Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerekvállalás patchwork c
Létrehozva: 2018. Április 3. 22:13
Sziasztok!
Olyan nők tapasztalataira lennék kíváncsi, akinek a párjának már volt gyereke előző kapcsolatából és közösen is vállaltak gyereket.
A páromnak van egy hat éves kisfia, mi kb 3 éve vagyunk együtt, de nem igazán sikerült a gyerekkel harmónikus kapcsolatot kialakítanom. Sokszor bánt meg engem, ami tudom, hogy a gyermeki féltékenység miatt van, de a 100. alkalommal már tényleg nagyon rosszul esik és úgy érzem, hogy egyáltalán nem uralom a helyzetet. Ölelés vagy puszi nuku, legtöbbször levegőnek néz, örömet nem kapok tőle.
A kisfiú minden kedden és pénteken, valamint minden második hétvégén velünk van, emellett a párom gyerektartást is fizet. Az exfeleség tavaly júniusig a párom lakásában lakott, mi pedig albérletről albérletre jártunk. Majd a párom eladta a lakást és az exet sikerült az öccse albérletébe beköltöztetni. Kicsit úgy érzem, hogy többet tesz meg a párom családja az exért, mint ami ilyenkor elvárt és, hogy őszinte legyek engem ez nagyon frusztrál. Továbbá a párom nevén van az ex mobilja, a vezetékes net és tv, ami szerintem nem normális, vagy igen?
Egyébként pár hónap múlva költözünk be a közös lakásunkba és tervezzük a közös babát, amire én már nagyon vágyom. Viszont a fentiek miatt egyre inkább aggódom a jövőnket illetően. Úgy érzem, hogy így nekem soha nem lesz saját családom, a leendő férjem soha nem lesz teljesen csak értünk, és mindenben mi fogunk alkalmazkodni a másik félhez, nem tudom a saját életemet élni.
Ti hogyan éltétek ezt meg? Megbántátok? Túl lehet lépni azon, hogy soha nem leszel az első?
Bocsass meg,nem nekem szoltal,hagy valaszoljak.Azt senki nem tudja ,hogy a gyerek ki jon a ex baratjaval,nincs mas valasztasa,meg azt sem hallottam ,hogy a TI-tol vilagga ment volna,csak undok amilyen egy gyerek neha tud lenni,lehet ,hogy az uj pasival is undok,de mit csinaljon,itt megegyszer megmondom,a kisfiu ra van sozva ,hol erre ,hol arra,mert az anyuja elfoglalja magat massal....
Ezert a TI ne szuljon sajat gyereket,ne legyenek egy csaladja?
Pontosan errol beszelek,az ex nem azert engedi agyereket Mondjuk azert is!!!Mert neki ez igy jo. ilyen sokat veletek,mert azt akarja,hogy fiu es apa kozte jo kapcsolat legyen,inkabb a kenyelmesseg miatt[ezt ertettem rasozasnak]
Ez csak az en tapasztalatom,mert mar sokszor lattam ilyen helyzetet,ne legyen igazam!
Tudtam,hogy meg leszek kovezve!Az apae is persze a gyerek,de valoszino,az uj no torodik tobbet vele,etetsi,oltozteti,en mar ilyent tobbszor lattam,amikor a gyerek ki jonne a mostohaval,ha nem uszitanak,nyilvan nem jo semmi amit csinal,maskepp mar 3 eve osszeszoktak volna.Van ahol nagyon jo viszony alakul ki,es van ahol nehez,a ferfi uj parjanak joga van sajat gyereket szulni,mert az evek szaladnak......aztan az talan meg rosszabb lesz.Mondom nem mindenhol van ilyen problema,de lagalabb 75%-ban igen
Mondjuk ez megint mas, mint amit irtal az elejen. Ha van kozos jatek, sutes, akarmi, az teljesen jo. Hogy van koztetek egy lepes tavolsag? Vegulis nem kovetelmeny, hogy anyukaszeru lenynek gondoljon a kisfiu, boven eleg, ha joban vagytok. Szeretesre sem kotelezheto senki-te sem es o sem- de rendesen viselkedni kotelezo. Neked az elso perctol fogva, gyerek meg elobb-utobb belejon, ha jo a kornyezet.
Annyi azert biztos, hogy ha ilyen szorongasokkal indulsz neki a sajatgyerek-projectnek, az semmikepp nem jo dolog, ugyhogy valamit lepni kellene. Mondjuk beszelhetnel az ovodapszichologussal, hogy o mit lat a gyereken, mik a te felelmeid.
Off:
Személyedben bemutattad,milyen egy pályát tévesztett,identitászavarral kűzdő,megkeseredett,öregedő nlc-s szipirtyók!
Nem ér annyit a dolog,hogy évekre visszamenőleg bárki rákeressen az ominózus mondatodra,amire "nem emlékszel". Ez lehet a normális,kedveskedő kommunikáció kettőtök között,így neked már fel sem tűnik. Épeszű nő egy bulvár fórumon sem nevezi a saját lányát még "irónikus kontextusban" sem "kis kurvának".
(Amúgy a személyeskedő beszólást te kezdted annak ellenére,hogy én eredetileg nem neked posztoltam,ráadásul csak a témával kapcsolatban írtam le a gondolataimat,ami neked nem tetszett).
On:
Pont nem a gonosz mostoha az aminek elképzelnélek, hiszen végülis a gyerekkel nem teszel rosszat, meg nem is akarsz neki rosszat. :)))). Inkább azt láttam, hogy zavar téged, hogy az ex láthatóan kényelmesen él. Az meg nem olyan nagy baj, ha a kisfiú nem omlik a karjaidba, végülis így most az utolsó hsz szerint mégis csak vannak közös programjaitok..és lehet, hogy ő sem tudja, hogyan viszonyuljon hozzád, vagy csak nehezen enged fel...
Abszolút igazad van.
Saját érdekedben jobb lenne, ha próbálnál egyáltalán nem foglakozni azzal, hogy él az ex. Csak a saját kedvedet rontod, mert nyilván nincs ráhatásod.
Értem amiket írsz de valahogy amikor az ember el kezd aggodni valami miatt akkor mindenen porog es fennakad es nem lat tisztan. Vagy csak en vagyok ilyen tipus es tulsagosan belehajszoltam magam ebbe a temaba.
Egyebkent valoban picit ugy jott le mintha elkonyveltel volna gonosz mostahanak aki ennek a gyereknek csak rosszat akar. Ami nem igy van. Az hogy kivulallova tettem pl magam a kapcsolat elejen volt. Elismerem nem kezeltem megfeleloen a helyzetet. De ez nem azt jelenti hogy nem probalkozok. Focizok, mezeskalacsot sutok vele, rajzolunk stb csak ennek ellenere ugy erzem hogy reszerol megmaradtam annak a kivulallonak es van egy lepes tavolsag koztunk.
Egyébként amiket írtam, azt ne úgy vedd, hogy elítéllek, vagy ilyesmi. Csak próbálom megvilágítani, hogy gyakorlatilag olyan dolgokon is pörögsz, amire nincs befolyásod és ami egyébként nem is érint téged negatívan. Ezek a gondolatok nem vezetnek sehova, de jó eséllyel saját magadat frusztrálod velük. Inkább koncentrálj azokra a dolgokra, amik téged érintenek, és tényleg, amiket a párod tett, azt elsősorban a gyerekéért tette (lakhatás), és a gyereke ugyanaz marad neki aki volt, akkor is, ha a kapcsolata az anyjával megromlott. Ugyanígy, a párod anyja a kisfiúnak ugyanúgy a nagyanyja maradt. Ő szereti az unokáját, vsz nem nyűgnek tekinti, ha vigyáznia kell rá, érted a különbséget? Szereti és azért van vele, nem kötelességérzetből így aztán nincs is miért firtatni, hogyä párod családja mennyire veszi ki a részét a "terhekből", mert a kisfiú csak neked teher, nekik nem, mert szeretik.
Egyik cipőben sem járok, a jelenlegi az első házasságom, és két kisgyerekem van ebből a házasságból. A férjemnek is ez az első házassága és neki sincs más kapcsolatból gyereke. Egyik cipőben sem járok alapvetően, de vannak roknaim, barátaim, akik a te cipődben járnak, tkp többen is, mint egyedülálló anyuka ismerőseim.
Szerintem egyébként nem forgattam kia szavaidat, csak reagáltam arra, amit írtál... Amikor ex új pasija vigyáz a gyerekre, az nem lepasszolás. Ha fodrászhoz, kozmetikushoz, vagy akárhová megyek, a férjem van a gyerekekkel, de nem gondolnám, hogy ez azt jelenti, hogy le vannak passzolva. A mondandód másoik része meg arra irányult, hogy a párod anyja mennyit foglalkozik és anyagilag mennyit áldoz a gyerekre. Amihez viszont 0 közöd. Csak nem értem, hogy téged miért zavar az, hogy ex a sajéát napjain hogyan oldja meg a gyerek felügyeletét és azt sem, hogy miért zavar, hogy a nagymama mennyit áldoz az unokájára. Ez sem a pároddal, sem a párod gyerekével való kapcsolatodat sem az életed más területeit nem érinti semmilyen szempontból. Olvasd vissza magad...szerinted hogyan lehet másként érteni a mondandódat?
Szerintem ez kb 3 eve volt ervenyes. 3 ev elteltevel, ugy hogy a gyerek 3 evesbol 6 eves lett es a kapcsolat meg mindig nem jott letre, kicsit osszetettebb a megoldas. Pszichologus, nevelesi tanacsado, akarmi, de ez mar nem annyi, hogy 'allj hozza nyitottan' hisen pont azert alakult ki a jelenlegi helyzet, mert a ti nem tudott nyitottan hozzaallni, most meg mar foleg nem tud es befagyott a kapcsolat. Az biztos, hogy ezen bizony melozni kell.
Ahhoz semmi közöd nincs, ha a nagyszülő mit ad/nem ad az unokájának. Ahhoz sem, hogy az ex mit csinál a szabadidejében.
A párod, mint a gyerek apukája is csak akkor szólhatna, ha a gyerek ellátása valamilyen szinten veszélyeztetett lenne, de itt erről nincs szó.
Huh egy picit kiforgatod a szavaimat. Csak arra regaltam, hogy mennyire vagy mennyire nem passzolja le a gyereket. Mint korabban is irtam tapasztalatokra vagyok kivancsi olyanoktol akik hasonlo cipoben jartak/jarnak. Nekem ugy tunik hogy te inkabb az egyedulallo anyukakkal jarhatsz hasonlo cipoben, mert egyaltalan nem tudod elkepzelni a masik fel helyzetet.
Nézd,a párod édesanyja a gyerek nagymamája. Természetes, hogy szereti és vele akar lenni, nem? A pénzét meg arra költi amire akarja. Ha ruhát akar venni a kicsinek, akkor azt vesz, ha játékot akkor azt, ha anyám tyúkját, akkor azt. Kicsdit furán fogod fel ezt a dolgot, nehogy már be akarnád osztani az anyósod pénzét. Tökmindegy, hogy a párod mennyi gyerektartást fizet és azt mire költi a gyerek anyja, a párod édesanyja, aki a gyerek nagymamája nyilván ugyanúgy kényeztetni fogja az unokáját, mert miért ne tenné. Hogy az ex a saját "gyerekes napjait" hogyan tölti, ahhoz megint mennyi közöd van? Komolyan, irigyled, vagy mi? Ha nem váltak volna el, akkor is elmehtne edzeni, meg tanfolyamra, olyankor apa lenne otthon gyerekkel, vagy valamelyik nagyszülő. Akik nem válnak el, azok is el szoktak járni akár edzeni, akár tanfolyamra, vagy "csajos" estre, stb. Nem értelek, hogy téged miért zavar, hogy hogyan oldja meg a gyerek felügyeletét, téged mennyiben befolyásol, hogy az új párja vigyáz a gyerekre, amikor anyu elmegy valahova... Ezek szerint az ex új pasija jól megvan a gyerekkel.... Amiket felhoztál azok többnyire olyan dolgok, amikhez nem sok közöd van.
Különben, ha lesz közös gyereketek, akkor a párod anyja vsz. ugyanúgy fog rajongani az új unokáért is....
Kicsit olyan az írásod, mint egy sértődött kislányé, hogy másnak miért könnyebb az élete. Mellesleg:
1. csak kívülről látod az életét, tehát fogalmad sincs a nehézségeiről.
2. A te életed attólnem lesz sem jobb sem rosszabb, hogy ő milyen életet él.
3. Azt írtad, kivontad magad a gyerek életéből, akkor igazából nálad sem zavar sok vizet....
Tökéletesen egyetértek veled. Szerintem sem az a gond, hogy mennyit tesz a volt családjáért, és a kapcsolat szempontjából ez mellékes is. Én is nagyobb problémának látom, hogy a kisfiúval nem jó a kapcsolatuk, és egy újabb gyerek inkább csak mélyíti az ellentéteket.
Viszont TI saját szemszögéből soknak ítéli a pasi felelősségvállalását, ez frusztrálja őt, és innentől kezdve én kívülállóként hiába mondom, hogy nem sok, nem vagyok az ő helyében és nem engem frusztrál a dolog. Szerintem érdemes átbeszélni a párjával az összes dolgot, ami zavarja és megtudni, hogy mi a pasi álláspontja, mint fejest ugrani egy gyerekvállaásba, ami csak elmélyítheti a konfliktusokat.
Vegulis az hogy ennyit van velunk a kisfiu az ok kozos megegyezese volt, el is fogadom. Azt sem gondolom, hogy ellenem uszitana a kicsit az ex. Viszont ugy gondolom hogy az ex eleg kenyelmes eletet alakitott ki a szitubol. Az o napjain gyakran nem o hanem a jelenlegi parja van a kicsivel, mert anyu edz, tanfolyamra jar stb...az ovis szuneteket legtobbszor mi rendezzuk, parom szulei nagyon sokat segitenek ebben. Hozzatennem olyannyira sokat segitenek, hogy kb a nagymama ruhaztatja a gyereket, pedig sztem a gyerektartast tobbek kozott pont erre adja parom. Osszessegeben ugy erzem nincs meg az egyensuly a ket fel erofesziteseiben, es a lakhatas kerdeseben is inkabb ez zavart, hogy az ex varta, hogy majd megoldjak helyette.
Rásózza????? A gyerek apjáról beszélünk az ég szerelmére. A gyerek ugyanúgy az övé, mint az anyáé. A váláskor ugye megegyeznek a gyerek felügyeleti jogáról, láthatás stb. Nyilván ebben az esetben így egyeztek meg. Heti két nap plusz minden második hétvége. Nem is értem, te speciel miért ágálsz ezellen. Én kimondottan örvendetesnek tartom, hogy apuka nem csak vasárnapi apuka, hanem több időt tölt a gyerekével, jobban részt vesz az életében, mint a nagy átlag. A TI meg sajnos nem talált módot arra, hogy jó kapcsolatot alakítson ki a kisfiúval, aki pedig kicsi is volt még, azaz formálható, és fiú is (csak mert egy kislány nehezebben fogad el egy új nőt az apja mellett, mint egy fiú,.......legalábbis a tapasztalatokon alapuló "népi pszichológia" így tartja...).
Ha komolyan tervezel a pároddal, akkor semmiképp ne add fel. Erőltetni semmiképp nem kell a gyerekkel a kapcsolatot, de állj hozzá nyitottan. Neked kell ugymond több eszednek lenni, Te vagy a felnőtt. És ne vedd a lelkedre a kis hülyeségeit, nem biztos hogy konkrétan neked szol, inkább a helyzetnek. Saját gyerek is tud bántó lenni, pedig biztos nem utálja a szüleit...
Rásózza? Pont annyira a férfié is a gyerek...
De van!!!!!Itt senki sem talalta meg az nem szamit,kovezzetek meg,itt elhagyott felesegek irkalnak,es persze a regit es gyereket vedik,egy kissrac szornyu tud lenni,ha anyuka befojasolja,tul sok idot toltenek egyutt amugy is,ugy latszik az ex rasozza a csemetet,gondolvan:meddig fogja ezt az uj jedves birni????Ha olyan jo anya lenne,nem kuldene a nyakara ennyit.......
A ,mert ugy latszik az ex,pasi mikor uj eletet kerzdett[plane aha az ex hagyta ottt]tudta mi jon,meg kall persze a fiunak adni ami jar,nem kell az uj kapcsolatot veszelyeztetni,mert ugy latszik az ex erre megy,milyen edesanya az,aki hetente tobbszor lerazza a csametet??????????Es biztos uszitja is,ezt mar annyiszor lattam,hallottam,a gyerkek nagyon konnyen befolyasolhatok.........
Szerintem itt nem az a gond, hogy apu felelosseget vallal a volt csaladjaert, hanem hogy a ti szemelyisege alkalmatlan arra, hogy egy kisgyerekhez megtalalja a kulcsot. Kivulallova tette magat, noha minden adott ahhoz hogy a gyerekkel jo kapcsolatot lehessen kialaitani. Rendszeres kapcsolattartas, egyuttmukodo anyuka, stb. A ti-ben nincs meg az a vaganysag, humor, nyitottsag, hogy tullepjen egy 3-4 eves gyerek termeszetes es kendozetlen erzelmi megnyilvanulasain es kulcskereses helyett elvonult a sebeit nyalogatni. Ha valaki ilyen karakter, meg lehet josolni tutibiztosra, hogy egy meg bonyolultabb helyzetben (mert a sajat gyerek bonyolitja meg igazan es meg menekulo utvonal sem lesz) egy nagy bukas lesz az egesz, sok serulttel.
Nézd, ez nem ilyen egyszerű. Nem tudjuk, hogy TI mennyi idős. Ha már elmúlt 30, akkor nem biztos, hogy olyan könnyen talál korban hozzáillő füöggetlen pasit. Volt egy kolléganőm, 35 volt, amikor én megismertem és akkor költözött össze a frissen elvált pasijával, aki szintén egy kisfiú apukája. Előtte volt egy 12 évig tartó kapcsolata, ami végül zátonyra futott... és bizony már 30+ volt amikor egyedülálló lett, és ahogy körülnézett, nem igazán volt független pasi, aki korban hozzáillett volna... akik meg voltak, harmincpár éves egyedülálló pasik, többnyire mamahotelosok voltak, vagy olyanok, akiknek eszük ágában sem volt megállapodni... ő meg a harmincpár évével már olyant keresett, akivel gyereket vállalhat.... Szóval, van szerelem is, de van olyan, hogy mi a "kínálat". Manapság elég sok 30+ nő szaladgál egyedülállóként, és ebben a korban már ketyeg a biológiai óra és sokszor egy elvált pasi megállapodottabbnak tűnik, mint egy független...
Ja másik példa egy rokonom, aki 33 évesen egy 24 éves pasit kerített magának... tkp. együtt vannak mai napig, gyerekeik is vannak, de a pasi még mindig csak 31 éves, nő már 40. A pasi még mindig úgy viselkedik, mint egy fiatal srác, motorozik meg koncertekre jár a haverokkal, ha valami tennivaló lenne otthon, akkor az maajd, maajd. A gyerekek alig látják, ha otthon van, akkor is a telefon le nem szakad a füléről, hogy a keresete mennyi, azt senki sem tudja, amit keres az övé, közösbe minimálisat ad, ami kajára sem elég, nemhogy egyebek. Ez a srác kb az anyukája helyett talált egy másik "anyut"....Független volt, érzelmileg és anyagilag sem elkötelezett semminerk mégsem jobb semmivel, mint egy olyan kapcsi, ahol elvált pasi van gyerekkel a tarsolyában.
Azért ez nem szükségszerű, hogy így legyen. Az egyik barátnőm férje is "puttonnyal" érkezett a kapcsolatba. Amikor összeismerkedtek, a gyerek 9 éves volt, de tökjól elvolt a barátnőmmel. Aztán a barátnőm összeházasodott a pasival, van 3 közös gyerekük, a nagyfiú meg már 16 éves. A pasi a gyerektartást fizeti továbbra is, meg gondolom ezen felül is, ha megbeszélik, hogy kell beleadni valamibe, akkor belead. Az exe sok vizet nem zavar, végül is ő volt aki anno egy másik pasiért kilépett a kapcsolatból és azzal a pasival házasságban él, és ott is vannak közös gyerekek. A barátnőm meg nem kéri számon, hogy mennyit ad a nagyfiának, hiszen a közös gyerekek sem szenvednek hiányt semmiben.
TI: ha közös gyereket akarsz és komolyan tervezel a kapcsolattal, akkor fogadd el, hogy a párod felelősséget érez a már meglévő gyerekéért, és szerintem csak akkor "ér" firtatni, hogy mit tesz értük, ha te/ti emiatt hiányt szenvedtek. Esetleg beszélj arról is a pároddal, hogy soknak tartod a felelősségvállalását és meglátod, hogy erre mit reagál, hogy ő hogyan látja a dolgokat. Ha azt gondolod, hogy mindig másidk mleszel, és mindig hátrányban, akkor ne csak gyereket ne vállalj ezzel a pasival, hanem gondolkozz el azon is, hogy tényleg kell neked ez így, tényleg vele gondolod a közös jövőt, ha ennyi mindent sérelmesnek tartasz, amit vele együtt "csomagban" kapsz.