Úgy van, ahogy mondod, nem attól a férjem, hogy papírunk van róla.
De van, akinek ez fontos. Én is próbáltam mondani Ti-nek, hogy lehet, egyszerűen ez a párjának nem fontos, viszont, ha szereti és együtt képzeli el vele az életét, akkor feleségül fogja venni, csak, mert a szerelmének ez számít. Csak, hát ez ki kéne derüljön.
Kedves TI, (es a többieket is kerdezem)
aruljatok mar el nekem, miert is kell összehazasodni? Ezt mindig csak a nök akarjak? Miert? En mielött összehazasodtunk is ferjemnek emlegettem a ferjem, nem parom vagy baratom. Mert en öt a ferjemnek ereztem papir nelkül is. Vannal ismeröseim, akik evekig (8-9) együtt eltek papir nelkül, összehazasodtak nagy cicomaval, es egy fel ev mulva külön mentek. Szoval nem garanica a tartos kapcsolatra a hazassag sem.
szerintem, barmilyen allapotban van a kapcsolat (együtt eles, hazassag), az bizony kemeny munka, hogy müködjön. A jatszmazas pedig nem tartozik szerintem a kellektarba.
Sokaknal azt latom, mintha a hazassagkötes egy kipipalando dolog lenne. X is ferjhez ment, Y is, csak en nem. Miert olyan fontos ez? Van olyan ferfi, aki bizony hazassagparti, az lep is. Aki nem lep, annak nem biztos, hogy fontos.
Egyenesen megkerdeznem, de ha ö mas velemenyen van, akkor azt elfogadom. Es nem ereztetem vele, hogy en nem igy kepzeltem. Lehet, hogy mas is van a hatterben, ami miatt nem akar a TI parja nyilatkozni.
Tökéletes megfogalmazás. Erről van szó.
Nem tudom hány évesek vagytok....Csak házasságról ábrándozol,vagy talán családról, gyerekről???? Ha Te már készen állsz "valamire" egy jó kapcsolatban 3év után szerintem elmondhatod a párodnak , Te - hogy gondolkodsz a jövőtökről.....Van esély,hogy Ő is elmondja elképzeléseit a jövőtökről.....
Persze, de a családi állapot kettőnkről szól, míg az, hogy milyen gönc van rajtam, vagy milyen kozmetikai cikkeket használok az rólam. Az, hogy ő akar-e házasságot, illetve engem feleségként, az masszívan érint engem. Míg az, hogy én milyen cuccokat használok az őt semennyiben sem.
Ez nagyon ott van!!
Pont erről beszéltem: nem biztos, hogy mindenki úgy gondolkodik, ahogy te. Nekem meg az a tapasztalatom, hogy különbözőek vagyunkm ki ezt szereti, ki azt. A "komoly párkapcsolat"-ról is mást gondolhat egy férfi és mást egy nő... Csak észre kell venni. Mindenki szereti a saját életét kontrollálni, van, aki a másét is... Gondolom, te sem szereted/szeretnéd, hogy a partnered megmondja, hogy milyen ruhát vegyél fel, milyen kozmetikai terméket használj, mikor egyél és mit stb... A férfiak sem szeretik, ha más akarja eldönteni hogy mi legyen a családi állapotuk. Ezt hívják a saját életük feletti kontrollnak.
Hát az én tapasztalatom szerint pont azt nem szeretik, amikor ki kell találniuk, hogy mit is akarunk tulajdonképp.
Egy komoly párkapcsolatban ilyenek, hogy elveszítik a kontrollt??? Ez számomra értelmezhetetlen. Ki akar kontrollálni kit? Mi van?
Ez óriási volt!
Igen, a celozgatas egy parkapcsolatban remek kommunikacios eszkoz! Ha ferjhez akarunk menni, alljunk meg minden eskuvoiruha-szalon elott sohajtozva, beszeljunk Harry herceg eljegyzeserol es jelentosegteljesen sztorizzunk ismerosok hazassagkoteserol. Ha gyereket akarunk, gugyogjunk bele minden egyes babakocsiba, es kerdezzuk meg apajeloltunket, hogy 'ugyemilyen cukiiii??' es varjuk ki turelemmel, amig rajon, hogy ideje apava valnia. Ha naszutat tervezunk, mindig kapcsoljuk a tevet utazasi csatornakra es feltunoen sovarogjunk a vagyott utcel utan, fozzuk annak hagymanyos eledeleit vacsorara es kuldjunk intsagram-linkeket az adott orszagrol, vigyazva, hogy nehogy valami pucsitos jono is legyen a fotokon, mert az elvonna szerelmunk figyelmet a naszuttervezesrol.
Ha neha elcsuggedunk, mert szerelmunknek lovese sincs, miafrancot akarunk, fel a fejjel, erofesziteseinket hamarosan siker fogja koronazni!
Én is hasonló alkat vagyok, de 48-hoz közeledve rájöttem, hogy ez nem mindenkinek jön be. Van, aki szereti egy kicsit kerülgetni a forró kását, van, aki szeret "játszadozni", "alkudozni". És nem azért, mert nem egyenes ember, hanem azért mert más a mentalitása és a karaktere, mint nekem. Ettől még nem rossz ember, ahogy én sem vagyok az, de nem gondolom, hogy mindenkinek úgy kell gondolkodnia az életről, mint nekem. Hasonló történet a meglepetés: van, aki szereti, van aki nem. És ettől még mindkét típus lehet rendes ember.
A fő kérdésre térve: ha az TI kedvese nem szereti az egyenesen neki szegezett kérdéseket, miért ne lehetne utalgatni, kicsit "játszmázni"? A férfiak - úgy általában - egyébként sem szeretik az ilyen jellegű direkt kérdéseket, mert egyrészt úgy gondolják, hogy elvesztik a kontrolt (és azt nem szeretik), másrészt azt érezhetik, hogy nyomás alá helyezik (ezt szintén nem szeretik).
Én úgy általában mindenkinek tutira, telibe, kendőzetlenül megmondom a frankót. :) Lehet ezt kulturáltan, udvariasan is tenni.
Én egyetértek veled, mindent amit írsz az szép és jó. A játszmázást általánosságban írtam.
De a topik inditó tudja, hogy a kapcsolatától mit vár, milyen "kockázatokra" hajlandó érte/benne. Én is megkérdezném tapintatosan, de egyenesen a páromat, de ő ezt nem akarja. Ez a kiindulási helyzet most, erre válaszoltam.
Azért, pedig, hogy te a párodnak mindig telibe, kendőzetlenül, tutira megmondod a frankót tényleg csak gratulálni tudok.
Te lehet, én őszinte ember vagyok, jobban szeretem az egyenes beszédet, a házasságomban meg aztán végképp. Szerintem anélkül semmi értelme.
Most úgy őszintén, mire jó az, hogy utalgatok, rébuszokban beszélek, aztán vagy kiderül, amire kíváncsi vagyok, vagy nem. És marad a kétkedés meg adott esetben az időhúzás.
Ha már az élet egyéb területén esetleg játszmázni kell, nem jobb, ha a személyes kapcsolataidat nem mérgezed ezzel? Bár lehet, hogy van, aki ezt kifejezetten élvezi. Csak találja meg hozzá a megfelelő partnert, és végigjátszmázhatják az életüket.
Ha én azt tapasztalnám, hogy a partnerem egy ilyen fontos kérdésben játszmázik velem, biztosan elgondolkodnék, hogy hozzámenjek-e, mert ha alapvető dolgokban nagyon nem egyfelé megyünk, az nem frankó. Nehogy Ti. így járjon. Az őszinteségből, egyenes beszédből baj biztosan nem lehet.
Egész életünkben játszmázunk, ha tetszik, ha nem.
Basszus milyen kapcsolat már az és hosszú távon hogyan működhet, ha nem MERÜNK egymással őszintén beszélni, hanem játszmázni kell?
Hát ha attól félsz. hogy egy ilyen őszinte, direkt kérdéstől sérül a nagy egyetértés a kapcsolatotokban, akkor párod szándékainak kifürkészésére van más mód is; pl. egy esküvői ruhakölcsönző kirakata előtt dicsérheted a ruhákat vagy tegyél elismerő megjegyzéseket egy esküvői menetre. Most lesz Harry fiú esküvője. A csapból is ők fognak folyni. Nagy érdeklődéssel, lelkesen kommentálj minden hírt róluk, stb. stb.
A párodnak csak le fog esni, hogy neked mennyire fontos a dolog és szint fog vallani.
Ha emlited, az surgetes!